Olyan ez, mint egy ilyen montázstechnika, vagy egy kollázs, amibe beleapplikáltad a saját jelenlétedet, miközben valószínű, hogy ez egy valós hely, helyszín, vagy legalábbis ezt feltételezem. A 3. leckére vegyük úgy, hogy egy érdekes próbálkozás, én ezt áttenném az 1. leckébe, mert se arc, se test nincs rajta, azért a 3. lecke másról szól. Hadd tegyem itt hozzá, hogy jó lenne, ha legalább az elején abba az irányba mozdulnánk el, hogy ábrázoljuk azt a testet. Mindig a kitérőket keressük, mindig azt, hogy hogy lehet kibújni egy feladat alól, akkor tulajdonképpen bár magát a kreativitásunkat illusztrálhatjuk ezzel, de a lecke nincs megoldva. Nem véletlenül az a lecke, ami. Most ezt nem azért mondom, mert ez a kép rossz lenne, hanem azért mondom, hogy ha van egy témafeladvány, akkor azt a témát kell megoldani. Ez akkor is érdekes, ha pályázat van, és oda be akarsz valamit küldeni, fontos hogy arra küld, amire azt kiírták. A leckéket én megpróbáltam eléggé körülírni, ráadásul azért ez az első 3 lecke nem annyira kérdéses, hogy miről akar szólni. Ne akarjuk megúszni az egész alakos portrét. Ha továbbmegyek, akkor maga a kép izgalmas, jók a fények, jók ezek a ritmusok. Nekem egy dolog hiányzik ebből, mégpedig az, hogy számomra nincs eldöntve az, hogy az ablak a kép jobb oldali határán van, onnan a fény bejön, és hogy ez az ablak milyen szerepet kap. Nem rendezett ennek a viszonya. Most vagy tegyem rá, de akkor kell belőle még többet adni, én egyébként ezt az irányt tartanám a jónak, vagy pedig hagyjam le, csak a fényt hagyjam meg belőle, mondjuk, akkor nekem önmagában lehet, hogy ez kevés lenne. A döntés a tiéd, de most így, ebben a megoldásban azok a formák, amik elindulnak az ablakkal, azok nincsenek jól vágva, és befejezve. Ahhoz, hogy ez értelmezhető, konkrét, és határozott jelenléttel bírjon, többet kellene adni az ablakszárnyból, merthogy ott van egy olyan rész, ami a külvilágból már elindul - valamilyen indák is belógnak ott, tehát valószínű, hogy ez egy elhagyott épület lehet -, akkor tessék azt eldönteni, hogy oda mit rakok, vagy hogyan kezdem el használni. Magyarul, ahogy be tudtad lakni ezt a szemben lévő ablakocskát, úgy be kell tudni lakni ezt a részt is. Nem hagyhatjuk ki. Azt nagyon jól észrevetted, hogy ez kell ahhoz, hogy ez a kép működjön, tehát, hogy kell oda az az oldalfal, de akkor tessék ebből többet adni. Erre én most azért adok 1 csillagot, mert a leckebesorolást megúsztuk, a leckemegoldás meg nem száz százalékos. (hegyi)
értékelés:

Nagyon érdekes ez a kép, és elsősorban azért - és itt most nem összehasonlításképpen mondom, hanem érdekességként, hogy a világítás itt is hasonló helyzetet hoz létre, mint az előzőnél -, mintha egy vetített kép, vagy poszter elé állt volna oda valaki. Tehát annyira különválik a kép két része, a háttér és az előtért, a modell és a háttér, hogy teljesen más érzetet kelt bennem, elmozdult a valóságosságból. A másik, ami furcsa nekem ebben az egészben, nem tudom máshogy megfogalmazni, de az, hogy csinálod ezt a nagy örömöt, közben meg a fenét van az, már úgy elképzelem, hogy a következő lépésnél a földhöz csapod a kamerát. Nagyon nehéz kérdés az embernek önmagát fotóznia, és abban bizonyos érzelmeket rögzíteni, úgy, hogy azok ne legyenek mesterkéltek. Talán ezért készül kevés olyan önportré, ami szélsőséges érzelmeket mutat, akár örömet, vagy bánatot, és ennek a hihetősége nagyon rizikós. Itt most ez nekem nem hozza ezt, körülbelül olyan, hogy elmentem valamelyik áruházba, ahol volt egy ilyen nagyobb kiállított poszter, és akkor ott előtte csináltam magamról egy vidám képet, hogy én elmentem nyaralni, aztán közben a francokat, mert nem volt rá lehetőség. Most nem állt össze ez nekem egy dologgá, miközben a tónusrend, meg az egész hangulat működik. (hegyi)

Az a bajom most itt, hogy lehet, hogy ha kevesebbet akarunk egyszerre megmutatni, akkor többet sikerül. Ami itt a lényeg lenne nekem, azok a lábak, meg még akár a pokróc. Miközben ezeket kisodortad valahogy a képhatárra, meg a képhatáron kívülre is, és főszerepet kapott a kóla. Eleve nem értem, hogy mi ez a pohár. Abban biztos vagyok, hogy ha én elmennék piknikezni, akkor még azzal vacakolnék, hogy ilyen pohárba töltsem azt a kólát, mert hát lehet ezt üvegből is inni, de mi a szerepe ennek, tehát, hogy mit akarunk mutatni azzal, hogy középre, tulajdonképpen a fő mondanivalónak a kólát tettük meg, és erre rendeztük be az egészet. Ha nincs kóla, hanem kerékpár van, meg lábak, meg mező, akkor működhetne. Kérek egy ismétlést. (hegyi)

Bár nem nagyon értem a leiratot, hogy mi az, ami neked ebben a mesterséges, és a természetes harmóniája, de azt kell, hogy mondjam, hogy ez a képi megoldás finom tónusokkal dolgozik, jó a dinamikája, kifejezetten beleszerettem ezekbe a zöldes-sárgákba, amik a mezőn létrejöttek. Tulajdonképpen egy mesekönyv illusztrációjaként is megállná a helyét. Azt nem nagyon értem, hogy miért ebben a kivágatban kapjuk meg ezt a megoldást, mert nekem még pont kellene ebből a zöldből, tehát ez még most kilóra nem adja ki. Ha kapnék még egy ujjnyit ebből, akkor a képarányt is jobban érezném, lenne előterünk, ahonnan ez a ritmus úgymond elindul. Ez az, amit én még hozzá tudtam tenni, ez egy jó kis játékos kép! (hegyi)
értékelés:

Ezzel én most nem nagyon tudok mit kezdeni. Mégpedig azért nem, mert ha az ember elmegy egy házibuliba, és visz magával egy fényképezőgépet, amin van vaku, akkor tulajdonképpen egy hosszabb expozícióval, belevakuzva létre lehet hozni ezeket a képeket, de ez nekem még kevés a boldogsághoz. Partifotósok csinálnak ilyesmit, lényeg, legyen rajta ember, és viduljon, akkor eladható lesz. Ahhoz, hogy ez fotóként is megállja a helyét az is kéne, hogy az egész rendezetten történjen meg. Van két főszereplőnk, akik tulajdonképpen el is vinnék a vállukon a dolgot, főképp a fiatalember ezzel a kajla nyakkendővel, ő abszolút jó modelled lenne, de hát, rajta kívül még van itt egy fejetlen nő, akinek tulajdonképpen csak a könyökéig látjuk a testét, van oldalt egy srác a másik irányból, vannak ujjak... Ezek nem rendezettek, magyarul vagy őket kell instruálni, addig megkérem a többieket, hogy legyetek olyan kedvesek és maradjatok ki a képből, vagy ami nehezebb, kivárom azt a pillanatot, amikor mindez úgy készíthető el, hogy kevésbé legyenek benne zavaró momentumok. Most az egész egy nagyon zavaros helyzet, és így nem tud érvényesülni az ő felszabadultságuk a táncban. Ráadásul a tánc azért is nehéz helyzet, mert meg kell találni azokat a vég-, vagy csúcspontokat, amik egy-egy mozdulat csúcspontja, és ezt sem érzem úgy, hogy maradéktalanul sikerült volna. Megfigyelés, és a zenére való ráhangolódás kérdése. Gondolom, itt valamilyen tuc-tuc zene mehetett, a tucokra kell figyelni, mert akkor szoktak felugrani – már, ha ritmusban táncol valaki -, tehát, ahogy a ritmus adja, arra kell ráállni az exponálásnál. Meg lehet találni azokat a pontokat, amik egy-egy kitárulkozás végpontja. Visszaadom ismétlésre. Biztos leszel még bulin, tessék ezt úgy megcsinálni, hogy azt mondjam, hogy ez a kép az, ami egy ilyen helyzetet jól tud illusztrálni, zámbósan. (hegyi)

István, az a helyzet itt, hogy ezzel a bemozdítással sikerült annyira elrajzolnod ezt az egészet, mintha több expozíció lenne ezzel a helyzettel, hogy ez nekem már egy kicsit a mismásolás kategóriája. Azért itt most el kellene döntenem, hogy valamit csinálok, vagy nem csinálok, mutatom magam, vagy nem mutatom magam. Értem azt, hogy ez az álomvilágból való kikecmergés, ez a félig még kába vagyok, és még egy kicsit a mesében vagyok, amiből kirántott az ébresztőóra. De azért lássuk be, hogy ez a fajta fényviszony, amiben ez elkészült, ehhez nem segítség, ez szinte verőfény. Abban semmi mesei nincs, hogy ebben a pasztellizált színvilágban és tónusrendben van tartva. Szóval, nem tudom... Visszaadnám továbbgondolásra, tessék ezt úgy megcsinálni, hogy működjön, ugyanis, értem és érzem azt, amit mutatni akarsz, csak tegyük ezt a néző számára is könnyebben emészthetővé, jó? Megvan itt a mese, lehet ez fázisfotókból összeállított expozíciós sor egy képbe sűrítve, ezzel nincs is semmi baj, csak nem nagyon értem a kép többi részét. Jó a főalak, ha akarom, de vegyük kevésbé szelfisre, tehát a kezünk és a lábunk azért van levágva, mert azzal tartjuk a mobiltelefont érzetet kellene csökkenteni. Nem tudom, hogy te most hogy állsz technikailag, de például én vettem egy kicsike kis állványt a mobiltelefonomhoz, tehát, még ez is megoldható. Azt hiszem, hogy az applikációk között is van önkioldós, meg ilyen késleltetős lehetőség, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt hogyan is lehetne jól megoldani. Nekem ez most így nem sikerült. (hegyi)