Hozzáteszem ehhez a képhez az elején rögtön, hogy Gábor a szorgalmiba tette, én tettem a barátság leckébe, mert szerintem ez egy nagyon kedves ötlet, és jónak tartom. Ráadásul valóban, ha ez a sziluett feladványra érkezik, akkor lehet, hogy ott is jól szerepelt volna. Annyit hozzátennék azért Gábor, hogy ennyi idő után már érdemes lenne a tömegelhelyezésre komolyabb hangsúlyt fektetned. Nem nagyon értem, hogy mitől fuldokolnak ezek a modellek. Olyan szinten letetted őket, ahhoz képest, hogy mekkora képmezőt alakítottál ki, hogy a felső részben most indokolatlan az tér, amit meghagytál. Feljebb kellett volna emelni őket, vagy a kamerát lejjebb mozdítani, mert maga az ég kékje így felhő nélkül annyira nem izgalmas. De a meglátás jó, nyilvánvalóan benne van az is, hogy kérdés, hogy hova állít élességet a gép, bár ha mechanikusra teszed, és a mélységélességet is kellően megnöveled, akkor még éles lett volna ez egy viszonylag rövidebb exponálásnál. Nagyjából ezek a bajok a képpel, de maga az ötlet jó, és én ezt egy 2 csillagos leckemegoldásnak gondolom. Ha megpróbálnád ezeket a problémákat kiküszöbölni, és határozottabban fogalmaznál, akkor szerintem ez leckemegoldás szinten 3 csillagot is elérhetne. Gondold meg, szerintem érdemes lenne ezzel foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

Megint ugyanaz a helyzet, mint a rózsánál, hogy a világításnál még érzek bizonytalanságot, pontosabban egy képre került most két olyan világítási helyzet is, ami mindkettő önmagában indokolt lehet, de így most együtt kioltják egymást. Van egy lírai megjelenés ezzel az áttűnő alakkal, aki áll, másrészt van egy kontrasztos egymásra exponált izgalmas folt a kép közepén. Mind a kettő érdekes lehetne, de most egymás ellen beszélnek, főleg hogyha még hozzáveszem a talapzatot, ami abszolút bebukik, és az a figura, aki ott valamit csinál lehajolva, tulajdonképpen ő is értelmezhetetlenné válik. Beszélgettünk már erről, írod is a leiratban, amit írtam, hogy van egyfajta mismásolás abban, hogy egy lecke megoldásra kerül-e, azt tudom most is mondani, hogy az egyszerűbb megoldások olykor jobbat tesznek, és ezek az egyszerűbb megoldások akár ha azt az irányt veszem, mint amit te létrehoztál már portréban magadnál, akkor szerintem ez egy jó irány lehetne. El tudsz te odáig jutni, hogy önmagad megmutasd a magad valójában, és én szeretném, ha ezzel folytatnánk, nem az a kérdés itt most, hogy én most rád erőltessek valamit, ami neked kényelmetlen, olyan ruhát adjak rád, amiben nem érzed jól magad, de ahhoz, hogy ábrázolni tudj valaki mást, ahhoz el kell jutnod oda, hogy bizonyos gátakat átszakítasz magadnál. Mert akkor fogsz tudni szabadon alkotni, egyébként a saját kedvtelésed szerint is. A kép gondolatisága tetszik, a megvalósítás még várat magára, úgyhogy a gondolatiság kap egy csillagot. Maga ez az egymásra exponált ügy szerintem rendben van, és az is, hogy ez tulajdonképpen három viselkedési, vagy három szerep formát hoz. A szerelmes asszony, a vágy, a gondolkodó, nyugalmas, és a háztartási alkalmazott, mind a három igaz, lehet, hogy még többet be lehet ebből kapcsolni, csak abban nem vagyok biztos, hogy ha ezeket központilag egymásra rakod, akkor ezek a formák ki tudják futni a maguk ritmusát. Talán ez az, ami ebben nekem hiányzik, úgyhogy erre én figyelnék a jövőben. (hegyi)
értékelés:

A leckére ez egy tökéletesen rendben lévő megoldás. Nagyon érdekes az, hogy ezek a fadarabkák hogyan porladnak el, hogyan válnak semmivé. Ráadásul, ami az előtérben történik, az olyan, mint egy test torzója. Nekem ez tetszik! A kompozícióval nem vagyok kibékülve, érdemes lenne az aranymetszést tanulmányoznod, hogy mit hova helyezünk el, mert egyértelműnek tűnik számomra, hogy ez a test forma a főszereplő a képen, és hogyha ez így van, akkor őt kell úgy elhelyezni, hogy ezt a szerepet meg is kapja, és ne csak a forma, hanem annak az elhelyezése is előtérbe emelje őt. A kérdésed az volt, hogy ez érdekes ahhoz, hogy elgondolkodjunk, hogy fekete-fehér, vagy sem. Igen a tónusok rendben vannak, a színekkel nincsen gond, ez a része tökéletesen megoldott a képnek, itt a kompozícióval kell tovább dolgoznod. (hegyi)
értékelés:

Azt mondom, hogy várjunk még ezzel a dologgal, mert jó lenne, ha a világítás és a kompozíció elsajátításában stabil lennél, mert ez a két dolog elengedhetetlen a csendélethez. Az egy jó kiindulási alap, hogy van egy vázában egy virág, de a kiindulási alapból el kell jutni oda, hogy ez olyan esztétikai minőséget kapjon, ami megkérdőjelezhetetlen, vagy legalábbis a néző számára evidens és magától értetődő. Ráadásul, ha valamit ilyen szűkre vágunk, mint most ezt itt, akkor az dokumentációvá válik, és ha a térrel nem kezdünk el játszani, akkor ez nem fog működni. Ami izgalmas a képben, az számomra a tükröződés, ami a vázán létrejön. Ha ezzel kezdenél el foglalkozni, akkor lehet, hogy felfedezznél valamilyen kis mikro világot, és az ebben a formában is működhet akár. Ha a kérdésedre válaszolok, amit feltettél, az pedig az, hogy igen, kellett volna még fény. Nem tudom, hogy a fényképezőgéped mire képes, mert szükséges lenne valamilyen állványra rögzíteni a gépet, ez csendéletnél szinte elengedhetetlen, és akkor hosszabbat lehet exponálni. Ugyanis, ha a záridő hosszabb, akkor kevesebb fényből is lehet dolgozni. Várnám a munkáidat, és szeretném a reakcióidat is megkapni. (hegyi)

Örülök annak, hogy Ágnes ebben az irányban is elkezd működni és érdekli azon a környezet ami őt körülveszi, de ehhez egy picivel több türelem kell, ki kell várni a pillanatot, és a legfontosabb talán, hogy nem szabad figyelmen kívül hagynod, hogy a néző számára csak az létezik, ami képhatáron belül megtörténik, tehát ami nem szerepel a képen érzelmileg vagy formai szempontból az csak neked létezik, a néző számára nem érzékelhető. Ezért van kiemelkedő szerepe a kompozíciónak, mert a kompozíció az, ami egyedivé és megismételhetetlenné tesz egy pillanatot, érvényessé teszi azt, máskülönben csak egy kép marad, amit elkattintottunk. Ez, amit látunk egy jó megfigyelés, de talán ha kicsit vársz még, akkor olyan szereplők is kerülhetnek a képre, akik hangsúlyosabbá tehetik az üzeneted. Jók a falak, főképp ezek a lemosódó koszok. Jó lenne, ha nekiállnál utcát fotózni, hogy kiderülhessen, mi az, amivel még foglalkoznunk kell. (hegyi)
értékelés:

Igen, ez jó megfigyelés, de tudod miért nem működik, és talán emiatt sem írtak semmit: innen ahol álltál ez olyan mértékben perspektivikus, hogy ez elvisz a tárgytól és egész egyszerűen nem vonz be az első pillanat, márpedig hogy a képpel akarjak foglalkozni, kell valami, amin el tudok indulni és mindezt viszonylag rövid idő alatt el kell érni, különben a néző továbbáll. Ha oldalra mozdulsz, a dolog érthetőbbé válna. Ezen felül a felső rész sötétítése túl erős lett, ahogy a mélységélességed csökkentése is, ez tetszetős lehet sok esetben, de itt épp a másik páros rovására történik mindez. Az ötlet kap egy csillagot, és ha lehet, ezzel még kéne foglalkozz, ismételni kéne valahogy, ha adódik ilyesmi, legyél résen. (hegyi)
értékelés:

Hát, lehet, hogy megutálsz egy életre, de azt hiszem itt az ideje, hogy kertelés nélkül beszéljünk, főképp, mert néhány képed már bizonyította, hogy képes vagy arra, hogy megoldj dolgokat képileg. Az a helyzet, hogy ijesztőek ezek a gyerekfotóid. Egész egyszerűen félelmetesek, mintha valami horror-thriller képkockái lennének, és a szereplőd a következő pillanatban a kislapáttal kiásná a nagymamát, vagy fejbe vágná a nézőt. Hogy ez mitől van, együtt kéne megfejtsük, itt most a haj, a mosolytalan száj, a vádló tekintet mind belejátszik ebbe, és ami miatt ezt most leírtam az az, hogy nem az első gyerekfotód, ami ilyen, sőt, igazából mindben bujkál valami szomorú riadtság, valami borzalom előszele, valami dráma. Ha ez a cél, oké, én ezt is el tudom fogadni, sőt. De úgy sejtem, hogy nem így akarod. Vagy tévedek? (hegyi)