Nem első eset, hogy Tamás a Warhol-féle stencilezési technika felé kacsingat, és azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon érdekes játék. Tudnám még idehozni példának a többieknek Johannes Itten A színek művészete című könyvét amit érdemes megszerezni, mert hasonló kérdéseket boncolgat, hogy a színek hogyan viszonyulnak egymáshoz, és milyen dinamikát hordoznak, és ezek hogyan emelik ki, vagy bújtatják el a tárgyat. Érdemes itt is ezt megfigyelni, hogy mennyire kiabál a rózsaszín alapon a kék, és közben meg mennyire becsukódik a zöld és a türkiz, tehát, hogy mik jönnek létre ugyanazokkal a formákkal. Ez egy nagyon jó tanulmány, bizonyos helyzeteket ebben én didaktikusnak érzek, de a játék jó. Valahogy az egész egy kicsit steril, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezt mivel tudod feloldani. Jó irány, el lehet mozdulni a fotográfiából az elektrográfia irányába, akár létrehozni ilyen nyomatokat, ez egyáltalán nem rossz irány. Nagyon jó a környezet, egyébként, ha a világítást nézem, az is rendben van, nincs ezzel semmi baj. A kérdés az számomra, hogy azon túl, hogy ez egy formai kísérlet, és egy színtani kísérlet is, hogyan tudunk majd ennél egy lépéssel tovább lépni, és hogyan tud ebből üzenet válni, mert nagyon plakátszerű az egész, és már szinte kívánja, hogy majd ebből létrejöjjön egy kiáltvány, vagy valamilyen olyan üzenet, ami a plakátnak a lényege. Warhol sem véletlenül választotta a leveses konzervet, vagy Marylint, vagy Maot, megvolt az a kontextus, amiben mozgott, és ezt meg lehet oldani, ez ma is működhet így, hogy miért lesz a paradicsom ilyen furcsa, de akkor ennek kell adni egy populárisabb magyarázatot is. Mert ez maga a popkultúra. Megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy érdekes kép, és egy jó megfigyelés. Én le tudnék mondani a kép bal oldalán abból az épületrészből, valószínűsítem, hogy az valamilyen templom lehet, vagy nem tudom, hogy mi, de egy nagyobb épület részlete, de azt én már lehagynám. Talán még jobb lenne, ha egy kicsit az utca felé elmozdultál volna, és akkor nagyobb dinamikát kap ez az egész, tehát magasabb lenne a kezdő épület, tehát, kisebb lenne a másik, perspektívában még dinamikusabb lenne ez a játék. Ezt tudom hozzátenni, miközben a megfigyelés jó, és ez nekem nagyon Anglia, miközben lehet, hogy tévedek a helyszínt illetően. Köszönöm szépen, 2 csilllag, mert a formákat azért be kell tudni fejezni, most érzek némi kis bizonytalanságot. (hegyi)
értékelés:

Egy kicsit felfelé hord a kamerád. Ha ez egy ujjnyival kevesebb lenne fent, és ezt az egy ujjnyit megkapnánk lent, akkor én boldog lennék, mert amennyit a fa teteje alatt megkapok a felhőkkel, meg azzal a nagyon szép fényjátékkal, az nekem elég lenne az égből, ami már efelett van, az annyira nem fontos. Miközben a mező illatát az adná meg, hogy közel tudjak hozzá menni, de annyira távol kezdődik ez az előtér, hogy nem érzem magam benne a történetben, és hogy ez megoldódjon, csak annyi kellene, hogy egy kicsivel lentebb billentem a kamerát, vagy lejjebb viszem az állványt, vagy beleguggolok a fűbe, tehát viszonyrendszert kell létrehozni, és itt most hiányzik az előtér. Ennyit tudok hozzátenni, miközben a megfigyelés jó. Meg ezek a tehénmacik jófejek, úgyhogy egyébként tetszene a dolog. Annál is inkább jó lenne, ha egy kicsit lejjebb tudnál menni, mert akkor ez a fa, ami a bal oldalon van, ez jobban bele tudna mászni az égbe, és nagyobb hangsúlyt kapna, és jobban ellensúlyozná a másik fát. Mindenféleképpen azt mondom, ha nem is a billentés lenne a megoldás, hanem, hogy te magad lejjebb guggolsz. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy érdemes lenne tanulmányozni Robert Mapplethorpe virágfotóit, mert talán segítene abban, hogy értelmezd azt, hogy te mit szeretnél ehhez képest mondani. Önmagában ez a kép mellébeszélés, ha az a cél, hogy a vágyról beszéljünk, és az a címe, hogy kitárulkozva. Van a női princípiumnak egy olyan irányultsága, amihez te csatlakozni szeretnél, de közben zavarban vagy, és ezért nem tud abban a formában létrejönni, amilyen erővel ez létrejöhetne. Mi kellene ehhez? Világítás, titokzatosság, elemelni ebből a környezetből, de közben a térbeliségét nem kifektetni ennyire. Nem muszáj ennyire centrálisnak lennie ennek, mert így pontosan azt az erotikát ölted meg vele, ami egyébként ezekben a növényekben benne van, tehát, ez most olyan, mintha egy ilyen orvosi látlelet lenne. Szerintem érdemes lenne azon elgondolkodnod, hogy tudsz-e ehhez a tárgyhoz úgy közelíteni, mint ahogy ahhoz a testrészhez közelítenél, amit ez a tárgy szimbolizálni akar, ennél nem tudom ezt szebben, vagyis konkrétabban megfogalmazni, mert ha megtenném, akkor ki kellene tennem a 18-as karikát. Remélem János érted, hogy mit akarok kérdezni. Próbáljuk ezt megismételni. Nem kell szépelegnünk, nem kell itt maszatolni, ha női nemi szervet akarsz fotózni, akkor tedd azt, mert ez a virág nem lett ilyen, hisz abban van vér, térbeliség, és minden más. Kicsit olyan lett ez a kép, mintha egy preparált asszociáció lenne. És miért színes? (hegyi)

Onnan kezdem, hogy a megfigyelés nagyon finom. Ami a földön történik az árnyékkal, az egy nagyon jó játék. Az a problémám, hogy nem úgy kezelted ezt az egészet, hogy ez csak egy felütés, és ez ad majd lehetőséget arra, hogy létrehozz valamit, hanem ahogy ez megtörtént, úgy ezt lefotóztad. Egyrészt el kell dönteni azt, hogy a valóságból mennyit kapcsolok be. Gondolom, ez valamilyen fém szerkezet, ennek a lába már látszik, mint valóság, de nekem ez kevés. Vagy még többet kellene ebből adni egy kicsivel, és akkor határozottabb lenne a jelenléte, vagy még ennyit se, és meghagyni az egészet egy rajznak a betonon. Másrészt a megfigyelés tökéletes, de én itt egy kihagyott ziccert érzek, ami arról szól, hogy a valóság lenyomataként az árnyék létrejön egy valós helyzetben, tehát itt már eleve megvan egy dimenzió-játék és még erről készül egy leképezés a fényképezőgéppel, de közben ennek az egésznek a térbeliségével nem játszol. Ha oda odadobódik egy bugyi, egy kombiné, egy strandpapucs, vagy tökmindegy, hogy micsoda, egy labda, akkor ez a valós térben már izgalmas dimenziójátékot hoz létre. Most ez így önmagában egy jó megfigyelés, de nem tud több lenni ennél. Szép kis melankolikusan kedves hangulat, de ennél nem megy tovább, miközben mind a tömegelhelyezés, mind maga a játékosság igényelne még valamit. Ez így nekem most 2 csillag. (hegyi)
értékelés: