Van ebben a képben valami szomorúság. Valószínű, hogy ez egyrészt attól van, hogy nem látok rajta szereplőt, másrészt attól a színvilágtól, amit képviselnek ezek a kékesben hagyott fehérek, kicsit hideg, kicsit távolságtartó. Mindehhez képest amit látok, ezek az italos poharak, ezek a kristályfelületek olyan cél nélküliekké váltak számomra, miközben minden más értelmezhető. Az egyes fogások közti pillanat, amikor már túl vagyunk a levesen, de még nem fogyasztottuk el a desszertet, mindez valahogy nekem nem egy boldog dolog. Hozzátenném még azt is, hogy egy kis tanácstalanságot érzek a kompozícióban. Bár Mariann ide a Látszótérre nem tölti fel az ételfotóit, ugyanakkor én tudom, hogy ő szokott ilyeneket is készíteni, és azok egészen gondos munkák. Az a kompozíciós erő, ami azokat a képeket jellemzi, itt most mintha kiesett volna ebből, és olyan, mintha olyan tanácstalan lenne a dolog, hogy most mit is kezdjek ezzel a helyzettel. Ha ez egy ilyen belebambulós szituáció egy családi eseménybe, akkor azt lehet, ha szélesebben fogod be, akkor én is érzem azt a magányosságot, amit te itt éreztél, most viszont a tanácstalanságot jobban érzem. Ez a szűkre komponálásból adódik, meg abból, hogy bár valamilyen kompozíciós rend összeáll, de ez annyira szaggatott, zaklatott, ami nem baj, mert jellemezhetné magát a helyzetet, ugyanakkor nem érzem átütőnek a kompozíciós erőt. Tulajdonképpen a kés és a merőkanál a legizgalmasabb ebben, igen ám, de akkor érdemes lenne a kép felső részéből vágni annyit, hogy az a merőkanál is a képhatárra fusson ki, és akkor lehet, hogy feszesebb lenne a dolog. Érdekes kérdés, mert leginkább a hangulatot tudom megfogni, úgyhogy a kompozíciós bizonytalanság miatt 2 csillag, egyébként meglenne a három. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy ezek a kis kölyök állatok nagyon kiszámíthatatlanok a maguk játékosságával, azért talán itt egy formai rendezés nem ártana, ugyanis maga a helyzet nagyon barátságos, és nagyon személyes, amikor a gazdi úgymond megpihen kutyasétáltatás közben, de nem ártana, ha a főszereplőnknél meglenne az élesség. Lehet, hogy itt egy hosszabb expozíció történt, és ő belemozdult ebbe, ezt nem tudhatom, de azért is érdekes ez a kérdés, mert olyan, mintha a kép többi része éles lenne, ő maga pedig nem, és hát, mivel ő a főszereplő, ezt azért érdemes lenne korrigálni. A másik része pedig az, hogy itt most létrehoztál egy vágást, ami a kép alsó és felső részénél is megvan. Egyrészt a tornacipőkből, másrészt az ő feje tetejéből, és füleiből, nekem ezek fájnak. Az van ugyanis, hogy nem látom az okát, amiért ezek a vágások megtörténnek azon kívül, hogy a véletlen így hozta ki. Szerintem ez a helyzet újból létrehozható, úgyhogy én most ezt visszaadom ismétlésre. Keressük meg ezt a kis szereplőt, hívjuk el megint sétálni, és azt gondolom, hogy ha ez újra megtörténik, akkor már tudva azt, hogy ő hogyan viselkedik és hogyan működik, talán az is létrehozható lesz, hogy minden rendesen kerüljön a képre. Nyilvánvaló, hogy igazad van abban, hogy a beállított szituáció nem hozza ugyanazt az élményt, mint egy spontán helyzet, de ezt meg kell oldani, hogy a beállított helyzetben is megkapjuk azt az érzelmi pluszt, ami most ezen a képen egyébként rajta van. Hozzáfűzném még azt, hogy nem tudom, hogy mi van a szájában, hogy az most a nyakörv része, vagy valamilyen jutalomfalatot rágcsál, nem tudom, de megint csak azt mondom, hogy kérdéseket vet fel. Ha az az ő kantárja, akkor érdemes azt eligazgatni, ha pedig valami játék, amit a szájában hordoz, akkor az legyen felismerhető, mert úgy lesz értelme, tehát a méretezés a kérdés, ha egy gumicsirkét adsz a szájába, az már, mint játékosság felismerhető lehet. (hegyi)

Azt gondolom, hogy amit ebből ki lehet hozni mint kép, azt kihoztad. A következő lépés az utómunka lesz, a szemnél a csipa kiszedése, és egy kicsit a fejrész tónusának előrébb hozása azáltal, hogy a középtónus felé elmozdítod, úgyhogy ezekről a kérdésekről is beszéljünk majd, fontos dolog, hogy a kép úgy kerüljön falra (akár valósan, akár digitális formában) hogy abban ezek a nüanszok se okozzanak zavart. (hegyi)
értékelés:    

Kifejezetten tetszik a kép, miközben nem vagyok manipuláció-párti, de ez itt most működik. Jók a színek, eltaláltak a formák is, ha a függőlegest sikerülne tartani, az lenne az igazi, és ha egy szerelmespárt, vagy egy kerékpárost vagy valakit be lehetett volna csalni arra az útra, az már maga lenne a tökély. Szóval hajrá, ez jó lett, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Pistikém, hogy egyem azt a nyíló virágos lelkedet, kedvelem, ha kijön belőled az érző kanmadár, de azért élesnek kéne valahol lenni. Mert szép az, hogy sikerült úgy elkapni a kis bogarat, hogy az épp jó háttér előtt van, értékelem is ezt így két csillaggal, de azért nagyobbat ütne, ha lenne valami éles is. (hegyi)
értékelés: