Szakkör | Page 225 | Látszótér

elsők

Első bútordarabok a lakásban.

Azt hiszem, egy lépés kimaradt. Ha ez egy költözés története, ha ez az első saját bútoroké, az első saját lakásé vagy szobáé, akkor így most ez távolságtartó nekem. Korrekt. De a korrektség kevés a képhez. Ahhoz, hogy ez egy lenyomat legyen, éreznem kell a hangulatod. Kérek ismétlést. Rendezz, Mazsi, kérlek rendezz! (hegyi)

gyermekkor

Mazsi, ezt nem úszod meg annyival, hogy szelektív feketébe teszed magad. Tessék ezt megcsinálni képben, ne legyél lusta arra, hogy ami a fejedben van, azt a valóságban és ne a szoftverrel oldjad meg. Ha jól értem a képet: adva van egy lány, aki már felnőtt kihívásokkal néz szembe (felnőtt környezet) de amikor megriad ettől, menekül a macihoz, a gyerekkorba, abba a boldog időbe, amikor nem kellett felelősnek lennie (mackó, gubbasztás). Nos, ennek most a környezet rendezetlensége ellentmond. Ahhoz, hogy a kontraszt meglegyen, nem a szelektív színezés kell (borzalom az, te is látod), hanem az, hogy te, a szereplő a maciddal, és a környezet formai, érzelmi kontrasztba kerülj. Tehát rendezni kell. Gondold végig, hogy a gombos szőnyeg mit sugall, adja-e a felnőtt ízt? Az ágy még valahogy igen, de a többi nem annyira. Szóval az a feladat, hogy találj egy olyan helyet, ami kellően felnőtt és rendezett, és ebbe kerülj bele te, aki visszavágyik. Szerintem így lehetne ezt megoldani. (hegyi)

szintek

Laktanya c. képem javítása. Ugyan az a helyszín, más szemszög.

Nos, be kell látnom, hogy azt hiszem értem, mit szerettél volna megmutatni, de lehet, hogy ebből a távból és ebből a magasságból innen ez nem megoldható. Egyszerűen nem tudom eléggé odafókuszálni magam arra a momentumra, ami a kép központi dolga lenne, és valószínű, hogy ez a helyszín okán történik így. (hegyi)

lépcsőházfotó

A negyedik emeleten lakom, és a lépcsőházban kiégett a villanykörte. A 3. és a 4. emelet között - ahányszor csak fel és lementem, mindig rácsodálkoztam az árnyékomra. Több "lépcsőház"-fotót készítettem, talán ez lett a legjobb, ezt szeretném veletek megosztani.

Mama
Mama
Mama

Jelenet-képek egy kisfilmemből.

Bevallom, ezek így tanulmányok maximum, a film működik, de kiragadott képekkel a filmből legfeljebb odáig jutunk, hogy a fotó szerepét lenyomjuk a doku szerepre. Holott nem csak az. Az első kép érdekes lehetne, ha fotóban megcsinálnád. (hegyi)

2014. június 8-án vasárnap délután 3-tól újból főz a Látszótér csapata a Tilos Maratonon. Mit főzünk? Természetesen a híres Szentmihályi lecsót! A helyszín a Dürer-kert, (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.), mindenkit várunk szeretettel! Lehet jönni segíteni, kóstolni, aprítani - a lányok hozhatnak saját készítésű csipetkét is, sőt, süthetnek sütit! Családi és gyereknap lesz ez a Tilos programjában, tehát nem csak látszótereseket várunk, jöhet az egész család, barátok. Másnap pünkösd, úgyhogy nem kell rohanni sehová, nyugodtan jól érezhetjük magunkat és egymást. Kedvcsinálónak itt találod az elmúlt évek Tilos Maratonos látszóteres képeit, beszámolóit. A többi okosság pedig a filmben látható alant. Kérjük, hogy ha tudsz jönni segíteni a főzésben, írj itt a hozzászólásoknál, aki pedig csipetkét söndörget nekünk otthon, az ezt külön jelezze, de gyorsan!

Sziasztok Látszóteresek! 2014. június 21-én, szombaton szeretettel várom a társaságot Lovasberénybe a szokásos (immár ötödik) éves buliba. Eszünk, iszunk, Tama főz, legyünk együtt, érezzük jól magunkat. Mindenki jöjjön, az is, aki volt már nálam, az is, aki nem, Gergő, Dani, Viki, szóval hadd ne kelljen mindenkit név szerint hívni. A buli tehát szombaton 11-től vasárnap délig tart. Úgy szokott ez eddig lenni, hogy főzünk, és szokott lenni sör és bor, úgyhogy hozzatok magatokkal ásványvizet, üdítőt, martinit, ropit, csokit, csipszet, vagyis bármit, ami különleges és szeretnétek inni, enni a Tama-féle bográcsos ételen és sörön-boron kívül. Aki szeret sütit enni, az hozzon sütit! Én szeretek...

Helyszín: Lovasberény (Szőlőhegy) Cserti utca 3. A Google map ismeri az utcát, meg a lenti, tavalyi videóban is próbálom elmagyarázni. Az esemény csak itt van hirdetve, úgyhogy fokozottan és határozottan kérem, hogy aki jön, írja be magát itt lenn a kommentbe! Gyerünk! Gyertek! A rendezvényen részt venni kívánót, kérem, munkáltatója mentesítse ez időre a munkavégzés alól.

Az alábbiakban két filmet láthattok. Mindkét filmet vitaindítónak is szántuk, írjátok le a véleményeteket, gondolataitokat, meglátásaitokat hogy mi is megismerhessük azokat. Az első filmben Zsolt osztja meg gondolatait a Látszótéren felmerült jelenségek kapcsán. Reflexiók Dobos Sándor meglátásaira a szakköri munkáról, az osztályba sorolásról és a napközis pályázatok kapcsán - a különbségeikről és a visszajelzések fontosságáról. Szó esik a tanulásról és a közösségről is.

Zsolt filmje újabb gondolatokat szült Jóskában, aki visszajelzést is adott róluk, így készült el a második film. Beszélünk benne az egyéni cél fontosságáról, a saját fejlődés nyomon követéséről, a kommunikációs hiányosságokról és kiaknázatlan lehetőségekről.

Selfie

Ez a legfrissebb selfie, amit csináltam magamról, és nagyjából hasonlók születtek eddig rólam, mert... hát ez vagyok. Ennél többet egyelőre nem tudok mondani magamról, kérem kapcsolja ki. Csak még annyit, hogy kifejezetten tetszik, hogy féloldalas vagyok, és hogy a fókusz nem az arcomon van, bár az, hogy a kapucnimon, annak sincs semmi funkciója.

Kössünk üzletet. Megelőlegezem a 3 csillagot erre a képre, mert nem csak rajta, de benne is vagy a képben, ez a legfontosabb, de cserébe te meg készíts magadról képeket még. Felejtsd el a selfie ügyet, az csak arra jó, hogy az ember igazolja, hogy épp egy híres helyen jár vagy híres emberrel találkozik. Az önarckép más, az helyzetjelentés egy létállapotról. Szóval hajrá! (hegyi)
értékelés:

ideg roncs bár

Idegroncs bár, de még néha kommunikál... Debreczen roncsbár, vacak hely.

Azt gondolom Pista, hogy ez a kép akkor lenne érdekes, ha az enteriőr, a környezet nagyobb figyelmet kapna, mert így, ez kb egy selfie a vécében és nem sokkal több. Ahogy leírod, a helyszín az, ami fontos lehet, de az így most elég sematikus. A másik gondolatom az volt, amikor a képet megláttam, hogy ezen te már túl vagy. Már ha hihetek annak a néhány tudatosan megcsinált képednek, amiket pl. a sziluetten láttam, szóval én most arra vinném a dolgot. (hegyi)

Várok

Ez a kép a nagyon kevesek közé tartozik, amit magamról csináltam / csinálok. Rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem fotózom önmagamat, selfie-t is nagyon keveset csinálok, leginkább akkor, ha mások kérnek fotót rólam, hogy mutassam már meg a fejem, hogy élek. Ez a kép a pizsamanadrágomat ábrázolja, és benne van a lábam.

Talán érdemes lenne időt szakítani az önábrázolásra, hiszen az az önismeretről is szól, és az meg jól jön ha portrézni akar az ember, mert magunkkal kell elsőként is jóban lenni ahhoz, hogy az ábrázolás teljes palettáját kézben tarthassuk. A kép ötlete jó, de a kivitelezésnél mint az előző képeidnél is, a világítással van probléma. Ha nem mondod, ki nem találom, hogy mit látok. A nézőt nem csak bevinni kell az erdőbe, hogy nézelődjön a fák és madarak között, de ki is kell hozni, nem engedheted el a kezét. Kérek ismétlést. (hegyi)

Megvagyunk

Legelőször az tetszett ezekben a virágokban, hogy egy rakáson mennyi van belőlük, és hogy milyen szépek együtt, merthogy ez a fajta virág csak bokorban nő. Aztán külön szerencsém volt, hogy szépek voltak a délutáni fények is, és ezt a "közösséget" le tudtam fényképezni a segítségével. Nem tudom, hogy ezáltal a főszereplő a fény lett-e, azt hiszem, mindketten (a virág és a fények) fontos szereplői a képnek.

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

Tavasz

Ezt a képet akkor csináltam, mikor az elmúlt hetekben nagyon sokat esett az eső, mintha a tavasz nem akart volna véget érni, bár nem nagyon bántam, mert az eső jót tesz a földnek. Ha természetben, apró dolgokat fotózom, csak annyi a tennivalóm, hogy észreveszem azokat a tökéletes arányokat, amiket már jóelőre valaki kigondolt. Végtelen mennyiségű szép fotót lehet kinn csinálni. Ezen a képen úgy érzem, sikerült összefoglalnom valamit.

Ez a kép akkor adná ki formailag a csúcsát, ha egy kis zsebtükörrel vagy alufóliával fényt derítenél az indára. Ugyanis így most kb. hasonló fényértékkel és tónussal bír, ettől összemosódik a háttérrel, a színkontraszt nem elég. A megfigyelés viszont érzékeny és finom, úgyhogy a két csillag mindenképpen megvan. (hegyi)
értékelés:

Aranyhíd

Nem a naphoz vezet csak egy villanykörtéhez.

A megfigyelés jó. A kivitelezés attól gyengébb, mert maga a helyszín olyan, ami túl sok egyéb képelemet tartalmaz, emellett a lámpa fénye sem olyan nagyon erős. Erre szoktam azt mondani, hogy tanulmány, ami azért fontos, mert ezeket az élményeket el kell raktározni, hogy amikor majd szembejön újra optimálisabb körülmények között, már felkészülten lehessen megfotózni. (hegyi)
értékelés:

Versenyhelyzet?

Nem tudom, ki hogyan látja, de nekem úgy tűnik, a pályázatok pezsdülést hoztak a látszótér eléggé halódó fotós szekciójának életébe. Sokat gondolkodtam azon, mi lehet ennek az oka. Elsőre arra gondoltam, hogy a versenyhelyzet hat stimulálóan a tagokra, ami biztosan igaz, de csak részben. A fő motiváló erő szerintem a versenyhelyzet közösségformáló erejében van: a közös, egy irányba mutató versenyszerű mozgás öröme az, ami összeköti a résztvevőket, versenyzőket és drukkereket, és ami ilyen hatásosan mozgósít. Minden témakiírás egy közösségi esemény, amely jól követhető pályát fut végig, remek a dramaturgiája az egyre gyorsuló adrenalin szinttel, majd döntés utáni lecsengéssel. (Direkt kimentem – háromszor is – a lóversenypályára, hogy jobban szemügyre vegyem a helyzet lélektanát, mechanizmusát, és mondhatom, erős a párhuzam!)

Arra gondoltam, mi lenne, ha a leckemegoldások is hasonló versenyszerű dramaturgiát kapnának? Ha például - mondjuk havonta - egy (vagy két) leckemegoldásra lehetne pályázni, és a csillagok, illetve a lecketeljesítés lenne a díj. Ugyanúgy lehetne külső döntnököt bevonni, stb. És akkor egy adott időben mindenki mondjuk a „gyermekkor” témára hajtana, és egymással versenyezve bomlanának ki az egyéni értelmezések.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.