Fantasztikus teret varázsoltál erre a képre. Nagyon érdekes az, hogy közben meg ellene dolgozol a térélménynek azzal, hogy ennyire nagy mélységélességgel ábrázolsz, és minden egyformán éles, mert kihagyod azt a ziccert, amit a mélységélességgel való játék adhat. És az is egy furcsa dolog, ahogy idehelyezted ez a modellt a kép aljába, mint egy véletlenül ottfelejtve, miközben ő adja meg ennek az egésznek a súlyát, ő horgonyozza le. Érdekes a kép, nem nagyon hagy nyugodni. Talán annyit hozzátennék, hogy ahhoz, hogy ez nekem a csendhez, a magányossághoz, vagy legalábbis az egyedülléthez, ehhez a belső meditatív helyzethez közelebb legyen, lehet, hogy egy kicsit még fent is és lent is adnék hozzá. Tehát, ha egy-két lépéssel hátrébb készül el ez a kép, akkor az egész talán még inkább megfigyelés szerű lehetne. Még kevésbé érezném azt, hogy beletolakodtunk ide a nőnek az aurájába, és nem hagytuk őt békén, mert tulajdonképpen ezt a csendet mi nézők zavarjuk meg. (hegyi)
értékelés:
mindenkinek ajánlom a laptopja webcameráját, mert jó vele játszani
Jó a szituáció, ez a fűző nélküli piros cipő nagyon izgalmas - nekem ettől egy elég furcsa asszociációm van, a börtönökben van az, hogy elveszik a nadrágszíjat, cipőfűzőt, mindent, hogy nehogy az emberek kárt tegyenek magukban. Nem tudom, hogy nálad is ez történt-e, vagy ez valamilyen divat ügy, ebben nem vagyok száz százalékig biztos. Mondjuk, legalább nem esel le a cipőfűződ miatt, ez egy előny, csak vigyázz, mert aztán leesik a lábadról, aztán lebucskázol innen a magasból, úgyhogy azért csak óvatosan Feri. Félretéve az egész viccességét, a gesztusa jó, tulajdonképpen a ferdeségeket kiegyenlíti az íve ennek a csőrendszernek, úgyhogy a megfigyelés rendben van, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is. Remélem, hogy ez az első leckés bejelentkezés azt is mutatja, hogy Feri újból felveszi a szálat, és végre megfogalmazza saját magát képekben, mert ez még várat magára. (hegyi)
értékelés:
Valószínűleg egy elhanyagolt kutyus lehet. Abban az utcában lakik amelyikben az iskolám is van és nap mint nap kidugja a fejét egy kis szeretgetésért. Ezt a képet az első találkozásunknál csináltam róla.
Tökéletesen el tudom fogadni azt a helyzetet, amikor az embert elragadják az érzelmei, és próbál valamilyen módon, akár a kép rögzítésével figyelmet felhívni, közel kerülni valamihez és valakihez. Itt most a kutyánál ez abban mutatkozik meg, hogy a lehető legközelebb próbáltál kerülni fizikailag. Így látjuk a szomorú tekintetét, és az egész szituációt tényleg olyan testközelből kapjuk, ami szerintem nagyon előnyös. Azt, hogy ezt a magány, hiány leckébe tetted, ez nem értelmezhető ettől. Ugyanis ahhoz, hogy ez magány, hiányként jelentkezzen ugyanebben a szituációban, ahhoz az kell, hogy érezzem azt a helyet is, tehát azt, hogy ő oda be van zárva. Most egy kukucskáló, szomorú szemű kutyát látok, ami a kutya ábrázolásának tekintetében jó, de mivel szinte semmit nem kapok a környezetből, ezért nem érzem azt, amit te ott éreztél, aki ott elmegy nap, mint nap, és látja ezt az egész helyzetet távolabbról is. Látja, hogy ez egy kert, ami akár elhanyagolt, vagy a külső szituáció olyan, hogy érezhető az, hogy ez a kutya oda be van zárva. Ez most ebből a képből nem jön át. Tehát magyarán, ha ezt a képet, mint házi kedvenc leckébe küldött képként nézem, akkor egy 3 csillagos kép, ha távolabbról akarom szemlélni, és a magány, hiány áttételes üzenetét is akarnám, hogy értelmezhető legyen, akkor viszont ezt visszaadom ismétlésre. Mivel a leiratban azt írod, hogy mindennap tudsz vele találkozni, azt gondolom, hogy talán ez a szituáció megérne annyit, hogy akár ezt a helyzetet próbáld meg feldolgozni egyrészt valóban a magány szempontjából úgy, hogy én, aki nem ismerem ezt a helyzetet, átérezhessem ezt. Másrészt lehet, hogy érdemes lenne erről az egészről több képből álló etűdöt készíteni. Én most erre adok 1 csillagot, mert a házi kedvenc vonal jó, a gesztus is jó, és kérek ismétlést egy kis továbbgondolással. (hegyi)
értékelés:
Kedves Demeter, Isten éltesse sokáig!
Ez egy nagyon izgalmas kép, és nagyon izgalmas megfigyelés, ráadásul Demeter kedvenc fájáról beszélünk. Mondjuk nekem is az első három helyezett között van a platán. Ami talán még jót tenne ennek a képnek, az egy kis utómunka ennél a szürke vízfelületnél, mert ha ez egy határozottabb, sötétebb tónust kaphatna, és kisebb lenne az az ugrás a tónusrendben, akkor eljutnánk oda, hogy nem az lenne az érzése az embernek, hogy ez egy túlmelegített húsleves, hanem megkapná azt, ami ennek a víznek szükséges. Hogy legyen valami tere, legyen valami mélysége, megfogható anyagszerűsége. Most az ott nekem nem jön létre, de egyébként a megfigyelés is pontos, meg minden egyéb, és köszönjük az üzenetet. A 3 csillag megvan rá, de azért tessék most már elkezdeni az utómunkával is dolgozni Ágnes, itt van az ideje. (hegyi)
értékelés:
Annyiban majális, hogy van rajta valami zöld, meg valami park helyzet, meg emberek. Egyéb párhuzam a Szinyeihez nem sok van. És mint olyan, én ezt nem is érzem annyira erősnek ezt a képet, és azt is megmondom, hogy miért. Minden, ami ebben izgalmas és szép, távol van. Tehát, egy olyan helyzetből fotóztad le ezt az egészet, amiből lehet, hogy nem zavarod a csajokat, akik ott összegyűltek, ugyanakkor ők ilyen kis bolhaméretek, azért ne tévedjünk nagyot, azért az ő méretük és elhelyezésük szerintem fontos lenne. Sokkal fontosabb, mint például az a rész, ami ennél a nagyon szépen föléjük hajoló bokor mögötti résznél jelentkezik. Van a kép bal oldalán egy egész nagy flekk, ami önmagában nekem nem érdekes. Ha elmozdulsz ezen a képen, és a kamerával egészen közel mész, és keresel egy olyan pontot, ahol ez az elbújás élmény, ahogy oda ők bekucorodtak erősebb, akkor ez működhetne. Máshogy fogalmazva, olyan ez az egész, mintha lenne egy filmforgatás, ahol ugye létrehoznak a statisztákkal, meg a szereplőkkel, meg a háttérrel, meg mindennel egy helyzetet. Aztán készülne egy olyan werkfotó, ami ezt az egészet lebuktatja, hogy jah, hát, ez a fa csak festve volt, jah, hát, az a rendőrautó csak papírmaséból volt, jah, hát az a macska nem is volt döglött. Szóval, most én azt érzem, hogy ez nem tesz ennek jót, hogy ennyire távolságtartóak vagyunk. (hegyi)
És egy ezer dolláros kocsi rendszeres használatának bizony következményei vannak.
Szilárd, sokáig várattál te is magadra úgy, ahogy Csongor is, és érdekes, hogy mind a ketten a kezetekkel kezdtek el valamit üzenni. Nekem ez most egy egészen erős kép. Megtaláltad a tónusrendben is, formailag is azt, ami fontos, ha nem is tökéletes az elhelyezése ennek az egésznek, mert talán egy kicsit felfelé a jobb felső sarok felé az egész kompozíciót eltolnám, de ettől függetlenül az üzenete jó. Abban nem vagyok biztos, hogy ha én lennék egy autószerelő tanítómester, akkor nem csapnék a kezedre, hogy fityiszt mutatsz az ujjaddal, mert aztán még valamilyen sérülés lesz, és utána meg megy a sírás-rívás az orvosi rendelőben. Ezt én ott nem csak ezért nem érzem indokoltnak, mert egy primér geg, hanem azért sem, mert ellene dolgozik annak, ami egyébként tökéletesen rendben lenne a szutykos kéznek, a köröm alatt összegyűlt olajnak, a kis szerszámnak, ennek a leterített rongynak, tehát minden más egyébként tökéletesen rendben lenne. Nekem ez már sok, a csúcsponton, úgymond a delelőn túlmutat, hogy bekerül egy ilyen fricska, hogy fityiszt mutatunk. Értem én, hogy az autónak mutatsz fityiszt, meg a kritikusoknak is, meg mindenki másnak is, mert te élvezed ám titkon azt, hogy egy viszonylag olcsón megvett autóból mit lehet kihozni. Valószínű, hogy kikapcsolódásnak se egy utolsó ez a helyzet, szóval várom én ennek a folytatását. Ettől függetlenül én erre megadom a 3 csillagot, mert erről még keveset beszéltünk, hogy egy-egy gesztusnak mekkora az élettartama, talán itt most annyit mondanék ehhez, hogy az időtállóság szempontjából nem mindegy az, hogy egy ilyen gesztus mennyire mutat primér üzenetet. Tehát én talán ezért nem gondolom azt, hogy ez jó irány lenne, hogyha ez a fityiszmutatás van, mert lehet, hogy mondjuk egy fél év múlva már nem ezt gondolod, és ez a pillanat rögzült. Úgyhogy ennyi az, amit én hozzátennék, de a 3 csillagos leckemegoldás megvan. Szeretném Szilárd, ha újból küldenél képeket, és szerintem ezzel nem csak én vagyok így, hanem a többi Látszóteres is. (hegyi)
értékelés:
Ez vagyok...
Csongi, jó sokáig váratsz magadra, hogy újból visszatérj közénk, de örülök neki, hogy itt vagy. A cselekvő kéz mindig egy izgalmas kérdés. Az, hogyha valaki valamilyen munkát végez, és látszik abban a szakértelem, vagy látszik az, hogy nem először nyúl hozzá, ez egy érzet, a pólusok közé ivódott por, az egésznek a munkássága érződik. Ugyanakkor nem biztos, hogy száz százalékig jó irányból van ez megközelítve, már csak azért sem, mert ami itt a közlési ritmust illeti, ott előkelőbb helyre került a pulóver, meg a kézfej, ami önmagában nem rossz, csak mindehhez képest engem az érdekelne, hogy azt a smirglipapírt ott csiszatolod, mert ott történik az izgalmas dolog. Azok a poros pólusok lennének azok, amik igazán szépek. Kicsit menjünk ehhez közelebb, jó? Ezt most úgy adnám vissza, tudom, hogy neked ez szakmád és szerelmed is ez a fa munka, úgyhogy talán nem nagy kérés, ha azt mondom, hogy avass be minket ebbe, és azt az érzelmet, ahogy ehhez az egészhez hozzáállsz, azt a felfokozottságot, azt a magába feledkező munkát, azt mutasd meg. Így ez most nekem tárgyias. Szeretném érezni azt, amit te érzel akkor, amikor hozzáérsz egy fához. (hegyi)
Valójában csak lazán raktam össze ezeket a képeket, inkább csak olyan werkfilmként kezdtem el, előre nem gondoltam végig, hogy hogyan kellene az állapotokat megfogni, csak utólag láttam, vagy éreztem inkább bele. Eredetileg az egyik kis házipályázathoz készült fotó melléktermékei ezek, amelyeket én ettől függetlenül nagyon szeretek, és gondoltam, ezért megmutatom őket.
Talán hagyomány már, hogy Demetert a születésnapján egy labdarózsás képpel köszöntöm. Boldog születésnapot, Demeter!
Egy anime-con (anime azaz japán rajzfilm fanok találkozója, ahol cosplayelve, azaz kedvenc rajzfilmük egyik karakterének öltözve, jelennek meg a fanok) készült eme kép. Két műsor közti szünetben kaptam el ezt a pillanatot.
Van problémám ezzel a képpel, nem is kevés. Egyrészt az, hogy maga az ötlet és a megfigyelés zseniális, de a kamera nézőpontjának és a kép kivágat elhelyezése nekem esetleges. Nem nagyon értem azt, hogy miért így vannak vágva a szereplők, miközben tulajdonképpen nekik kellene lenniük a főszereplőknek, mert az, hogy ez milyen környezetben készült, az most ehhez nem ad hozzá. Nem tartom annyira fontosnak azokat a dolgokat, amik ott hátul történnek az épületekkel, ahogy az eget sem, őket viszont fontosabbnak tartanám ennél, mint hogy kiszorítsam őket a kép bal alsó részére. Mit kezdjünk a többi tömeggel? Ráadásul ők kifelé is néznek a képből, ebből kifolyólag nem nagyon érzem azt, hogy ez most milyen ritmus is akar lenni, annyira meg nem dekomponált. Viszont a veszteségek nagyok, ugyanis a második hölgy lábára nekem szükségem lenne, mert azért az a harisnya is ki van ott találva rendesen. Azt érzem, és az egy jól megfigyelt dolog, ami maga a helyzet komikuma, vagy szürrealitása, de azért erre még rá lehetett volna erősíteni. Van még egy fontos dolog, hogy most ez az ábrázolás ebben a szituációban a hozzánk közelebb eső kislánynál olyan helyzetet hoz, mintha a lába térdnél csonkolva lenne. Ez nem jó. Az, hogy most a kézfeje hogy vágódik, hát Istenem, az még egy dolog, de az, hogy a térdnél a lábát így hagyjuk... Nyilvánvaló, hogy ő magának behajtotta ezt a lábat, de erre semmilyen utalás nincsen, tehát olyan, mintha ő szerencsétlen ott próbálna egyensúlyozni, hogy ne boruljon föl, a másik nő meg, aki oda felrakta őt, tojik rá, hogy meg tud-e ülni így a fenekén, vagy le fog onnan bucskázni. A másik kérdés meg ugye, a barátság, mert ez lehet egy szituáció, egy riporthelyzet, hogy csinálok egy ilyet, hogy elmegyek egy anime fesztiválra, de én most azt nem nagyon látom, hogy nekik milyen közük van egymáshoz. Azért az, hogy ezt beleszuszakoljam a barátságba, ahogy itt látom, azért korosztályi helyzeteket is át kellene ugranom, mert ők inkább testvérek, vagy valami rokoni kapcsolatban lehetnének, mint barátiban, legalábbis nem egy szokványos barátság, ahol ekkora a korkülönbség. Szóval, nem nagyon értem én ezt most, hogy ez hogyan akar itt kapcsolódni. Úgyhogy Feri, én most azt mondom, hogy minden tiszteletem a tiéd, 1 csillag mindenféleképpen jár a bátorságért és a helyzetfelismerésért, de a többi nekem nem megoldott. (hegyi)
értékelés:
A címben a (H) a háborús hatás miatt keletkezett, amit lehet, csak én érzek ebben, de pont ezért mondom, mert általában nem vagyok jól érthető képben (sem), szóval, most jól megmagyaráztam! :)
Imádom a verbális poénokat, és ami a leiratban van, hogy a H a háborús hatás miatt van, hát, nekem meg a Hospital, de jó, szóval elfogadom. Olyan élmény ez nekem, mintha egy tv filmet néznék, és abból lenne egy kocka. Stirlicz tudta ezt, és megérkezett, és a tavasz 17 pillanata, de tulajdonképpen, hogy valószínű, hogy ez annak köszönhető, hogy a technika miatt olyan kicsit furcsa a színvilág is, a tónusokban is van egy elmaszatolás, ami nem rossz, mert ad egy ilyen festői hatást ennek az egésznek. Hát, ott, amikor ez az egész kicsit konkrétabbá válik a repülőknél, azért ez veszteség, de tulajdonképpen azt hiszem, hogy ez még belefér. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy maga ez a kép kivágat tömegében így helyén van-e? Mégpedig azért nem, mert ott vagyok bizonytalan, ami a kékes háttér és a barnás háttér viszonyrendszere. Ha ezt az alap viszonyrendszert nézem a felhőkkel, meg a füsttel, akkor valahogy nem érzem azt, hogy most ez jó helyen lenne. Nem tudom. Talán fent is van egy ritmusváltás, ami nem biztos, hogy szerencsés, hát, a fene tudja. Mondjuk azt, hogy 2 csillag, mert ha a kompozíciót el is fogadom így, azért a leckemegoldás tekintetében ez a mozgás fotózás, vagy értelmezése nem biztos, hogy ennek a légi bemutatónak az ábrázolásával jól megoldott lenne. Ugyanis nyilvánvaló, hogy itt sem mindegy, hogy mikor exponálunk, de azért ez egy eléggé fixre rögzített kép, tehát pont azt nem érzékelem, ami a lényege a mozgás leckének, hogy itt akár mozgásfázisok, vagy elmozdulások történnének, mert ez egy eléggé megfagyott pillanat. Miközben az is egy értelmezés lehet a leckében, hogy egy egyébként dinamikus mozgást befagyasztunk, de akkor meg egy olyan pillanatot kell találni, ami ettől vagy humorossá, vagy drámaivá válik. Most ezt itt nem nagyon érzem. Szóval, maradjunk a 2 csillagnál. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…