Ez egy olyan kép, ami szinte tökéletes. Nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy az én szám íznek megfelelő legyen. Megmondom, hogy mi az, ami engem zavar: a képen van egy ritmus, amit a fal felületei adnak. Jobbról balra indulva van egy ritmusunk, magával a macskával és az ablakkal, aztán van egy másik ablak, egy harmadik, majd egy kicsi kiugrással egy negyedik, ez tulajdonképpen skurzban van. És utána van egy szemben lévő ház, ez tulajdonképpen egy ötödik ritmus, ami felett már az ég is látható. Számomra a kép ennek a határánál ér véget. Tehát a hatodik ritmus, ami e mögött még egy ház, az már engem ebből a történetből kivisz, mert nem tudok így fókuszálni erre a történetre a macskával. Nehezíti a dolgot a tónusrend is, de hát, ez van, mert ugye a falak színe olyan, amilyen, és ez ad egy szürke tónust. Ugyanakkor ha ezt meghagyom úgy, ahogy most van, ezzel a hatodik felülettel, akkor elkezdek arra felé is keresni valamilyen ritmust, történetet, tehát, hagyom, hogy a néző kódorogjon a képen, miközben nekem az a célom, hogy egy olyan viszonyrendszer jöjjön létre, ahol ez az egész elvezet engem ehhez a macskához, vagy ezzel a macskával létrehoz egy mesét. Egyszerűen fogalmazva, le kell vágni a francba, próbáld ki, görgesd oda a böngésződ oldalát, és látni fogod, hogy ha az lemarad, akkor rögtön egy határozott ritmus jön létre, és nincs több kérdés. Ennyit tudnék hozzátenni. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is, mert a kép nagyon hatásos ezzel az érdeklődő cicával, ennyi, amire érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

Furcsa ez az ellenfényes beállítás, de valójában jól működne, ha nem lenne ott az a doboz. Valószínűsítem, hogy számodra fontos jelentéssel bír, de így most kizökkent abból a formai viszonyrendszerből, amiben a doboz nélkül a test jól meg tudna jelenni. Én most erre megadom a 3 csillagot, és a leckemegoldást is abban az esetben, ha kaphatok erről egy ismétlést, amiben nincs doboz és amiben egy kicsit több teret hagysz magad mellett a bal oldalon (talán). Köszönet! (hegyi)
értékelés:    

Ez egy szép kép. Van benne valami értelmetlen lázadás, ez a néhány fa a semmi közepén, senkinek, megközelíthetetlenül... Egyetlen ami számomra még finomabb lehetne, ez a levegő-föld arány módosítása, mert most az ég így nekem nem nagyon izgalmas. Egy ujjnyival ha kevesebb, és az odakerülhet lentre, akkor lenne kiegyensúlyozva, de így is szép. Abszolút jól értelmez egy érzelmi viszonyt az őszhöz. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy kiváló gondolat Mariann, de visszaadom ismétlésre és kérem, hogy ha amit írok majd, megfontoltad, készítsd el az új verziót, mert érdemes. Egyrészt a vízszintes legyen vízszintes. Nincs indoka most a dőlésnek. Másrészt hagyj teret magadnak, amennyire lehet, és azt a teret a civil tárgyaktól tisztítsd meg, mert itt most nincs helye a szociónak. Ez a technikai rész. Ami a tartalmat illeti, két eset lehetséges szerintem. Ez a kép ebben a viszonyrendszerben mindenféle félelem nélkül működhetne aktban. Számomra úgy lenne igazán erős, hiszen az öled takarja a fejed, a mellek pedig nem hiszem, hogy problematikusak lennének. Ha mégsem akarod ezt, akkor viszont keress olyan ruhát, ami nem feszül ennyire, mert így most a ruha gyűrődései szétverik a testet, és a ruha egyébként is utalhat akár a gyerekkorra is, vagy a nővé érésre is, szóval a ruha eszköz lehet. Ahhoz, hogy legyen forma is, ha a hátad mögül világítasz még egy picit, akkor a ruha alatt a sziluetted is megjelenhet, és ez már egy másik minőség lenne. Még egy, hogy ezt az ismétlés ügyet nem nagyon értem. Mert ez így kihagyott ziccer nekem, ugyanis ha már többes expó, akkor miért nem mesélsz azzal is, hogy az árnyékok is különféle meséket mondjanak rólad? Tehát nem azért nem csillagozok most, mert a kép rossz, hanem mert szeretném, ha ismételnél. (hegyi)

Jó érzékkel rajzolsz a géppel, ez is egy kifejezetten izgalmas kép, de itt most azt mondom, hogy ha már úgyis felrúgod a szabályokat, akkor azért nem árt, ha valamit kinevezel új bázispontnak, nevezetesen a kép bal oldalán most a híd oszlopa ferdén szétvágódik, így bal felül bejön egy lezáratlan ritmus, ami nem kellene, alul meg szétvágódik az, ami tömegében határolhatná a képet. Ha kinevezted volna azt az oszlopot függőlegesnek, akkor a többi már adta volna magát, nem baj az, ha a két díszmadár ferdén repül. (hegyi)
értékelés:

Olvastam a kommenteknél, hogy sakk szempontjából lehet, hogy a kép kérdéseket vet fel, és ebben lehet, hogy érdemes később odafigyelni, hogy olyan állást mutass, ami valóban megtörténik és izgalmas valamiért, netán az adott szereplőhöz köthető, mert az ínyencek számára is kell nyújtani pluszt, azaz aki tud sakkozni, annak is kell hogy a kép működjön. Én nem tudok. Ezért ez a része engem nem zavar. Ami picit problémás, hogy hogy a fenébe nem lehet a függőlegest megkeresni? Haragszom, mert a fiú jó, a gesztusa jó, a hangulat, a fények jók, ez a pici, ami miatt rezeg a léc, hogy ezt ott kellett volna egyenesbe állítani. Értem én, ez nem megy egyből, de akkor tessék gyakorolni, vagy segédvonalakat bekapcsolni a fényképezőgépen (ha van), mert pár fok is érzékelhető bizonytalanságot tud okozni. Lehet ferdére komponálni, de akkor kell adni egy új viszonyrendszert, ami új geometriát adhat. A kép jó, talán még annyit, hogy a fej támasztása nem mindig hordoz jó üzenetet, mert van benne egy dekadens üzenet, hogy annyira fáradt, vagy unja, hogy támogatnia kell a fejét, hogy le ne essen. Itt ez most nem probléma, mert épp ez ad egyfajta vagány üzenetet, hogy a kissrác annyira nagy sakkmester már, hogy neki nem kihívás az ellenfél, tehát ez az üzenet most jól jön ki, egyetlen, ami még így is kérdés, az az ökölben tartott kéz, mert abban viszont az üzenet ellen dolgozó feszültség van. Minden tösszevetve ez egy jó portré lenne, ha függőben lenne aminek kell, így most ez csak két csillag. (hegyi)
értékelés: