Az van, hogy ez egy nagyon jó megfigyelés. Tulajdonképpen szerethető is a kép, bár mindent megtettél annak érdekében, hogy legyen egy elidegenítő hatása ennek a furcsa kontrasztos szituációnak, amit itt alkalmazol. Én elfogadom, ha neked ez a fajta világ tetszik, akkor használd, de nekem egy kicsit sok. Szerethetőbb lenne, ha lenne benne egy kis puhaság. Most pont azt a középtónust vetted ki, és ettől lett egy ilyen meszes jellege az egésznek. Az érdekes az, hogy amióta nézem ezt a képet, vagy alul takargatom a kezemmel, hogy mi lenne, ha nem lenne előterünk, vagy megpróbálom elképzelni, hogy milyen lenne, ha ez fekvő lenne, vagy mi lenne, ha még kapnék belőle ott, ahol a gyalogosok jönnek, tehát, hogy biztos innen jó-e ez lefotózni. Miközben nagyon szeretem, hogy a háttérben tükröződsz, jó ez az ember is, aki a főszereplőd lett, jól mesél. Lehet, hogy az a bajom, hogy oldalirányban kevés. Én elfogadom azt, hogy ez így készült, látom a kezedről, hogy álló felvétel, és hát, akkor ennyi van, de talán jót tett volna neki, ha érdekes módon főképp jobb oldalon többet kapnánk, és akkor bár dekomponáltabbak lennénk, de a tömegelhelyezés valahogy masszívabb lenne nekem. Mindennek ellenére, amit elmondtam, én ezt egy érdekes és izgalmas ügynek tartom, és én megadom rá a 3 csillagot. A leckemegoldásra egy kicsit még várok. (hegyi)
értékelés:

János, örülök ennek a képnek. Annyi problémám van csak, hogy ez egy színpad, és nekem valaminek még történnie kellene. A másik, hogy ha az aranymező érdekel, akkor a háttérben lévő fák ahhoz nekem nem kellenének. Lehet annyit mozogni szerintem ebben az egészben, elmenni egy kicsit más irányba talán, és kizárni azt a háttérből, hogy megmaradjon ennek a ritmusa. De azok ott nagyon sötétek, nagyon fekete vonalak vannak benne, és így nekem nem ad ehhez hozzá. Nem jól van az most odakomponálva. Húz az egész egyébként arra, ettől az egész kép tömegében billen a bal oldal felé. Nem a horizont billen, hanem a súlyelosztás. Szóval a hangulat jó, és az élmény is megvan, de nekem hiányzik róla egy főszereplő. Ez lehetne akár az, hogy megkéred Dórit, hogy feküdjön bele ebbe a búzamezőbe, emelje fel az egyik kis talpacskáját, és akkor nem látunk semmi mást, csak egy női lábat, szerintem már ez is sokat segítene. Ráadásul, ha úgymond ki kell takarni valamit a háttérből, akkor azzal a lábbal ez is megoldható. Ez most csak egy ötlet a sok közül, nem is szeretnélek nagyon orientálni ebben, hogy most mi legyen az a konkrét megfejtés, de valami mindenféleképpen jót tenni, miközben a fénytani megfigyelés precíz, azzal nincsen semmi baj. Úgyhogy adok erre 1 csillagot, mert a hangulat jó irányba indult el, de a kivitelezéssel még nem vagyok kibékülve. (hegyi)
értékelés:

Függetlenül attól, hogy van kutyánk, nem vagyok nagyon képzett benne, én inkább a macskákban vagyok otthon. Mégis úgy érzem, hogy ez egy nagyon szerethető kép, függetlenül attól, hogy van egy esetlegessége, de ez nekem most hozzáad az üzenethez. Abban nem vagyok biztos, hogy ennek a képnek színesnek kell lennie, ugyanis a színesség gyengít az üzeneten. Ha ez egy úgymond szépen laborált fekete-fehér fotó, akkor nekem ebben több lenne, de azért így is értem az üzenetet. Szerintem ő egy nem túl fiatal kutyus, és valóban sok minden kiolvasható a tekintetéből. Köszönöm ezt a képet, 3 csillag, a leckemegoldással azért várok, mert nekem a döntés határozottabb lenne, ha a fekete-fehéret választottad volna. (hegyi)
értékelés:

Készült egy másik változata az előző képnek. Ez egy teljesen más gesztust ad, ugyanakkor bár ez egy összeszedettebb, tömegelhelyezésében egyenesebb megoldás, mégis azt mondom neked, hogy a másik az én szívemhez közelebb álló kép. Azért, mert a másiknál a száddal van egy olyan gesztus, ami fontos, hogy nem csak a számba vettem egy virágot, és ez mennyire vicces, vagy szokatlan, szürreális, hanem ott ezen túlmutató gesztus is van, ami innen nekem hiányzik. Ettől függetlenül ez is egy 3 csillagos leckemegoldás, ezt is elfogadom, de a két képet összehasonlítva én azt a másikat használnám azzal a javítással, amit ott elmondtam.
   Szeretném felhívni a figyelmedet még valamire, és ezt mindenkinek elmondom. Itt van két olyan dolog, ami nem való a képre szerintem. Az egyik a keretezés. Ennek a gyászkeretes megoldásnak saját honlapon lehet szerepe, hogy például az ember eldönti, hogy milyen effekteket használ, és ahhoz úgymond következetesen ragaszkodik, és egyébként nálunk is van egy nagyon vékony keret a képek körül, ezért én nem tartom jónak, ha ezt még pluszban megerősítjük. Azért nem, mert amikor egy nyilvánosabb, vagy egy közösségi oldalra töltünk fel képeket, és ez most mindegy, hogy a Látszótér, vagy bármi más helyzet, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy ott van egy designer, aki kitalálta az oldalt, és nekünk ahhoz célszerű alkalmazkodni, mert a végén ez a dupla keretezés olyan furcsán fog hatni. Egyébként is azt gondolom a képek keretezéséről, hogy ezt a megjelenítésnél, mint honlap, lehet használni, mert az adhat egyfajta egységességet. Van egy szerepe is a honlapon annak, hogy az ember tesz egy hajszálvékony keretet, mégpedig az, hogy ne csússzanak össze a tónusok a hátérrel, hogy jól elhatárolható legyen, hogy hol ér véget a kép, és hol kezdődik a honlap, de ez egy technikai ügy, ami miatt az ember ezt használja. Képalkotó elemmé válva szerintem idegen, tehát paszpartuzásra, vagy annak imitálására ne használjuk.
   A másik a képre való névráírás. Semmit nem fog védeni arra nézve, hogy ne lopják el a képedet, ugyanis egy perc alatt le lehet róla szedni úgy, hogy senki nem mondja meg, hogy valaha ott volt, viszont szintén képalkotó elemmé válik. Ráadásul az ember egyből elkezdi kritizálni azt is, tehát nem csak a képet akarom befogadni, hanem azt mondom, hogy ehhez a képhez ez a fajta mű betűtípus, amivel azt akarnám imitálni, hogy mintha kézzel írtam volna rá, ez nekem nem illik hozzá. Természetesen ez felvet egy másik kérdést is, hogy szignáljuk-e a képeinket? Volt olyan időszak, amikor ez a szignálás elfogadott volt, hogy a képre úgymond ráírtak az alkotók, aztán van egy olyan iskola, ami azt mondja, hogy a képre nem írunk rá, hanem a kép alá, vagy hátoldalára írunk, tehát a szignálás mindenképpen fontos, mert az teszi az alkotó által elfogadottá a képet, tehát hogy ő ezt egy értékes kópiának tekinti. Ez viszont csak és kizárólag az analóg papír kópiánál igaz. Sehol máshol. Ennek a szerepe ugyanis a műtárgypiacon, és a kiállításnál van. Mondhatod azt, hogy el akarsz adni egy képet, akkor azt szignálod, mert annak úgy több az értéke, mint egy szignálatlan kópiának, mert azzal azt is bizonyítod, hogy azt te magad vállalod, és te készítetted. Ennek nincs létjogosultsága az elektronikus megjelenítésnél, csak ronda. (hegyi)
értékelés: