Az egyik felem elhiszi a dolgokat, reménykedik... míg a másik elgondolkodtat.

Kapunk egy leiratot, hogy melyik felem mit csinál - ez egy érdekes megközelítés, és egy jó megfigyelés, mert ugye senkinek soha nem teljesen szimmetrikus az arca, de akkor ezt akár egy képpárban, vagy akár egy kép viszonylatában jó megmutatni, akár egy dupla expozícióval. Ezen érdemes lenne gondolkodni, hogy ha az a kérdés, amit a leiratban adtál, akkor azt hogy oldjuk meg. A másik megközelítés, hogy saját megfigyelésed, a saját testünk megfigyelése miatt is fontos az első három lecke, mert ezeket a megfigyeléseket a későbbiekben más modellnél jól meg tudjuk nézni, jól tudjuk használni. Ezt azért mondom most, mert ennél a képnél jó, ha látod, hogy viszonylag mélyen ülnek a szemeid, és ehhez képest a orca, az orr, a száj viszonylata kijjebb helyezkedik el, ráadásul a haj is betakar ebbe az egészbe. Ha ezt az ember tudja magáról, és ezt meg tudja figyelni, akkor a világításnál ezt tudja korrigálni. Magyarán: sötét, és mélyen ülő most a szemed, és a tekintetedre kevésbé tudunk figyelni, miközben az arcod gyönyörű szép formája és vonalai viszik el a figyelmemet, azzal kezdek el foglalkozni: a szájjal, az orral, a profillal. Ez mind szép, csak tónusban kellene helyrehozni. Ezt visszaadnám ismétlésre úgy, hogy próbálj játszani egy kicsit: kistükörrel lehet ezen korrigálni, hogy akár derítéssel picit több fényt adsz a szemedre, vagy takarással valamennyit visszafogsz az arcodból, és máris egy kiegyensúlyozottabb formát kapunk. Ilyen közeli felvételnél azt a két szempillát lehet, hogy érdemes leszedni, mert az most ott hibaként jelentkezik. Nagyjából ennyi, várom az ismétlést, mert a megfigyelés tökéletes. (hegyi)

Nagyon kezdő vagyok még. Szeretek fényképezni, szeretném megmutatni, hogyan látom én a világot.

Ez egy jó leckemegoldás. Őszinte, nincs túlgondolva, nincs túlmanipulálva az egész, kicsit szociografikus, kicsit tárgyias megközelítés a vakuval, de az az érdekes, hogy egy nyitott tekintetet, egy nyitott gesztust látunk még akkor is, ha nem teljes a kamera felé fordulás, de ez nem baj. Érzelmileg az egésznek azért van pozitív üzenete, mert maga ez a kamera felé fordulás nagyon jól érződik ebben a képben. Az egy másik kérdés, hogy a vakura oda kell figyelni, hogy ha az arcunk felől vakuzunk, akkor egy nagy flekket fogunk kapni, amiben el fog veszni az izomtónus, a struktúra, tehát kivasalja, kilapítja a fejet oldal irányból. Emellett nekem erre megvan a három csillag és a leckemegoldás is. A leiratból, amit kapunk, hogy az első lépéseknél tartunk, ezzel semmi baj nincs, próbáljuk meg az első három leckét még gyűrni, az önmeghatározás tovább fog tudni vinni téged a többi képalkotási helyzetet illetően is. (hegyi)
értékelés:    

asszem én szeretek szűkre vágni. Szívesen várom az észrevételeket ehhez a variációhoz. Előre is köszönöm.

Igen, itt van az előző képnek egy másik változata, én azt gondolom, hogy ez nagyon jól jellemzi azt, hogy ez egy közhelyes, szokványos megoldás, tudjuk, hogy jobbról balra fog forogni ez a kislány, majd arra valahogy elindul, mint egy kis pörgettyű, de ez engem most annyira ez nem köt le. Az előző képet elemeztem, elmondtam, hogy miért volt számomra jobb az a feszes kompozíció, ez most így nekem semmi, ez nem áll össze, nem izgat föl, indokolatlan a magányossága a táncosnak, hiszen a tánc jószerivel társas esemény, itt most ez lötyögős. (hegyi)

Elérkezett az idő, hogy megtartsuk az első látszóteres utómunkával foglalkozó táborunkat. A téma a digitális laborálás, hogyan lehet a jó képből még jobbat, a nyersből fogyaszthatót készíteni.

A tábor időpontja: 2012. június 2-3 (szombat-vasárnap). Helyszín: Ráckeve, Gerlei-lak. Megközelíthetőség: HÉV, vonat, autóbusz, gépjármű, kerékpár - pontos koordinátákat a jelentkezők e-mail útján kapják.

Program: 1. nap (szombat) 13-14 óra között gyülekezés a Szentmihályi stúdiónál, majd indulás Ráckevére, utána kötetlen beszélgetés, főzés, sütés és együttlét.

2. nap (vasárnap) 9:00 beszélgetés, bemutató és előadás az utómunkáról

Tehát két verzió van, az egyik, hogy egy turnusban két autóval lemegyünk szombat ebéd után és folyamatos a program, a másik verzió, hogy aki akar, az lejön szombaton velünk, vagy vasárnap kora reggel HÉV-vel, vagy ahogy tud, de maga a program vasárnap reggel kezdődik. A hozzászólásoknál ezt megbeszéljük, pontosítjuk. Amit hozni kell: - innivaló, ennivaló, ha főzünk, alapanyag - pokróc, párna, takaró, hálózsák, szükség esetén sátor - egy nyers képed, amit szeretnél kipróbálni, megmutatni - fényképezőgép

Ahogy öregszik úgy válik egyre érzékenyebbé.

Azt írja Viki, hogy „ahogy öregszik, úgy válik egyre érzékenyebbé”, és ez a képen nagyon jól látszik. Hogy mire tette ő fel a fejét, nem tudom, valószínű, hogy ez egy szék, de nagyon esendő ez az egész, és ettől válik izgalmassá, mindazzal együtt, ami a háttérben létrejön a kanapéval, aminél érdekes a vágás, de a kutya most helyrebillenti ezt az egészet, és nem kell mindennek mindig sterilnek lennie. A kutya jelleme van úgymond harcban az idővel, a játék és a szeleburdiság az öregséggel, morózussággal és fájdalommal, és egyelőre még az első van nyerésre, de nem lesz ez mindig így, ez által tud a kép az elmúlásról is szólni. A képi játékosság megvan: a csíkos háttér, a vágás, aminek ellenpontja tud lenni a kutya. Ez olyan most így, mint amikor sütöttem a palacsintát, hogy a töltelékbe egy csipetnyi sót is beletettem, itt a kompozíciónál a vágás a csipetnyi só, hogy nem rendezem le, meghagyom egy kicsit koszosan, slendriánul, és ez a koszosság az, amitől még drámaibb lesz maga a fő motívum. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Hát igazából nincs ilyen recept, sőt ez a kép még nem a kész ételről szól. A rendelkezésre álló alapanyagokból készítettem egy tejszínes-zöldséges szószt amit tésztával tálaltam....

A leiratból tudjuk, hogy ez egy előkészület a főzéshez. Nekem ebben kettő kérdés van: el tudom fogadni azt, hogy ez nincs még kész, és nem kötelezően csak a készételről jöhet ebbe a leckébe kép, viszont nem nagyon érzem azt, hogy ennek az egésznek mi köze van a háttérben lévő kis mozsárhoz. Ha az ott van, ha nem vágtál bele a deszkába, akkor a mozsár nyelébe miért? És az is kérdés, hogy mi ez a sok szemét a képen? Ha megnézzük, akkor mindenfelé mindenféle vicek-vacak van, az asztalon is vannak ilyen pontok, olyan ez nekem, mintha ez egy filmes felvétel lenne, jó régi íróasztalfiókban tárolt negatívval, amit utána beszkenneltünk, és elfelejtettük kipontozni a vackokat belőle. Mi ez rajta? Ezt nem teljesen értem. Az érzékelőd vagy az objektíved volt ilyen koszos, nem értem mi történt, engem bosszantanak ezek a foltok, nem értem miért maradtak ezek rajta. Ismétlés. (hegyi)

Vikinek azt mondom, hogy most egy kicsit úgy jársz te ezzel a képpel, mint én anno amikor beküldtem a magam giccs felvételét, amit mobiltelefonnal készítettem a kertben a fákról, hogy én is azt gondoltam, hogy ez mindenkinek evidens, hogy ez miért giccs, aztán valahogy a társaság zöme arról próbált meggyőzni, hogy ez nem is giccs, mert ez ahhoz túl szép. Itt is, ahhoz, hogy ez giccs legyen valami más kellene, bár lehet, hogy csak a vágással van bajom, mégpedig az, hogy eldöntendő lenne, hogy most a bal oldalból vágok jócskán, és akkor egy izgalmas, feszes kompozíció jön létre ezzel a facsoporttal, vagy akár vághatnék a jobb oldalból is, és akkor egy dekomponált helyzet jön létre. Csak az a baj, hogy egyik sem visz a giccshez közel. A naplemente mondható, hogy giccses, de valószínűleg te is ugyanabba a hibába estél, mint én, hogy ott, a helyszínen ez az egész sokkal jobban átélhető volt, aztán a kamera valahogy ezt az egészet átalakította. Legfőképp ez fénytanilag igaz, ahogy én tapasztalom, hogy a fények változnak valahogy úgy meg, hogy az a túl édes meghittség, ami jellemzője a képnek a helyszínen, az már az érzékelőre nem így jut el. Én most ezt visszaadnám, amellett, hogy ez mennyire giccs vagy nem, ezen lehet vitatkozni, viszont a kompozíción nem. Most ez a kompozíció nagyon lötyög. Ismétlés. (hegyi)