Milyen pici ebbe a hatalmas világban... akárcsak egy csepp a tengerben.
Milyen pici ebbe a hatalmas világban... akárcsak egy csepp a tengerben.
Jó ez a geg ezzel a kis ablakkal, jó ez a színezés is, ami a festékekkel létrejött az ablakkereten. Érdekes, hogy az üveg az ablakkeretben van, ez egy érdekes ritmust tud létrehozni a falon az árnyékával, és jó ez az egész helyzet, amit kapunk. Egyetlen egy dolog, amit én végiggondolásra adnék neked: biztos vagy-e abban, hogy ez a sárgás fényviszony elég erőt tud képviselni? Attól, hogy ebbe a sárgás tónusrendbe megyünk el, gondolom ez a lámpától van, amivel megvilágítottad magad, ettől az egésznek van egy beteges, erőtlen érzete. A gesztus rendben van, a keret is, de eközben ennek az erejét csökkenti ez a helyzet. Persze elismerem azt, hogy ez nem egy kis meló ám, hogy úgy jöjjön létre a hátsó ritmus, hogy az elsővel jól kapcsolódjon, és mindezt megtartani úgy, hogy az arcunkkal is tudjunk üzenni, gondolom nem két perc volt megcsinálni. De voltál utómunka táborban, én erre mondom azt, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi van akkor, ha a színeket kicsit helyrehozod. Megvan a három csillag, és ez egy jó önportré. Még egy megjegyzés: ez a póló nem biztos, hogy alkalmas arra, amit itt most létre akarsz hozni. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon milyen ruha és milyen szín az, ami illene ebbe a történetbe. A sapka rendben van, a szemüveg rendben van, de valamivel kellene még játszani itt a ruházatot illetően. Miközben megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azt gondolom, hogy ez a geg megérdemelne még egy kis továbbgondolást. (hegyi)
értékelés:
Egy fa (tölgy?) kettéágazó törzsei között sütött át így a Nap.
javítva ( http://latszoter.hu/szakkor/festek-fujos-figurak )
Zavarba ejtő az, ahogy Dani ezzel a graffitis vizuális iskolával foglalkozik, az, hogy a vágással létrehoz egy olyan síkot, ami természetesen egy térbeli helyzet kivetítése, de mivel levágja a segítséget a nézőnek, ezért egyedül a két lába az, ami, mint indítópont, valóságosként szerepel a képen, és aztán utána, ahogy scrollozunk felfelé, ezeket a ritmusokat izgalmasan tárja elénk. Kicsit az az élményem van, mint amit iskolában csináltunk, hogy a füzetnek a sarkára lehetett rajzolni, fölgöndöríteni, és ceruzával ide-oda sodringatni, és akkor ilyen kétállásos mozgásfázist lehetett létrehozni. Fityiszt mutatott a figura, vagy nem, és ha elég gyorsan mozgatta az ember, akkor a mozgás képes volt azt az illúziót kelteni, hogy megelevenedik a történet. Hasonló most itt is az élményem, de ennél nagyon sokkal többről nincsen szó. Az ötlet és a forma jó, izgalmas, ez egy nagyon jó tanulmány lehet arra, hogy mit lehet kezdeni az ilyen kimetszésekkel. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a kör, szív, végtelen elég képi információ-e a nem beavatottak számára. Arra is kell figyelnünk, hogy itt élnek olyan emberek is, akik ezekkel a falfirkákkal nem foglalkoznak behatóan. Nekem ez egy egy csillagos megoldás, Dani, ennél egy kicsit nagyobb intenzitású jelenléttel esetleg megteremthető lenne az, hogy neked is egyértelmű legyen az, hogy a nézőid számára mi az, ami dekódolható, és a nézőidnek a te világod jobban megismerhető legyen. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Ez jellemez igazán engem... az alvás. Mindenhol csak alszok, itthon, suliban, buszon, villamoson, nagymuteréknál... lételemem az alvás, és valahogy ez a dolog ír le a legjobban. Próbáltam kicsi poént is belefűzni, de most valahogy nem jött az ihlet. Remélem elfogadható önarcképnek, bár próbálkoztam egyszerű szemből készített képpel, az nekem túl snassz. Abból valahogy nem tudom kihozni azt ami bennem van. Ebben sem igazán, de legalább a humor apró porcikája megragadt benne.
A kép címével egy kicsit bajban vagyok, mert a tanulás ebből nem annyira jön ki, de elhiszem bemondásra, hogy itt valami ilyesmi helyzet lehet. Jó a ritmus, izgalmas az a beállítás, amit hoztál, jók a fények, ezeknek a játéka, dinamikus, és ez azért tetszik, mert magának az alvásnak formában sikerül ellentmondani, sikerül egy olyan feszültséget fenntartani a képben, ami a nézőt nem altatja be attól függetlenül, hogy maga a modell alszik. Ez mindenképpen erénye ennek a képnek, jó önportrét kaptunk, megvan a kettes lecke, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:
'Anyu! Nézd milyen fülbevalóm van.'
Az ötlet és a megfigyelés kitűnő, de a nagyon közelire állított képkivágástól ez így önmagában nekem túl kevés ahhoz, hogy beinduljak az emlékek ösvényén. Érdemes lenne ezen nyitni valamit, hogy az arcból többet kapjunk, mert itt nem csak a fülbevaló a lényeg, hanem ez mindig valamilyen viszonyrendszerben volt érdekes, például hogy ebéd közben annyira lelkesek voltunk, hogy már a második fogás megevése előtt a fülünkbe tettük fülbevalónak ezt a cseresznyét. Vagy cseresznyeszedés közben hülyéskedtünk a fán, és akkor raktuk a fülünkre. Szóval a gesztus rendben van, hozza azt a ritmust, ami a nagyanyám és a gyerekkorom, miközben a megfogalmazásban nagyon korrektek és visszafogottak akarunk lenni, az nekem nagyon felnőttesre sikerült. Engedd el magad, és hagyd, hogy ez a játék, az élmény megvalósuljon, és onnantól kezdve ez az egész meg fogja hozni azt, hogy milyen megoldás jön képileg, milyen kivágás, hogy hova fogsz állni, hogy a konyhában csinálod meg, vagy a kertben. Az ötlet zseniális, az egy csillagot mindenképpen megér, viszont emellett én kérnék egy ismétlést, amennyiben kapható még cseresznye. (hegyi)
értékelés:
Talán akik ismernek tudják, hogy a fényképező melyik végén szeretek inkább állni, persze csak a rosszul sikerülő képek elkerülése végett! Amikor megláttam az első feladatot, egyből egy ilyen kép ugrott be nekem, így az elképzeléseimnek próbáltam eleget tenni vele!:)
Kedves Fruzsina, nagyon jó ritmust kapunk, nagyon jó az, hogy a körömlakk és a háttér ilyen ívet tud hozni, és hogy létrejön ez a játékos vonal. Maga az üzenet is nagyon szép. Mindebből az egész formai játékból, az életlenségekből, a színekből a két szem szikrázóan kiugrik és hatásos, egyetlen egy dolgot tennék hozzá: valamivel visszavenném tónusban a két kezet. Ha megfigyeled a bőrszínt az arcodon, ehhez a tónushoz érdemes lenne ragaszkodni. Ehhez képest már a kezed viszonylag kiégett tónust kap. Ha az expozíciónál nem, akkor utómunkánál ez korrigálható. De annyira erős ez az üzenet, ez a jelzés, hogy ez mindent visz, úgyhogy megvan a három csillag és a leckemegoldás is, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Idén is többször elhalasztották Révfülöpön a Balaton átugrást, végül a hétvégén megrendezett eseményen csak egy vállalkozó akadt.
Nem tudom, valami nekem ebben hibádzik, most ezt boncolgathatom, hogy mitől van, de egy biztos: nem nagyon érzem azt, hogy a címmel itt bármilyen kapcsolat lenne. Ugrik egy lány a parton. Ennél nem nagyon történik sokkal több. A leirat meg a cím próbál ezen valamit segíteni, de a képen meg kellene történnie annak, amit most olvasunk. Tegyük át ezt a szorgalmiba, oké? (hegyi)
Dóra, őszinte leszek veled: azt mondanám, hogy a kisebb leckeszámú feladatokat kezdd el megoldani. Nagyon nagy lépésekkel akarsz haladni, legyél egy kicsit türelmesebb ezzel az egésszel, mert ha az első pár leckével ritmusban elkezdesz haladni, akkor mire eljutsz a 32-es leckéig már nem lesz kérdés számodra, hogy mi az, ami kép, és mi az, ami nem, mi az, amit érdemes lefotózni, és mi az, amit nem. Gyönyörűek ezek a színek, magával ragadóak, de sem a helyzet, sem a világítás, sem a kompozíció nem igazolja az, hogy ez így, most ebben a formában kellett, hogy képre kerüljön. Egy kicsit menjünk vissza az első 10 leckéhez, és abban próbáljunk meg előrehaladni, és amikor azzal megvagyunk, akkor próbáljuk meg ezeket a nagyon magas leckeszámú leckéket megoldani, mert a biztonságot és a bizonyosságot, a saját munkádat és a saját irányodat neked kell megtalálni, ehhez pedig nem megspórolható az idő. (hegyi)
Jó lenne a párhuzam azzal az oszloppal, és jó ritmust tudna ez hozni, még azt mondom, hogy a tónusok is szépek, bár itt is kicsit túl vagyunk dramatizálva a feketékkel, olyan, mintha egy vörös szűrőt kapott volna az egész, és ettől lenne ilyen haragos, de ezt el tudom fogadni. Kettő dolog, ami ellene mond annak, hogy ez az instrukció, amit a modell kapott mennyire volt pontos: az egyik az, hogy a felhúzott láb a hasnál viszonylag érdekes formákat ad, olyan, mintha a térde nyomná föl a melleit, miközben nyilvánvaló, hogy a kar felemelése az, ami ilyen formán húzza a pólót, de mégis a hatás az lesz, hogy a hasához feszítette a térdét. A másik dolog, amiért haragszom, a Pilsner sörös dobozok. Legyünk már ennyire következetesek, erre a képre ezeknek a sörös dobozoknak nem lett volna szabad rákerülniük. Nem is értem, hogy mit akarsz ezekkel a sörös dobozokkal közölni, azt hogy részegen kell botorkálni fotózás címszaván, vagy nem tudom. Ez idétlen, elvisz az egésztől. Miközben felépítesz valamit, ezzel a négy dobozzal le is romboltad az egészet. Nem tudok ezen túllépni, visszaadom ismétlésre, ez így nekem durva stílustörés. (hegyi)
Vannak kérdéseim, amik fölmerülnek, nevezetesen az, hogy vajon ez a helyzet tényleg valóban ennyire markáns és kontrasztos, vagy pedig itt valami utómunkával még erre rá lett húzva? A hely nagyon izgalmas, a helyzet nagyon jó, bár én azt mondom, hogy a kép bal oldalából egy ujjnyit vágnék, és akkor még nagyobb lenne a feszültség az ajtóval és ezzel a boltívvel, ami itt látható. Ha a vágással tömegelhelyezésben nem is értesz egyet, de lehet, hogy utómunkában azt a falfelületet, ami a kép bal oldalán helyezkedik el, picit sötétebbre vettem volna. Ugyanakkor arra hívnál föl a figyelmed, hogy amennyiben erre utómunka került, márpedig én úgy érzem, hogy került, akkor talán a kevesebb több lenne, tehát túl erős a struktúra. Nekem ettől elindul egy festői irányba az egész, miközben ne felejtsük el, hogy mi fotósok vagyunk, és a fotográfia eszközeivel dolgozunk. Akkor, amikor már a hihetőség határára jutunk, akkor nem vagyok benne biztos, hogy ezek hozzáadnak az élményhez, és nem elvesznek belőle. Az ember egy fotónál mindig keresi valahol a realitáshoz a kulcsot, a kapaszkodót, és ha nagyon nem találja, akkor elbizonytalanodik, hogy mit higgyen el, hogy elhiggye-e a graffitit, elhiggye-e ezeket a fényeket, ezeket a falstruktúrákat, miközben valószínű, hogy mind ott van a maga módján, de lehet, hogy nem ennyire erős hatással. Én ezen egy kicsit elgondolkodnék a helyedben. Itt a világítás és a kompozíció miatt mondom azt, hogy kettő csillag. (hegyi)
értékelés:
Nagyon jó színvilágú és színdinamikájú képet kapunk, a vörös és a kék kellemes és határozott kontrasztot ad. Két megjegyzésem van, mindkettő a kompozícióra vonatkozik. Az egyik az, hogy ez a mozgás valahonnan valahová tart. Ha ezt középre behelyezzük, akkor elveszítjük a dinamikát, leáll tőle ez a mozgás. Olyan, mintha szegény szörfösnek elfogyott volna a szele, és ott ragadt volna a parton, vagy fönt ragadt volna egy homokbuckán, és nem tudna róla leevickélni. A másik megjegyzésem az, hogy ha a kép fölső részére egy takarást helyezel, akkor láthatod, hogy mennyivel erősebb lenne ez az egész képi világ, ha a dombok tetejénél vágnál. Az eget, ezt a szürke részt én már nem hoznám a képen, alatta vágnék bele ezekbe a dombokba, mert a dombok kevésbé lényegesek, a teret így is érzékeljük, viszont ami ennek a lírája és szépsége, pont azok a nagyon finom vonalak, amik itt a víz felszínén létrejönnek. Azzal, hogy kinyitod az eget, és az ég felé is tovább tudunk tekinteni, megint a fókuszát gyengíted ennek a képi üzenetnek. (hegyi)
értékelés:
Sziasztok! Nem tudom mennyire felelek meg a kritériumoknak, hisz a szám is az arcom része, de gondoltam belefér, hisz' az egész arcom nem látszódik.
Nagyon finom kép, nagyon érzékletes, ízlésesen érzéki, nagyon jó ritmus. Talán azt sajnálom, hogy ez a fonat kicsit kicsúszik a képhatáron, ugyanakkor nagyon szépek a fények, nagyon lírai az egész, és nagyon puhák ezek a formák. Jó az, hogy ebből az egész légies és könnyed vonalból a száj és a hajfonat az, ami minket visszahoz és fűszerezi ezt az egészet, és ezt a lágyságot ellensúlyozni tudja. Megvan a három csillag, nagyon örülök ennek a képnek, és várjuk a folytatást, kedves Dorina. (hegyi)
értékelés:
Most a tanulás teszi ki időm nagy részét, de igyekszem fotótémává alakítani. Kellemeset a hasznossal...:)
Nekem tetszik ez a ritmus, a kamaszkoromat juttatja eszembe, mi is újságpapírral tapétáztunk, de azok nem verbális üzeneteket tartalmaztak, hanem képieket, nevezetesen a Bravo és egyéb zenei újságoknak a lapjairól voltak kivágva a fontosabb sztárok, de ez is egy abszolút jó irány, amit itt látunk. Nagyon jól rímel az előtérben heverő füzetekre, tollakra, és ez az egész nagyon jól hozza azt a gesztust, ami erre a tanulási helyzetre igaz. Van itt egy enyhe őrülési jelenet is, ahogy látom, ezzel a hajzuhataggal, és tényleg benne van az az élmény, amit az ember akkor él át, amikor rájön arra, hogy az egész éves bulizás, a tücsökciripelés miképp csapódik le akkor, amikor a vizsgaidőszakban bizonyítani kellene a tudást, és kiderül, hogy vannak hiányok. Egyetlen dolgot én kicsit erőltetettnek tartok: az óra. Ha az órát ráteszed a tanulnivaló könyvekre, akkor valószínű, hogy azok a könyvek nem lesznek kinyitva. Ha már az órát akarod szerepeltetni, akkor lehet, hogy ebbe a vörös térbe, az ajtónál jobban megoldható lett volna, hogy ott belógatod. Lehet, hogy szürreálisabb lett volna, de kompozícióban is jobbat tesz a képnek. Ettől függetlenül megvan a három csillag, és a leckemegoldás is. Remélem sikerrel abszolváltad a vizsgákat. (hegyi)
értékelés:
Érdekes a cím, mert egy szemet se látok ezen a képen az biztos, se a hölgynek, se a kutyának a szemeit nem lehet látni, így most bemondásra hisszük el, hogy ők egymás szemeit nézik, és nem egymás orrát szagolgatják. Érdekes a kép, ebben van némi agresszió is a hölgy részéről, mert nyilvánvaló, hogy a kutya önmagától ezt a mozgást nem tenné, és erre utal a két kéz is, ami tartja, de mondhatnám azt is, hogy odafeszíti a fejet az orrukhoz. Ezt az egész gesztust a hölgy kezdeményezte a kutyával, az pedig engedelmes, és ezt tűri. Egyébként a gesztus jellemző, de nem a kutyára, hanem a gazdára. Ez is fontos a Házi kedvenc leckében, ez egy új irány lehet, hogy a gazda viselkedését szemléljük a házi kedvencek viszonylatában. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy ez a kép a Szemkontaktus címet kell kapja. Tónusban kicsit hidegek vagyunk, kicsit kékek vagyunk, érdemes lenne ezt helyretenni, esetleg kevésbé távolságtartóbb színekkel, bizalomgerjesztőbb lenne a kép is. (hegyi)
értékelés:
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…