Nagyon sokat gondolkodtam az első feladat megoldásán. Nem volt egyszerű, de úgy érzem sikerült kifejeznem azt, hogyan próbálok minden napot megélni... Mindig jókedvűen!

Elgondolkodtató ez a kép. Az elején megmondom, hogy ne legyen itt aggodalom, hogy megvan a három csillag és a leckemegoldás is, mindezzel együtt elgondolkodtató az, hogy van egy személy, aki bekerül egy ilyen környezeti háttér elé, és a vidámságát nem az arcával mutatja, hanem egy álarccal, és azt mondja, hogy ez azért van, mert így próbál megélni minden napot. Én itt a próbáláson érzem a hangsúlyt a kép viszonylatában. Mindannyian a napi munkánk, tevékenységeink során szerepekbe kényszerülünk és álarcokat hordunk, a vidámság is lehet álarc. Ezt azért mondom, mert azzal jó tisztában lenni, hogy egy gesztus, amit te egyértelműnek gondolsz, hogy ez arról szól, hogy ez az internacionális jel, a smiley megjelenik, ez ettől még a képi megfogalmazás miatt a néződben elindíthat egy másik irányt is. Nem baj, ezzel nincsen semmi probléma, csak tudd, hogy nem kötelezően a leiratot fogom ebből érzékelni. A kép egy jó megoldás, talán a könyöködet benne hagytam volna, de ennyi a dolog, jó a ritmus. Érdekes, hogy ezen is van egy enyhe fátyol, mintha egy kicsit bátortalanul bánnátok a kontrasztokkal. De megvan a lecke, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Sziasztok! Jobban szeretem ha én mozgok nem a kép!

Csaba, ez egy teljesen rendben lévő megoldás, és köszöntünk itt, a Látszótéren. Nagyon érdekes az az effekt, ami itt létrejön, hogy ezt utólag hoztad létre, vagy a kamerád így rögzít, azt nem tudom innen megállapítani, de bármelyik is az igazság, én azt gondolom, hogy ez egy összefogott leckemegoldás. Kicsit olyan, mint az útkereszteződésekben lévő tükrök, amiket kitesznek, hogy belássak jobban a kereszteződésbe, hogy nehogy valami baj történjen, és nagyon erre hasonlít ez a képi világ, miközben benne van a dinamika, a sebesség és a vagányság is. Köszönöm, várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Bowling, madzagra kötve? Nonszensz.

Gábor, az a helyzet, hogy nagyon távolságtartó vagy. Értem én, hogy elmentél tekézni valahová, vagy valami buliban voltál, és ott ezt megtaláltad. A problémám csak az, hogy azt nem döntötted el, hogy most téged ebből a szociografikus ábrázolás érdekel, tehát az, hogy fölverte a gaz ezt a pályát, és mennyire esendő ez így a repedező tekebábukkal, vagy maga a tárgy érdekel, az, hogy ezeken milyen szépen fog az idő, milyen szépen roncsolódnak, vagy maga a játék érdekelne. Így a néződ sem tudja eldönteni, a néződ se tud veled haladni. Valahol most megálltunk a kapunál, és nem léptünk be a szobába, ez az élményem van. Jó lenne, ha ezeket tudatosítanád magadban, hogy ebből téged mi érdekel. Bátortalanságot érzek ebben, hogy ezzel biztos nem lesz baj, ha így, viszonylag távolabbról lefényképezem ezeket a bábukat. Gond más nincs, csak az, hogy ez így nem érdekes. Nézd meg a részleteket: ott van hátul egy bábu, ami a golyó mögött meghúzódik, és tényleg benőtte a fű, hogy mennyire szép lehetne az. Vagy akár ezeknek a felülete, vagy ha leguggolsz, és onnan próbálsz ezzel valamit kezdeni. Szóval sok érzelmi út van, ami elvisz ehhez a tárgyhoz, és ami be tudja kapcsolni a nézőt, most ez nem történik meg. Ha vissza tudsz menni, akkor kérlek ismételj. (hegyi)

Ti is megfigyeltétek már, hogy a cicák bundija télen mennyire megvastagszik?

Volt egy photoshop táborunk, ami után beszéltünk erről a képről itt a kommentekben, és létrejött egy javított verzió, vagyis arról volt szó, hogy létrejön. Én ezt még nem kaptam meg, várom. Amíg az nem jön, addig erről még nem beszélnék, mert kíváncsi vagyok a javításra. Hivatalosan tessék nekem azt beküldeni, és akkor azt a képet majd elemzem, mert ez most tónusban nincs rendben. (hegyi)

Nem vitatkozom a címmel, van amikor a háttér a lényeg, ez most nem az a felvétel, de van olyan, amikor igen. Itt most a háttérben mire kellene koncentrálnom? A Tescoban vásárolható műanyag cserépedény kampója kell, vagy az Ikeában vásárolható vasszög, vagy mi az, amire nekem most figyelnem kell, mert az egészet visszarántja a szociografikus megközelítéshez. Lehetne ezen segíteni, mert ezeket a kis virágokat lehet úgy rakosgatni, hogy kitakarják ezeket az adjusztáláshoz szükséges eszközöket, most ez nem történik meg. A másik dolog az, hogy a kép majdnem a felénél kettéosztódik, két teljesen külön történetről beszélünk, az egyik egy túlvilágított, szubjektív megközelítés, ez a kép bal oldala, a másik egy objektívebb, iskolásabb meglátás, és a kettő között én nem látom se az átmenetet, se a párhuzamot, sem az összeköttetést. Valahogy nekem ez az egész kettéesik. Ismétlés. (hegyi)

Nem mondom még egyszer el a színezést, sokszor megbeszéltük, túl vagyunk a kérdésen, jó ez a vademberes beállítás. Talán azt is mondhatom, hogy azért lenne érdemes ezekkel az önportrékkal dolgozni, mert büntetlenül kipróbálhatod saját magadon akár a high key, akár a low key, vagy az összes technikát, és könnyebben fogunk tudni róla beszélni, már csak azért is, mert nem befolyásol minket az a fajta érintettség, ami egy kisgyereknél létrejön. Én most ezt egy jó portrénak gondolom, mindazzal együtt, hogy talán kicsit szűk ez nekem fönt és lent. A pólóívet be lehetett volna fejezni, és ez a hajmennyiségből is ráférhetne még a képre. Nem azt mondom, hogy minden egyes hajszálnak rajta kell maradni, ha ez fölfelé is egy ilyen rendezetlenséget mutat, de azért ennél egy kicsit talán többet érdemes lett volna hagyni. A másik irány pedig az, hogy ha nagyon szeretnéd ezt a szúrós tekintetet érvényesíteni, akkor talán kevesebb fény kellene a homlokra, mert most az nagyon világít. Megvan a leckemegoldás, szuper, de én várnám ezekre a leckékre még a megoldásokat. (hegyi)
értékelés: