Szakkör | Page 568 | Látszótér

Lelkem mélyén

Szobortestet öltött gondolat

Hát... lehet én leszek most a büdösbogár, de én ezt nem értem, hogy mi akar lenni. Van ötletem, hogy ez valami rizsszemből faragott női forma lehet, nem tudom, de összességében nem tudom megfejteni. Azért nem, mert az élesség nincs beállítva. Ezt körbeveszi valamilyen másik forma, amiről ténylegesen nem tudom, hogy mi akar lenni. Tehát, ha ennyire bizonytalanul hagyjuk a nézőt, hogy nem tudja eldönteni, hogy ez mi, akkor el is veszítettük őt, mert nem fog vele tudni mit kezdeni. Az, hogy lelkem mélyén, hogy szobortestet öltött gondolat, az kevés ahhoz, hogy az „aha” élményt hozza a nézőnél. Ez egy olyan feladvány, amire csak találgatások fognak jönni megoldásnak. Ennél az érdemes egy picit konkrétabban fogalmazni, és az élesség az, amit jól kell tudni megválasztani. Szóval én ezt most visszaadnám ismétlése, hogyha megoldható ennek az ismétlése. Ha nem, akkor egy csillagot adok rá, de erről azért kommunikáljunk, és ha megoldható az ismétlés, akkor várnám, és arra fogok akkor majd csillagokat osztani. (hegyi)

Nemtudommilyennevű virág

Bonnyán, a sziklakerten.

Szeretem ezt a képet, jó képnek tartom, olyan fűbehasalós, életteli, vidám. Itt szeretném a Rozi figyelmét is felhívni arra, hogy amit találunk, az úgy, abban a formában általában még nincs kész. Ő most megtalálta ezeket a virágokat, nagyon aranyos, ahogy ezek bujkálnak a zöld fűszálak és a növények között, és onnan próbálnak kitörni. Ugyanakkor ennél a képnél az lenne a fontos, hogy tisztítsuk, nyugtassuk meg ezt a kompozíciót. Most ebben, van egy elszáradt inda, ami keresztbe fut. Ezt, oda kell menni, ki kell venni, ennek ott nincs helye, nem tesz hozzá ehhez a tavasz érzethez. Ráadásul nagyon durván vágja át ezt a képet. És még egy, hogy a kép alsó részében szintén van egy olyan keresztbe futó növényszál, amit érdemes lett volna kihajtani. Az egy élő növényszálnak tűnik, de az is egy ilyen szürkés színben megy keresztül, és vágja keresztbe ezt a képet. Ezek nem nagy melók, viszont ennyit érdemes beletenni pontosan azért, hogy ha ezt megfigyeli Rozi, és elképzeli, hogy milyen lenne, ha kivette volna ezeket, akkor ő is látja, hogy sokkal élettelibbek, dinamikusabbak lehetnének ezek a formák. Ráadásul nem viszi el a figyelmet arról, amit ő mutatni szeretne a nemtudomilyennevű virágról az a fajta csúnyaság, ami ezekben a télről ott maradt, elszáradt növényi részekben látszódnak. Nem kell teljesen kitakarítani, de érdemes arra odafigyelni, hogy mi az, mint rendezetlenség hozzáad a kompozícióhoz, és mennyi kell meghagyni ebből, és mi az, amit ki kell ebből takarítani. Erre most két csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

örök szerelem

Vajon meddig lesz ez a bokor szív alakú? Örökkön-örökké?

Bonnya

BONNYA Húsvétkor. Szeretek a dombunk tetejéről végignézni a szabályos kis falun. Ilyenkor, kora tavasszal látszik igazán a szabályos szántások, földek határvonala. Nyáron még szebb, ahogy a búza aranylik, a kukorica zöldell, a napraforgó sárgállik.
"...Szívják be az eső illatát és
Élvezzék a tavaszi szellő simogatását."

13-as leckére tettem én ezt át, mert Rozi ezt csendéletre küldte. Fel nem foghatom, hogy számára ez mitől csendélet, jó lenne, hogyha Rozi elolvasná, és megnézné ezeket a leckefilmeket, és elolvasná az alá írt szövegeket, netán az Estiklopédiában is utánanézne a fogalomnak. Nem akarom én ezt túlragozni, ez nem csendélet, ez egy tájkép. Mivel tájkép leckénk nincs, ezért az épített környezetbe tettem be. A kép maga nagyon is szerethető, és érzelmileg jól feldolgozható az az üzenet, amit Rozi szeretne nekünk átadni. Vissza fogom adni a képet ismétlésre mégpedig azért, mert ez a hely, ez a helyszín, mivel számára nagyon fontos, és ezt tudhatjuk abból a rádióadásból is, amit csinált, ezért érdemes olyan időben is lemenni, és olyan időt kivárni, amikor a fényviszonyok jobbak. Most ez a szürkeség nem erősít rá arra az érzelmi megközelítésre, amit Rozi szeretne nekünk átadni. A leiratból tudjuk, hogy miért most, tavasszal készítette ezt a képet. Én ezt el tudom fogadni, tényleg nagyon szépek azok a formák, amiket nekünk megmutat. Ugyanakkor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy ilyen tájképnél, ilyen távolságból már az is izgalmasan a képre tud kerülni, amikor nem tökéletes verőfény van, hanem kis bárányfelhők úsznak az égen, mert ezek e felhők bizony meg tudnak jelenni azokon a domboldalakon árnyék formában. Tehát érdemes kivárni ezt az állapotot pontosan azért, hogy egyrészt élettelibbek legyenek a színek, másrészt ne egy szürkeség legyen az ég, harmadrészt, hogy ezt a játékosságot megfigyelve erősítsük ezt a vonalat. Úgyhogy én ezt visszaadom ismétlésre. A kompozíció egyébként abszolút rendben van, jó helyet is talált magának Rozi, ahonnan ezt a képet elkészíti, csak más időpontot kell találni. (hegyi)

Marajd még

London, Hyde park

Azt kell mondjam, hogy ez szinte egy tökéletes kép. Azért mondom, hogy szinte, mert ha én vagyok, akkor én egy-két centivel lejjebbről fényképezem mindezt, pontosan azért, hogy a madár szárnya ne keveredjen ennyire össze a háttérben lévő fákkal, és ezzel azt is elértem volna, hogy ez a szobor egy picit nagyobb hangsúlyt tud kapni. Most, nekem ez az egyetlen javítási észrevételem, mert egyébként ez egy nagyon erős kép. Pontosan attól izgalmas, hogy egy olyan helyzetet mutat be, amiben ez a szobor életre tud kelni, és olyan, mintha ő dobta volna el, mint egy papírrepülőt ezt a madarat, és néz ránk, hogy „ügyes vagyok? Jól dobom?” Szóval mindenképpen nagyon jó meglátás, nagyon tetszik. Megadom rá a három csillagot. A tanácsom a jövőre nézve az lenne, hogy a képalkotó elemeket nem árt egy picit mindig tisztább körvonalakkal megtartani. Most itt nem indokolja semmi, hogy a háttérrel ez ennyire össze legyen olvadva. Merthogy itt most a repülés, ami ebben izgalmas. Az, hogy ez a madár szabadul ebből a helyzetből, és kifelé repül ebből a képből. A cím is erre utal, maradj még, mintha ez a szobor szerette volna még, ha ez a madárka ott ül a karján, Igen ám, de ebből most olyan, mintha ez a madár épp leszállna majd valahol a földön. Tehát ezt a fajta felszabadultságot, amit sugallni szeretne, pontosan ezek a formai összeragadások teszik egy kicsit bizonytalanná. (hegyi)
értékelés:

királyLány

Van egy Kisherceg szobor a Duna parton, ami nagyon is hasonló ehhez a képhez, és én nagyon örülök annak, hogy ezt a fajta a párhuzamot a Bara megoldotta nekünk. Én egy picit kevesebb belső fényt hagytam volna a modell mögött, mert az most nagyon elviszi a fókuszt a modellről. Tehát most nem a kislánnyal foglalkozunk, hanem ezzel párhuzamos a háttérben bebukó napfénnyel. Próbáljátok meg letakarni valamennyit ebből a beszűrődő fényből, és rögtön lehet látni, hogy elkezd élni a modell. Ez meg lehet oldani utólag vágással, de én azt mondom, hogy egy picit mozdul a fényképész, akkor az a fajta építészeti helyzet, ami abban az erkélyben látható, mint ritmusjáték bekerül ebbe a képbe. Lehet, hogy csak egy 5 percet kellett volna várni, amíg a nap még lejjebb bukik, és akkor ez a fajta formai játék is rákerül a képre , és még sincs ennyire erősen jelezve a nap. De a három csillag megvan, jó az átirat! (hegyi)
értékelés:

fényKépészek

Picit konkrétnak tartom ezt a megközelítését a barátság témának, erről már beszéltem azt hiszem a barátság lecke felvezető filméjben, meg az elemzésekben is elhangzott, hogy jó lenne, ha magatokon keresztül szűrve tudnátok megmutatni azt, mit gondoltok a barátságról. Most egy olyan helyzetet látunk, amikor egy fotós fényképezi a modellt, és közben egy harmadik személy vagy egy állványra tett másik fényképezőgép az, ami elkészíti ezeket az úgynevezett werkfotókat. Azért mondom ezt így, hogy ezek werkfotók, mert nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy végig lett gondolva az, hogy milyen háttér, milyen képi környezet fogja ezt az egészet körbevenni. Az első képen engem kifejezetten zavar az a fajta építési területeknél használt kordon, ami nagyon kettémetszi a képet. Másrészt pedig érdekes ez a fajta helyzet, ahogy ennek a felső képnek a két modellje, a fényképész és a fényképezés alanya ezekre a kis beton kinövésekre ráül, de mindez azzal a járdaszegéllyel, amit itt most látunk, nagyon határozott vágást hoz létre. Ezzel nem lenne baj, csak ezt érdemes akkor tudatosan komponálni. Ha a cél elérésénél tulajdonképpen csak egy mímes helyzet az, ahogy én fényképezek valamit, és az igazán fontos az a kép lesz, amin ez a fényképezési helyzet látható, akkor nem arra kell koncentrálni, hogy a fényképezés elsődleges megközelítése az milyen lesz, hanem azzal kell foglalkoznom, hogy milyen lesz a leleplező werkfotó. Itt most a werkfotó került beküldésre, tehát ennek a kompozíciós helyzetét kell jól megoldani. A következő képen szintén egy ilyesmi helyzet állt elő. Ez talán a Hilton lehet a várban, nem tudom, és látunk ott egy épületet, a fényképész mögött látunk egy vödröt, ami elég érdekesen támogatja a modellt, az egész horizontban dől, de ez nem teljesen indokolt. Szóval én azt mondom, hogy maga a kép nagyon izgalmas, nagyon jó ez a fényképezem a fényképezést helyzet, de ebből azért többet kell kihozni. Ez most egy kicsit olyan, mintha elmentünk volna egy fotós sétára, amik a táborokban is szoktak volt lenni, és ott az első nap a megszeppent fotósok, más ötletük nem lévén, elkezdik egymást fényképezni. Ezek a képek általában másra nem is jók, mint arra, hogy lazítják a szorongást, és közelebb viszik egymáshoz a tagokat, hogy másnap elkezdődhessen az érdemi munka. Nagyon ritka, hogy ilyen helyzetből időtálló kép jöjjön létre, és mégis mindig, minden egyes helyzetben ezek az expozíciók megtörténnek. Nincs is ezzel semmi baj. Ugyanakkor ebben a helyzetben ez egy önálló döntés volt a Bara részéről, hogy ezt a fajta történetet szeretné elmesélni nekünk. Ha ez így van, akkor nincs indoka annak, hogy miért billeg ez ennyire kompozícióban. Én erre várnék egy ismétlést, mert maga a téma azért érné meg a kifejtést, hogy végre láthassunk egy olyan fényképész fényképezi a fényképészt szituációt, ami túlmutat az esetlegességen. Épp ez lenne benne az izgalmas, hogy tudatosan, megrendezetten rákészülünk erre a szitura. (hegyi)

Anna

Hálás téma gyereket fotózni, mert bizonyos tekintetben, jó esetben, humoros vagy vidám helyzeteket kapunk általuk, másrészt pedig nyitottak, őszinték és kitárulkozóak tudnak lenni a kamera előtt. Nincs még meg az úgynevezett kamerafrász bennük, hogy elkezdjenek szerepelni, elkezdjenek szerepeket felvenni a kamera előtt, hanem adják azt, ami éppen van, azt érzelmi- és élethelyzetet mutatják, amiben éppen vannak. Ez ezen a képen is nagyon jól látszik. Egy vidám kislányt látunk, aki egy játékos helyzetből kifordulva, örömmel kezd el velünk kommunikálni. Ez egy nagyon jó meglátás. De én azt mondom, hogy világításban azért itt ezen volna mit javítani, legfőképp azért, mert ez egy ellenfényes kompozíció. Ellenfényesnek mondjuk azt, amikor a háttérből érkező fény lényegesen erősebb fényértéket képvisel, mint a modellünk arcán lévő fénymennyiség, és ettől ez egy picit be tud bukni, sötétbe tud kerülni. Itt most a szemekkel, bár látjuk, hogy velünk kommunikál, de nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, mert nem látjuk a tekintetet. Nagyon szép a természet adta fény helyzet, de hát azért csak volt ott valami fehér papírlap vagy egy fehér póló, hogy deríteni tudjuk a fényeket. Hogyha a kislány arcának baloldali része felől visszatükröztetünk egy pici fényt a szemébe, az arcához, akkor egy nagyon izgalmas képet kaphatunk. Tehát én azt mondom, hogy miközben ez egy kedves, szerethető portré, azért fontos lenne a világítással is foglalkozni. Zsu ott volt a világítós táborban, ő ezekkel tisztában is van. Ezeket az ismereteket kell előhozni, ezeket a tapasztalatokat, és alkalmazni a gyakorlatban. Én most azt mondom, hogy ezt visszaadom ismétlésre azért, mert amikor Anna megint készséges modellje lesz Zsunak, és lehetőse lesz megismételni, akkor tegye meg, pontosan azért, hogy ezt a világítási történetet begyakorolhassa. Tehát, ha lehet kérni, akkor egy ilyen ismétlést várnék, ami hasonló fényviszonyok között készül, és alkalmazza a derítést. Érdemes kipróbálni, hogy milyen fényt ad egy papírlap, milyen visszatükröződést tud adni egy póló, vagy milyet egy alumínium fólia. Ez mind más és más és mindegyiken keresztül más érzést fog tudni közvetíteni. Úgyhogy a gyakorlás miatt én ezt most visszaadnám ismétlésre, és várnám a megfejtést. (hegyi)

Bábu

Örülök neki, hogy ez a lecke elindította a fantáziátokat. Itt van egy ilyen kis Pinocchio, egy ilyen kis hegyes orrú baba. Szemmel láthatóan valamilyen kirakati helyzetben lehet ő, és úgymond figyeli a külső világot, miközben be van zárva egy üvegkalitka mögé. Kedvelem, és ezért nagyon is jól hozza azt az élményt, amiről itt beszélni kell. Ugyanakkor megvan benne az a fajta szemérmesség, hogy egy másik modellen, egy halott tárgyon keresztül mutatom meg a magány élményemet. Ez azért jó, mert Bara hagy magának időt arra, hogy a későbbiekben – nagyon remélem – beljebb juthasson. Amivel nem teljesen értek egyet, az a kompozíció. Most azért elég erős vágások vannak a kis sapkán, ez kevésbé fáj, de a két kézen, ott inkább. Jól lehet ez valamilyen kirakati díszlet, és ezért belekomponálódott volna olyan rész is, ami már lerántja a leplet erről a helyzetről, nem tudom de valamilyen megoldást jó lett volna erre találni, hogy kompozícióban jobban sikerüljön. Most egy kicsit esetleges az, amit látok. Ráadásul nem teljesen érzem indokoltnak a centrális elrendezést sem, mert a modellünk a képből kifelé kommunikál. Most a modell mögötti tér nem igazán értelmezhető, túl sok információt nem ad ehhez hozzá. Tehát mindezzel együtt én azt mondom, hogy az irány jó, abszolút értem azt, hogy a Bara miről akar most beszélni, de egy csillag, és ezt most Barához képest mondom, hogy egy csillag. Baránál megfigyelhetőek ilyen kis körök, vagy bugyrok, amibe ez a kommunikációs helyzet nála bekerül. A legkülsőbb kör, amikor tárgyakon keresztül kommunikál velünk. Az eggyel belsőbb kör, amikor Hannán keresztül mesél nekünk történeteket, Hannát választja modellnek. Nagyon ritkán történik meg az, hogy a legbelsőbb körbe engedjen be minket, amikor ő, saját maga a modellje a képeinek. Én azért azt mondom, hogy ebbe az irányba kéne elmozdulni, mert az utóbbi időben nagyon sok első és második körbe tartozó képet kaptunk, de ez a harmadik egy kicsit el van hanyagolva. Szeretném azt mondani Barának, hogy egy picit próbáljon nyitni felénk azáltal, hogy beenged minket ebbe a harmadik körbe. (hegyi)
értékelés:

2010. március 6-án volt ebben az évben az első estiskolás találkozó Budapesten, a Vaskapu étteremben. Jó volt, sokan voltunk, jó hangulatban, köszönet mindenkinek, aki ott volt, bánhatja, aki nem. Készült némi video, és pár fotó is (ha valakinél bújkálnak még képek vagy film, küldje el). Ebből rendszert csinálunk!