Most itt kapunk a jóból az elmúlt egy hónapban időjárásilag, és ez az Estiskola munkáiban is látszik. Eső, eső után szivárványok, nagyon furcsa világítások láthatóak, és ennek egy nagyon jó példája az, amit Ágnes beküld. Itt nagyon sokat lacafacázni nem lehet, mert a szivárvány azért nem tart örökké. Nagyon jó az, hogy itt a modern épületek a régiekkel, a kockaház a nyeregtetős cseréptetővel találkozik, és ebből a nyeregtetőből indul el egy ilyen szivárványút. Tehát filozófiailag is van azért ennek egy pici fűszerezése. Nagyon kedvelem én ezt a képet. A csend leckére érkezett, és mint olyan, abszolút érzem azt, hogy miért küldte ezt a csendre. Én azért szeretném őt most bátorítani, és azért fogja ő most megkapni a 3 csillagot, mert maga az irány fontos, hogy az alkotó a saját munkájában egy kicsit megnyugodjon. Elmélyülni akkor lehet, ha találunk valami olyan pontot, helyzetet, ami le tud minket kötni annyira, hogy nem azzal foglalkozunk, hogy mikor megy a következő buszunk, vagy mit kiabálnak a környezetünkben, hanem azzal foglalkozunk, hogy nekünk most valami megtetszett, és ezzel dolgozunk. Én ezt érzem, hogy egy ilyesmi összeszedett irányt láthatunk itt Ágnesnél. Arra kérem őt, hogy a többi munkájában is azzal kell foglalkozni, amire itt most nagyon jó utalásokat látunk, hogy van egy képhatárunk. Ez a képhatár az, amit mi kiválasztunk, ez a szürkékkel keretezett felület, és ezen a képhatáron belül kell egy kompozíciót létrehozni, ezen a képhatáron belül mesélünk. Ha megfigyeljük, akkor itt most nem egy elvont üzenetről van szó, de mégis megtartja ezen a képhatáron belül a kompozíciót. Talán mondhatjuk azt, hogy a képnek a baloldalán abból a háromszögből lecsippentett egy picit, a tetőből, az még ha belefért volna, az jó lett volna. Van egy ritmus, van egy mozgás, dinamika. Tehát ez nekem tetszik, hogy Ágnes ebbe az irányba is elgondolkodik, és elkezd a kompozíciókkal és a formákkal foglalkozni, és én azt mondom neki, hogy hajrá, csak így tovább, menjünk ebbe az irányba. (hegyi)
értékelés:

Ha lenne ételfotó lecke, oda küldeném.

Végre, végre, végre. Végre valaki elkezd klasszikus tárgyakkal, klasszikus kompozíciós renddel dolgozni a csendéletben. Azt írja Gábor, hogy ha lenne ételfotó kategória, akkor oda küldte volna. Lesz ételfotó lecke, de az ételfotó lecke abban nem más, mint a csendélet, hogy ugyanazokat a kompozíciós szabályokat várja el. Annyiban lehet másképp értelmezni, hogy kifejezetten valamilyen ételnek a bemutatása, tálalása, „eladása” a feladat. Tehát, ha ez ételfotó lenne, akkor visszaadnám ismétlésre, mert ez nem egy étel, hanem egy fázisfotónak tekinthető az étel viszonylatában. Én örülök annak, hogy - bár nincs ételfotó lecke – a csendéletbe küldte Gábor, mert így szabadon, a csendélet jellemzőit figyelembe véve beszélgethetünk. Nagyon tetszik az a színvilág, amiben elhelyezi az ő tárgyait, modelljeit a szerző. Nagyon jók ezek a bordók, barnák és vörösek. Tehát azt mondom, hogy ezt mindenképpen célszerű megtartani. Talán, ahogy a képnek a jobb oldalán egy picit megcsillan valami ebből a háttérből, ezt érdemes egy picit még máshol is használni, valahogy a képnek az előterét és a hátterét ezzel jelezni. Ennél azért lényegesen nem erősebben, csak folthatásaiban ez jó, ha meg tud jelenni. A képen szerepel hagyma, fehérrépa, sárgarépa, paradicsom, gomba, petrezselyem, és talán még egy kis fokhagyma is. Ezeknek az elrendezésénél abból indulunk el, ami a talált képek sajátja. Tehát, hogy anya főzi az ebédet, apa kioson a konyhába, és ahelyett, hogy elmosogatná a szennyest, lefotózza azt, amit anya összekarikázott. De arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben van már legalább 1 határozott döntés, és ez pedig a hagymának a felállítása. Tehát az, hogy ezt a fél hagymát Gábor valamilyen módon úgy tudta beállítani, hogy az nem fekszik, mint a többi tárgy, hanem nagyon határozott formát mutat, és így, mint egy hirdetőtábla áll a képnek a bal oldalán. Ez az irány lenne a jó, és ha a Gábor ezt ennél az egy darabnál elérte, akkor a többinél is ezzel kéne foglalkozni. Magyarán, ezt a képet úgy kéne készíteni, hogy a többi tárgynál is ezeket a mozdulatokat ő megteszi. Tehát lehet, hogy ugrik a vasárnapi ebéd, vagy lehet, hogy neki kell felszeletelni reggel ezeket a zöldségeket, ahhoz, hogy nyugodtan tudjon dolgozni vele és nem kapjon a fejére egy kokit az asszonytól, viszont hatásosabb lesz a csendélet. Mire gondolok? Most a sárgarépa és fehérrépa darabkák nagy rendezetlenséggel vannak jelen. Itt eleve adódik az, hogy a színekkel és a formákkal tudunk játszani. Kétféle színt, egy fehéret és egy sárgát, és kétféle formát, egy körcikket és egy hosszúkás formát látunk. Máris adná azt, hogy valamilyen rendet próbáljunk kihozni ebből. Nem mértani rendre gondolok, de tömegelhelyezésben mindenféleképp jó lenne, ha rendeződnének itt a helyzetek. A kép előterébe például ide vannak dobódva ilyen kis cikkelyek, lehet, hogy az már nem is fehérrépa, hanem karalábé darab, nem tudom, de a lényeg az, hogy ezek a darabkák tömegükben nem tudják kompozícióban ellensúlyozni azt a lankát, ami a kép bal oldalán ezekből a fehérrépa darabokból képződik. A másik, hogy van egy petrezselyem, ami nagyon szép és gusztusos, de ott vannak azok a szárak. Lehet, hogy anya azt szeretné használni a levesbe. Akkor úgy kell eldugni, hogy azok ne szerepeljenek a képen. Mert most kandikálnak, mint a csigák szarvacskái, de hát ezek kompozícióban nem sok jót jelentenek, nem nagyon tartoznak oda. Aztán föltett a Gábor egy paradicsomot, ami nagyon jó, de az a paradicsom ott a narancssárgák között szerényen mosolyog, megbújik, ugyanakkor adná magát az hogy ez a paradicsom esetleg oda a kép jobb alsó részénél, a fatányér ívén lévő sötét folthoz kerüljön, ott gyönyörűen megélne. Vagy ez az egy szem gomba esetleg, ha oda lekerül, akkor ezt a fekete lukat betömi, máris nyugodtabb lesz a kompozíció. Nem akarnám én ezt sokkal tovább cincnálni. A lényeg a következő: ezek a tárgyak önmagukban gyönyörűek, de mindegyiknek lehet olyan része, amik ábrázolásra nem biztos, hogy alkalmasak. Tömegelhelyezés, színdinamika, kompozíció az, ami meghatározza, hogy milyen irányba kell elmozdulnunk. Most látunk egy nagy fehér flekket, ez a hagyma, aminek a tövéhez folyik egy nagy fehér háromszögforma, majd látunk egy narancssárga háromszögformát, látunk egy amorf zöld pamacsot, és még látunk ebből kikandikálni narancssárgát, pirosat, fehéret. Most ez nincs rendben, nincs átgondolva, hogy minek hol legyen a helye. Én azt tudnám mondani a Gábornak, hogy nagyon jól kezdi ezt az egészet azzal, hogy a hagymával elkezd dolgozni, ezt a hagymát tessék megfigyelni, és ezzel a hagymával kell indítani a következő megoldást, már úgy értem, hogy abba az irányba kell elindulni, ahova ez a hagyma lépked most. Én erre most adok egy csillagot a Gábornak bátorítás gyanánt, és azért, mert azt szeretném, ha tényleg elkezdene ezzel dolgozni. Én azt mondom, hogy célszerű, ha 4-5 tárgynál nem kezd többel foglalkozni, hanem azzal a 4-5 tárggyal kezd el zsonglőrködni, mert akkor annak a 4-5 tárgynak, ha megtaláljuk a helyét közösen egy képen, akkor utána a későbbiekben, más tárgyakkal hasonló eredményeket tud elérni majd. A végére egyetlenegy mondat. Akkor, amikor csendéletet vagy kompozíciót szerkesztünk, kicsit úgy célszerű csinálni, mint a vaksi, szemüveges ember, aki otthon felejtette a szemüvegét. Tehát, ha egy kicsit hunyorítunk, akkor el tudunk vonatkoztatni a konkrét formáktól, és a rendezésnek az elsődleges szempontjánál célszerű ezektől elvonatkoztatni, és azt mondani, hogy látok egy fehéret, egy narancssárgát, egy zöldet, egy pirosat, mert ezzel fogom tudni magát ezt a szín, forma- és tömegelhelyezést megoldani. Ennyi a javaslatom. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Megint azt mondom, hogy egy nagyon jó meglátást kapunk. Ez a ’30-as éveket idézi nekem - Pécsi Józsefet akár mondhatom - nagyon szép ez a víztükörben látható forma. Talán egy picit többet adtam volna a környezetből ahhoz, hogy ez a játék még jobban éljen, és még jobban érvényes legyen, mint fotográfia. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ugyanis, hogy ha még az aljából is levágom azt a finom kis ívet, akkor eljuthatok oda, hogy megkérdőjelezi azt, hogy ez fotográfia vagy festmény. Nincs ezzel semmi baj. Tillai Ernőt tudnám hozni példaként, aki úgy fotografált, hogy volt egy ilyen technikai játéka, hogy nagyításnál zselatinnal bekent üveget tett a tárgylemez és az optika közé, és ezzel hozott létre ilyen festői formákat. Tehát én azt mondom, hogy ez rendben van, ezt lehet használni, mert ez egy jó játék, csak én egy picit a valóságból azért még adtam volna. De a kép az abszolút három csillagos. Én nagyon örülök annak, hogy az András elkezd magába nyúlni és ilyen dolgokat hoz a felszínre. (hegyi)
értékelés:

Nem kell ezt túlbeszélni. Rendben van a kép, nem egy nagyon bonyolult üzenet. Megint az András-féle vicces világból hozzuk a példákat. Azért korántsem vagyok tőle annyira elájulva, mint a cigarettás képtől, de azt mondom, hogy elfogadom. Azért, ha a cigarettás képre adtam három csillagot, akkor erre most nem adnék annyit. Nem azért, mert ez a kép nem jó, de ez inkább illusztráció, mint sem egy érzelmi helyzet. Tehát egy könyvillusztrációnak el tudom képzelni. Az épített környezetben is én egy picit azt várom, hogy az érzelmeinket vigyük bele. Ebben most maximum a humorán keresztül találom meg Gimét. (hegyi)
értékelés:

András megint olyat talál, ami egy nagyon erős kép. Nagyon szeretem ezt a megfogalmazást. Nagyon jók a ritmusok és nagyon jó az, hogy nem csak a feketének, a fehérnek, hanem az oszlopoknak, a világosnak és a sötétnek a ritmusával, az emberek ritmusával, hogy hol mutatok meg és kit mutatok meg, és mennyit, a tükröződésben is vannak emberek. Ez az egész létrehoz egy olyan vizuális játékot, ami igazándiból a kint és bent, az elől és hátul fogalmát is vicces helyzetbe hozza. Ez az egyik része a dolognak. A másik része, olvastam a hozzászólásokat, hogy kérdés az, hogy miért van ott ez a kéz a képnek a bal alsó részén. Én azt mondom, hogyha az nincs, akkor ez egy unalmas játék. Akkor sem rossz a kép, de nekem ettől válik izgalmassá, ettől van az egész sztorinak mozgása, ettől jön létre történet. Ettől gondolhatom azt, hogy ő majd onnan egyszer csak kiugrik és lekever egy pofont annak a másik csajnak. Szóval sok minden felé elindulhatok, de a lényeg az, hogy elindítja a fantáziámat, és ez fontos. Ráadásul kompozícióban is nagyon jó helyen van. Tehát én abszolút egyet értek ezzel. András, hajrá hajrá! (hegyi)
értékelés:

Én nagyon szeretem ez a képet. Olyan, mint egy mozi, és nem attól, mert olyan, mintha egy állóképet kifotóztunk volna a filmből, hanem nekem olyan az egész hangulata, mintha egy norvég vagy svéd film lenne. Nem tudom ezt igazán jól megfogalmazni, hogy miért, de nem is biztos, hogy kell. Nagyon jó az, hogy sziluettben, profilból van a kép megfotózva, nagyon jó ez az eső áztatta ablak és a mögötte levő tér. Nagyon jó, hogy az ember elkezd azon gondolkodni, hogy itt most délelőtt vagy délután van, és aztán rájön, hogy ez tökéletesen mindegy. Tehát a kinti és benti fényeknek a játéka hozza azt létre, hogy ez a megfogalmazás ennyire elvonatkoztatott tud lenni. Nagyon rendben lévőnek érzem ezt a megoldást erre a leckére. Ugyanis a magány nem mindig arról szól, hogy egyedül vagyok, és semmi és senki csak én, és a nagy fájdalmam, hanem a magány olykor társas helyzetekben is megnyilvánul, sőt párkapcsolati helyzetekben is. Tehát az, hogy ott sejthetően látszik ott valami abból, hogy valaki exponálta ezt a képet, engem ez ilyen szempontból nem zavar, nem tartom fontosnak. A leckemegoldás nagyon jó. (hegyi)
értékelés: