férfijátékok 2

fogjunk kiskacsát!

Fogjunk kiskacsát az alcím. Szeretem ezt a képet is, ez is izgalmas. Itt már sokkal jobb a kamerának a nézőpontja, de azért a golfos erősebb. Hogyha játék, akkor ebben azért kevesebb az a humorforrás, mint ami a golfos képnél van. (hegyi)
értékelés:

Fésű

Megint egy nagyon személyes üzenet Ágnestől. Látunk itt valamilyen táblát, amin különböző színek vannak. Ez olyan, mint egy kapcsolótábla, nem tudom, és aztán látunk egy asztal, ami mellett Ágnes ül, és beletekint a kamerába, és ott van az a bizonyos piros fésű. Nem árulok zsákbamacskát, ez a kép nálunk készült, de azt gondolom, hogy az értelmezésben erre nagyon nincs szükség, hogy ezt a titkot leleplezzem. Könnyű, könnyed, Ágneses megoldás. Talán annyit, hogy én értem, de aki nem tudja, az nem fog rájönni, hogy ez egy társasjáték. Pedig ez lenne az kulcs, hogy ez miért a barátság leckébe érkezett. Tehát lehet, hogyha azt az állapotot rögzíted, amin ez a társasjáték egy lejátszott meccs után látható, akkor ez lehet, hogy jobban értelmezhető a többieknek is. (hegyi)
értékelés:

Tükörkép

Tetszik a kép, nagyon jó az ötlet. Mondanivalójában is abszolút egyetértek azzal, ami a tükröződésben látható lakótelepi helyzet. Azt nem tudom, hogy mennyi lehetett itt még lent a fold felé, mert itt most van egy szép kis vágás, csak nekem ezzel most a föld van pont levágva, miközben az a rész, ami efölött megvalósul, az számomra már annyira nem izgalmas. Ha itt valami járda volt, nem tudom, amin esetleg emberek tudtak volna sétálni, akkor lehet, hogy ez létrehozhatott volna egy még izgalmasabb játékot. Így is tetszik. Az is izgalmas, hogy a valós térben egy lombozó fát látunk, míg a tükörkép az egy kopasz fa. Szóval filozófiájában nagyon jó és értelmezhető az üzenet, amit Eszter küld nekünk. Nem biztos, hogy igazam van. Beszélgessünk erről! (hegyi)
értékelés:

Mosoly(r)om

Van egy izgalmas helyzet a képben, hogy valamiért sikerült egy olyan formát megtalálni Eszternek, hogy nem tudja az ember, hogy mi van kint és mi van bent, vagy melyik fal darab hova tartozik. Itt két sík is van, az első a külső a fal, a másik a benti világ, és mégis, valahogy ezt sikerült megbolondítani, ezért izgalmas nekem ez a kép, és nagyon tetszik. Eltűnő világ... hm... értem én, de azért ezt én inkább épített környezetbe tartozónak érzem, mert az eltűnő világ leckében a személyességnek nagyobb szerepe van. Ebben azért van egy távolságtartás. Ahogy a leckeszámok növekednek, azért ebben előjön az is, hogy a személyesség, az áttételes üzenetek azok, amiket keresünk. Nekem ez inkább 13-as lecke. (hegyi)
értékelés:

férfijátékok 1

paraszt-golf

Nagyon jó, nagyon humoros, nagyon tetszik ez a kép. Annyi, hogy közelebb kell menni, és itt megint az van, hogy fentről fotózok lefelé. Ettől az egészben van egy pici távolságtartó forma. Tehát én azt mondom, hogy egy picit lejjebb kell menni addig, hogy a szereplőnek a feje a bokorformákból ne jöjjön ki, tehát ne az ég legyen a határ, mert akkor aztán beég. Kevesebb elég lenne az égből, több a földből. És mondom, ha közelebb megyünk, akkor még jobban értelmezhető ez a helyzet, de nekem ez nagyon tetszik, nagyon szeretem ezt a játékot, és nagyon kedvelem Gabriella humorát. (hegyi)
értékelés:

Tükör utca

Nem tudom, hol talál ilyeneket az András, nagyon tetszik ez a kép. Kicsit olyan Mátrixos élményem van, hogy megy a fiatalember, aztán mindjárt átmegy a valóságból a képzeletbe. Tehát van egy ilyen élmény visszacsatolásom, de ez nem baj, sőt, nagyon is izgalmas ez a képi játék, amit itt kapunk. Én szeretem ezt a képet. Ennél sokkal többet nem tudok, és nem is akarok mondani. Itt is azt mondom, hogy kicsit kevesebb bindzsizés ennek jót tett volna. Nagyon be van égetve a kép körben, tehát vignettálás van rátéve. Én nem tartom ezt annyira fontosnak, vagy legalábbis nem ilyen erősen. (hegyi)
értékelés:

ívek, íjak, inak

íjászat Tatabánya

Nagyon szép az a ritmus, amit a két felajzott íj mutat, nagyon jó az a ritmus, ami a felnőtt keze, kisgyerek keze, kisgyerek feje, az íj, nyílvessző kapcsolódásával létrejön, ezek abszolút rendben vannak. Itt megint azt mondom, hogy egy kicsit rendezni kellett volna a környezet, mert a háttérben hagyott gumimatrac, meg pumpa, meg nem tudom micsodák, ezek nem annyira erősek. Szóval én azt gondolom, hogyha egy ilyen helyzet van és ők egy ilyen íjászati helyzetben vannak, és én felfedeztem magamnak, akkor lehet azt mondani nekik, hogy egy kicsit most én is szeretnék bekapcsolódni a játékba, de én a fényképezőgéppel játszom, úgyhogy legyetek szívesek álljatok be ide, de előtte én már lerendezem a hátteret. Talán egy picit előrébb állítom őket, hogy a képnek a jobb felső sarkánál ne lukadjon ki az égnél, tehát hogy megmaradjon ez a homogén háttér, és akkor egy nagyon izgalmas képet kapok. Ezek azok, amik tanácsként szolgálhatnak. (hegyi)
értékelés:

ars poetica

Gyula portréja

Kedvelem ezt a képet. Tetszik az elrendezés és a kompozíció is, csak abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy a modell most olyan pózban van, ami hozzáad ehhez a történethez. Merthogy azt kell mondjam, hogy ez a csípőre tett kéz nekem most olyan rövidülést, olyan formai megoldást ad, ami nem válik előnyére ennek a képnek. Minden mással egyetértek. Ez a egyetlen kérdésem van, ami miatt ez nekem kevésbé működik. Valami gesztust lehetett volna még tenni, akár felemeltetni a kezét. Kompozícióban meg lehet ezt oldani, hogy mi lett volna erre az üdvözítő. El tudnám képzelni, hogy ha feltette volna ő a kezét, széttárja a karjait, akkor a kép jobb felső sarka felé mutatva dinamikában létrehozunk megint egy izgalmas formát. Tehát kell instruálni a modellt. Ez a titka. (hegyi)
értékelés:

BKV gyereknap
BKV gyereknap
BKV gyereknap
BKV gyereknap
BKV gyereknap
BKV gyereknap

Hat képből álló sorozatot látunk. Maga a forma abszolút jól értelmezhető: látunk egy ősöreg villamost, valahol látszik, hogy közben az emberek érdeklődéssel fordulnak felé, az is látszik, hogy ez a kép most készült, a ruhákból, a környezetből, tehát nem valami archív képpel van dolgunk, és aztán mi is, mint nézők felkerülünk erre a villamosra. Szépek ezek a formák, a színek, rácsodálkozás erre a megtelt táblára, ami manapság abszolút kiment a divatból, hogy ilyet jelezzenek a járműveken. Aztán látunk bőrszíjas megoldást, amit talán kapaszkodó akar lenni vagy csomagtartó, megint egy belső enteriőrt látunk. A következő kép megint nagyon izgalmas a tükröződésekkel és a tükröződések miatt, hogy az égből kimetszett darab és a villamos ablakán visszatükröződő darab nagyon is hasonlatos világba visz minket. Tehát szintén egy izgalmas kép. Az ötödik kép számomra annyira nem része ennek a sorozatnak, mert itt most zavarba vagyok hozva, hogy most akkor melyik villamoson voltunk. És ez a zavar nem biztos, hogy olyan jó. Értem én, csak bizonytalanságot kelt a nézőben, és ez a bizonytalanság az alkotó bizonytalansága, hogy le tudok-e mondani arról, hogy ez a villamos is megtetszett vagy nem. Én azt mondom, hogy le kellett volna róla mondani, szigorúbbnak kellett volna lenni. Az utolsó kép nagyon is jó fotó. Lehet, hogy én megfordítottam volna, és ezzel kezdenék, és ami most az első kép, azzal fejezném be a sorozatot. Nekem izgalmasabb lenne úgy a felütés. Legyél magaddal egy picit kegyetlenebb, a feszesebb mesemód segít. (hegyi)
értékelés:

Magány

rossz egyedül

Azt hiszem, sokunk életében meglévő emlék az, amikor lemegyünk játszani a kisjátszóra, hogy majd biciklizünk a haverokkal, és mire anya leenged minket, a haverok már elmentek és egyedül bolyongunk a lakótelepen. Ehhez nagyon hasonlatos ez az érzés, ami nekem ennél a képnél előjön. Egyetlen egy kérdés, hogy itt megint van egy elfordulás a kép síkjában, ami nem lenne rossz, csak jelen pillanatban ez akkor lenne igazán értelmezhető, hogyha mondjuk abból az ablakkeretből, ahonnan kinézünk, adnánk egy picivel többet. Valamennyi most is érzékelhető talán, de akkor a távolság még jobban megmutatkozhatna. Nagyon szeretem ezt a képet, ugyanakkor abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy az a szerencsés pillanat, amikor ránk néz a modell. Mert, ha ránk néz, akkor már nem is biztos, hogy annyira magányos. Segítséget kérhet, de a magányosság nem annyira erősen jön ki. Az jó, hogy fölnéz, de ha esetleg egy másik ablakra vagy másik irányba nézne, akkor a magányosságot jobban hozná. (hegyi)
értékelés:

Ablakok
Ablakok

Tata Eszterházy Pezsgőgyár

Itt most egy nagyon izgalmas témába fogott bele Gabriella, mert az ablakok, a ház szemei, nagyon is beszédesek, nagyon is sok információt adnak, és az ember nagyon könnyedén tudja azonosítani magát ezekkel a helyzetekkel. Tehát asszociációban is egy nagyon izgalmas irány. Mind a két kép önmagában, mint kiindulási alap, jó. Az első kép az, ami megközelítésében is hozzám közelebb áll, mert a második képnél, hogy ennyire oldalról lett készítve a felvétel, nekem azért nem olyan erős a rövidülések miatt, nem adja a formáját az ablak abban a helyzetben annyira, mint az első képnél. Billeg, elfordul, elmozdul, miközben az nagyon izgalmas, hogy egy levett ablakszárnyat is látunk. Azokat a traverzeket ott előtte el kellett volna rakni. Szóval megint azt mondom, hogy azért van meló a fotóval, és ezt érdemes úgymond nem megspórolni, mert a végeredmény tekintetében nagyon is sokat tud emelni, hogy elveszem azt a két fekete bigyót, közelebb állok egy picivel, és megpróbálom valamennyire szemből ezt lefényképezni, avagy távolabb állok, hogy ez a levett ablak jobban érvényesüljön. Szóval a lényeg az, hogy az irány nagyon tetszik. Az első képnél is van valami a jobb szélén, ami egy letakart bigyó, arra azért jó lett volna odafigyelni, hogy az ott ne legyen. És fölül annyi vágást lehetett volna tenni, hogy az az elektromos kötődoboz vagy telefondoboz már ne kerüljön a képre, mert az ott annyira nem fontos. De mind a két kép nagyon izgalmas irány. Ha Gabriellát ez érdekli, akkor ebbe az irányba érdemes elmozdulni, érdemes ebbe jobban belemerülni. (hegyi)
értékelés: