Ahogy nézegetem ezt a képet, olyan, mintha egy múlt századi nyomatot nézegetnék, valami megmagyarázhatatlan okból hirtelen most a Száz év magány jut eszembe, még akkor is, ha ez a kép téli kép. A rend, az összeszedettség, a céltudatosság nagyon is angol. A képen a tél mint egy szükségszerű, de megmagyarázhatatlanul értelmetlen, szomorú, hogy ne mondjam, depressziós momentumként jelenik meg. Talán megint egy furcsa asszociáció, ha Turner világát hívom ide. Két apró momentum ránt vissza a földre, hoz vissza a jelenbe, és ez a két momentum valószínű, hogy sokak számára semmiféle jelentéssel nem bír. Ez nem más, mint a kép úgynevezett előterében, azaz a fényképezőgép optikájához közel lévő, a két tetejénél belógó faág. Ugyanis ez a két ág megbontja azt a formát, amit a távoli facsoport sziluettje rajzol elénk. Ha én lettem volna ott, azt a két ágat vagy letöröm, vagy kikerülöm, hogy ne lógjon bele a képbe. (hegyi)
értékelés:

Megtalálom lábnyomát követve, bármerre jár.

Nagyon beszédes, jól komponált képet küldött Ágnes a Talp leckére. Az ember lábnyoma, nyomot hagyni magunk után, nyomkövetés a hívószavak, bár ezt a képet én biztos a Magány leckébe küldtem volna. A kép címét azonban nem tudom értelmezni: hogy Jancsinak és Juliskának a magányos tengerparti férfialakhoz hogyan van köze. (hegyi)
értékelés:

A hűséget, a kitartást, az erőt jelenti nekem ez a kép.

Szeretem azt a dinamikát, amit a formai játék, és színek hoznak létre. A képkivágással azonban nem értek egyet, mert ez a formai játék akkor is létrejönne, ha Ágnes nagyobb teret hagyna a "szereplők" körül. Hogy annak technikai, vagy egyéb oka van, hogy nincs a képen éles pont, nem tudom, de egy tárgyfotónál szükséges, hogy találjunk éles képsíkot. (hegyi)
értékelés:

Ilyenek az álmaim, színesek, körkörösek, zavarosak és végtelenek.

A köldök lecke nem tartozik a könnyű leckék közé, nem csak egy viszonyrendszert kell kialakítania vele az alkotónak, hanem meg kell találnia egy jellemző, de mégis értelmezhető elrugaszkodási pontot az asszociációhoz. Ha a képet cím nélkül értelmezem, ez az asszociáció létrejön. Ugyanakkor a cím egy újabb értelmezési síkot nyit: az álmok világát és e kettő együtt gyengíti egymást. Azt is el kell mondanom, hogy egy előző munkájánál Ágnes ezt a lépcsőmászó spirált már használta. Nekem az a kép ehhez a képhez képest erősebb, sokkolóbb, izgalmasabb. Ha az a kép nem volna, a cím nélkül ez a kép teljesítené a Köldök leckét. De így szeretném, ha Ágnes más eszközt használna a lecke megoldásához, kérem az ismétlést. (hegyi)

Egyedülálló Erzsi mamámnak már csak az album a társa, de szívében a gyász, a szeretet, a tisztelet örökre megmarad.

Nagyon intim, szemérmes, tisztelettudó képet kaptunk, amit a mélységélesség megválasztásával ért el az alkotó. A leirat annyiban segítség a kép értelmezéséhez, hogy az album és az egyedüllét jelen állapotában ebből a képből kevésbé értelmezhető. Talán, ha Erzsi mama félprofilból látszana, az orr, az ál ívei is szerepelnének a képen, erősebb lenne ez által a személyes jelenlét, vagy ha ebben a formában marad a modell, akkor lehet, hogy a mélységélesség fókuszpontja az albumon kellene hogy legyen. Mert a kéz, amely lapozza ezt az albumot erős üzenet lenne, ehhez az életlen, de felismerhető hajkorona őszes színei adnák a lírai többletet. (hegyi)
értékelés:

A Sárközben, ha köd van, akkor az igazi.

Olyan ez a kép nekem, mintha egy sci-fi, vagy egy bűnügyi film helyszínének fotója lenne a ködpára és a fények adják ezt az izgalmas hangulatot. Egy kicsit engem zavar a kép jobb oldalán az áruház fényreklámja. Ahhoz, hogy hangulatban maradjunk, célszerű lett volna néhány emberi alakot takarásként akár háttal a kamerának odaállítani arra a foltra, hogy ugyanolyan sziluettes formaként, mint a kép bal oldalán a kis fenyő, megjelenhessenek, ami ráadásul tömegelhelyezésben, folthatásban is izgalmas lett volna. (hegyi)
értékelés:

Szeretem az esti fényképezést.

Tökéletesen egyetértek a fotográfus döntésével, hogy ezt a jól ismerhető épületet fekete-fehérben mutatja meg nekünk. Ugyanis azáltal, hogy ezt a redukciót elvégzi, a formára, a fény-árnyék játékára, az épület konstrukciójára helyezi a hangsúlyt, és mindaz a giccs, habcsók jelleg, ál-mesevilág lehántódik a képről, ami a színekkel megjelenne. Egyetlen problémám van csak: ez a kép is dől bal felé. Márpedig, mivel gondolom állványról készítette a képet, lett volna mód ezt ellenőrizni, és expozíció előtt beállítani. Most így, ebben a formában, az épület tömegét, ami jelenleg hanyatt esik, semmi nem húzza vissza, semmi nem egyensúlyozza ki. Erre érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés: