Szakkör | Page 560 | Látszótér

Egy kis ízelítő abból, ami a Tilos Maratonon történt hétfőn. Nagy köszönet a csapatnak, akik eljöttek, segíteni, tartani a lelket, vagy csak beszélgetni egy picit. a Szentmihályi lecsó elkészült, hála az estiskolásoknak, és engedjétek meg, hogy név szerint senkit se emeljek ki, egyedül Tamát, aki tényleg mint egy hős, úgy főzte a kaját, tüzet rakott, fújt, legyezett, kavarintott és tekerintett. Jelentem a lecsó mind elfogyott, panaszt nem hallottunk, sőt. Nem egyedül főztünk, a mellettünk lévő bográcsban Mr. Roky Blindeaf csapata főzött az esélyegyenlőség jegyében paprikáskrumplit. Na, az se volt semmi, került abba vörösbor, paprika, paradicsom, sőt, még Ancsi saját készítésű muffint is hozott. A Tilos oldalán is van beszámoló, valamint képek is.

A Dunán

Nagyon szeretem ezt a fotót, mert minden olyat hordoz magában, ami akár az első elszökés otthonról, fölvettem apa kalapját, hogy nagyfiúbb legyek, és nekiindultam a világnak, és közben a Szentendrei szigetig jutottam, és ott elbizonytalanodtam. Utalnék itt a Csaba által felolvasott Adrian Mole naplójára, és abban a szökés jelenetre. Szóval ez az egyik vonal, ami ebben a képben nekem élmény, vagy impulzus a felszínre jön, a másik az, hogy ennek a képnek nekem a jelentős mozdulata az, ahogy hozzáér, megsimogatja a vízfelszínt. Ott van a kép dinamikai, érzelmi csúcspontja. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy egy kicsit a vágással, vagy a kompozícióval ennél a képnél is érdemes lenne megfontolni, hogy akár így, utómunkával, mondjuk egy ollóval végzünk egy vágást, mégpedig a képnek a jobb oldalán, a vaskorlát első, hozzánk közelebb lévő feketére sötétedő oszlopánál. Azt az oszlopot még rajtahagyni, de ami utána jön, az a rész, ami kifut a kép jobb szélére, azt már levágni. Ugyanis most az ember így pilinckázik az oszlop egyik és másik oldala mellett, miközben a másik oldalon nem nagyon történik izgalmas dolog, az csak tömegében jelentős. A kép története az oszlopnak a bal oldalán fogalmazódik meg. Ezért én, ezt erősítendő, ezt a vágást mindenféleképpen megcsinálnám. De a képpel én abszolút egyetértek, és a három csillag megvan. Nagyon érzelmes fotográfia. (hegyi)
értékelés:

remény és vágy

reménykedés, törekedés, vágyakozás az életre, a szépre

Maga a megfigyelés az nagyon jó, ez talán valami gyárépület, vagy pincesor lehet, aminek az ablakában befelé, vagyis az épületen belülre nő valamilyen kis futó növény, vagy gaz, de lehet, hogy ez egy kis fácska, innen ezt nem tudom megállapítani. És ez annak is köszönhető, hogy akkora fény jön kintről, hogy kiégeti a képet ez a nagy beömlő fénymennyiség. Ez a nagyon túlvilágított helyzet most a képnek nem tesz jót, tehát az lett volna a megoldás, hogy olyan időpontot keresni, amikor felhősebb az ég, vagy naplemente van, és akkor talán valószínű, hogy kevesebb fény érkezik kintről. Jóllehet akkor a belső tér is sötétebbé válik, de ezt talán belül akár vakuval, akár lámpával megoldható, hogy visszahozzunk ebből a fénymennyiségből. Viszont most ez a túlvilágítás pont azt a lényeget, ami a képnek tulajdonképpen a születését indokolja, ez a nagy fénymennyiség olyan mintha egy hipóval ott átdörgölted volna, tehát nagyon erősen túlvilágított. Még egy dolog, amit szeretnék mondani, hogy arra nem ártott volna még egy picit több hangsúlyt fektetni, hogy itt most látunk három ablakot, abban sem vagyok biztos, hogy nem pont a másik ablak, az összefirkált ablak felől kellett volna ezt a képet megcsinálni, esetleg jobban belekomponálni azt a firkálást, az ott izgalmasabb nekem, és az most egy kicsit kiszorul. Másrészt pedig, az rendben van, hogy egy döntött perspektívát választunk, de akkor sem árt valamihez képest a képhatárokat beállítani. Most ez nekem egy picit ott a kép bal oldalán billeg. Nem túl sokat kellett volna mozdítani ahhoz, hogy ott elérjük azt, hogy párhuzamosak legyen az ablakkeret a kép szélével. Hogy ha megoldható ennek az ismétlése, mert valami közeli helyen van, akkor talán érdemes még ezzel foglalkozni, ha nem, akkor ez a jövőre nézvést lehet tanács, és erre most a vágy leckére, mint ötlet, tudok adni egy csillagot, de a kivitelezésnél ezek a problémák megoldandóak lennének. Az ötlet és a megfigyelés nem rossz. (hegyi)
értékelés:

RGB

Ez nem az én stílusom, de ma láttam és nem tudtam ellent állni.

Azoknak dekódolom, akik nem tudnák, hogy az RGB főképp a vetített képes, vagy katódsugárcsöves, vagy TFT monitoros megjelenítésnél jelent meg, és ez a Red, Green és Blue szavaknak a rövidítése. A képernyők ebből a három színből hozzák létre az összes többi színt színkeveréssel, tehát azok a kis képalkotó pontok, amik a képet létrehozzák ezeken a berendezéseken, azok vagy vörösek, vagy zöldek, vagy kékek. Hogy ha közel megyünk egy ilyen berendezéshez, akkor ezt meg tudjuk nézni rajta, látjuk. És ez a képcím utalás arra, hogy látunk egy képet, amin a kép kétharmadást a kék szín uralja, és egyharmadán a zöld és a vörös osztozik. A meglátás és az ötlet is nagyon jó, és a kompozícióval is tulajdonképpen egyet tudok érteni. Egy kicsit a kép bal oldala lötyög. Tehát nekem ott a kép véget ér, és a határt ott húznám meg, ahova kifutnak ezek a villanydrótok, ami azon túl van bal oldalt, az már számomra annyira nem érdekes, és megint azt mondom, hogy a feszesebb kompozíció dinamikában többet tud hozni. Ott egy vágást érdemes lenne tenni, de maga a kép nagyon érdekes. Nem tudom, hogy mennyit módosított ezen Tamás, talán a vörösbe picit túl sok sikerült, tehát ezek a kis pipacsok, amiket itt látunk, ezek most nagyon erős kontraszttal bírnak a zöldhöz képest. Lehet ez is egy út, hogy ennyire felerősítjük a színeket, de akkor a többi színnel is ezt meg kell tenni, főképp itt a zöld az, ami még haragosabb zöld kellene legyen. Picit uralja ezt a részt a vörös. Ennyit tudok hozzáfűzni, a három csillag megvan a képre. (hegyi)
értékelés:

Messze még a vége

Egy olyan fekete-fehér fotográfiát látunk, ami egy hangulatkép. Nagyon érdekes, tekinthetnénk városfotónak is, ugyanakkor nagyon jó az a fekete sziluettes figura, aki ezeken a homokzsákokon ül, és akit, hogyha levennénk a képről, akkor maga az, amit látnánk a fotón nem lenne olyan nagyon fontos, bár a történetében egyedi jelleggel bír, hisz az árvíz, az áradás mindig átformálja egy picit a környezetünket, és ez az átformálás a valósághoz képesti helyzetben hordoz érdekességet, izgalmakat is. Ez a figura az, aki dinamizálja ezt a kompozíciót, és egy viszonyrendszert hoz létre a maga tömegével, mint fekete folthatás, és a kép egyéb részein, főként a kép közepén és bal oldalán lévő víz szürke tömege viszonylatában. Talán annyit mondanék hozzá, hogy azt érdemes lett volna megpróbálni, hogy vagy mi megyünk közelebb ehhez a figurához, vagy a képkivágást úgy választjuk meg, hogy ő méginkább kitolódjon a kép széle felé. Tehát ezek a hozzánk közel lévő talán homokzsákok nagyon nem fontosak, és ezt a fajta tömegelhelyezési dekomponált hatást csökkentik. És ez igaz a kép előterében az alsó részen meghúzódó útra is, ebből is lényegesen kevesebb is elég lenne, ahhoz, hogy érezzük, hogy itt milyen szituációról van szó. Tehát ha ott a helyszínen ez megoldható lett volna, akkor én azt választottam volna, vagy utólag ebből picit lehetett volna vágni, és még dimamikusabb, még feszesebb lenne ez a kompozíció. De mindettől függetlenül a három csillag megvan a képre. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Ez van ma a pincében.

A héten Tilos Maraton van, 2010. június 2-8. között. Mi hétfőn, azaz június 7-én főzünk. Szentmihályi lecsót. Várunk minden segítő résztvevő estiskolást ott, a helyszínen, a Dürer-kertben délután 4-től. Amiben tudtok segíteni az az előkészítés, rotyogtatás, étel kiosztása, és persze ha van, aki csinálna csipetkét, az nagy ajándék lenne... Szóval tessenek jelezni, végülis kik tudnak jönni, az első 5 érkező kap egy-egy ÚJ!!! estiskolás pólót. (Lesz majd szitázott verzió is, ez még csak nagyjából a végleges verzió, aminek elkészültét köszönjük Rolinak, aki tervezte, és Zsunak, aki révén nagyon barátságos áron tudtuk elkészíttetni ezeket a ruhákat.) Van 1 db XXL-es, 1 db XL-es, 2 db L-es és 1 db M-es.

Az első fényképezőgép

Ez egy kicsit régebbi

Na kérem, ez egy abszolút rendben lévő önportré. Van egy-két olyan kis apró nüansz, ami nem 100-as, például azt a partvisnyél, mert ott most az nagyon zavaró, mondhatni, hogy az csak egy kis vonal, de azért mégiscsak ott van. De az egész, ezzel a tükröződéssel, ezzel a körformával, a gömbökkel, nagyon jól rímel, viszi bele az embert a térbe, és ezeknek a körformáknak, amik a lámpabúrák, és a körformájú tükör, a szerző fejformája abszolút jó ritmus-válasz erre. És nagyon jól látom azt is, hogy ebben a majdnem monokróm helyzetben ez a piros pulcsi nagyon erősen él. Ez nagyon nagyot szól. Azért legközelebb lehet, hogy érdemes a háttérrel is egy picit foglalkozni, talán ha kevésbé dőlne a kép, akkor még izgalmasabb lenne, most a törülközőkkel egyelőre nem tudok mit kezdeni, hogy azok oda most kellenek vagy nem, tehát tulajdonképpen maradhatnak, mert ott a háttérben az a gázkonvektor jó kis ellenpontja. Azt a három fokot, max négyet, érdemes lenne kiegyenesíteni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Egyszerűen

Hát így.

Szeretem ezt a képet, abszolút rendben van. Van vele egy nagyon pici problémám: mégpedig az, hogy Tamás fölteszi magára ezt a pilótaszemüveget, ami ráadásul belevág egy picit a szembe, és ez egy ilyen félprofilos állapot. Nem rossz, nem rossz, csak nem nagyon értem, hogy miért nem fordul ő most felénk. Nem mondom, hogy egy abszolút szemben álló portrét kéne csinálni, de most nem nagyon értem az indokát, hogy miért van ez az elforduló, magába zárkózó helyzet. Lehet, hogy ez jellemzi őt, és akkor el tudom fogadni. De hát itt vagyunk most az ismerkedés, barátkozás kapujában, most ez a zártság nehezíti ezt a kapcsolatfelvételt. Még egy dolog: egy picit kisebb mélységélességgel dolgoztam volna ahhoz, hogy a háttér jobban elmosódjon, mert azon most olyan gyűrősések vannak, amik nem nagyon tesznek ennek jót, elviszi a figyelmemet a modellről. Kisebb mélységélességgel létre lehetett volna hozni nagyobb térbeliséget. Kettő csillagot tudok adni, várnám a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Gyökerek

Százhalombattai hőerőmű kéményei.

Kicsit most meg vagyok lőve, ugyanis értem én, és én ismerem Battát, tudom, hogy az ott micsoda, meg ő le is írja a leiratban, hogy ezek a "Százhalombattai hőerőmű kéményei". Ha nem tudom, hogy micsoda, akkor is viszonylag jól felismerhetőek. Azt nem teljesen értem, hogy ehhez egy ennyire konkrét, és ennyire erős hatású organikus formát választ ellenpontként, ami ezt most, mint egy ilyen kis zöld szörnyike, elkezdi bekapni. Nekem ez most nehezen visszakódolható, hogy hogyan kapcsolódik a 13-as leckéhez, és az is, hogy mit szeretett volna ezzel most Szilvia mondani. Ez a mondanivaló része. A tömegelhelyezésben pedig az a problémám, hogy jelen pillanatban az egész képnek a hangsúlya, tömege, folthatása, minden-minden, a kép jobb oldalára helyeződött el, és a bal oldala ezt nem húzza vissza. Hogy ha a bal oldalán még hagy körülbelül a mostani oldalhatárig tartó részt, amiben folytatódik ez a víztükröződés, akkor azt mondom, hogy az kezdi majd tömegében egyensúlyba hozni ezeket a nagy sötét flekkeket. Tehát én azt mondom, hogy ezt visszaadnám ismétlésre, nem azért mintha a helyzet rossz lenne, hanem ezeket konkretizálni kell, magunkban el kell dönteni azt, hogy mit szerenénk ábrázolni és hogyan, és most ez nekem nem értelmezhető. Nem támasztja alá a kompozíció azt a döntés amit most itt a képhatárok kiválasztásánál Szilvia megtett. Ismétlés. (hegyi)

Csendes nyári délután

Sok lábat láttam ebben a leckében, itt egy kissé absztrakt.

Azt mondja, hogy "Sok lábat láttam ebben a leckében, itt egy kissé absztrakt". Nézegetem, hogy ez milyen testrész lehet, az nyilvánvalóan látszik, hogy ez egy valamilyen emberi test, a bőrről, a bőrt borító szőrrétegről, és ez egy nagyon izgalmas dolog, de bármi más organikus formához is hasonlít, olyan is lehet, mint hogy ha ez valamilyen krumpli lenne. Ez egy érdekes torzó. Nem teljesen értem, hogy mi mivel és hogyan kapcsolódik, de ez nem biztos, hogy baj. Ugyanakkor azért, ha ez, tételezzük fel, egy mellkas, akkor a mellbimbót, hogy ha ábrázoljuk, akkor jobban látszik. Hogy ha ez valamilyen más emberi testrész, akkor meg azt. Lehet, hogy ez esetleg egy térd, én ezt is el tudom képzelni, csak hát most a vágással sikerült egy olyan absztrakt formát létrehoznunk, amit nehezen tudok visszafejteni, és ahhoz nem elég részletgazdag, és a világítása nem biztos, hogy optimális, hogy azon kezdjek el szemlélődni, ami a bőr struktúrája. Ehhez valószínű valami kevesebb fényt kéne adni, kicsit talán közelebb menni, és akkor a bőr pólusait jobban érzékelni, és így maradhat az absztrakció. Most a kettő között vagyunk valahol, hogy akartam is mutatni valamit, meg nem is, föl is dobtam a labdát magamnak, hogy na akkor én most lefényképezem a... kérdés, hogy ez micsoda, melyik testrészem. Még egyszer mondom, nekem lehet ez akár a mellkas, egy térd, sokminden más. Az első lecke önmagában is egy absztrakció, az, hogy úgy mutatkozunk be, hogy valamilyen testrészünket szerepeltetjük a képen, de egyébként nem egy szokványosan beazonosítható igazolványképet küldünk, tehát az előző képhez képest ez egy lényegesen közelebbi megoldása az első leckének, de jó lenne, hogy ha még ezen egy kicsit filózna Tamás, hogy az első leckét hogyan is oldja meg. Én erre most kettő csillagot adok, nagyon tetszenek egyébként a formák, nagyon jó, szép maga a laborálás, nagyon szép a technikai megoldás, ahogy ez most elénk kerül, csak egy kicsit jó lenne, hogy ha a nézőnek segítene. (hegyi)
értékelés:

Forgolódó

Egy új tanuló. Kissé öregecske és vidéki. Üdv mindenkinek!

Tamás nagyon cseles, köszöntjük is itt az Estiskolán, ugyanis, egy olyan első lecke megoldást ad, ami láthatóan egy fejformából indul ki, és ebben a mozgásban még egy kicsit a profil is sikeredett, hogy megmutatható legyen. Tehát aki Tamást ismeri, az valószínűleg fel is ismeri erről a képről, de nekünk, akik most találkozunk vele először, belefér az első lecke megoldásába, hiszen a közeli ismerősökön kívül nem beazonosítható más számára Tamás portréja. A megoldás is tetszik, nagyon jó ez az elmozdulás. Amivel egy kicsit problémám van, az a környezet. Ha jól látom, akkor ez itt egy fejhallgató, és valamilyen zenét hallgató, vagy zenével együtt mozgó, pulzáló helyzet. Ezt most ez a fal, vagy ajtóforma nagyon lefékezi. Tehát olyan, mint hogy ha én tombolnék a magam kis szobájában a zenére, közben valaki jól rámcsapta volna az ajtót, és bezárt volna ebbe a dobozba. Most azt mondom, hogy az első leckét abszolút teljesíti, és tökéletesen rendben van, mint első lecke-feladat, de azért azt szeretném, hogy ha ezt a megfigyelést, amit saját magával kapcsolatban tesz az alkotó, valamilyen módon át tudná helyezni olyan környezetbe, ahol kevésbé mond ellent ennek a mozgásnak, ennek a dinamizmusnak az a háttér, ami előtt ez az egész eseménysor lezajlik. Ezek a berakásos ajtók nehezen jönnek nekem most össze, túl nagy a kontraszt a mozgás, a fejforma, a zene, a dinamika és ez a nagyon strukturális, szabályos ajtóforma között. Azt mondom, hogy köszönöm ezt a képet, kettő csillagot tudok rá adni, viszont azt is hozzáteszem, hogy szeretném, ha Tamás ismételné az első leckét. (hegyi)
értékelés:

Csoda

Olvastam itt a gyér számú hozzászólásnál azt, hogy esetleg ez nem is biztos, hogy Portré leckébe való. Nem értek egyet. Ez egy nagyon jó megfigyelés, nagyon jó helyzet, és abszolút elvonatkoztathatunk attól, hogy ez milyen helyen történt. Aki ült már repülőn, az tudja, hogy ez egy repülőgép belseje, felismerhetően jellegzetes az ablak, de mégis azt mondom, hogy itt nem ez a fontos. A fontos az, hogy egy olyan intim, megfigyelői pontból tudta a fotográfus ezt elkészíteni, aminél azt mondom, hogy azért ritkaság, mert ha részesei lennénk ennek a történetnek, és nem valami elbújt helyzetből készítenénk a képet, akkor valószínű, hogy rögtön létrejönne egy viszonylag gyors és dinamikus tempós kommunikáció: hogy "nézd anya, ott lent van a tehén, hú most milyen kicsi, most már alig látom, jaj nézd, most megyünk át a felhőkön" - tehát valószínűleg valamilyen folyamatos kommentár-helyzet lenne. Most csak maga a csodálkozás, az ámulat az, ami nagyon erősen jelen van ezen a képen, és az a fajta intenzív élmény elraktározási helyzet, ami jószerével a gyerekek sajátja, mert őket érik a legtöbb új impulzusok, dehát azért mi felnőttek is fel tudunk idézni ilyen helyzeteket bőven. Formában is stabil ez a háromszögforma, ami itt most a képen létrejön: ez egy talpára állított háromszög, tehát a kép mondanivalójával ellentétpárt tud alkotni, tehát stabilizálja, nyugalommal telíti azt az egyébként izgalmas és feszült helyzetet, ami a megfigyelői helyzet, akár a kisgyerek, akár a fotós szempontjából. Nagyon jól alkalmazza az eszközeit a fotográfus. Én még egyszer mondom, abszolút egyetértek azzal, hogy itt nem történt valami nagyon elvont leckekeresés, hanem a Portréba tette ezt Ágnes, még akkor is, ha ez a kis modell valószínű nem egy szokványos sztenderd portré-beállítási helyzetben található. Nekem ez megér három csillagot. (hegyi)
értékelés:

impresszionizmus

hogy szaladnak a fák...

Azt mondom, hogy még akár a Körhinta c. film is asszociációként eszünkbe juthat. Olyan ez az élmény, mint amikor a vurstliban felül az ember a körhintára, és aztán tekerik-tekerik körbe azt a szerkezetet, és a végén az ember már nem nagyon tudja azonosítani, hogy hol áll apa meg anya, aggódva figyelve a kis csemetéjüket, mert egy kicsit elborul ilyenkor az ember, és azok a fiziológiai hatások, amik érik, hasonlóképpen tudnak megjelenni. Nyilván ez abból is adódik, hogy ez is valamilyen körmozgás, vagy valamilyen köríven történő elmozdulás alapján készült ez a fotográfia. Nagyon szépek ezek a kis fénycsíkok, az ezekből kirajzolódó absztrakt háttér, és lehet azt mondani, hogy impresszionalizmus, vagy hogy pointillizmus, de azért az most ebben a helyzetben nehézzé teszi a dekódolást, hogy valószínű ez most egy ilyen erdei környezet, amiben ez az elmozdulás történt. Ebből kifolyólag a háttér eleve absztrakt formának felfogható, így a néző számára ezzel az elmozdulással még nehezebbé válik a dekódolás, még nehezebbé válik az, hogy visszaforgassa a valóságba ezt a képet. Azt hozzáteszem, hogy az impresszionistáknak vagy a pointilistáknak nem elsősorban az volt a céljuk, hogy felismerhetetlen helyzeteket vagy képeket alkossanak, hanem az, hogy a maguk vízióját a saját eszközeikkel egy egészen speciális módon, de közzéadták. Azonban még a kubista festészetnél is felismerhetőek voltak azok a formák - és itt a Szentendrei iskolára tudnék utalni - amik háztetők voltak, vagy házak, vagy olyan térbeli helyzetek, amik valós alapokon nyugodtak. Mindezt azért mondom most el, mert ebben a helyzetben nekem egy picit hiányzik az a kötél, ami összeköt minket a valósággal. Kettő megoldás lehet: az egyik az, hogy ebben a helyzetben keresünk valami, hozzánk közelebb álló viszonylag nyugvóbb pontot, ami nem fog ekkorát mozdulni, mint amekkorát a háttér mozdult, ezzel beazonosítható marad. Ezzel azt is elérhetjük, hogy a képnek lenne egy fajta mélységélessége, tehát létrejönne egy tér-élmény. A másik variációs lehetőség az, hogy meghagyjuk ebben a kétdimenziós formában a kompozíciót, viszont akkor az nem ártana, ha olyan hátterret keresnénk ennek a mozgásgyakorlatnak a bemutatására, ami egy valamilyen jellegzetes forma. Nem azt mondom, hogy most keressük meg a Parlamenttel ezt az elmozdulást, vagy a Hősök terének a szoborcsoportjával, de az biztos, hogy segít a nézőnek, ha valami olyan dolgot mutatunk, amit ő azonosítani tud, és ehhez képest mutatjuk mi meg ezt az átformálási lehetőséget. Itt a leiratban azt is olvasom, hogy írja Gabriella, hogy "hogy szaladnak a fák". Én ezt is el tudom fogadni, de akkor, hogy ha egy kevésbé lombos facsoportot talál, ahol a fának a törzse jobban látszik, akkor azok a határozott vonalak könnyebben megmaradnak, úgy értem könnyebben azonosíthatóak maradnak. Tehát ezt tudnám javasolni, de ez egy nagyon izgalmas, nagyon szép munka. De ettől függetlenül, ha ettől a fajta lecke-jellegtől, úgymond iskolás megközelítéstől elvonatkoztatunk, mint absztrakt kép, nagyon is el tudom fogadni, nagyon szépek ezek a színek, ezek a játékok, nagyon könnyed az egész, és annak is külön örülök, hogy nem egy tökéletesen vízszintes vagy függőleges elmozdulást adott, hanem egy átlós formát kapunk mozgásban. Ezt én nagyon szeretem, én kettő csillagot tudok rá adni, de ez ennél a képnél egy viszonylag szubiektív kettő csillag. Ez azt jelenti, hogy tökéletesen el tudom fogadni azt is, hogy ha valaki azt mondja, hogy ez olyan szinten erős, hogy neki ez három csillag, mert ez a fajta stuktúra-játék neki többet jelent, vagy többet tud mutatni, neki tökéletesen rendben van ez is. (hegyi)
értékelés:

Rózsaszín

Első látásra azt mondanám, hogy ez a kép inkább az első leckét teljesíti, a Portré arc nélkül leckét. Ugyan ott van egy hátizsák, ami indokolhatja a 17-es leckét, az Utazás és hazatérést, ugyanakkor, aki nem ismeri Ágnest, aki nem ismeri a történetet, az nem biztos, hogy ezzel együtt jól tudja értelmezni azt, hogy mitől válik ez utazási történetté. És azt ne felejtsük el, hogy ennek a leckefelhívásnak van egy zenei része is, ami úgy szól, hogy "Nagybátyám álmában, Sevró Impalában már nagyon régen balhézott velem, most tehát megteszi, hiányoztam neki, Nyújork bazmeg, Nyújork, de kurva jó", vagy valahogy így. Ezt azért idézem ide, mert szerintem (nem kötelező egyetérteni velem), azért jó, ha a leckéknél, még mielőtt elmegyünk más irányba, és elkezdjük a saját megfejtéseinket keresni, próbálunk valahogy ehhez az üzenethez is kapcsolódni. Mert nem véletlenül került oda. Ez az összes Utazás és hazatérés leckére igaz. Nem is nagyon tudom, hogy volt-e aki ezt a kis hozzáfűzést komolyan vette. És én ezt szeretném kérni, hogy ha lehet, örömmel vennénk, hogy ha ehhez valamilyen módon tudnánk kapcsolódni. Magáról a képről pedig azt tudom mondani, hogy ha Ágnes elfogadja, hogy ezt áttegyük az első leckére, akkor egy nagyon izgalmas képet kapunk, mégpedig azért, mert a folthatások, a formai megfejtések, és a színjelzések egy dinamikus, ritmikus, energiával, sőt, azt mondom, feszültségekkel teli képet adnak. Egy forgás jön lére a képen, az óramutató járásával ellentétesen, a rózsaszín ing, a hátizsák, az oszlop, és ez a króm forma valami asztal lehet, vagy hamutartó, aztán után a bal láb, és vissza az inghez. Egy ilyesmi irányú pörgést hoz ez létre, és nagyon jó, hogy mindez ráadásul meg van bolondítva azzal, hogy ezek a padló-lapok ilyen átlósan mutatkoznak, átlós irányban látszanak a fugái. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon izgalmas és dinamikus kép, én nagyon szeretem azt, hogy az önmagunk állandó értékelése és újraértékelése, a különböző helyzetekben való megfigyelések, az önmegfigyelések tudnak ilyen megoldásokat hozni. Ezt a képet most két csillagra értékelem, és azt is megmondom miért: mert az egy fontos következő lépcső lesz Ágnesnél, amikor az egyes leckéket kicsit mélyebben, elgondolkodva rajtuk, elkezdi önmagán átszűrni. Tehát azért mondom ezt most, mert abban egészen biztos vagyok, hogy Ágnes egészen rendben lévő Utazás és hazatérés leckét tudna csinálni, ehhez az kell, hogy azt az élményt, amit ez neki jelent, úgy tudja megosztani a nézővel, hogy akár egy fotográfiára rátekintve, akár egy képsorozatot megfigyelve, akár egy filmet megnézve, a néző, anékül, hogy kérdéseket kellene feltennie, ezt az élményt átélhesse. Vagy a saját magában meglévő hasonló élményt felszínre tudja hozni. Mondom, értem, és értelmezhető a hátizsák, de ahhoz, hogy ez egy nagyon erős üzenet legyen ebben a leckében, ez most így kevés. Átteszem az első leckébe, köszönöm. (hegyi)
értékelés: