Felidézem a kulcsmonatot: "mindenki csináljon azt, amit akar". Ha ezt veszem alapul, mint szabadságélményt, és mint abban a filmben megfogalmazott szabadságélmény mellett létrejövő ironikus megközelítést, mert ne felejtsük el, hogy a Márti leckéjének a megoldásánál az is benne volt abban a képletben, hogy ez a szabadság illúzió. Nagyon beszédes az a film, tessék megnézni. Azért mondtam el ezt itt a kezdeteknél, mert abban van az ereje ennek a képnek, hogy egy nagyon kötött helyzetnél, két szobor között történik az ugrás, de sikerült abban az állapotban lefotózni ezt a helyzetet, amikor már látható az, hogy ez az ugrás ekkora, és nem fog még magasabbra szállni Bara. Létrehozta, fújja a buborékját, ott van, emelkedett, megtörtént az, amit akart, de mégsem szabadult ki abból a körből, amiben van. Ez a kitörési vágy benne van a filmben is, erről nagyon jól mesél ez a kép. Még egy dologra hívnám föl a figyelmet: a szappanbuborék és az a vasgolyó, ami a körív közepén van nagyon jó párhuzam. A légiesen könnyed szappanbuborék, és a nagyon konkrét, tömör vasgolyó. Pilinszky mondja: "Holnaptól ellenállás nélkül,
egyenletesen gurulok." (hegyi)
értékelés:

Anita útmutatásai alapján, meg a rádiós segítséggel a tanfelügyelő és a pedellus is elkészítette a napocskákat.

Mindig visszatérek magamban ugyanoda. Apa halálához. 12 éves voltam. Visszapörgettem az időt. Akkor és ott véget ért a gyerekkorom.

Elolvastam a leiratot is, ami lehet, hogy még többet is megérne, mint magát egy fotográfiát. Csöndben jegyzem meg, hogy nyitva áll a kapu a rádiózás előtt. A rádiózás sok mindenről szól, nem csak vidám történetek meséléséről, hanem olykor-olykor nagyon mély gyónásokat kapunk a műsorkészítőktől, és szerintem fontos az a kiegészítő szerep, ami a rádióé a mi közösségünk életében. Ezt most csak mondom Mariannak, hogy ha gondolja, akkor szívesen vesszük azt, ha csatlakozna a rádiósok táborához. A kép nem tud ennyire konkrét lenni, hogy "Apa halála, 12 éves voltam", de mindeképpen benne van egy utalás a gyerekkorra, benne van a valós helyzet ábrázolása, a fájdalom, az elmélkedés, a merengés, az utazás, és így, ebben a formában, ahogy ezt megkaptunk, egy nagyon érthető üzenet. Azt is látom, hogy technikailag elkészült egy módosítás a képen az életlenséggel, azt gondolom, hogy ez azon a határon van, amit még el tudok fogadni, azt, hogy ki vannak lágyítva a kép külső határai. A színvilág is tökéletesen rendben van, ezek a puha testszínek uralják a képet, és ez a zöld pörgettyű az egyetlen, ami nem csak, hogy központban van, de színében is hatással van a nézőre. Egyetlen egy dolog, amivel nem teljesen értek egyet, hogy a háttérben, ha jól látom, van egy másik pörgettyű eldölve. Ha úgy érzi Mariann, hogy kompozícióban erre szükség van, akkor ezt valahová nekem most a kép jobb oldalán lévő pulóverrészhez helyeztem volna, mert így most formailag egy picit zavarossá teszi azt az egyébként nagyon szép ívet, amit a pörgettyű létrehoz. Kicsit bele is zavar a kézbe, amin a fejét nyugtatja, talán enélkül tisztább lenne. De, mint üzenet, tökéletesen érthető, ha gondolod, Mariann, dolgozzunk még ezen az úton. (hegyi)
értékelés:    

Mielőtt megettem volna, muszáj volt lefényképeznem.

Első benyomásom a képről az volt, mint párhuzam, hogy a Pink Floyd-nak a Fal c. filmjében van egy olyan rajzképsor, amikor kalapácsok mennek egymás után, és ez a párhuzam lehet, hogy a sorbaállított gyümölcsök és a száron lévő kis kocsányoknak a látványából adódik. A gondolat, ami fölvet Mariann, nagyon érdekes. Érdekes az a színvilág, amiben tartja ezt a kompozíciót, és mozgalmas a kép. Mindennel egyetértek, amit látok, tökéletesen rendben lévő formai játék. Az élességet érdemes lett volna kontroll alatt tartani. Én most azt látom, hogy az első cseresznye szárára lett állítva az élesség, már amennyiben ez cseresznye, most itt vagy a nagyanyám-féle korai cseresznyéről beszélünk, vagy egy nagyon érett meggyről. Én az élességet inkább arra a formára állítottam volna, ahol az ablak fénye megcsillan, és a vízcseppek láthatók a gyümölcsön. Ez mégjobban fokozta volna a hatást. Talán nem is az élességet kellett volna átállítani, hanem picit nagyobb mélységélességet használni, hogy a szár is és a gyümölcsnek az eleje is éles legyen, és utána a többi már életlenben tartva tökéletesen működött volna. Most ezt hiányolom, de ez annyira nüansznyi, technikai kérdés, hogy nem igazán von le a kép erejéből. Nagyon izgalmas az, hogy ezt a kompozíciót összerakta Mariann, megvan a három csillag a csendélet megoldásra. A leckemegoldásra én még várnék egy-két variációt a csendélet témakörére. (hegyi)
értékelés:

Hogy ez a Fény és árnyék leckébe megoldás, az biztos, de én ennél többet gondolok erről a képről. Nagyon kedves az a párhuzam, amit Ágnes itt felállított nekünk a Madonnával és a gyerekkel, és Mammucs portréjával. Elgondolkodtató is ez a párhuzam, a szemüveggel, a hajformával, a testformával azért látjuk, hogy egy idősebb hölgyről van szó, és ez az, ami elgondolkodtató, hogy a párhuzam csak részleges, mert az ő kezében nincs kisded. Jelentéssel bír, hogy mit jelent a változás, hogy születünk, felnevelődünk, egy picit a magányról is szól ez a lecke nekem. Én ennek nagyon örülök, nem biztos, hogy a Fény és árnyék leckébe tettem volna, de el tudom fogadni, mert teljesíti a leckét, van rajta fény is meg árnyék is, de lehet, hogy bátrabban lehetne ezt besorolni akár a Család, akár a Magány leckébe. Technikailag a kép felső részéből fél centi nyugodtan vágható. (hegyi)
értékelés:

Közönséges zengőlégy (Syrphus ribesi): kb. 1 cm hosszú. Fekete-sárga gyűrűs potroha darázsra emlékeztet. Ártalmatlan. Képes egy helyben lebegni - ezt szerettem volna lefotózni, de nem engedte. Vagy az objektívem körül keringett, vagy a sárga virágokra szállt le. Így maradt az utóbbi verzió. Azért sikerült egész jól összebarátkoznunk.

Egészen érdekes, hogy úgy sikerült ezt lefényképeznie Mariannak, mintha ez valamilyen preparátum lenne, ez főképp a második képre igaz. Az első képen örülök, hogy a szárnymozgás miatt kicsit elmosódottabb ez a dolog, mert ettől látszik, hogy ez élő állatka. Itt megjegyzem, hogy nem kell mindig a tökéletességre törekedni, ezt az első és második kép viszonylatában mondom, a második képen olyan rövidre sikerült a zársebességet megválasztani, hogy befagyott ez az egész. Ettől nagyon szépen látszanak az erezetek a szárnyon, de a hitelessége egy kicsit csorbul. Kompozícióban az első képpel értek inkább egyet, a második képnél ez a nagy virágfej az előtérben engem zavar. Nyilván, ha most odamész, és ezt letöröd onnan, akkor a kis állatkánk is elrepül, de ha választani kellene, akkor inkább az első kép, aminek a fölső részéből egy fél centit vágnék, ott nekem sok van fölül. (hegyi)
értékelés: