Nyár.

A mélységélesség kiválasztásával sikerült egy olyan képet létrehozni, ami ezzel a kis gyermek kézzel, aki nyújtja nekünk a virágot, jó értelmezést ad ennek a leckének, pluszt ad hozzá az, hogy nem csak egy természeti megfigyelést adunk, ráadásul ezek a személyes történetek azok, amik felébresztik a nézőben az együttérzést, és ez egy fontos eszköz. Ami most ellene dolgozik ennek, az a háttér. Ha ezt lehetne, akkor azt mondanám, hogy ismételjük meg azzal a megkötéssel, hogy figyeljünk arra, hogy hol zajlik ez a jelenet. Mindennel egyetértek, az is jó, hogy életlenben van tartva a kéz, de amennyiben a modellel tudunk ilyen játékokat még játszani, akkor én azért mondanám, hogy ismétlés, mert rendezettebb háttér előtt ez a gesztus még erősebb tud lenni. A másik az, hogy most a kép vágásánál, a fölső résznél és a bal oldalnál, hogy belevágunk ezekbe a virágokba, ez most nem annyira szerencsés. Pont a kis esettségében kellene ezt a pár leszedett virágot ábrázolni ahhoz, hogy ez a gesztus működjön. Nem csak ez a két élesben tartott virág kell ehhez, hanem kiegészítésként a társak is. Ismétlés. (hegyi)

" - pszt, neked megmutatom!" - egy barátság kezdete. Büszke vagyok erre a mondatra. Egy hatévestől "kaptam", miután közösen tanulmányoztunk egy hangyabolyt.

Képcímmel, leirat nélkül is tökéletesen érthető a kép. Én értem, amit itt a kommenteknél írtok, hogy miért nincs ott a gyereknek az ujja, igen, lehet mondani, hogy ez hiányzik, de ezt a megközelítést is el tudom fogadni, hogy itt most a dinoszaurusz a fontos, hogy mit is mutat ez a kis ember, mi az, ami az ő nagy kincse. Látszik, hogy ő ezt a zsebében tarthatta, hogy ez egy nagyon fontos darab, mert viseltes, mert mint egy kincset mutatja, hogy neki van egy dinója. Valószínű, hogy ez neki nagyon sokat jelent ahhoz, hogy a maga fizikai valóságában is a történetét úgy tudja megélni, hogy bármi történik, bármilyen gond vagy baj ér, de nálam van egy dinó. Ez nagyon jó ebben a képben. Nyilván ezek a pillanatok nem olyan könnyen instruálhatóak, hogy „jól van, kisfiam, örülök neki, hogy bizalmadba fogadtál, és mutatod nekem a dinót, de állj már egy kicsit odébb, mutasd már jobban, meg ha egy kicsit forgatnád a kezed, akkor jobb lenne”, tehát ezek az instrukciók, ha elhangzanak, akkor lehet, hogy a gyerek elszalad. Én azért nem cincálnám jobban szét ezt a kompozíciót meg ezt a képet, nekem megvan a három csillag a Barátság leckére, fontos az üzenet. A Barátság leckéd is megvan, de ezt azzal a kicsi félsszel mondom, hogy ugye folytatod ezt a leckét? (hegyi)
értékelés:    

Nagyon nyugodt, tiszta kompozíció. Bennem dolgozik a kisördög, megint az én elgurult pöttyös labdámat keresem, hogy valami a kép alsó bal oldali részéből hiányzik nekem. Addig, amíg az alumíniumborítás az épületen, a sárga ritmusokkal nagyon jól működik, a gázcső, a másik sárgával tökéletesen rendben tartja a kompozíciót, a biciklik nagyon izgalmasak, és nagyon jól komponáltan vannak a képben, valahogy az előtér szürkéje nekem üres lett. Egy kicsit bánom azt, hogy az a szélső bicikli lemaradt. Ez nagyon szép lenne, ha a négy bicikli meglenne. (hegyi)
értékelés:

Az alak kétségtelenül egész.

Nagyon személyes az a vallomás, amit kapunk Sándortól a címben, és nagyon jók azok az élethelyzetek, amiket mutat. Az első kép kompozíciója, az a dinamika, ami létrejön, ez a konstruktivista meglátás nagyon tetszik. Izgalmasak azok a térjátékok, amiket észrevett, és az, hogy döntötte ezt az egészet, a döntés is tökéletesen egyben van, egy olyan egyensúlyi helyzet, ami ritkán ennyire egyértelmű és kézenfekvő, hogy ennek így kellett létrejönnie. Egy kis pluszt tudnék elképzelni: ha a kép előterében, a fa padlón, azon a részen, ameddig a toldás van, addig terjedőleg el tudna helyezkedni az egyik kutyád, az még izgalmasabb lenne. Talán annyi kellene még ide tömegben, hogy visszabillentse azt a flekket, ami a nyitott ajtó a kertnek a másik része felé. Ez egy izgalmas játék lenne, mert a belső világgal, a fő alakkal, és a kutyával létrejöhetne egy olyan hármas, ami mozgatná a szemet. De a kép nagyon tetszik. A második kép egy személyes üzenet. A Bravo újságokban voltak olyan sorozatok, amikor legurítottak egy színes hátteret, és valaki zenész, vagy bohókás fiatal kapott egy önkioldót - hogy ő maga nyomta meg a gombot a valóságban, vagy csak kellék volt, számomra sose derült ki - , és fölugrottak a levegőbe, és készült egy expozíció, és látható volt ez az expozíciós zsinór. Ezt juttatta eszembe az, hogy az exponáló zsinór most a kezedben van. Maga a képi megoldás Salvador Dalit juttatja eszembe, nála láttam egy olyan technikát, hogy egy króm hengert tett egy asztalra, és azon jelent meg a valós ábrázolás, és azon a vásznon, amire ezt rátette, egy absztraktnak felfogható forma jött létre. Nyilvánvaló ez az objektív torzításából is adódik, de a személyes üzeneten kívül folyamatosan azt nézem a kutyán és Sándoron kívül, hogy ott a háttérben az az épület, meg a táj mennyire festői abban a fényben, amiben most van. Nagyon szépek a fények, nagyon plasztikus az egész, tetszik a kép. Utána van a harmadik kép, ami felteszi az i-re a pontot, és, mint üzenet, a címet alátámasztja. Megkapunk egy olyan enteriőrt, ami, mint zsánerfotó is működhet, mert ugye látunk fotókat az asztalon, látunk festményeket a falon, a cserépkályhán vannak edények, de már a modern kor, mint videokazetta és CD, ott van a kisasztalnál, és ebben, mint kompozíció, nagyjából az aranymetszés ponthoz elhelyezkedve, ott van az alkotó. Egyetlen egy, ami nekem ebben a képben egy kicsit billeg, az a perspektivikus torzítás. Ezek a széttartó vonalak, amik a plafonnal, a bőrkanapéval meg az asztallal létrejönnek, kivisznek engem ebből a kompozícióból, nem érzem azt, hogy Sándor valóban azt szeretné, hogy én oda bemenjek és szemlélhessem azt a helyzetet, amiben ő van. Egy fajta távolságtartást ad ennek az egésznek. Az a mimikri nagyon jó, ami létrejön a pizsamával, a székre vetett inggel, a háttérben a kályhán lévő szerelékkel, hogy keresnem kell első pillantásra, hogy hol is van Sándor, mert hasonló színtónusban vannak más elemek is a képen. Az üzenet erős, de ezt az erőt most ez a perspektivikus dolog csökkenti. A képsor tetszik, a leckére is jó megoldás, mert három olyan képet választott Sándor, ami most ebben a kérdésben, ellentétben az előző képhármasokkal, egységben van, és egymást építi, a cselekvő embert mutatja különböző, számára fontos szituációkban. (hegyi)
értékelés:    

Egy nagyon hangulatos képet kapunk, és ez egy nagyon érdekes íz, amit itt most Tamás megmutat. Amikor továbbsuhanunk az autóval a külvárosi bevásárlóközpontoknál, akkor nem biztos, hogy pontosan meg tudjuk figyelni, mert oda szeretnénk valahová érni, és lefoglal minket az út, miközben a mező, a repülő madarak sebessége, és az a dinamika, amit ők hoznak, nagyon jó kontrasztot állít az épületekkel. Értelmezésben az is benne van, hogy milyen területeket foglalnak el a civilizációs környezeti változóink, az épületek, a gyárak, és hogy erről a maguk lehetőségein belül azok az állatok, akik minket körülvesznek a világban, próbálnak nem tudomást venni, és élni a maguk világát, amennyire mi hagyjuk. Tehát filozófiailag is értem az üzenetet, jó kép. A Rezonancia leckében azért izgalmas megoldás, mert két olyan ellentétet talált Tamás, ami nagyon finoman rezeg egymással. (hegyi)
értékelés:    

Íme az emlegetett kamera. Orosz gyártmány, (eredetileg hadiipari fejlesztés). 2.8-as objektívje van és "igazi panoráma" gép. Az objektív elforog exponálás közben és körívben futó, szabványos leica filmre 24x63 mm-es felvételt készít. Létezik roll filmes változata is. Nálunk Benkő Imre a legismertebb alkalmazója.