Ezt a fekvő formátumú képet így, fekete-fehér formájában azért tartom fontosnak, mert nagyon sok alkotást láttunk mostanában a házi kedvencekkel. Különlegesebbnél különlegesebb állatok. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő időben azért nem fogunk sűrűsödni mondjuk kígyókkal és oktopuszokkal, mint házi kedvencekkel. Szóval nagyon sokféle állatfotót láttunk ennek a házi feladatnak kapcsán. A Gabi munkáját azért szeretem, mert ugyan erőteljesen predesztinálva van az élőlény, mint sztármodell, hogy itt maradjon az optika előtt, elsősorban a Gabi balkezével kapcsolatban, de éppen az ember, akinek a társa a háziállat, az ember jelenléte miatt válik különlegessé ez a kép. Másrészt pedig a pozíció, ahogy a cica szemszögébe van elhelyezve ez a kamera. És bár elég határozott döntés, hogy most pedig fényképezkedünk Micikém, itt ők ketten megjelennek ezen a képen, de Vincze Gabriellától, vagy a gazdától válik ez különleges üzenetté. A tulajdonos üzen nekünk és a tulajdonos üzentet az oldalánál lévő kis állaton keresztül és így a szemek, a macska és a szereplő szemei is egész különleges ritmust kapnak. Én ezt egy nagyon jó adaptációnak gondolom a hatos lecke házi kedvenc feladatánál, tehát úgy gondolom, hogy ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Egy belsőt, enteriőrt látunk emberi alakkal, sejthetően, feltételezhetően a test bizonyos részei ott a valóságban fedetlenek voltak, és az a beeső fény, amely az utcai ablakon, az utcára tekintő de most lezárt ablakon keresztül beérkezik ide a belső világba, és kapcsolódik a csend kategóriához, ezt az ellenfényességet egy picit elmozdítani lehetett volna. Nagyon jó a megfigyelés, hogy az emberi alak, és ez a szórt fény kapcsolódik. Ez a belső, fojtott, kimondatlan idővárás itt jelen van ezen a képen. Nagyon keveset kellett volna a kamerával elmozdulni akár bal oldali irányba, hogy a váll-felkar-könyök-alkar, vagy akár a haj egy pici élfényt kapjon, vagy valamilyen reflexeszközzel (tükör, alufólia, fehér lap) a jobb oldali váll-haj szakasznál egy picit kellett volna megvilágítani, és az az előtér és háttér viszony még jobban kirajzolható lett volna. De úgy gondolom, hogy a két disznó erre a képre megvan. (szőke)
értékelés:

A képet átteszem a mozgás leckéből az épített környezetbe, azért, mert ennek a képnek az arányritmusai megintcsak a strukturált építkezés és hozzá tartozó szocio elemek arányaira tolódik el, és ebben nem számottevő, vagy szinte csak karcolatnyi, leheletnyi az, ami a nyolcas lecke mozgás kategóriával kapcsolatos. Ugyanakkor az épített környezetben a megfigyelése Barának az egy nagyon jó irány, jó, hogy járja a várost, mint annak idején Klösz mester, talán az Estiklopédiában érdemes egy picit utánanézni, hogy azt hiszem 1898-ban, amikor Klösz elkészítette Budapest különböző épületképeit, hogy ezeknek milyen hangulata van. Az jó, hogy a Barában van egy ilyen áldozati szerep, ahogyan jár folyamatosan a nagyvárosban, és a nagyvárost megpróbálja magán átszűrni, és ezeket rögzíteni, hiszen ezek pillanatokon belül megváltozó helyszínek, amelyek valószínűleg egy-két év múlva már nem ilyenek lesznek, egyáltalán nem biztos, hogy létezni fognak. Ezek korlenyomatok, ebbe a sorba tartozik ez a kép is. Az épített környezetben ez a házi feladat csak azért kap két disznót, mert azt gondolom, hogy a Barának viszont előbb-utóbb el kellene kezdenie valamilyen módon sarkalatosabban jelen lennie ezekben a munkákban. Én úgy érzem, hogy mint távolságtartó képeket ezeket a képeket ő már nagyon jól elkészíti, és ha akar önmagával kapcsolatban továbblépni, akkor amit már talán két hónappal ezelőtt is mondtam, több bátorság kellene önmagával szemben. Ezeket a döntéseket kívülről nem lehet meghozni, sem én, sem a Pedellus, sem a többiek nem hozhatják meg, meg kell hagyni azt a szabadságot, hogy amikor ott az ideje, akkor a Bara tegye meg ezt, a Barának viszont el kellene fogadnia, hogy mivel hosszú ideje tisztel meg engem azzal, hogy a képeit elküldi, és meghallgatja azokat a hozzáfűzéseket, amelyeket eddig megtettem, és nyilván nem ok nélkül, akkor ha meghallható ez, én azt kérném, hogy maga felé legyen egy picit határozottabb. Bocsánat, hogy ezt mondom az üzenet végére, most egy kicsit sika-mika van. Bara ennél többet tudna. Épp az előző munkák, az eddigi munkák alapján merem ezt mondani. (szőke)
értékelés:

Egy zseniális képsor és egy zseniális, majdhogynem szürreális gondolati kapcsolódás, amit az Ági itt három képben megpróbál mesélni. Nagyon jó az, amire ő rájött, nevezhetnénk Piroska kosarának, vagy a mágikus kosárnak. Nagyon izgalmas, ahogy a kosár szemszögéből egy történet létrejön. A megoldás is megtalálható a három képi üzenetben, méghozzá az első képen, ugyanis az első képet ha megfigyeljük, akkor parányi felületen, de látható a kép jobb felső sarkán a kosár tulajdonosának az ujja, vagy a kezéből egy picike kis darabka. Mintha a kamera tulajdonképpen a kosár szemszögéből nézne a világra. Ettől válik olyan nagyon furává az első kép. És ha ilyen értelemben figyeljük meg a második és harmadik képet, akkor tulajdonképpen pofonegyszerű lenne egy zseniális képsort létrehozni, mert csak annyit kellett volna tenni a második képnél is, hogy a kamerát a kosarak vásárának világában az ő szintjükre kellett volna emelni. Nem az emberek szemszögéhez, hanem oda, ahol ez a rengeteg kosár, mintegy rituálé, egy felvonulás, mintegy transzparens itt jelen van. Az első képnek a főszereplője a kosár. A második képnek is a főszereplői a kosarak lennének, csak a kamerát kellett volna a föld közelében elhelyezni, és a kosarak gazdái valójában beosztottjaivá válnának a kosaraknak. Hiszen ebben a második képben pont az az izgalmas, hogy ezen a rögtönzött vásáron vagy bemutatón az emberek világát, szocióját, történetét láthatjuk a kosarakon keresztül. Ez a, hát, úgymond világjárt kosár koronázná be az ünnepi asztalra odaérkezvén ezt a történetet. Ez azt is jelenti, hogy itt is változtatni kellett volna a fényképész nézőpontján, hogy végig megmaradjon a kosár, mint főszereplő. A harmadik képnél is tulajdonképpen majdnem álló pozícióból, fölülről egyszerűen leirat szintjén kapjuk meg ezt a látványt, pedig ez ennél sokkal több. Szinte egy pöccintésre voltunk egy világcsúcstól a három képnél, de úgy gondolom, hogy mivel az ötlet rögzítése egy nagyon fontos dolog, az Áginak a három képre megvan a két disznó, csak azt kérem tőle is, hogy mindig az alkotások elkészítése előtt, legyen az mozgókép, legyen az állókép, legyen az rádióműsor, fogalmazzuk meg az üzenetünket magunkban. Mi az, amit szeretnék a külvilágnak üzenni?
Közbeszólok egy dolgot csak – szól közbe Zsolt -, hogyha egy gyertya szerepel ezen a képen, énnekem azért az akár az András nézőpontját követjük, akár ezt a tárgyszerű nézőpontot, ez a gyertya most nincs szerepbe hozva. Nem él. Az látszik, hogy már egyszer meg volt gyújtva, de most nem világít. Tudom én, hogy a napközbeni helyzetben a gyertya fényére plusz világítóforrásként nincs szükség, ugyanakkor a gyertya dísze, a gyertya értelme, a gyertya lelke az a láng. (szőke-hegyi)
értékelés:

Véleményem szerint az egy jó irány, ha Bara képeit megnézzük, hogy keresi folyamatosan a strukturális felületeknél a geometriát. A képen látható kihúzható ruhaszárító rendszer nagyon hasonló tengelyben fut, mint a háttérben látható hat- vagy tízemeletes bérházépület. Majdhogynem azt is mondhatnánk, hogy a két perspektivikus vonal összehozható. Ebben a képben igazából véleményem szerint ez a titok, a geometria térbeli összekapcsolása. Ehhez csak egy parányi beleavatkozásra lett volna szükség, ami például a ruhaszárító körülbelül két centiméterrel felénk való elmozdítása, és abban a pillanatban a tengelyek összekapcsolódtak volna, és a függőleges zsaluzott vasbeton fel, amiről pattognak le a meszelt felületek ritmikai játékot hozott volna létre. Úgy gondolom, hogy a tizenhármas lecke épített környezetben Barának egy nyolcvanöt százalékos megoldási képlete került ide, majdnem tökéletes a kép. Csak így súgva jegyzem meg, hogy ha az a szárító egy nagyon picit felénk van húzva, akkor a jobb alsó sarokban látható árnyékfelületek is egyből játéklehetőséget kapnak. Tehát ez, és nem azért, mert a Bara képei nem szeretem, hanem sarkallva ezzel az intenzívebb munkára, ez egy egydisznós kép, és várom a további képeit. (szőke)
értékelés: