Hajvágás

Mariann, picit félve állok neki értékelni, mert ez egy nagyon személyes üzenetnek tűnik, és így nem szeretnék nagyon belegyalogolni, de az se lenne jó, ha kamuznék. Szóval maradjunk annál, hogy az én szerepem a kívülálló szemé. A helyzet szociografikus szempontból drámai. De az első fontos dolog, hogy a szocio esetében mindig fontos szerepe van a környezetnek is. Vagyis ez a kép nem álló kéne legyen, hanem fekvő, akkor lenne meg a története, és nem lenne így kiragadva belőle. Aztán az is ellene dolgozik, hogy valami okból színes mellett döntöttél, és ráadásul valami szoftverrel bele is nyúltál rendesen a dologba. Ki se szálazható, mibe és hogyan, azt látom, hogy a clarity fel van tolva az egekbe, a színek kaptak egy arany tónust, szinte HDR amit látunk. De minek? Miért? Ez elviszi a drámáját, ami van, emiatt már nem is érzi az ember, mintha te lettél volna zavarban a modelljeid helyett, és a magad kényszeredett érzését fedted volna el ezekkel az utómunka őrületekkel. Ez a férfi megadóan tűri, hogy fodrászolják, nincs jelen, nincs a szitu a kontrollja alatt, a lány szeretettel végzi a dolgát, de az eredmény nagyon a határán táncol annak így most, hogy ez egyáltalán közölhető-e vagy sem, mert te, aki a képet készítetted nem kerültél bele és nem fogadtad el azt a hullámhosszot, ami ott volt. Hogy ennek mi az oka, azt te tudod, én csak azt tudom elmondani, amit látok. A helyzet, az maga nagyon fontos lenne, és szépen ábrázolható, de ehhez két út vezetne. Az egyik a szocio, amikor meghagyod a környezetet is, és nem játszol a színekkel, tónusokkal, fekete-fehérben hagyod és megkeresel egy jó nézőpontot, ahol ez működik. A másik az, hogy portréként fogod fel, a férfi portréjaként, de ez kurva nehéz ügy, hogy ezt meg tudd oldani, mert ehhez nem csak türelem és empátia kell, meg esztétika, hanem az is, hogy felvedd vele a kapcsolatot. Nézzen rád, emeljen a fején, vagyis adj neki méltóságot. (hegyi)

Egy éjszakás műszak után

Nagyon kezdő hobbi fotós vagyok. Ez az első lecke megoldásom. Minden kritikát szívesen fogadok legyen az pozitív vagy negatív.

István, üdv a téren, elnézést, hogy ennyit késtem, igyekszem behozni magam. Írnak a többiek is, ahogy olvasom, mind érdekes lehet majd később, de azt írod, most kezded, szóval én elsőre kisebb lépésekkel haladnék - maradjunk a tartalomnál, a forma majd kialakul. Azt szeretted volna ábrázolni, hogy a sok meló után kidőltél. Ehhez jó a helyszín. De ha arra akarod tenni a fókuszt a sztoriban, hogy annyira fáradt voltál, hogy az asztalnál elaludtál, akkor a történetet úgy kell megoldani, hogy érezzem, hogy valami cselekvés helyett aludtál el. Például olvasni akartál, de belealudtál. Vagy enni akartál, de belealudtál. Mert önmagában az, hogy az asztalra fekszel, az még nem elég, kell a viszonyrendszer. A tulipános váza helyett ott lehet egy könyv vagy egy lábos, vagy bármi. Nem mondom, hogy könnyű elsőre. Én azt mondanám, hogy kérek egy új első lecke megoldást, aminél nem akarsz egyszerre sok mindent, még ne sztoriban gondolkodj, hanem abban, hogy magad megmutasd. Aztán elkezdjük keresni a tartalomhoz a formát is, és haladunk előre. Hajrá, várom a képet. (hegyi)

Egy apró csillag a szobában

Új izzó került a lámpába, egy led változat. 22 es rekesszel 100 ISO val és 160 ad zár sebességgel ezt a mintát alakzatot tudtam létrehozni. A kép az eredeti vágott verziója, de csak a szoba két fala lett levágva, mely nem tett volna az öszképhez semmit.

Ne haragudj érte, de én ezzel nem tudok mit kezdeni, a leirat ellenére sem áll össze, mi az, ami miatt ez érdekes lenne. (hegyi)

Éjjel a Siratófalnál

Ezzel a képpel hasonló a helyzet, mint a repteressel, nem álltál a falra párhuzamosan, így a perspektíva is elfordul. És mint az előző csoportnál, itt is igaz az, hogy több környezet kéne, hogy a helyszín jobban működjön. De a kép tetszik, van benne valami szürreális, ami a fényeket illeti. Egyébként az is működne, ha kiszemelsz egy szereplőt és közelebb mégy, hogy a kövek repedéseibe dugdosott papírok jobban érvényesüljenek. (hegyi)
értékelés:

Ortodox család Jeruzsálemben

Vidám kép, kár, hogy barnítva van, még ha nem is olyan barbár módon, ahogy azt szokták, de higgy nekem, nem kell belemenni ezekbe a mű színezett tónusokba, mert ez a kép simán működik FF-ben is. Én egy picit hagytam volna még távot a modellek és köztem, mert akkor mód lenne érzékelni valamennyit a környezetből is. Nem sokra gondolok, 1-2 lépésnyire csak. (hegyi)
értékelés:

Tel-Aviv repülőtér

Ez egy nagyon izgalmas építmény és nem mondom, hogy könnyű elsőre jól megfotózni, mert a vonalak, a fények mind képesek az embert összezavarni, de annyi látszik, hogy valószínű nem álltál tökéletesen szemben, a gép bal felső része hanyatt lett döntve valamelyest, ebből adódhat, hogy míg a kép alján a vonalak még jól futnak, addig a függőlegesek a bal oldalnál már dőlnek, és a hátsó vonalak is ferdébbek. Ezekre oda kell figyelni. A másik, hogy a méret érzékeltetéséhez nem árt, ha valami figura valahol megjelenik - oké, most is van szereplő valahol a háttérben, de elég pici és bele is olvad a környezetbe. Szóval jó helyszín, ha újra arra jársz, adj időt magadnak, hogy újra megfotózd. (hegyi)
értékelés:

Bus driver

Az előtte haladó busz hátuljából készítettem, menet közben.

Nos, látod, ebben benne vagy, ez a tiéd, a te hangulatod, érzésed. Oké, ha nyitsz, ha szélesebb látószöget használsz, még dinamikusabb lehetne a tér. De az előzőhöz képest sokkal szagosabb, ízesebb, sajátosabb ez a kép, mint a képeslapod. Ez valóban London, még akkor is, ha nem a tradicionális double deckert látjuk. István írja a ferdeséget. Legyél még bátrabb, ha már kézből kell kifotózd ezt a másik buszból, akkor ne ragaszkodj a hagyományos koordináta rendszerhez, nyugodtan, ahogy érzed, húzd be, dönts rajta, mert ha épp hogy csak dől, akkor az bizonytalanság. Nyilván, ha ez fekvő kép lenne, akkor lenne környezete, és akkor jóllehet ennyi dőlés is épp elég lenne. (hegyi)
értékelés:

London

Ezt a fotót néhány éve készítettem. Véletlenül voltam ott naplemente idején, a színek valóban ilyenek, vagy nagyon hasonlóak voltak.

Kedves Koppány, ez egy alapvetően képeslapszerű fotó, gondolom a cél is valami hasonló lehetett. Szép a naplemente, a színek, felismerhető a hely. Ugyanakkor az a helyzet, hogy ezek a képek tömegével megtalálhatóak a stockfotós oldalakon. Ez alapvetően nem baj, azért vagyunk itt, hogy kipróbáljuk magunkat minél több helyzetben, és erre ez a kép is alkalmas, csak azért mondom el neked, amit írok, mert hogy nehogy bevidd magad valami olyan utcába, aminél aztán baromi nehéz lesz majd kapaszkodókat találnod. Máshogy is megfogalmazom. Az ilyen képek szemcukorkák a fotóval nem foglalkozó nézőknek, ismerősöknek, barátoknak. De becsapod vele magad, ha elhiszed, amit mondanak rá, mert valóban, nehéz dolga van annak, aki őszinte akar lenni, hiszen minden rajta, akkor mi a baj? A személyesség hiánya. Az ebből fakadó egyéni látásmód, egyediség hiánya. És hacsak nem akarsz stockfotóból megélni, ami nehéz kenyér, akkor én óva intelek ettől. Ami amúgy a tömegelhelyezést illeti, az a helyzet, hogy a két hajó most rossz helyen van, és ez például az a része ennek az alkalmazott műfajnak, ami borzalmas türelmet igényel. Órákig kell figyelni a helyszínt, mikor merre mozognak a vízen, hogy elcsípd azt a pillanatot, amikor van hajó, de nem olvad össze a háttérrel. Szóval én most erre adok neked két csillagot, de arra bíztatlak, hogy keresd magad még az épületfotókban is, mert akkor lesz a siker valós, ha abba magad is bele tudod fotózni, a személyiséged, az egyéniséged. (hegyi)
értékelés:

Tekintet

Imádom a Low key-t, főként modell fotózom ebben a stílusban, de az állatokat így megmutatni igazán különleges eredményezhet! Ennél a fotónál egy kis darab párizsi előidézi a cicus érdeklődő tekintetét :)
1 vaku + ernyő
iso 100
1/160
f8

Nagyon szuggesztív macskaportré ez, gratulálok hozzá, szerethető. Néhány megjegyzés, ami segíthet. Az egyik, hogy most a cica felfelé néz, arra kéne tér. Ha négyzetes lenne, ez jobban kijönne. A másik, hogy a mellére picivel több fény került, gondolom a bundája is világosabb ott, ezt egy fényértékkel visszább lehetne venni. Aztán a hátának görbülete egész enyhén jelen van, ezt vagy jobban ki kéne hozni, vagy visszamaszkolni sötétbe, most a kettő között vagyunk. És a legnehezebb téma jön. Ne írjunk a képre. Nem véd semmitől. De képalkotó elemmé válik, elviszi a figyelmet. Oké, szép az aláírásod. De ezt tartogassuk arra, ha a printet kell aláírni majd. Elektronikusan a legszebb írás is belezavar a képbe. És mivel egy pillanat alatt törölhető, így a lopástól se véd. De mindent egybevetve egy jó képet kaptunk, köszönet, várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

én

Gondoltam rólam is készülhetne egy "munkás" kép, így állványról késleltetéssel készítettem, ki ne maradjak a sorból .:)

Szia Erika, üdv a téren, elnézést a késésért, nagy sok meló volt itt, de igyekszem pótolni. Szóval ez egy profi alapot mutató kép. És így nem elemezhetem máshogy, ha a szintet valaki megugorja, ott már más szempontok lesznek érvényesek. Mondom, ami engem zavar: egyrészt azt te tudod, mennyire vagy barna, mert most ez a színvilág bár meleg és szerethető is, de nincs benne kockázat, nincs benne elég élet, dinamika. A másik, hogy mintha megszaladt volna a retus, főleg az arcon és a dekoltázson, természetesebb lenne, ha picit kevesebb lenne a lágyítás, a tónuskorrekció. És a nyaknál a ruha és a vállszíj együtt már sok gyűrődést ad. Jó kiindulás a dekoltázsban megjelenő pink. ha ez valahol még visszaköszönne a képen, az jó lenne. Szóval összességében profi munka, de ki kellene mozogd magad a komfortból. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Lilla és a malackák

A másfél éves elmaradhatatlan tartozékai a malacok és a küblik. A ruha style engem "dicsér".

Kurva nehéz gyereket fotózni, főleg, ha az emberek van kéznél saját gyerek. Könnyebb azoknak, akiknek nincs köze az adott gyerekhez, mert észrevesznek olyat, amit a szülői szem nem. Ilyen a nyálfolyás. Akármennyire akármi van a képen, ez kivisz a hangulatból. Erre figyelni kell, nyál, kajamaradék, meg egyéb izék, szóval ezek nem fotóképes dolgok. A jobbra kilógó láb meg vagy lenne meg teljesen, vagy térdnél kábé vágni, határozottan. Amúgy a hangulat és a tárgyak, a színek jók. (hegyi)

Fagyos reggeli horgásztó

Egy fagyos reggel nem tudtam aludni, fogtam a gépt és napfelkelte elött kimentem a közeli horgásztóhoz. Nagyon megtetszett ez a kompozíció.Nyugalom áradt belőle. Kora reggel, hideg van, sehol senki, csak én és ez a látvány.

Péter, erre nem tudok mit mondani mást, mint hogy szép, hangulatos, jól van fotózva, szóval nincs mibe belekössek, minden rendben. Na jó, ha én csinálom, lejjebb megyek, még kevesebb ég és több előtér, de ez már annyira egyéni ízlés kérdése, hogy igazából lényegtelen. (hegyi)
értékelés:

Az előző filmben bemutatott lámpákból, LED világításból és derítőlapokból sorsoltunk a studioeszkozok.hu és a Látszótér Alapítvány jóvoltából.

A nyertesek:
Závoczky Sándor (kisebbik derítőlap)
Zalkodi Ádám (nagyobbik derítőlap)
Mészáros István (LED lámpa)
Répási László (softbox)
Sáfrány Levente (softbox)
Marcincin Péter (Balla Demeter: A Titanic képei könyv)

Gratulálunk mindenkinek, azoknak is, akik most nem nyertek, szuper képeket küldtetek, hamarosan jönnek rájuk az elemzések is. Kérjük a nyerteseket, hogy a videó alatt kommentben jelentkezzenek, hogy megbeszélhessük, hol és hogyan veszik át a nyereményüket.

Találkozunk az Építészpincében (Budapest, VIII. ker. Ötpacsirta u. 2.) 2018. március 23-án péntek este 7-től!

A kávé tejszíne

Megmondom őszintén, ez egy régebbi képem, de azt hiszem mindenkinek van "egy pár" önarcképe, ami ott lapul a sok kép között. Ezzel azt akartam mondani, hogy bár régen készült, ez úgy sikerült, ahogy a képzeletemben álmodok meg egy képet. Egy unalmas délután/este készült talán őszi, hidegebb időben a szobámban. Lámpa alá beálltam, ami ahogy a képen látszik nagy része a fénynek rám esett, az arcomat is a fény felé fordítottam, hogy az látható legyen a képen. Majd utómunkaként, egy snassz de annál inkább erre a képre illő szépiát raktam. Néztem sokáig a képet, milyen nevet lehetne adni, de az arcom nem túl kifejező, legalábbis önmagamat nézve nem jut eszembe túl sok érzelem, de ez szubjektív. Azért adtam ezt a nevet, mert a kép egyfajta lágyságot, finomságot sugall, ahogy a kávén a tejszínhab is ezt jelképezi.

Üdv a Téren, elnézést, hogy jócskán késtem az elemzéssel, igyekszem. Megértem, amit írsz, az ember amikor az érzések túlcsordulnak benne, azt szeretné mind átadni, és az asszociációs dolgok fontosak a fotográfiában, úgyhogy én bátorítalak, hogy menj ezen az úton tovább. Az, hogy ez most nem adja át a kávét, nem baj, mert senki se születik úgy, hogy egyből bejön a gondolathoz a forma is. Azért nem elemzem le most ezt, mert mondhatnám, hogy a barnítás nem jó dolog, modoros, meg hogy picit túl vagy világítva a csúcsfényekben, de igazából ez most mindegy, mert a gesztus izgalmas, és megragad. Folytasd kérlek. (hegyi)
értékelés: