Ebéd után már gyalogosan járta be a vidéket a csoport, és készítették a felvételeiket, a film ezekből mutat be pillanatokat.

A beszélgetés után a csapat elment körbenézni Dörögdön, a Baksán és a Klastromnál is jártak, sőt, Sztivünynek is üzentek. Tamás elmeséli a taliándörögdi speciális köszönési módot.

Megérkezés után a csapat fényképezőgépet és kamerát hátrahagyva ment át a Marton-házba beszélgetni. Szőke bemutatkozással kezdte, majd az Estiskola kialakulásáról volt szó, a célokról, ami oldalunkat életre hívta.

Önarc (május 10)

Nem tudom, hogy a Józsi elküldte-e annó a második leckét, vagy ismétel-e, de az biztos, hogy a címben jelzett időpont egy nagyon fontos lépcsőt is jelez, hiszen május 10.-én mi a táborban voltunk. És a táborban nagyon sok minden történt, beszélgetések, helyzetek, és nagyon sok minden nem táródott fel, mert rettentően kevés időt tölthettünk egymással. Nagyon sok kérdésre érkezett válasz és sokra viszont nem fogalmaztuk meg a választ. Egymás előtt. De úgy sejtem, hogy itt óriási küzdelmek zajlottak le a függöny mögött - akár emögött a függöny mögött is, amit itt látunk, mert úgy tűnik, hogy az az elmosódott forma valamilyen vásznat szimbolizál, lehet, hogy az volt a vetítővásznunk, amire vetítettük éjszakánként a fotókat, filmeket, a színpadi terünk, ahol megelevenedtek esténként a különböző produkciók. És ez elé a színpadi tér elé ült le Józsi, ahol nyilvánvalóan nem csak önmaga számára, hanem a nézők, az internet előtt, a mi kis képtáruk elé leülő idegenek számára is egy jelentést szeretett volna küldeni. És ez a jelentés nem véletlen, hogy a címben május 10-ét jelöli, ahol az emberi történetekkel kapcsolatban a fényképeken keresztül nagyon sok minden elhangzott. Az egy most egy nagy segítség volt, amit a Hegyi Zsolt nemrég megjegyzett, hogy ez a kép a Kepes József jelenlegi, eddigi látott mérnöki precíz, pontos rendszereiben, ami még akár a Macsek című képnél is megjelenik, szóval abban az átgondolt, rendes rendszerben, nem objektumokat, nem formákat, nem utcákat, fényjátékokat jelez, hanem saját magát használja felületként, és azt az állapotot jelzi, amiben most van, amiben az elmosódottság, nem csak egy technikai trükk, hanem mindazt az illékonyságot is ami a Józsiban jelen van, de nagyon nehezen megközelíthető, mert benne van egy csomó lágyság, finomság, ami ezzel az elmosódott, elmozdult hosszú expozícióval egy sokkal összefogottabb üzenetet küld, mert nem akar pontosabb lenni, vagy éles. Nagyon jó helyzetjelentés ez, lehetne ez is a címe a képnek. Nagyon jó helyzetjelentés arról, hogy az embernek vannak az életében dátumok, amiket így feljegyez, hogy ekkor volt a születésnapom, ekkor a házassági évfordulóm, és ezeket így dátumra tudja, hogy ez ekkor volt. És nagyon pontosan fogalmaz, és nem csak a címmel. Igen, ott, május 10-én ami a kép tanúsága szerint, és a képen nagyon jól látszik a változás, és itt nagyon fontos, hogy összehasonlítsuk vagy megnézzük, hogy milyen képek, milyen megfogalmazási rendszerek jöttek eddig, és ehhez képest ő elindult egy úton, vagy kinyitott egy ajtót. Nem látunk még bele ebbe az útba, ő maga sem látja, most nyitja ki ezt az ajtót, és ebben ez az ajtónyitás, ez az útkeresés, pontosabban az útkeresésen már túl vagyunk, és ekkor jött egy döntés vagy elhatározás, hogy lesz, ami lesz, én ezt az ajtót kinyitom, találom amit találok mögötte, de én ezen az ajtón át fogok menni. Ennek a lenyomatát látjuk. (szőke)
értékelés:

Hoppá
Egy kirándulás pillanata

Háromszereplős képet látunk egy élethelyzetben, amikor egy kisgyereket a szülők átsegítenek egy vízfolyáson. Ez a történet lényege, ha a konkrétságában nézzük. Ha a kompozíciót nézzük, akkor kép jobb és bal oldalán egy-egy fekete formát látunk, a közepén pedig egy fehértől a szürkéig terjedő tónusú másik formát, egy jó beosztású, tömegében és dinamikájában is jó eloszlású képet láthatunk. De miért nem három disznós ez a kép, kérdezheti majd Feri, amikor látja, hogy ez csak kettő. Azért, mert a kompozíciónál nagyon jól megfigyelte ezeket a formákat, azaz nagyon jó az anyának a képből kisiető lábát felhúzó forma - csak nagyon szűk. A bal oldalon szűkre vágta, nagyon elvékonyodik ez a forma, nagyon kikönnyül. A másik oldalon, ahol feltételezzük az apafigurát látjuk, szintén nagyon jó a meglátás, hogy ő még a vízfolyás másik oldalán van, tehát a képnek van egy dinamikai előtere és háttere, és ezzel a dinamikai mozgás, a térbeliség az megvan a képen, ugyanakkor megint itt a kép tetejénél is a vágással van baj, a kislánynak a térdébe belevágtunk, és ettől a vágástól nincs összekötve a három forma. Nem arra gondolok, hogy lássuk a kezeket, hanem arra, hogy a tömegek kötődése, vagy a tömegek súlyozása jelenjen meg. És ezért két disznós ez a kép. (szőke)
értékelés:

Én és a barátom
Latex Nyugtató Cumi 16 Hónapos Kortól

Egy portrét látunk, és ezen a fotográfus – egy anyuka - önmagát egy cumival a szájában ábrázolja, és erre a cumira mint humorforrásra, a leírás még rá is erősít, másrészt az alkotó is azzal, hogy a képet fekete-fehérbe emelte át mindenütt másutt, mint a cumin, sőt a cumi színéből még jut az ajkaknál körbe lévő felületre is. És én ezzel nem értek egyet, bátortalannak érzem magát ezt a színezést, vagy ezt a színesben hagyást. Ha a kép fekete-fehérbe kerül át, az egy jó döntés, de akkor a teljes képnek így kell megjelennie. Ismerjük azt a történetet, amikor az anyuka a kisgyerekkel utazva nem a megszokott környezetében van, nincs egy polc, és a cumit valahová tenni kell, és akkor az anyuka a szájába veszi a cumit, mert az egyetlen biztonságos hely, ahol nem kerül rá semmilyen baktérium vagy fertőzés, mert az anya ilyen szempontból ugyanabban a rendszerben van, mint a gyereke, tehát ez egy nagyon fontos üzenet ebből a szempontból, emellett egy teljesen külön üzenetet sugároz felénk a tekintet, a szemek, a félrebillent fejjel együtt, talán egy autóülésnek lehet támasztva, tehát ez a két dolog nagyon fontos üzenet, aminek a hatását ez a humorforrás gyengíti. Éppen elég szerintem, hogy a szádban van ez a cumi, nem kell még ráerősíteni. (szőke)
értékelés:

A reklám kategóriáját tökéletesen teljesíti, felcsigáztál, ugyanúgy, ahogyan Borsay Mártinak is nagyon drukkolunk az ő rendszerében, a Mindenki csinálja azt amit akar -ban, itt is drukkolunk Kovács Dénesnek, hogy szép legyen majd az alkotása. Mivel az egyik tanuló segít a másiknak, így jár érte az egy disznó. Mint reklámforma is teljesíti a klasszikus reklámszabályokat, ráadásul ez az Estiskola első reklámfilmje. (szőke) értékelés:

jin-jin
A jin negatív, de két negatív az már pozitív. :) Lehet, hogy kikapok a torzításért, de úgy éreztem, így jobban visszaadja azt az érzést. Meg lehet, hogy ezt a következő leckében kellett volna, nem tudom. Amikor magamat fotózom csak, valahogy mindig olyan egyedül vagyok a képen. :)

A két emberi alak tulajdonképpen egyként értelmezhető, és az a biztonságos mosoly, az egymás felé hajlás is azt jelzi, hogy együvé tartoznak. A leírásban elhangzik egy kis védekezés, hogy a torzításért lehet, hogy az alkotó kikap. Miközben ha fognék egy darab papírt és ceruzát, és a két emberi alakot, akik egymásba olvadnak, de ettől függetlenül a formájuk balra nyitódik, az első alak meghajlásával, a második alak rásimulásával, tehát az egész balra nyitódik, és a tóparton a baloldali felületen valójában egy jin-jang torzulás jön létre, mert ha ezt az egészet nem felhőnek, nem vízpartnak, hanem egy ilyen kis spirális lencsének fogom fel, akkor az derül ki, ahogy rajzolgatok a kis papíromon, hogy a jin-jang forma eggyé válik, és ez az egyszerű, és könnyen hozzáférhető trükk nagyon is dramaturgiailag beleilleszkedik a játékosságával ebbe a képbe, hiszen a képnek nem jin-jang, hanem jin-jin a címe, és erről talán az Estiklopédiában tudunk többet találni, hogy a jin, illetve a jang kifejezés mit tesz. Nagyon szép a karok játéka, az az összefonódás, hogy nem csak ráhajolunk egymás testére, de érinteni akarjuk egymást, még az első figura is ezt az érintést mutatja, és ez az együvé tartozás, a bizalom jele. És ezért fontos a torzítás, mert a jin-jangban ez az egység jele, azt a cseppformát, ami a körben záródik, az egység jeleként használják. A leiratban is benne van, hogy ha egyedül fotózza magát, akkor olyan egyedül érzi magát, és ez egy nagyon fontos, és nagyon szerethető közlés. Úgyhogy ezt a képet én helyénvalónak, nagyon jónak tartom, ráadásul az ellenfény, illetve a világos fényhatások ellenére is kapnak az arcok némi szórt fényt, látható a gesztus, látható a békesség a képen, azaz én ezt három disznós képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Családiasan
A pedellus már annyira rugdosott, hogy nem bírtam tovább. A kedves, ám kissé fájó felismerés eredményeképpen a hosszú csend után egy buddhista szerzetes által a szibériai területre vitt babák egy prágai utcán. Szépülésünkre!

Én ott kezdeném, hogy attól függetlenül, hogy ezek a szláv kultúrában nagyon jellegzetes, szimbolikus kulcsfigurák, a Matrjoska babák, azért elég sokkolóak a egzotikus színeikkel, a hasukra festett történetekkel - még nem kellene ettől megijedni. Mármint ha az ember fényképészként rácsodálkozik ezekre, hogy igen, neki ezek a család szimbolikáját hordozzák, hiszen ezek a bábuk egymásba rakhatóak, tehát ha merek eljutni oda, hogy én ezeket a bábukat lefényképezem, megmutatom, elküldöm a többieknek, akkor tulajdonképpen már megtettem az első lépést, hogy nem csukom be a szemem, nem fordulok el, hogy ez őrület, hogy itt mi van. És akkor kellene annyi bátorságomnak vagy önbizalmamnak lenni, hogy merjem ezt elfogadni, igen, én róluk készítek családi képet. Ha ez a bátorság megvan, akkor megnyugszom a fényképezőgép mögött, és nem akarok plusz dolgokat keresni, dönteni a kamerát, vagy azáltal, hogy döntöm a kamerát kibuktatni és jobbra, a képen kifelé nézetni a bábukat. Meggyőződésem, hogy nincs szükség erre a döntött formára, és ez csak azért van jelen, mert nem bíztál abban, hogy ezek az egésze furcsa, abszurd termékenység formák ezek megállják a helyüket akkor is ha klasszikus módon fényképezed őket. Lehet, hogy a mögöttük lévő tükör miatt van a döntés, hogy ne látszódjon benne a fotós maga. De akkor oda lehetett volna tenni valamit mögéjük, vagy feltételezve, hogy ez a tükröződés volt a döntés oka, még mindig lettek volna mankóid. Ilyen mankó a polc, amihez képest megintcsak létre tudsz hozni egy viszonyrendszert. A bal alsó sarokban látszik az üvegpolc, a jobban nem, tehát kvázi nincs párhuzamos. Ha ott lenne egy párhuzamos, akkor ahhoz képest tudunk viszonyítani. A másik, hogy a kép bal oldalán van egy információval nem bíró lyuk, míg a jobb oldalon belevágtál az egyik baba fejébe. Ezt sem indokolja semmi. Tehát lehet keresni, kis türelemmel és itt is az időt tudnám mondani, hogy szánd rá az időt, nem kell rohanni, hogy lekésem a buszt vagy a repülőt, hanem igenis, ezt a fél percet szánd rá, hogy mozdíts a kamerán, hogy megkeresd azt a helyzetet, ahonnan ez a kép jól megfotózható. Az ötlet tehát jó, ezért egy disznó. (szőke)
értékelés:

Barát(ok)
A 3. leckém még nincs meg, de az is jön hamarosan...

Egy külső térben készült képet látunk, a cím alapján egy baráti társaságról, akik valamilyen kerti partin vagy stégen ülnek. Maga a ritmus, a képen látható szereplők ritmusa egy jó ötlet lenne, mint a kottán a hangjegyek, nagyon szépen látszik ez a kép, ugyanakkor a kép pont itt, ami az erőssége lehetne, itt csúszik el, mert a képen szerepel két olyan manifesztum, ami ezt bezavarja. Ez pedig két szék. Van az előtérben egy fehér és egy barna műanyag szék, ami összekuszálja ezt a ritmust, ami komolytalanná, esetlegessé teszi a képet. Itt ugyanazt tudnánk mondani, mint néhány képpel ezelőtt, hogy ilyenkor a fotósnak kötelessége, hogy odamenjen, elvegye azt a két széket, és mondja a többieknek, hogy várjatok, még ne menjetek, még ne ugorjatok bele a vízbe, ne menjetek el fagyizni, ezt én még szeretném megcsinálni. És ezt el kell tudni érni. A képnek egyébként a bal oldalán is van egy kis rendezetlenség, de ez még jó is lenne, hogy ez a fa zárja le a történetet, de ott egy test nekidől a székkel a fának, és nekem kell ott az a lezárás, de szólni kell ott a Bélának, hogy Béla dőlj vissza előre a székkel, mert belelógsz a képbe, és máris helyére kerül ez a dolog. A másik része pedig az, hogy egy technikai probléma is van a képpel, nem tudom milyen gépet használsz, például ha ez egy mobiltelefonnal készült, akkor elfogadom és csodálatos, mert egy mobiltelefonnal nem kötelezően lehet ennél sokkal jobbat csinálni; de ha nem, akkor a tónusokra, a fényekre figyelni kell, a tónusrenddel bajok vannak, ennek a képnek nincsenek meg a feketéi, elmosódások vannak, és képkódolási hibák is, tehát ha a lehetőségeidnek a technika nem szab határt, akkor ezzel foglalkozni kell. Én egy disznót azért megadnék, mert a meglátás, ahogyan az emberek állnak, ülnek ezen a mólón, az szép lenne. (szőke)
értékelés: