Az üzlet

Josef Sztanacky fényes szőke haját lobogtatva sarkig tárta bécsi irodájának ajtaját a Magyarországról jövő, ízig-vérig vállalkozó házaspár előtt. Zoltán, a Szamuely Tibor Általános Iskola volt tanulója, a Kertészeti - akkor még Főiskola, ma már - Egyetem végzett diákja, ingatlan és tulipán kereskedő, lelkében enyhe malíciával kísérte el egykori középiskolai tornatanár és hivatásos parkettáncos feleségét e talányos üzleti útra. Josef napok óta küldözgette rejtélyes faxait, furábbnál furább célzásokat téve bizonyos pénzösszegekre, amiből Gabriella, akinek Josef a felső kapcsolata volt a rendszerben, messzemenő következtetéseket vont le. Éjszakákat nem aludt, két kilót fogyott, de Zoltán csak nevetett.
   Az irodában a falakon mindenütt a cég jelképei függtek, hamutartókról, kávéscsészékről, óramutatókról, a vitrinekből, és mindenféle trófeákból a cég delejes ereje áradt. Gabriella alázatosan helyet foglalt és csodálattal vegyes kérdő tekintetét Josefra emelte. - Gyönyörű asszony! - mondta Josef Sztanacky és szinte hibátlan bécsi dialektusába kevéske lengyel akcentus keveredett. - Hívattam, mert tudatni akartam, hogy önre esett a választásom. De a szemében ernyedtséget és fáradtságot látok! Hová lett a legendás belső ragyogás?
   Gabriella mukkanni sem bírt. Idegesen cigarettára gyújtott és jelezte, hogy megértette a szemrehányást.
   - A mi munkánk szép és felemelő, mert emberekkel foglalkozunk. Erőt és magabiztosságot adunk nekik, kibontakoztatjuk képességeiket, boldoggá tesszük őket! Ez minket is boldogsággal kell hogy eltöltsön! Én bízom magában! Mert az ösztönömre hallgatok. Tudja-e ön, hogy miért nemz jóképű férfi sokszor csúnya nővel gyermeket? Vagy hogy visszataszító külsejű férfi miért házasodik gyakran gyönyörű nővel? És hogy az eszményi emberpárnak sokszor miért nem születik gyermeke? Mert az ember az ösztönei után megy! A szagló ösztöne után! Az érdekházasságból, ha még oly szép is az emberpár, nem fog gyermek születni! A lovaim például 1982-ben olyan vastag szőrt növesztettek a tél beállta előtt, hogy pontosan tudtam, dermesztő hidegre kell számítanom. Én bízom önben! Önnek a ruhájából is a siker illata árad!
   Gabriella fokozatosan felengedett, szemében rajongás csillant. Arca megszínesedett, egész valójával Josef felé fordult.
   - Én is úgy vélem, nincs annál szebb, mint embereket boldoggá tenni! Segítsen nekem! Szabadítson fel!
   Zoltán felpillantott capuccinójából, majd újra elmélyülten kevergetni kezdte.
   - Gabriella, maga nagyszerű asszony, önben hallatlan erők rejtőznek, ön képes értelmet adni mások életének! Kövessen engem és én megmutatom az utat! Én Vlagyivosztoktól Kosicéig, Vancouvertől Triesztig körbeutaztam a világot, előadásokat tartottam! Lelkesítettem az embereket és ők a földön fetrengve itták szavaimat. Mert a szónak ereje van! Az embereknek pedig vezér kell! És a vezért nem a pénzért követik, hanem annál sokkal magasabb rendű dolgokért! Egy szimbólumért, egy dicséretért, a megértő szóért! Nézzen rám!
   Gabriella ráemelte csillogó tekintetét, és arra gondolt, hogy Zoltán nem a gyermeke apja. Zoltán racionális és gunyoros, sohasem értette meg őt.
   - Én megadom magának a szabadságot! Megszabadítom a vetélytársától! Toborozzon embereket, oktassa őket, vesse be vonzerejét! Ne törődjön a múlttal, nekünk előre kell néznünk! De áldozatot is várok öntől!
   Odakint elállt a szemerkélő eső, a lemenő nap vörösre festette az eget, és a szobában irracionális fény áradt szét. Gabriella úgy érezte, Josef olvas a gondolataiban. Igen, ő képes hatni az emberekre, nemegyszer megkóstolta már a hatalom mámorító ízét, bárcsak újra kipróbálhatná! Összeszedné a szerencsétleneket, megcsillantaná előttük a reményt, azok pedig feltétel nélkül követnék őt.
   - Mit kell tennem? - kérdezte.
   - Nézze, - mondta Josef - az ön vetélytársa, Magda, túl messzire ment. Ellenszegült az utasításaimnak, önállósítani akarta magát, és olyan módszerekhez folyamodott, amiket nem tűrhetek. Végeznem kell vele! Eliminálnom kell őt! De ez nem lesz könnyű, Magda agyafúrt teremtés, tönkretehet mindkettőnket!
   Gabriella gyűlölte Magdát, amiért megkeserítette az életét és féltékeny is volt rá, mert Josef többet törődött vele. Évek óta arról álmodozott, hogy egyszer megszabadul tőle, és lám az élet őt igazolta! Magda saját maga alatt vágta a fát! Diadalmasan tekintett Zoltánra, de Zoltán rosszat sejtett. Ez az egész dialógus nem volt ínyére. Josefet perverz hülyének tartotta, indult volna már vissza Pestre. De Gabriella könyörgő tekintete a székhez kötözte. Josef titkárnője kávét, teát, üdítőt szolgált fel, csészéket és poharakat rakosgatott ide-oda, közben Josef egy fehér cédulára felfirkantott valamit és Gabriella elé csúsztatta. Gabriella előbb Josefra nézett, majd átnyúlt az asztalon és megfogta Zoltán kezét. A cédulán 520.000 dollár állt. Josef tapintatosan kiment a szobából.
   - Nem őrültem meg! - mondta Zoltán fojtott hangon.

A kép Taliándörögdön készült a bográcsos főzés közben. (Feri küldött egyféle verziót, a pedellus azon dolgozott még egy kicsit elektronikusan - ahogy régen is, amikor még sötétkamrában nagyították a képeket, tulajdonképpen Hegyi "laborálta" a kópiát.)

A kép a bugaci kilátónál készült. Naplementét és trobikólát tettem bele, mert jól kiegészíti egymást a két ízvilág. Összekavartam, és lassú lángon 40-50 képet készítettem.

1

Nappal csak érchangú látvány, csak táj
Képes illusztráció a Mesekönyvben
De éjjel ébred mind mi kortalan
Árnyék és fény táncol nyughatatlan

Andezit fogak éhesen merednek,
Fent kacéran telik az isteni hölgy
A tiszta arc lenéz, fénylő lehelet
Alant mohó, tátott pofájú völgy

A szél vonyítást szopogat,
Vadászik, lombok közt fel fel sikít
Dermedt tüzet, sziklavértet csiszol, arat
Sárkányt akácillattal simítva csitít

Királynője keblére féltékeny felhőt aggat
Míg folyóba merülő combján incselkedik
A hűs bőrön fényszőttes alatt fodrozva matat
Ki éjjel dacolva nézi azt ősi mámorba old, merít

2

Körém hordó kezembe lámpa
Én a dongának feszülök csupaszon
Magzatpóz, diogenezis performensz
Azt játszom a világ bolyong köröttem vakon
Persze hogy én bújtam el
Nem nagyon tagadom
De csak annyira hogy tudathassam
Mily feneéles tudatom
Vadászom utamból kotródj

3

a legrövidebb út az egyenes
ez visszhangzik az alagútban
születéstől halálig
ahogy átszeli a hegyeket az életet
de még a gőzszárnyú főnix
a rohanó vaskalitkából kiinteget
én, a mondanád kusza romantikus
fentebb járok tekergő, mekegő ösvényeket
melyek, mondanád égig nyújtják a lélekrádixt
és eregetnek szószúpercek úniójában kelt
festetlen emelkedő örvényeket

mert két lábbal járok a földön,
de sehogy máshogy!
így konok egyfelé sóvárgás folyam
és száműzött szárnyalás,
légbe nyúló gyökér
minden magamnak szánt szavam
hát csak óvatosan
mert néma, viszhangtalan
magam is csak most hallom
kit mit szólít árnyéktestvérmagam

4

az eső szerető
lágyan kopogó véső
mintát ölel a kőbe
szentelt fényt szemetel
medencébe gyűlik
majd lefekszik a földre

5

vonón ujjunk
felissza ezüst
pej szilaj futamunk
tisztán csordul
borba a fürt

6

noha parázskrétával írok a szemöldökfára
sem isten sem végzet nem fogja munkára
kezem a tüzedet nem táplálja
bennem nincs mi mondandó se üzenet
csak a pattogó szikrákat kergető lepkeháló
kezem szálló pernyére váltja a fényeket

7

nedves farkasorr szimatol
prüszköli az ezüst holdnak porát
míg lelkem ökörnyálon araszol
a fényes égi köldökön át
vágyam szikrázó
párkapókcsapda csillagképháló
de a lélekfonalat vonyító kántálás tartja
köldökömön a farkas orra
éltem rigmusát szuszogja

8

borostyánketrecben
morka szépe
kegyes és mégis oly vad
alant rögben feledten
kócos fuvallat
öltöztet fénysugárnak köve
ingyen kaptad az öröklét mézvánkosát
elfulló méz issza pírod
kendőzetlen izzó hődben
szelíd fal tart érintetlen
bársonyban keretezten

9

Tíz ujj a két tenyéren
Tíz fonál a szövőszéken
Hét szivárványíven
Teremtésben örökségem
Egy villám fehér ága
Átváltozásnak létrája
Egy fekete föld álma
Megszületés kápolnája
Egy keres és ha lel
Aranyban másnak felel

10

minden napnak kezdetén
a lilafejű lóherék tövén
tornázik hullámzik e mészörvény
ez a csiga szarvait nyújtja
Szemeit harmatlencsékbe dugja.
Hogy miért a korai szemgimnasztika?
Öreg már, rövidet lát a csiga
A szemüveghez meg túl alacsonyan ül az orra
Főleg ha messzenézni szarvait kinyújtja

11

Az angyalok is büfögnek néha
Hát én is haragszom a szóra
Mi ápol és eltakar
Vagy csak megkapar
Mint próféta a sorsjegyet
Ha a napi kiválasztottra
Rámutatta már az üzenetet

Bizony az angyalok is bújnak
Néha koszosan malacmódra
A napi leskelődéstől megfakulva
És hódolva az ambróziának
Bizony ők is tollcsomóvá áznak
Hát én is üvöltök néha nagyot
Ha a mesém ép cserbenhagyott
És káromkodok is tartalmasat
Mert az
Csak a kiből kinek
És nem a valamiről bárkinek fakad

12

Fák
Mikor törzsemnek dőlve,
A fényt szitáló lomb alatt
Rejted árnyékodat
Érzed e gyökereim?
A földet szorítom ökölbe,
Ujjam kapaszkodót kutat.
Ott vagyok én.
Mikor gyümölcsöm majszolva
Arcod a napnak fordítod,
Az édes fényt iszod
Érzed e az ágat, a súlyt,
Mit a földbe temetett korona
Lábujjhegyre állva vajúdott?
Ott vagyok én.

Madarak
Mikor csodálod a bátor íveket,
Mit az égre szárnyalva rajzolok
Érzed e a mélységet?
Minden másodpercemet?
Mikor az örök zuhanással dacolok
Ott vagyok én.

Szavak
Érzed e testet
Mi az ősrobbanást elnyeli?
Minden gondolatnál szakad, végtelenbe tágul
Majd egy pontba feszülve magába hull
Mire a szó valahol helyét elnyeri.
Ott ki, vajon ki van?

13

Lopva rontott

Lopni kéne ezt azt.
Egy almát a kerített fáról
Egy csókot mit egyszer vágyol
Vagy rosszalkodni kéne
Pitéből morzsálva fúrni a meggyeket
Fruttival tömni ebéd előtt a hasam és a gyereket
Becsengetni is kéne hozzád és elfutni hangosan
A pudingot meg a hasunkra kenni langyosan
A konyhában meglepni mikor főzöl
Szarni rá hogy az étel velünk zihál, füstöl.
És az elrontott verset azért sem abbahagyni
Mondom lopni kéne ezt azt
A télből rövidnadrággal tavaszt
Néha tíz percet míg szavakkal
Magadban magad után kutatsz
Vagy rosszalkodni kéne
Locsolni hőségben esernyő alól
Míg egyikünk singinginderént dalol
Valamit el is kéne néha rontani
Mondjuk míg fent ugatják a politikát
A pódium alól üvölteni „ma ki csinál szódát”
Aztán a rendőrnek szavalni egy ódát
Vagy gyertyafényben fürdő szájharmónikacsikorgásra
Körbeállva pálinkát locsolni a sírra
És füvet fújni a szélbe
Vésett névre
Lopni kéne hát ezt azt
Mert vadászni nem lehet
Vagy rosszalkodni kéne
Mert a virtus elveszett
Esetleg valamit elrontani
Mert már az ördög is csak egy hakni
De nem lopok
Mindent veszek és megkapok
Nem rosszalkodom
Csak vedelek és káromkodom
El se rontok semmit
Mert jól csinálom az ennyit
Pedig lopni kéne
Vagy rosszalkodni
Talán csak élni
És nem vonakodni

14

Értem a haladó talánt
A változó idők szavát
Mert változni nem fogok
Alkalmazásom most felhasználóbarát
Nem cica csak matrica vagyok
Oda ragadok ahova akarod
Nem kérek és nem lopok
Nem nyávogok ha lekopok
Sőt lehúzható lemosható a termékcsalád
Garantáltan nem hagyok nyomot
Nem csúfítom el a kirakatod
De vigyázz
Így csak egyszer ragadok
Nem kell lendkerekes szív
Sem pozitív
Sem negatív
Visszacsatoláscsalás
Nem baj ha dunsztba áll
Nem baj ha ásít üresen
Nem hibás csak nem vitás
Hogy elbaszod kurva ügyesen
Merni nagyobb nincs csak másik kanál

15

hülye egy tréfa
hogy a végzet léha
kisbetűvel kezdi
minden mondatát
és egybeírva szavait
nem használ központozást
az ember meg
mint a jó iskolás
szór sok írásjelet
felkiált kérdez állít
mert az élet iskola
néha ellő egy smájlit
mer sózni kell a bármit
az angyalok meg röhögnek hanyagul
ahogy mindenki magának tanul
így az isteni értelem
ponttá zsugorodva áld és dalol
de ha betelt a gyakorlófüzet
radírszárnyakon hozzák
az angyali üdvözletet
hogy így fijacskám
elég ha a lélegzeted
és a szívdobogás tagol
az almafa a kertemben vár valahol

16

angyalom neszez
az ég zöldjén pipacsképek
szitabiga csigakötő ének
hová lépek
fekete pázsiton
vibrálnak pitypangfények
szakadnak
elsóhajtott bogárvágyakon

17

magnólialámpák ringanak
a légtenger színén
az istennő szabad
a világ kifestőkönyvén
pogány ecsetként táncol
míg ruhája széjjelszakad
táncoljatok

Ez egy laza analógiákra épülő játék, kicsit arról, amit András szomorúságnak érzékelt, nem szigorúan kovácsolt logikai lánc, és mert igyekeztem rövid lenni talán lólépésben is adom elő. A tarot képeket Szegedi Katalin festette, a háttérzene Slang nevű Romániai formáció.

Kedves Dénes! Izgalmas munka, tetszik, azon kívül, hogy ez három disznó, engedd meg, hogy a mandaládra a sajátommal válaszoljak. (szőke) értékelés:

Ez még a Művészetek Völgyéből való kép. Egy szobában aludtunk mi hárman, Ágival és a pedellussal. Esténként amíg a pedellus a "mekintosát" nyomogatta, mi Ágival "vágyakoztunk".

Kedves Tamás, jó látni, hogy a völgymunka mellett együtt is tudtatok játszani, dolgozni. Lám, nem csak filmben tudsz te mesélni. (szőke) értékelés:

Az utolsó nap
Egy kép a csendélet leckéhez. Mert Hegyi pedellusunk szerint nem az erősségem.:)

Kedves Feri, szép csendéletet küldtél, de igazából nálunk túl sötéten jelenik meg. Nem tudom, hogy ez volt-e a cél, de így most elvesznek a részletek, miközben az ég, a napfény tónusa igényelné, hogy maradjon részlet a lekonyult napraforgóban is. (szőke)
értékelés:

Imádom a természetet, a gyalogtúrázást, néha csak leül az ember és fény... fű... szél...

Kedves Norbert, köszöntünk az iskolában. Izgalmas képet küldtél, jól osztottad be az előteret, középteret, hátteret. A kép dekomponáltsága az amúgy akár unalmasnak is nevezhető tájat működésbe hozza. Bővebben a filmben. (szőke) értékelés:

Egy rendkívüli embert sikerült megismernem az ősök házában, Tisza Sándor személyében. Sajnálom, hogy rövid volt az együtt töltött idő.

Lehet, hogy azért gondolom így, mert nagyon szívesen mentem volna művészetek völgyébe, meg estiskolás találkozókra, de két választásom volt: vagy dolgozom, és nem megyek, vagy nem dolgozom, és nincs pénzem, amiből elmehetek... (Zene: Belga - Lotto /köszönöm az engedélyt)

Kedves Balázs, Nagyon jók a megfigyelések, nagyon jó a szubjektív kamera, szimpatikus ez az egész kis etűd, de két eset van: vagy ahogy a Belgát is megkerested és engedélyt kértél, megkeresed a beapplikált idegen fotók tulajdonosait is, vagy saját fotókat készítesz hozzá és azt használod a filmben. Tehát három disznó, de ugye Balázs cserébe kicseréled a képeket sajátra és úgy újravágod a filmet, ugye, oké? (szőke) értékelés:

Szerelmes-pár esőben

Kedves Ági, tudsz te, ha akarsz. Látod? Van benned szív, lélek, érzelem. Nagyon szép kép, énnekem legalábbis, és mivel eddig is rám volt hagyva, hogy szubjektíven döntsünk, bár nem is értek a fotózáshoz, nekem ez egy nagyon kedves és nagyon szimpatikus kép. Azt nem tudom eldönteni, hogy ez egy ellesett pillanat, vagy egy beállított pillanat, ha ellesett, akkor nagyon jó megfigyeléseid vannak, ha beállított, akkor azért jó, mert hogy egy ilyen beállítás valakiben felötlik. Lehetne benne hibákat találni, meg keresni, de kérem, hát olyan történet zajlik itt, olyan film, olyan idő... ez egy korhatáros kép. Nem azért, amiért mások korhatáros dolgokat szoktak csinálni, hanem ehhez meg kell érni egy-két évet, hogy az ember tudja, hogy ez az üzenet miről szól. És ezért mondom azt, hogy nem fogom nézni, hogy az a függöny például hol van elmetszve, meg hogy mér akkora fölsővel, meg billen a kamera, mert hát ez egy jó kép, története van. (szőke)
értékelés:

máskép

Kedves Tamás, valószínűleg egy egész falunak a disznóvágása utáni eseményt látunk itt, (ha jól látom, ezek disznó fogak, álkapcsok) vagy gyűjtitek, vagy indián népzenével foglalkozol, ott a csörgőket szokták ilyen fogakkal megcsinálni. És belesejlik az egészbe, mintegy a pokol tornácáról Tamás alulról megvilágított, félelmetesen az optikába néző portréja. Ez a kettő így együtt küldi az üzenetet. Ott van a valóság szembe velünk, rettegünk - de megmondom őszintén, nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Passz. Most akkor kiderült, hogy Tamás egy ördög, vagy mi? Nem tudom. Bocs. Zsolt majd kitalálja. (szőke)

Kösz András... Zsolt első ránézésre annyival van könnyebb helyzetben, hogy volt szerencséje beszélni Hermann Nitsch-csel, amikor a kiállítását csinálta a neten, így tehát első kézből ismeri a misztériumjátékok egyik atyjának hitvallását. No de Nitsch-nél a befogadó is be van vonva a játékba. Itt pedig eldönthetem, hogy rémülök, vagy sem. Zsolt a kép üzenetéről ennyit tud mondani. Ami a formai megvalósítást illeti, nem értem, a kép széleinek világos foltjait, mert az a figyelmet szétszórja. A fejed is nagyon föntre került, kompozícióban nem indokolt az, hogy a fejtetődből vágsz. Hogy összességében is szóljak: két réteg, két layer, két filmkocka van egymásra téve, de ez a két réteg nincs kapcsolatban. Az egyik is egy önálló munka, a másik is, és mégsem igaz a matematikai képlet, hogy 1+1=2. Itt nem lett kettő, mert nem képeznek egységet, nem erősítik egymást, nem hoznak létre új, tágabb értelmezési kört. Ez volt az előző képednél is a helyzet. Ahhoz képest mindenképpen előrelépést látunk, mert kevesebb a zaj. Talán most az a feladatod, hogy ezt a matematikai képletet is létrehozd a munkádban. Aztán majd az, hogy 1+1=3. Az a végcél. (Azért egy disznó, mert a múltkori kettő volt, de ez azon nem lépett igazán túl. Dolgozni, dolgozni, dolgozni - várjuk az új munkáid.) (hegyi)
értékelés:

kutya

Van olyan kutya amelyik szereti a vizet...

kutya

és van, amelyik nem.

Kedves Norbert, tudom, hogy a két képet mint ellentétpár küldted be, de én a másodikat rossz iránynak gondolom, ezért arról csak annyit mondanék, hogy én nem szeretem azt, és etikailag is problémám van vele, ha egy nekünk embereknek kiszolgáltatott állatot olyan szituációba kényszerítünk, ami neki nem jó. Nekem is van kutyám, egy labrador, és nem szereti a vizet. Ezt én tudom, és nem hoznám olyan helyzetbe, még egy poén kedvéért sem, ami neki tudottan rossz. A fölső kép viszont önmagában nem értékelhető, mert az állatból szinte semmi se látszik. A feladat a kedvenced bemutatása. Ez a két kép rólad szól. Ha gondolod, ismételd meg ezt a leckét, de ne sürgesd vele magad, akkor fényképezz, amikor a kutyád is kész az együttműködésre. (hegyi)