Ez nem feladat, hanem videoüzenet lenne. Karácsonyra küldenék mindenkinek, így természetesen Zsoltnak és Andrásnak is egy üzenetet. Az üzenetet külhonban (Lipcsében) a Nikolai Kirche-ben vettem fel, épp egy karácsonyi koncert próbáján. A video elején látható csillag a környéken híres Herrnhuter-csillag. (Herrnhut a német, cseh, lengyel határnál található település, ahol ezeket a csillagokat a mai napig kézzel készítik.)

Nagyon szépen köszönjük, a pedellussal úgy döntöttünk, hogy nem adunk értékelést a karácsonyi üzenetekhez, egy disznó mindenkit megillet, hogy gondolt ránk és a többiekre és készített valami kedvességet. (szőke-hegyi)

A pedellus és Szőke szkájpin próbáltak elemezni és azt felvenni videóra, de hát így sikerült. Összefoglalva: köszönjük, Karalábé. És nem a tartalma, hanem a film formai megoldása miatt 3 disznó. (szőke-hegyi) értékelés:

A Balaton együttes jellegzetes dalára tulajdonképpen egy pixillációt látunk, egy egész éjszakás intervallumban. Nem elsősorban azért izgalmas a történet, mert hogy látunk egy intim jelenetet, hogy egy ember alszik, hanem azért, mert ez a pixilláció egy olyan eszközként tud működni ebben az anyagban, amely sebezhetővé, betekinthetővé, esendővé változtatja mindazt a látványt, amit látunk ennél az egy éjszakás alvásnál. Minden emberi és minden kitárulkozó és minden nem megjátszott és valós helyzetét nagyítja fel a pixilláció, azok a kockák, amint látjuk, hogy az alvás időszakaszában egy ember lézetik előttünk. Ehhez ide kívánkozik egy kapcsolódás egy alkotóhoz, őt pedig úgy hívják, hogy Andy Warhol, a Velvet Underground korai kísérleteihez, ahol egy teljes éjszaka alatt, vagy egy teljes nap alatt hasonlóképpen rögzített dolgokat, átalakulásokat. Megjegyzendő, hogy Warhol eredeti neve Ondrej Warhola, és szülei a mai Szlovákia területéről vándoroltak ki Amerikába. Visszatérve a filmhez, van egy íves szerkezete, erre voltam kíváncsi, hogy hogyan záródik egy ilyen pixilláció, és gyönyörűen záródik abban a térben a háttérben ahogy feljön a nap. (szőke) értékelés:

Ágyjelenet
Kapva az alkalmon bemutatom hálótársamat: Nagy Macit és jómagamat, miközben álmainkat tervezzük éjszakára.

Nekem 3 disznós kép, de én itt a macinak vagy meghagynám az íveit, vagy nyitnék jobb oldalon. Az alapvető kapcsolódás ez az életlen közeli felület, a maci és a fotós, aki fotózza magát. És lehet, hogy abból az anschnittből, ami most nem látszik a képen, vagyis a fotós valósságából érdemes lenne valamit meghagyni, mert akkor ez a tér mélység, amit most így lefojtva érzünk, nagyobb lehetne, tehát ha mondjuk a váll mögötteséből kapnánk valamit, ebből adódik, hogy jobbra kellene nyitni a beállításon. Nagyon jó és izgalmas kép. (szőke)
értékelés:

én nem tudom hogy mi a zöld és mi a kék.

egy nagy vödörbe gyűjtsük hát a csipkebogyót, elrakjuk a fogunk alá télire, mert hízlaljuk a májunkat így a végire. szines bogyók gurulnak a műanyag puttonyban. máladékos ragasztóba hullanak az őszi legyek, felvetemedek, és kedvesen simogatlak kutyám. szaglásod az év hangja. szemeidhez ég alját narancsra festő szél párosul - kihagylak a gondból, felmerítem kopányos koponyádig a kezemet, hálózsákban ölellek kutyám, mert érzéseid kihúzzák az enyéimet, testednek vonulata kigubóz az enyémbe, ha nézel. avaros sárban tapicskolok, huppanok ösvényeken át. csodaszarvas. teje issza sámánujjamat, én csiklandozok holt vakondokat. bújjon el az utolsó csepp, gördüljön vér föld alá. penészeim egyétek beteg fáinkról hulló hernyóinkat - hóhér lesz a tél, torkomban a góc megakad, felhányom szemgödrömig szép színeimet, mert a tél biz elveszi majd a sötét árnyakat, adja szikrázó csillámok otthonát, jégkirálynak épít patakból koronát, mert épp 8 éves vagyok, erdőtjárni tanulok és meséket fagyaszt hajamba a hó. apám, s kutyám végignéznek fehér ösvényemen, majd csöndben beásnak egy hóemberbe.

Hajók
Hajók
Kivilágított hajók felvonulása. A hajókon fények elég "nyomott" hagytak a képen, de a hajótest megvilágítására már nem volt elegendő. Az egész mozgás során mintha egy fal képződne. Dinamikusból statikus, ahogy mozgásból állókép.

Mindkét kép másról mesél, itt is a döntésre hívnánk fel a figyelmed, hogy az a te kezedben van, neked kell megtenned, hogy döntesz, mi az, amit használsz és megmutatsz és mi az, amiről lemondasz a másik javára. A második képről kevesebbet tudunk mondani, szép, de kompozíciójában talán lehetne erősebb. Az első kép izgalmasabb, itt azonban azt kell elmondanunk, hogy óvatosnak kell lenni az ilyen fényképekkel, mert könnyen a képeslapoknál találjuk magunkat. Szép például az a fényjáték, ami a vízen adódik a hullámverésből. Szépek a szemlélők arcai, érzékeljük a mozgást is, de maga a mozgó test nincs a képen. Ez alapjában jó lenne, de csak akkor, ha valami érzékeltetné, utalna rá, hogy mi volt, ami elmozgott. Itt ilyen utalás nincs, csak a vízszintes kottacsíkok, érdekes, de talán ha részlet lenne, mint kép izgalmasabb lenne, ha mozgás lecke, akkor meg kellene pici konkrétság a hajóból. (szőke)
értékelés:

Tűz

Ugyanúgy továbbgondolásra érdemesnek tartom, mint az előzőeket, de ha festői szemmel nézzük, és a foltokat nézzük azoknak a ritmikáját, akkor nem kéne belevágni a suhanásba. Nyilván ezt előre nem könnyű megjósolni, de ha türelmesen, figyelmesen szemléled kattintás előtt a performert, akkor előre gondolkodva, fejben készítve egy forgatókönyvet már jobban tudsz majd célozni is, kisebb lesz az esélye annak, hogy lemaradjanak dolgok a képről. (szőke)
értékelés:

Madár

Szerintem ez egy nagyon szép kép, ettől függetlenül lehet, hogy a vízből többet hagyhatnál az alján. Szép a geometrikus kompozíció. (szőke)
értékelés:

Jordan

Jó a két síkon folyó történet bemutatása, a két kör, amiben a szereplők kommunikálnak. A terepjárók azonban zavaróak, túl erőteljesek, elvonják a figyelmet a belső történetről. (szőke)
értékelés:

Ilyen a vágy?
Ilyen a vágy?
Tűzzsonglőr látható, akinek az előadásában a vágy több formában jut kifejezésre: tűz és mozgás. (2 in 1, mozgás és vágy lekcék összevonása. Másként, minden yinben van egy kis yang is és fordítva, ahogy akarjátok.)

Mind a két kép szimpatikus, de sokkal erősebbnek érzem az első tűztáncos képet, adott esetben, ha nem csak dokumentumfotóról van szó, hanem ismeretségben van ezekkel a zsonglőrökkel, akkor ezekkel a testekkel kellene dolgozni. Ha van lehetőség a modellekel tovább együttműködni, akkor én drapériákat adnék rájuk, és a fény és formák játékával dolgoznék tovább. Ezt a struktúrát fényfestésnek hívják, van egy ilyen irányzat, sokféle változatban, fix modellekkel, amikor a fénnyel járják körbe a modellt, és így hoznak létre látványt. Ha a vágy kategória szempontjából elemezzük a képeket, akkor a felső kép jobban teljesít, többet mutat ebből, erősebb. Itt is felhívnánk a figyelmet arra, hogy nektek kell dönteni, hogy mit mutattok meg, és nem biztos, hogy a több kép többet mond el adott esetben, mint az egy. (szőke)
értékelés:

Decemberi utazás
Autózunk hóesésben, havas úton. Haladni muszáj.:)

Egyértelműen a festőiség felé haladunk, nagyon jól dolgozik a 8-as leckével, jól lehet a fejlődéstörténetet látni a kezdeti fotós, aki egyértelműen hihetetlenül erősen a képzőművészet felé mozdul el és nem öncélúan. Két javaslat van, az egyik Rufusz Ferenc animációs filmjei, vagy Varga Csaba szénpor animációi, amit érdemes lenne megnézni, és még egy fontos alkotóról szeretnék szólni, Jurij Norsteinről, aki nagyon precíz animációkat készített, az egyik leghíresebb ezek közül a Sündisznó a ködben című. (A linken megnézhetitek.) Róla azt kell még tudni, hogy ő az egyetlen, aki úgy dolgozott rendezőként, hogy fából készített vágóasztalt is, minden fából volt, és ezen az animációs asztalon dolgozott. Nagyon jó a ritmusa a képnek, nagyon örülünk, nagyon szép karácsonyi ajándékok ezek. (szőke)
értékelés:

Mama
Nagyi már évek óta mindent és mindenkit elfelejtve ücsörög, utazik egyre messzebb.

Nagyon jó, ahogy a kanapé, fotel íve viszi a kép alján a karon lévő drapéria és horgolt mellény gyűrődéseivel ezt az aszimetrikus elrendezést, ahol a kép bal oldalán ott van az a fény, az az üres tér, amire bizonyos szempontból a szöveg aláírás is utal, ugyanakkor ezt a képet mindemellett is elemezzük, jók a szürkék, feketék ritmusai ezzel az ellefényes háttérrel. Ez a sötét haj fürtök az ellenfénnyel pont olyan, mint a halálra készülés. A sötét nagyon jól dinamizálja a forgást, nagyon jól van kitalálva az egész, jól van ellesve a valóságból. Azzal, hogy a háttér ilyen sematikusan fehér, pont azt érzem, hogy az az a lépés, az az a kapu, ami előtt nagyi az életében mintegy rendelő előtt, vár. (szőke)
értékelés:

Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út
Barátom: Andrássy út

A képsorral kapcsolatban az indítás a szürrealizmust, azon belül René Magritte képeit idézi, ahol egy makro életlen kézközeli és egy óra, ami mutatja az időt, ennek a kettőnek az összekapcsolását látjuk, egy tér játékot, amit a szürrealizmus előszeretettel használ. Magritte-t nem véletlenül említjük, ő foglalkozik előszeretettel a képkeretben és a keret mögött lévő látvány összeillesztésével. Ezt egy jó gegnek tartom. Nem véletlenül vannak a képek összekapcsolva, mindegyik mögött rejlik egy üzenet, és az egész összessége is ad egy másik üzenetet is. Az én számomra a kakukktojás a negyedik kép, ami ritmikailag fontos, de nem szervül, és ezért én ezt a képet kivenném belőle. (szőke)
értékelés:

Nemzeti tükörkép
Nappal nem tudtam jó képet készíteni erről az épületegyüttesről, remélem az esti jól sikerült.

Szépek ezek a cukortartók, meg a jégkocka is, az égből kevesebb is elég lett volna, harmad ennyi. Nehéz dolgunk van, mivel nem szeretnénk ezeket az építészeti alkotásokat minősíteni, hiszen nem dolgunk, viszont nehéz elvonatkoztatni is tőlük, ha csak ez szerepel a képen. Ha eltekintünk attól, hogy konkrétan mit látunk a képen, akkor ez egy fotós alaplépés jó megoldása, egy disznó. De arra szeretnénk mindenkit bátorítani, aki a mi önképzőkörünkbe belép, hogy az ilyenféle sztenderdek helyett merjen bátrabban véleményt alkotni. Amikor külföldön járunk, lehet, hogy lefotózzuk az Eiffel-tornyot, de száz képből kilencvenkilenc másolat lesz, aminek eredetijét már más fotós megcsinálta. Jobban járunk, ha veszünk egy útikönyvet és azt visszük haza. Ezek az épületek, helyzetek, akár giccsek, akár értékes alkotások, már sokmilliószor le lettek fotózva. Itt a fotós csak szolga, mintegy "ingyér" megörökíti a látványt. Legyünk bátrabbak, keressük meg magunkat is a közlésben, a városban, a fényekben és formákban, képeslapot csináljon más. A befogadó, a néző ilyen esetben, mint ennél a képnél is, legfeljebb konstatálni tudja, hogy amit lát, ami a képen van, az az, ami. Színház éjjel. Szép. És megy tovább. A titkok, a személyes attitűd az, ami megállásra késztet. (szőke-hegyi)
értékelés: