A titkok terme
Ezt a képet április utolsó napján fényképeztem, de nem igazán találtam meg a végső formáját, ma vettem elő újra, és szinte azonnal láttam a kész képet. Lehet, hogy hatással volt rám néhány vélemény? :)

A csoportkép duplázódása tükröződés által keletkezett, mégis az a bizonyos többször említett festői vonulatkoz kapcsolódik a kép és nagyon örülök, hogy Feri festői utat keres, persze mivel ez az út még előtte is ismeretlen, ezért van néha billegés és bizonytalanság, de ez nem baj. Jót tesz a türkiszes árnyalat a bordósbarna mellett, így a kép nem a mai kort idézi, de ez nem baj. Az, hogy nem szimmetrikus a kompozíció, kifejezetten jó ötlet, esetleg annyit sűrítenék a drámaiságán a képnek, hogy picit levennék a fölső részből - ezzel a Zsolt nem ért egyet - az irány jó. (szőke)
értékelés:

Pampalini

Televízió képernyőt látunk, annak örülök, hogy legalább nem flikkeres a kép. Ez a humor és önreflexió kategóriájában díjazható az úgynevezett svekji vonulatban és nem mint fotográfiai alkotás. (szőke)
értékelés:

Hátsó kertem 1.
Kovács Tamás trükkjével készült, ezzel: objektív maszkolás.


Hátsó kertem 2.
Mint az egyes, csak itt a maszkot távolabb tartottam a lencsétől.

Kedves Márti, nagyon köszönjük a képeket, és ha lehet, szeretnék itt utalni a 60-as 70-es évekbeli szentendrei festői vonulatra, vagy Korniss Dezső munkásságára, ezek a formák hasonló üzenetet hordoznak. Mind a két képen motívumokkal történő játékot látunk. A fölső képen ilyen kis gyertyák, sírkő formák, mint egy temetőben, vagy emberkék, kulcslyukak láthatóak, az alsó képen körök, félkörök - nyilván ez az optikai játékból adódik, és ennek a színvilágnak a játékából adódik a kép. De a kérdés megint az, miért van a két kép összecsomagolva? Lehetne vitatkozni, hogy melyik a jobb, ezek nonfiguratív foltok. A festészet és a fotó határmezsgyéjén vannak ezek a képek, és én azt mondom, hogy ha már festészettel is foglalkozunk a fotóapparáttal, érdemes mélyebbre menni. Ha már meghozom azt a bátor döntést, hogy nem figurális képet mutatok, akkor ezt lehet még bátrabban is tenni. Az mindegy, hogy ezt mivel érem el, csokipapírral, vagy üveggömbbel, amiben hull a hó, csak az a lényeg, mi a végeredmény. Megállna mind a két anyag önállóan. (szőke)
értékelés:

Obs-tura
A kép egy lyukkamerával készült sorozat része.

A szójáték is utal a lyukkamerára, készült ilyen már itt, az biztos, hogy erre, hogy ezt a csodálatos, archaikus régi technikát alkalmazod, jár egy disznó. Témaválasztásában és hangulatában is szimpatikus ez a szociografikus világ, erre is adok egy disznót. Talán ennek az elhagyott épületnek, vagy állomásnak a falán lévő feliratok zavaróak, ami nem jelenti, hogy teljesen el kellene tűnniük, de így most a koszok és a lényegi üzenetek egy hangnemben szólnak. Ettől még úgy érzem, hogy megvan a harmadik disznó is, és szeretnénk, ha folytatnád ezt az utat, kísérlezetést. (szőke)
értékelés:

Talán Van Gogh, talán én

Kedves Márti, lehet, hogy ezt fogjuk csinálni, hogy én nem értem a te üzeneteidet, te meg az enyémet, de ezen lépjünk túl, mert ettől még figyelünk egymásra. Szóval: nagyon szép az alsó kép. Nagyon tetszik. Nagyon jó a felső kép. Nagyon tetszik. De fölvetődik az a kérdés, hogy miért kettő? Ha már kettő, miért nem három, mint egy triptichon? Azt nem értem, hogy a két kép azon kívül, hogy a technikája hasonló, hogyan szervül egymáshoz. Nyugodj meg, hogy ezek a képek önállóan is megállnak. És nagyon különböző üzenetük van. A fölső képen egy büszke, játékos nő üzen ide a figyelő fiúknak, akik hozzászólásokat írnak. Az alsó egy merengőbb, eltűnődőbb, még azt is mondhatnám, hogy Andrzej Wajda: Nyírfaliget című filmjének hangulatát is idézi, más tehát az üzenet. De mivel együtt jöttek, gondolkodom a történetiségen, hogy a büszkéből az elmélázóba változik a történet? Nem tudom. Általában egy hármas egység erőteljesebben közvetít egy sorozatot, mint a két kép. A másik, hogy én azt mondanám, hogy így most ezek ki is oltják egymást, mert nem egymásra épülnek, hanem két jó és fontos érzelmi állapotot tükröző kép harcol egymással. Mindkét helyzet fontos. Két kép, két disznó. (szőke)
értékelés:

Őszi nézgelődés

Üdv Tibor az Estiskolán. A lecke szempontjából szimpatikus ez a láb üzenet, de én mégis kapaszkodnék a kép szövegi üzenetéhez és azt hiszem itt van valahol válasz arra, miért azt látunk, amit látunk. Tiborról is van üzenet, látjuk a tornacipőjét, de nem véletlenül keringek a nézgelődés szó körül, mert azt érzem hiánynak, hogy mintha a kamera az alkotó kezében, miközben ő hátradől, hirtelen magától megnyomódott volna. Ez így egy spontán képnek tűnik, ahogy például korábban a polaroid géppel készített fotók voltak, aminél az ember örült annak, hogy a gép azonnal előhívja a képet, így sok meggondolatlan exponálás is történt, ami aztán később megmaradt, mint dokumentum szelet, de erőteljes kompozíciós rendet nem hordozott. Itt talán a betonlapokon a falomboknál lehet az élesség, látok egy öntött kandellábert, ami benn is van és ki is maradt, ezt érzem a fán is, aminek a lombjai a földön hevernek, és azt érzem, hogy nincs eldöntve, hogy azon kívül, hogy egy perspektivikus önképet látunk, mit mutasson a fotó, mi történik a kép többi részén. Így a kép megmarad egy spontán dokumentum szintjén. Annyi tanács, hogy fontos eldönteni az expozíció előtt, hogy az ember mit akar fényképezni. (szőke)
értékelés:

Csendélet Márknak

Egyrészt szeretném megköszönni, hogy az oldalon dolgozók küldenek egymásnak anyagokat, üzeneteket, válaszmunkákat, ez nagyon örvendetes. Másrészről viszont, azon kívül, hogy ez egy üzenet Márknak, azon kívül, hogy a címében benne van, hogy csendélet, érdemes megemlíteni egy-két dolgot. Ez egy naplementés, demerungos felvétel, és pont emiatt egy vakus kép. De olyan szinten telelőve a vakuval, hogy ez a szerencsétlen olcsó vaku amit csak tud, rálő erre a paradicsomra és földecskére. Erre mondatnánk még, hogy érdekes az, ha a sötét házfal, ajtó, kovácsoltvas melletti rész formái, vagyis a háttér egységes lenne. De most a paradicsom elszáradt levelei és a többi tárgy, amit látunk, sokkolóan esetlen, és ennek az oka mindennek ellenére nem elsősorban a technikában keresendő, hogy csak egy vakuval dolgozik az alkotó, hanem hogy nincs eldöntve az üzenet, az ok, amiért a kép készült. Egyik bizonyíték például maga a műanyag cserép, aminek a szélén megcsillan a vaku, de az ívbe csonkol a fényképész, így a kürtkagyló is lecsípődik. Így nem marad más, mint az elszáradt levelek ritmusa, de az így nem elég erős, nincs letisztázva, zavarosak az ornamentikális jelzések. Volna összefüggés a háttér kovácsoltvas formáival, de így, félig kidolgozottan, egyrehányódva olyan, mintha egy bevásárlószatyor tartalmát kiöntenénk az asztalra. Ha a megrendezett csendéletekkel szembe akarunk menni, az nem fog sikerülni, ha a véletlent nem rendezzük meg, mert a véletlen csak ritkán jelenik meg esztétikájában, komponáltságában olyan formában, ami üzenetként működhet egy fotográfiánál, vagy egy filmnél. Ahhoz is tervezés szükséges, hogy a néző véletlent lásson. A szándék ettől még nem rossz, amivel a kép készült, de arra kérünk, pontosíts a fogalmazásnál. Erre most nem tudunk disznót adni. (szőke)

Kedves Gyufa, nagyon köszönjük a képedet - és várjuk a folytatást - a filmben részletesebben is elmondjuk a kompozíciós meglátásainkat. Röviden: vagy szűkebbre véve csak a torzított kép, vagy a króm tárgyból többet adva egy bővebb kompozíció lenne szerencsés. (szőke) értékelés:

tengerszem
A félreértések elkerülése végett...nem "popólyuk" ;o))

Ez a kép Varga Tamás képe kapcsán is említett makro technikával készült. Ha visszatekintetek az Estiskola elmúlt időszakára, több ilyen próbálkozás volt már, ahol az emberi testrészeket, mint felületeket, mint természeti képződményeket, sokszor mint tájakat tekintették a fotósok, ehhez kapcsolnám Krisztina első képét. A lecke szempontjából nagyon jól, bátran teljesíti a feladatot. A köldökben megült kis tengerszem visszatükröződésében láthatjuk a szobában lévő lámpának a fényét. A köldök melletti kis testgyűrődések nagyon jól ritmizálják a képet. Talán annyit jegyeznék meg pontozáson kívül, hogy egészen extrém módon akár úgy lehetne még ezt a képet variálni, hogy a tengerszemben visszatükröződő látvánnyal is foglalkozik a fotós, hiszen jól látszik, hogy a belső térben lévő felületek is tükröződnek, és ide egy pici előkészülettel beállítható lett volna akár egy emberi alak, a társ vagy bármi konkrétabb üzenet. Mindenesetre ezt a képet nagyon szeretem és nagyon köszönöm, ha ilyen bátor alkotásokkal jelentkeztek. (szőke)
értékelés:

Apa és fia
A barátom az apukájával, egy kellemes délután az udvarban.:)

Itt Feri korai, etnoszociografikus korszakának híres képeiből látunk egy újabb megközelítést, erre olyannyira kell mindenkinek emlékeznie, hogy az Estiskola oldalára látogató Balla Demeter fotográfus is a Mácsai-féle fotós vonulat egyik darabját értékelte a legtöbbre és díjazta azt saját albumával, megjegyzem, hogy azért is lehetett így, mert Demeter akkor még nem látta ezt a fotót. Feri nagyon jól érzi azt, hogy a modellek mozgatásából adódó méretkülönbségekkel miképp tud történetet mesélni nekünk, jelen esetben az a szeretet és tisztelet, ahogy a fiú maga elé emeli az apát, az idős ember bölcsességet sugárzó tekintete, a fiú szeretetteli mosolya és a kettő összhatása van működésbe hozva kompozícióval és a megfelelő pillanat elkapásával. (szőke)
értékelés:

ott
Nem lecke, csak úgy.

Kedves Márti, az előző képek kapcsán beszéltünk arról a lehetőségről, ahogyan az előtér és a háttér kapcsolatrendszerével, akár élességgel, akár expozíciós játékkal - sejtésem szerint itt erről van szó - a síkra redukált felületet térbelivé változtathatjuk. Itt a kép elképzelésem szerint úgy készülhetett, hogy egy hosszabb expozíciónál egy erdőben a fixen tartott kezeddel körbefordulsz. A kompozíció rendben van, a kapcsolódások rendben vannak, elsősorban azt értem ez alatt, hogyha csak önmagában a mozgásban lévő hátteret látnánk, akkor az idő és a mozgás furcsa ellentéte nem lenne jól érzékelhető. Van még egy érdekessége a képnek, hogy a háttérben alkalmazza a fotós a sötéteket, világosokat, majdhogynem azt mondhatnám, hogy a háttér egy ilyen szőnyeg felület expresszív módon jelentkezik a képen, és az előtérben lévő kéz és a ritmusok lágy tónusban vannak tartva. Emiatt is működik jól az ellentétpár a képen. (szőke)
értékelés:

kutyám az erdőben

Kedves Mártikám, remélem megjöttetek a nyaralásból és azt a levelemet, amire nem válaszoltál, arra a levélre majd válaszolok, nagyon örülök, hogy képpel jelentkeztél. Tudod, hogy nem kenyerem a beszéd, én is érzek a te üzeneteidbe, nagyon tetszik a kutyád, csak nem tudom, mi a neve. (szőke)
értékelés:

Pórázon az égető szenvedély
Nehéz ide mit írni. A képemmel a dohányzás okozta függőséget akarom szimbolizálni.

Kedves Norbert, hála a jóistennek, hogy az a szöveg, amit leírtál hozzá, semmilyen módon nem befolyásolja a képet, nem zavarja meg, szerencse, hogy a fotókat nézik és nem olvassák a szöveget. Az irány jó, de minden életlen és bemozdult. A kerítésnek, amihez a cigarettád tűzted értelmetlenül mozdult be. (szőke)
értékelés:

Szabómester

Ez a kép három disznó, mégpedig azért, mert tisztelet és szeretet van benne, azt a kis lámpát, ami a varrógépnél a cérna befűzéséhez segít és megvilágítja a munkaasztalt, valószínű ezt használja az alkotó, valami szórt fény még érkezik a modellre, még az sem zavaró, hogy ennek a varrógépnek a márkaneve is látható, van a képnek romantikája. Még annyit hozzátennék pontatlanságban, hogy a szabómester bal könyökét vagy nem vágtam volna, vagy elsötétedésben tartottam volna, és mintha a horizont nem lenne egyenes. (szőke)
értékelés:

Jómagam

Kedves Ferenc, a kép balra nyitott, így a kompozícióban annyit mindenképpen változtatni kellene, hogy a fatörzsből kevesebbet adsz, és mivel ferde talajon is állsz és a tested balra fordul, így oda pedig több kéne. Egy technikai kérdés, ami nem jól látszik, hogy vajon a géped ilyen durván kontrasztos, vagy szoftverrel te élesítetted-e túl, ez nem szerencsés. (szőke)
értékelés: