Szakkör | Page 821 | Látszótér

Mezitlab

Mozgásetűd kenyérpirítóra.

Nagyon jó ritmusokban van megvágva, ahogy pirítjuk a kenyeret, de középre kerül a vége a filmnek. Hogy ennek mi a dramaturgiai szerepe, azt nem tudhatjuk, most egy felborult sorrendet érzékelünk. (szőke) értékelés:

Lefényképeztem Barát

Egy dolog zavar be, a boltíves felület feketéje utáni rész. Ha azt kitakarjuk, helyrebillennek a súlyok. Nagyon érdekes az arc, a fények, a formák, de a jobb oldalon szigorúbbnak kell lenni. (szőke)
értékelés:

Oldás, és kötés

Szeretjük ezt a képet, mert olyan feris. Olyan jó, hogy a Feri meri vállalni ezt. Féner Tamásról kell beszéljünk, aki szintén használja ezt a döntött horizontot, és annyit kell itt ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy Féner rafinált, mert bár a nézőt megzavarja a döntéssel, de ezáltal létrehoz egy új értelmezést, a tér új látásmódját, egy új kompozíciót, amiben a kép valódi elemei új értelmezést kapnak és formai jegyeik alapján határozza meg, mit merre és meddig dönt a képen. Ez azt jelenti, hogy a döntés határait a kép belső újrafogalmazása határozza meg, tehát nem önkényes és esetleges. Itt most maga a horizont döntés egy választás, de nem vagyunk benne biztosak, hogy mivé akart formálódni az új képrend. Ez a megoldás akkor működik, ha miután elvetettük a horizontot, mint irányt, magunkban eldöntjük azt is, hogy mit emelünk a heyébe viszonyítási alapként. (szőke)
értékelés:

Overground
Bara Undergroundjáról jutott eszembe.

Nagyon jók ezek a fényjátékok, jó a meglátás, de attól őrülünk meg, hogy nincs benne ember. Tehát csak egy picit, ha lenne, mondjuk valaki besétál a képbe, mert ahogy a lépcsős leckénél is, a ritmikája miatt hiányzik az ember, mint forma. Akár az alap perspektíva játékra is utalhatunk, ahol a térben előrébb és hátrébb megjelenő ember utal a térre - érdekes ötlet lehet mondjuk egy nagyon alacsony és egy nagyon magas ember megjelenése fordított arányban ebben a térben. (szőke)
értékelés:

Megvan!
Nem tudom, mit talált. Szerintem ő sem. De nagyon ráugrott. :-)

Mintha egy korai Pifou képregényt látnánk, zvoooom, hardzs, boinggg, úgy mozogja be a teret a kutyus. Kicsit a háttér megválasztásával vagyok bizonytalan és ezzel a furcsa, elidegenítő kékes beütéssel. (hegyi)
értékelés:

Kezek

Itt ennél a képnél elfogadjuk a photoshop beavatkozást, bár látszik, és azért, mert a háttérben lévő felhős rész és a közelben lévő szobor és a rajta lévő sérülések jó kontrasztban vannak. A háttér szobatapéta és az előtér szobra jó kollázst, jó formai játékot ad. (szőke)
értékelés:

Duzzogás

Nagyon szeretjük ezt a képet, de mivel a Pedellus is belenyúlt, így nem tudom elemezni, legközelebb a kezére csapok, ha értékelés előtt ollót ragad. Értettem, mondja a Pedellus... (szőke)
értékelés:

Miért önportré? Igaz, hogy egy fizikai testrészem sem szerepel a filmben, de beleadtam szívem-lelkem. Ez vagyok én. Aki ezt a filmet megnézi, az a lelkembe lát.

Ez gyakorlatilag egy pamflet és egy utalás a Volt egyszer egy vadnyugat filmre, a korabeli akciófilmek eszközével dolgozik az alkotó, megmondom őszintén, hogy nem érzem erősnek a végét. Nagyon jól indul a film, nagyon jó az átfordítás a biciklire, de a végén elveszik ennek a varázsa, lebegése, komikuma, túl egyszerűen ájul el a bicajos a hegyoldalban, valami hiányzik a végéről. Nagyon jó a vágás, de a színészi munkára is figyelni kell, hogy például a végén a mosoly hiteles legyen. (szőke) értékelés:

Végtelenek
Hogy ne megint szorgalmi legyen, ráfogom, hogy csendélet.

Nagyon szeretjük ezt a képet, ezt a hangulatot, meg kell említeni Pécsi Józsefet is, emellett van egy hatvanas évek hangulata is, nagyon jól játszik ezekkel a csöndekkel. Jó a megfigyelés, és látszik az érzelmi viszony. Azért örülök, mert valós, látszólag jelentéktelen tárgyakkal hoz életet a képbe. Olvastuk a vitát a függönyről, nem szabad életleníteni, mert ez így együtt adja meg a hangulati hátteret, ha a függöny ebből kikerül és a konkrétságát elvesszük, akkor egy tárgyfotóvá degradáljuk ezt a hangulatot. (szőke)
értékelés:

Hány falat hús
Nem akad meg a torkodon?

Egy tükröződést látunk, sokszor utaltunk André Kertészre, nagyon jó kompozíciónak tartom és nagyon fontos, hogy megjelenik az élesség is. Jó a ritmusa, a játékossága, hogy a kéz tartja a kanalat, a gesztus, ami egyben ördögi és nekünk játszó gesztus is, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Én és én
Ha választottál, tényleg választottál, többé nem te vagy egyedül, és ha valaki figyel, tényleg figyel, nemcsak téged lát többé. Magadról sem tudsz többé egyes szám első személyben beszéni. A többes szám első hiteltelenül negédes. Ügyetlenkedsz inkább az összes többi között.

Ez egy érdekes kép, ez is a hibaisták rovatba nagyon is beférne, van benne valami 80-as évek polaroid hangulata, annyi a bajunk vele, hogy nem tudjuk, hol az élesség. Ez lenne a továbblépés Verának, hogy az esetlegesség, a véletlen spontaneitása mellett technikailag figyeljen a klasszikus szabályokra is, mert az ad erőt és dinamikát az esetlegességnek. (szőke)
értékelés:

Lélegzet
Ez egy lélek-zet

Ez egy színházi fotó, szeretnénk utalni Eifert Jánosra, aki hasonló megoldásokkal fényképez táncot, ő is alkalmaz ilyen utólagos grafikai módosításokat, de azt kell mondjuk, hogy a kép enélkül a sárga keret nélkül is megáll a lábán. Nagyon jók az arányok, jó a megfigyelés. (szőke)
értékelés:

Mircicic vágya
...hidegről melegre... magányból társaságba jönni...

Nagyon jó megfigyelés, és kell is a talapzat, de ott az a V forma zavaró. Nagyon izgalmas az egész, nem tudjuk, mi az a V, a talap kell a tömegben, de ott ezt a zavarosságot meg kellen oldani. Ha a te macskád, és lehet, ismételd meg, és akkor három disznó lesz. (szőke)
értékelés:

Odaát

Jó a térbeli helyzet meglátása, jó alap, ahogy a filmekben is, ez egy jó gesztus. De ahogy a filmeknek is fontos, hogy legyen eleje, közepe és vége, ez a fotónál is fontos - bár a fotóban jelentésrétegekről beszélhetünk. Ahogy a film az időben építkezik, a fotó a jelentésrétegekkel hoz létre történetet. Ebből itt most egy jelentésréteg a lépcsősor, ami a fény felé, kifelé visz, ez egy utazás, szép a struktúra, de ez nem több, ez még csak egy réteg. Hiányzik az a második réteg, ami a történetet ellenpontozhatná, vagy alátámaszthatná. Mondjuk egy macska fölfelé a lépcsőn, vagy lefelé a képcsőn, ez mind a kettő más asszociációt hozna, más és más értelmet nyerne a kép. Elindítaná a nézőt egy belső úton. Most a fény az egyetlen, ami hívna, de az ív le van zárva, így most üresen maradt egy lehetőség. (szőke)
értékelés: