Azzal az elhatározással készülődtem itthon a Völgy felé, hogy valami ajándékot is viszek magammal, lehetőleg olyat, aminek más is örülhet, nem csak én. Valahogy így juthatott eszembe a sör, és azok közül is főleg a barna Kozel, ami után nyilvánosan vágyódott több alkalommal is a Pedellus a virtuális jelenlétemben.
   Szóval keresgetni kezdtem, de amellett, hogy ez Magyarországon nem kapható semmilyen formában, szembesülnöm kellett azzal, hogy itt is csak üvegben, dobozban egyáltalán nem. Ezért azon kezdtem gondolkozni, hogy hány üveg sör az, ami általam elvihető. És akkor először arra gondoltam, hogy egyet viszek, mint szimbólikus ajándékot. Aztán meg arra, hogy ezt nem tehetem, egy sör az nem sör, egyet nem vihetek, ígyhát találgatni kezdtem, hogy mi lehet az a szám, ami a sörről úgy általában az ember eszébe jut, és már azt mondja: Ah! És akkor arra gondoltam, hogy ez a szám sörből elsősorban a tizes, mint ahogyan pénzből például az egymillió. Igen. Tíz üveg sör, egymillió forint, ezek olyan alapegységek, amikkel kapcsolatban lehet álmodozni.
   Aztán kipróbáltam a bevásároló kosárban, és marhára nem bírtam el tíz üveg sört kényelmesen, úgyhogy abban egyeztem meg magammal, hogy lesz négy üveg barna kozel, a többi 6-os csomagolású, valami más dobozos, akkor is, ha most emiatt vacakolós izének fogok tűnni.
   Tehát megvoltak a sörök, Budapestre, sőt Oroszlányra viszonylag könnyen eljutottam velük, csak a lépcsős részeken, - ahol nem lehetett húzni a bőröndöt - jutott eszembe, hogy az álmodozáshoz szükséges sörmennyiség igazán lehetne valami kisebb szám is.
   Dörögrde viszont már bőrönd nélkül mentem, kértem aputól egy cekkert, abba pakoltam a tíz sört, és fogtam a pöttyös ridikülöm, amibe minden egyéb cuccom belefért, és elindultam reggel, korán, busszal Dörögre. Fehérvárig minden szuper volt, ezen a buszon kevesen utaztak, élveztem a szép tájat, meg a légkondit, és próbáltam elképzelni, hogy milyen lesz ez az egész. Fehérváron viszont át kellett szállnom egy veszprémi buszra, ami sajnos Pestről jött, és már eleve tele volt, nem sok esély látszott a felférésre, de végül sikerült úgy helyezkednem, hogy elnyertem a sofőr meletti utolsó helyet a lépcsőn, egy ünneplőruhás néni hatalmas virágcsokra alatt. Végig álltuk az utat, a néni néha rezegetette a virágját, én meg néha csörgettem a söreim. De örültem ennek is, jó hely volt. Ilyen tisztán még sosem láthattam magam előtt az utat, pont mint egy autóversenyzős videójátékban, ahol sem a kocsi orrát, sem a műszerfalat nem kérem a nézetbe.
   Veszprémből már csak Kapolcsra kellett eljutni valahogy, de itt is nagy tömeg várakozott ott, ahova remélték a buszajtó érkezését. Itt volt egy szimpatikus fiatalember, nagy bőrönddel, aki rámmosolygott és mondott valamit, és én hirtelen nem tudtam, hogy ő most csak úgy simán kedves, vagy valaki olyan, akit nekem ismernem kéne-e, és ha igen, akkor kire hasonlít, és hirtelen más nem jutott eszembe, mint a Szilárd, de neki meg a neve nem jutott eszembe, csak az, hogy a testsúlyával mutatkozott be a kisfilmjében, és akkor gondoltam, megkérdezhetném, hogy mondjuk: Szia, te hány kiló vagy? Mert lehet, hogy ismerjük egymást. De végül nem mondtam semmit, mert ha nem ő az, akkor túl sokáig tartott volna elmagyarázni, hogy ez valójában egy heylénvaló kérdes volt, mindenféle hátsószándék nélkül. (Ha a mégiscsak a Szilárd volt, akkor üdvözlöm!:) Innen két buszt is küldtek, felfértem simán, megint ülhettem, szuper volt.
   Kapolcsról a Völgybusszal tervezetem továbbutazni a maradék 4 kilométeren. Meg is néztem a menetrendet, és örömmel láttam, hogy csak 10 percet kell várni a következő körútra. A menetrend a buszmegállóban ki volt akasztva, egy lánnyal álltunk ott ketten és türelmesem vártunk. Egyszer csak a szemközti megállóba jött egy ilyen feliratú busz, de mi emitt vártuk, és csak akkor lett teljesen világos, hogy ez lett volna az, amikor befordult a dörögdi útra. Ezután már nem sok reményünk maradt, gyalog indultunk el porszkálva az egyéb célú járókelők között. Itt már igen nehéznek, és a világ leghülyébb ötletének tartottam a sört, mint ajándékot, és az is baromságnak tűnt, hogy a tizes az bűvös szám. Aztán kicsit stoppoltunk, de mivel én ugyan fel nem vennék senkit, nem sok reményt fűztem hozzá, hogy más másmilyen ebből a szempontból. De azért mégiscsak felvettek, és egészen elvittek a falu szélére. Itt úgy éreztem, hogy bűvös szám és ajándékkompozíció ide, vagy oda, én ennek a lánynak adok egyet a Pedellus söréből. És adtam.
   Na, akkor már csak az Ősök házát kellett megkeresnem. Egy templomocska mellett találtam rá, és a bámészkodásba belefeledkezve lassan haladtam előre, és egyszer csak hallottam egy hangot, amint azt mondja: Menj már ki a képből! És akkor odanéztem, és láttam, hogy valószínűleg nekem szóltak, és közben nevettek, és én még néztem őket egy kicsit, és közben beléptem a kertkapun, aminek magas vasküszöbe volt, és én abban megbotlottam erőteljesen, szinte beestem a kapun, és akkor mégjobban nevettek, én pedig pontosan egy völgymunkás lány orra elé toppnatam be billegve, aki a téglamúzeumot őrizte, és nem tudom mi lehetett az arcomra írva, de a lány azt mondta: Semmi baj, másokkal is megesik!Hát így érkzetem meg a célohoz. Kedvenc kalandjaim csak ez után következtek.

Találkozás a Pedellussal

...tehát beértem a kertbe, és akkor elindultam megkeresni a Pedellust. Nem volt nehéz, már számtalanszor láthattam videón, rögtön észre is vettem, ahogy a bográcsok körül sündörgött videókamerával a kezében. Nem szóltam neki, hanem úgy próbáltam helyezkedni, hogy benne legyek a képében. Gondoltam, így hamarosan felfedezi a nyilvánvaló jelenlétem. De tojt a külvilágra, csak a bográcsokat filmezte. Jól van, ezt még elnéztem neki, dolgozik. Akkor még egy kicsit arrébb mentem, hogyha felpillant, akkor mindenképpen észrevegyen, és segítségként kidüllesztettem a söreim. És akkor kisvártatva a Pedellus tényleg felnézett, de úgy rajtam keresztül el, valahová máshová, mintha ott sem lennék. Ez megtörtént mégegyszer, utána fogta magát, elfordult és elindult a pulykaudvar felé.
   Na! - gondoltam, és - hegyizsolt! - mondtam, de úgy látszik túl halkan, mert mint a gólem, csak ment előre süketen. Úgyhogy kénytelen voltam utánacsörögni az üvegeimmel és hangosabban rászólni: HEGYIZSOLT! Na, akkor végre visszafordult, és megismert, de csak abból az apropóból szerintem, hogy aznapra már nem vártak mást.
   Aztán ez az alaphelyzet végigkísérte az egész ottlétem. Egyszer megmondta kerek-perec, hogy nem hasonlítok a képemre, amiről én inkább nem kérdeztem semmiféle részleteket, hátha olyat is mondana, amit egyáltalán nem akarnék igazából hallani, de ő mégis képes lenne őszintén megosztani velem, másszor pedig megesett, hogy megkért, hogy 4-re legyek az Ősök házában, mert kezdődik valami program, és én szófogadóan oda is mentem a Déneséktől, akiktől elbúcsúztam, hogy "Akkor nekem most muszáj mennem, még be kell vágodnom a Pedellusnál!" És akkor elmentem bevágódni, és meglepetésemre Lukács Béla előadás volt, amire örömmel ültem be a többi tíz fő közé, és láttam a Pedellust is, ahogyan a Bélának segít a grafikonjai bemutatásában, és néha feláll, és visszaül, aztán nézelődik, rámnéz, aztán máshová, és egyszer csak kimegy, és kisvártatva csörög a telefonom, és kiszaladok, hogy felvegyem, és kiderült, hogy a Pedellus keres, hogy hol vagyok már. Hát mondtam, ott ültem bent veled, amíg ki nem jöttünk telefonálni.
   Ilyenek estek meg velünk. De nem aggódtam nagyon, mert úgy tűnt szórakozott ember egyébként is. Például olyat csinált, hogy amikor bepakoltunk az autóba a cuccainkat, és elmentünk máshová, akkor kinyitotta, amikor meg visszamentünk, és be akartunk szállni, akkor meg bezárta a távirányítójával. Egyébként olyankor, amikor megismert, olyankor mindig kedves volt. Például szendvicseztünk, meg kóláztunk együtt, és kaptam nagyon sok szép Balla Demeter képeslap-képet, aminek nagyon örültem.

Képek

Egy pulyka a baromfiudvarban, akinek ernyedten csüng egy lilás-kékes, rücskös bőrrész a csőre felett, és ezt türelmetlenül himbálja jobbra-balra. Aztán ugyanez a pulyka, ahogy felszippantja, feltornyozza ezt a dolgot egy kis kupacformába a csőre tetejére.

Az Ősök háza hátsó kertjében álló fa, amelyiknek az ágaira mintha köralakú tükrök volnának akasztva, és ahogy fúj a szél, a fény néha a szemembe villan. Olyankor feltűnhetene benne olyasvalakinek az arca, akit nagyon szeretnék látni. Vagy épp ellenkezőleg, olyané, akitől félni lehetne. De ez inkább kisfilm részlet lenne. Sokáig semmi, és egyszer csak egy arc a szélben forgó tükörben.

A kéményen a piros fazék, amit kéményestül lefényképeznék, a képet megfordítanám, és ez volna a világ teremtése Taliándörögdön.

És saját magam, ahogyan állok az udvaron egy pokróccal a hónom alatt és egy pöttyös ridiküllel a kezemben, kicsit tanácstalanul.

A Dénesék sátorhelyére egyik este sötétben érkeztünk a Pedellussal, két korsó sörrel a kezünkben. Mielőtt a tábortűzhöz mentünk volna, nekem még sürgősen be kellett ugranom egy titkos helyre, ezért gyorsan a zsoltu kezébe nyomtam a söröm, a karjára akasztottam a pöttyös ridikülöm, és megkértem, hogy énekeljen valamit, majd magamra csuktam az ajtót. És akkor most jön a kép: kérem képzeljük el, ahogyan a Pedellusunk mindkét kezében sörrel, a karján pöttyös ridiküllel magányosan ácsorog egy számára idegen kert közepén éjszaka, amikor egyszercsak odalép hozzá az előzményekből semmit sem sejtő házigazda, és megkérdezi: Segíthetek valamiben?

Hát ezeket nem fényképeztem le.

És még két dolog, ami nagyon tetszett

Az egyik, Kocsis Levente grafikákból álló kiállítás a dörögdi református templomban. Egy egészen kicsi templomot képzeljetek el, a fehér falain pedig fehér lapon fekete grafikákat, olyan törött, néha szálkás, egyenes, szögeltes vonalú ábrákat, és hozzá vidám, franciás zenét. Amikor bementem, olyan szerencsém volt, hogy két fiú éppen valami ilyesmi dalt próbálgatott játszani a templomi orgonán (vagy valami olyasmi hangszeren) és érdekes volt az a sérült, fekete-fehér törött képi világ ezzel a vidám, táncos, élő és élni akaró zenével együtt. Véletlenül kikerekedett ott bent a világ.
   A másik pedig a plébánián egy zsákutcafolyosó, ami imazsámollyal volt lezárva a vége előtt, és erre térdepelve lehetett betekinteni a hajdani pottyantós vécé üregébe, ahonnan tükrök szórták felénk a fényt. Ez volt a kedvencem.

Nyomok a homokban
Egy ló sétált el a tengerparton és még frissiben, mielőtt a hullámok elmosták volna, lefotóztam. Nekem nagyon megtetszett, remélem, másnak is.

Kedves Erika, ez egy szimpatikus kép, szorgalmiként egy disznót adunk érte, szép absztrakt formákat figyeltél meg, a struktúrákat is jól mutatod. (szőke)
értékelés:

Művészetek Völgye - kirándulás
Művészetek Völgye - kirándulás
Művészetek Völgye - kirándulás
Művészetek Völgye - kirándulás
Részt vettünk kirándulásokon, a bátrabbak egy barlangba is lemerészkedtek. Nagy figyelmet fordítottunk a szelektív hulladékgyűjtésre, melynek eredményét nagy örömmel fedeztük fel az utolsó napon, egy műanyag palackokból készült nagy testű vízilovat.

Kedves Emese, megelőlegezzük a három darab citromdisznót abban az esetben, hisz itt egy fényképekkel írt naplót látunk a Művészetek Völgyéről, ha a Pedellus által pillanatokon belül elindított Olvasókönyv rovatba ezekhez a képekhez kapunk egy írott naplót is. Természetesen logikusan következik, hogy nem haiku formáról van szó. Ha többet akarsz tudni a haikuról, nyisd ki az Estiklopédiát. (szőke)
értékelés:

szőrkép

Kedves Tamás, üdvözlünk az Estiskolában. Ez a kép, függetlenül attól, hogy kollázsról, mixelt képről beszélünk-e, abba a sorba tartozik, amiről már több helyütt beszéltünk, egyszerre van valami valós, realisztikus, informatív, figurálishoz közelítő, de alapvetően az egész képet tekintve ritmikai játékot látunk, ennek a kettőnek a vegyüléséről szólnak ezek a történetek. Ilyenkor mindig sarkallatosan az első kérdés fölvetni, hogy figurális felé akarok elmenni, tehát van egy realisztikus üzenetem, vagy pedig keresem folyamatosan az érzelmeket, a ritmust, vagy a szín világát. Nyilván akkor van a legnagyobb probléma, ha nincs eldöntve ez a csapásirány. Hogy én most akarok egy kicsit valódit is, de el is akarok repülni a szürreális világában. Úgy érzem, hogy ennél a képnél, ezen a határmezsgyén mozgunk, egyszerre ézékelhető egy olyan szándék, hogy egy testközeli, tehát konkrét testrészek mixelését látjuk, valamint a textúrával egy elvont értelmezést is, és nem tudom eldönteni nézőként, hogy engem most dolgoztatnak, zavarba ejtenek, hogy egy formavilágon kezdjek el gondolkodni és kutatni és megfejteni kódokat, vagy egyszerűen csak egy ritmikai játéknak az örömét szeretnék nekem bemutatni. Amennyiben a második verziót próbálom megközelíteni, talán mert azt könnyebb, akkor a kép jobb alsó sarkán lévő sötét rész nagyon fontos és jót tesz a képnek, de evvel ha jobbról fölfelé haladok akkor a bal fölső sarokban lévő információ erőtlen ahhoz, hogy egy ikszes ellentétpárt hozzon létre a kar vagy test forma világosával. A szőr kompozíciója középen pedig nem olyan erős információ, mint a szomorkásan figyelő angyal tetoválás a kép bal alsó sarkán. Ha ez a tetoválás a fontos üzenet, akkor pedig azt mondom, hogy a kompozíció belevágott a figurába, tehát nekem a legnagyobb problémám, hogy nincs pontosan meghatározva az üzenet. A pedellusnak egy nagyon képletes és jó megközelítése hangzott el, hogy ez olyan, mint hogyha egy rádió nem lenne jól behangolva. Egyszerre hallom ezen a rádión a Petőfi és a Kossuth rádiót. (szőke)
értékelés:

Vigyázz... kész... RAJT!
Elnézést kérek hogy már régen nem raktam fel anyagot, és ez sem egy házifeladat, csak azokhoz még nincs ötletem, de szeretném ha ezt is megnéznétek. Benik Balázs Veszprém Rally utolsó rajtjának egy pillanata.

Kedves Renátó, mivel te rátetetted direkt az autóra, hogy egyes, azért, hogy bejelentkeztél, legalább egy disznó jár ezért a képért, mivel tehát az autón is ott van, meg be is jelentkeztél, egy disznó. (Ez nem jelenti, hogy a kép rossz, majd lesz lecke a mozgás, akkor nem a szorgalmikra szokásos disznózás lesz majd. Várjuk a leckéket is!) (-szőke-)
értékelés:

Kedves Dénes, a többieknek mondom, hogy ez a Vegyesbolt lemeznek az egyik száma, ezt a Sárfi háznak a szabad kéményes szobájában vettem föl egyszer télen, akkor ott még nem volt fűtés. Azt hiszem, a Klastrom kocsma előtti placcon látható ez az imádkozó sáska, tegnap is láttam egyet. Nagyon szimpatikus, nagyon jól kapcsolod a témákat, nagyon köszönöm a megemlékezést is - de nincs vége a filmnek, az nincs lezárva. (szőke) értékelés:

Szorgalmi portré

Ehhez a képhez azért nem tudunk igazából hozzáfűzni semmit, mert olyan pontosan illeszkedik, talán egy gyógyfürdőben lehetünk, ahol a gőzben látható a fotó alanya, olyan szépen társul ez a paszteles impresszionisztikus, szinte akvarellszerű folthatás azzal a fajta gesztussal és mosollyal az arcon, tehát a helyszín kiválasztása annyira pontosan illeszkedik az arc üzenetéhez, ami miatt igazából ezt a képet nem is érdemes elemezni. Az egészben egyszerre van egy időtlen, éteri, valahonnan a mélyből előbukkanó és mégis egyszerre van jelen benne a drámaiság is. Talán ha lehetőség lesz rá, hogy a képet megismételd, akkor még annyit meg lehet próbálni, hogy a fürdőruha két pántját addig, amíg a fotózás van, eltüntetni a vállakról és így az egész akár egy barokk angyalképpé vagy oltárképpé is válhatna, mert ezek a pántok most visszahúznak a valóságba, azzal, hogy támpontot adnak. Nagyon szép üzenet. (szőke)
értékelés:

A kezdő megváltó

Kedves Feri, ez a kép Pier Paolo Pasolini Madarak és madárkák című filmjének hangulatát idézi, ami azzal a fajta humorral, azzal a fajta kettősséggel, mutatja a hatvanas évek Olaszországát, amiben egyszerre jelenik meg a keresztény kultúra és a baloldaliság - nagyon ajánljuk ezt a filmet megtekintésre. Fontos szereplője a történetnek a filmben egy holló, ami battyog a koldussal és talán beszélni is tud a holló. Visszatérve magára a képre, ezek mellett egyfajta Commedia dell'arte, egy sűrített színházi hangulat érződik, azon a határon van még, ahol ez a fajta humor elfogadható és befogadható. (szőke)
értékelés:

Zuhanyzó

Ez az én véleményem szerint két disznós kép, azért, mert nagyon jó az ajtókeret és a húzó együtt, de egy kicsit akkor már a cserép és a kályha kapcsolódását meg kellett volna hagyni, és akkor az Adidas tusfürdő is jobban belekerül. Elsősorban azért kap két disznót, mert meglátja a valóságban, a helyzetekben az absztraktot és a szürreálist. Paul Delvaux képeire utalnánk, vagy akár René Magritte festményeire, térbeli játékaira.

Válasz vihar után

Válasz vihar után

Mi az a bronz?

Mi az a bronz?

Ági hallgat

Ági hallgat

Tetszik, jó ez az alsó gépállás, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy ha már ezzel a kalap motívummal dolgozunk, amelyen áttűnnek a Szinyei Merse-stílusú falevelek, akkor azt a kalap ívet hagyjuk már meg, ne vágjuk már bele Áginak a vállába, ne vágjunk bele a fonott kalapba. (szőke)
értékelés:

Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik a 2007-es Művészetek Völgye program idején lejöttek Taliándörögdre és meglátogattak bennünket, segítettek a munkában, egyben kérünk mindenkit, aki ott volt, hogy akár képben, akár filmben, akár írásban élményeit, a történéseket ossza meg a többiekkel, vagyis élménybeszámolókat várunk, nem csak mi, hanem azok is, akik nem lehettek velünk.

Ez egy ismétlése az első két leckének.. illetve hódolat a Csallóközi Szépasszony előtt.

Három disznó, mert van eleje és van vége. Nagyon jól dolgozik Dénes a zörejekkel, ezeknek a zörejeknek dramaturgiája van. Nagyon jól dolgozik a némafilmben ezekkel a zajokkal, nyikordul a dugó, a fényképezőgép a palack és mi vagyunk az üzenet - és a feszültség dramaturgiával, lásd felirat, és azért három disznó, mert a palackposta s-betűje pontosan ugyanúgy néz ki, mint ahogyan a Marton-ház falfeliratán a Marton István korcsmája j-betűje is, fordítva van. Ebben ott van az emberi és ott van a drámai is. A többieknek mondom, ha beszélgettek a filmről, hogy hihetetlenül érdekes és izgalmas, hogy Dénesben is mennyi szomorúság van és mennyi bánat. Olyan furcsa látni ezeket a kis jelhagyásokat és nagyon sokotoknál ott van a szomorúság, egyfajta keserűség. Ez nem baj, csak ezt így föl szerettem volna tenni kérdésben pontozáson kívül, hogy olyan jó lenne látni, hogyha örülnétek, hogyha mosolyognátok. Nem kötelező, csak mondom. (szőke) értékelés:

Taliándörögdi etűd
A katolikus templom részlete

Kedves Henrik, én ezt a képet, mivel nem vagyok fotós, önhatalmúlag fekete-fehérnek tekintem, tudom, hogy színes. Rendkívül izgalmas a szürkék és egészen világos fehéreknek a játéka, itt utalnék Vaszilij Kandinszkij munkáira, ritmikájára. Nagyon örülök, hogy abban a nyüzsgésben, abban az őrületben, fesztiválhangulatban egy ilyen letisztult ritmust is fel tudott valaki fedezni. (szőke)
értékelés:

50%-os akt
Azért 50%, mert az én 50%-om volt csak meg, Ági nem akart az aktmodellem lenni. :)

Azért vagyok nagyon boldog, mert végre a Feri elkezd színekkel dolgozni, végre kezd felszabadulni és ragyogni, és ezekből a dramatikus, móraferences történetekből kezd kiszabadulni. Egészen biztos vagyok benne, hogy a női jelenlét az energetikájával ezt tudja generálni. Ez a kép nagyon erős színvilágot képvisel, a feketék és a zöldek, amik szinte kristályokként működnek ott a háttérben és a vörös drapéria, melyeknek kapcsolódásával egy érett hangulatú képet látunk. Ugyanakkor nagyon fontos az az információ, amit Feri leírt, úgy érzem, hogy ez megzavarhatta a Ferit, mert emiatt a kompozíciós rendet elvesztette. Ági feje fölött van egy szakasz, amit ha lentre helyeznénk, abban a pillanatban Ági keble ritmikailag belekerülne ebbe a képbe. Nyilván Feri bánatát vagy zavarát az okozhatta, hogy kimentek a helyszínre és az Ági kint mondta, hogy nem, akkor ő mégse lesz akt. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy ha lehetőség van rá, próbáljátok ismételni a képet, nagyon jó az irány, próbáljatok együtt dolgozni, kezdjetek el közösen gondolkodni ezen az egészen. Ha jól sejtem, ez Taliándörögd és Öcs település közötti nem használt kőbánya, amelyet én már jó ideje tervezek, hogy ha egyszer lenne pénze az Estiskolának mesterkurzusra, akkor mindenféleképp használnánk ennél a fotótábornál akár ilyen célra is. Zsolt megjegyzése, hogy ha nem is lett akt, Ágit meg kellett volna kérni, hogy a fotó erejéig a fekete pántos melltartót vegye le és csak a ruha vörös pántja látszódjon, mert a két vonal így zavaróan, esetlegesen hat, és a kép utómunkájánál a háttérnél a maszkolás közben keletkezett fényudvar túl erősre sikerült. Valamint minden esetben, amikor emberi alakkal dolgozunk, akkor a fotósnak kell szólnia a modellnek, hogy például ne ráncolja így a homlokát. Ezek apróságok, de ahogy haladunk az időben és egyre jobb képeket küldtök, itt az idő ilyenekre is figyelni. (szőke)
értékelés:

Dörögdi csendélet

Kedves Tamás! Egy nagyon speciális békaperspektívát, egy alsó gépállást látunk itt, akik lenn voltak a Művészetek Völgyében, sokat jártak benn a az Ősök Házában, azok tudják, hogy egy egészen különleges pozíciót kellett Tamásnak találnia, mert általában a látogatók ebből a nézőpontból az előszobát, ahol Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva Gaál István Keresztelő című filmjében 1967-ben ugyanitt ült, ahol ez a kislány, nem látják. Mégis azt mondanám, hogy tekintsünk el ettől és mint kompozíciót nézzük a képet. Az előtérben életlenül egy rózsaszín kupakos ásványvizes palack látható. Az élesség a középpontban lévő lábakon és az azon lévő vietnami papucson van, és sejteni lehet, hogy a háttérben az asztalon valami "Művé" szó indulhat el, de a hangsúly az élesség szempontjából a két lábon van. Azon elgondolkodhatunk, hogy mi történne, ha az élességet a vizes palackra tennénk át és mi történne így a kép kompozíciójával, miképp változna meg az üzenete, ez csak egy kérdés, de azt talán érdemes lenne megfontolni, hogy a képen kívül bal oldalon egy kis tükröt, vagy lámpát el lehetett volna helyezni, amellyel a kép jobb oldalán lévő életlen üvegre valamit ráreflektálhattunk volna, megcsillanthattunk volna. Abban a pillanatban, ha valami kis pluszt kap ez a furcsa éteri rózsaszín, (maradhatna akkor az élesség középen), akkor abban a pillanatban elindulhatna az a ritmika, ami a Feri barátai képen látható, magyarán a térben előre-hátra történő haladás. Esetleg ha a füzet bal oldalra kerül, az is beindítaná ezt a forgást, ráadásul akkor a keramit kockák is a lábak felé vinnék a tekintetet, amit így most a füzet megakaszt. Persze lehet, hogy a teremőr kislány észre se vette, hogy Tamás fényképezett, mert esetleg az átmulatott éjszaka után így az ötödik napon már aludt, és ez jelenthetett esetleg plusz leküzdendő nehézséget is, és ha ez az igazság, akkor a füzetet megbocsájtjuk Tamásnak. Zsolt közbeszólt, hogy egy kis trükköt mondana. Mégpedig azt, hogy kis elmozdulással (vagy a modell lábának mozdulásával) elérhető lett volna, hogy a térképre írt Művészetek Völgye feliratból megmaradjon a "Művészetek", így egy izgalmas verbális plusz üzenetet is kapunk - az öreg rókák ilyesmivel szoktak játszani. De ennek elmaradása nem hiba, csak egy plusz lehetőségről szóltunk. Jövőre Tamás újra bekucorodik a sarokba és megismétli a képet a harmadik disznóért. (szőke)
értékelés: