A mozgáslecke filozófikus megközelítésén dolgozom, de még nem vagyok kész.

Mártitól megszokott módon a cím bizonyos szempontból trükkös, mert valójában ezen a képen egy panoráma képet látunk, ami elsősorban a XIX. század végére és XX. század elejére volt erős hatással, amikor is nem különleges optikákkal, hanem egy körbeforgatott kamerával sokszor exponáltak, majd ezeket a képeket mozaikszerűen egymás mellé illesztve egy óriási tájképpé alakultak át. Itt is egy ilyen összeillesztett képet látunk, amin Muybridge mozgástanulmányaihoz hasonló megoldással találkozunk. Egy mozgásfolyamat részeit látjuk, de ez a mozgássor nem egy folyamatot követ végig, hanem hasonló pozícióban, kézenállva mutatja az alkotót, de a gyors mozgás miatt, mint egy furcsa mesefigura, bábuszerű manó, akinek kék haja van és kinéz a fejével a nyakig érő pulcsijából, ez a manó mászkál ott ezen a mezőn, de még akár az is feltételezhető, hogy hat manó, akik rokonok, mert ugyanolyan a hajuk, ők nézegetnek felénk - egyszerűbben a gyors mozgás miatt a lábak csak mint egy lazúr érzékelhetőek. A kép tehát ettől izgalmas sorozat, mert nem a Muybridge-féle mozgásfázisok képletét látjuk, ahol elindul a ló és fölugrik, majd visszaérkezik, hanem nagyjából ugyanazokat a fázisokat a nagy tér különböző helyein egyszerre látjuk. Érdekes feldolgozás ez, mert a cigánykerék ugyanúgy ismétlődik más és más helyszínen és a háttér egy valós helyszínné áll össze. Ez egy mozgófilmes szemlélet, ami egy fikcióvá válik, és ennek az abszurditása a többszörözés. A kép elsődleges megfejtése a szürrealizmus felé hajóz és ettől a térben arrébb helyezésétől jön létre egy képvers. Ez egy bátor vállalkozás. (szőke)
értékelés:

Csaknem egy éve kezdtük a költözködést Balatonra. Végre sikerült kipakolnunk a dobozokból, melyek élete lassan, de annál hevesebben ért véget.
   A tűz kedvéért fényképeztem, nem kérek rá malacot, csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a lobogó tűz önmagában drámai, ahhoz nem is kell nagy elgondolás. Ha meg még hozzá tudnánk tenni valami mögöttes jelentést, akkor még jobb lenne.

Önmagában a tűz így csak egy motívum, és a doboz nem hozza a történetet. Ha csak a lángot látnánk, el lehetne kezdeni dolgozni azokkal a figurákkal, amiket a tűzben látunk. (szőke)

Ez a feladat nem tudott nagyon beindítani. Ezért kivártam azt a pillanatot, amikor már nagyon hívott az ágy, és a fáradtságtól alig tudtam becsúszi a paplan alá. Ezt az érzést, a fényeket és az anyag tapinthatóságát ennél jobban nem tudom visszaadni. Az élességet arra a pontra irányítottam, melyet egyébként is meg szerettem volna kézzel érinteni, azaz a takarót magamra húzni. Minden egyéb indifferens volt számomra.

Kicsit steril az egésznek a megközelítése, nincs nyoma az embernek. A háttéren megjelenő tapétacsíkok és az ágy, a párnák félig rendezettsége és a sejthető minták és ezek perspektívája mind a párna felé mutat. Talán a mélységélességgel mást csináltunk volna, a kép elejétől a hajtásig élesnek kellene lennie, utána a háttér már lehetne életlen. Így a fény és élesség erősítené a térbeliséget. (szőke)
értékelés:

Családi gömbben

Ez a kép minket Török László fotográfus A család című képére emlékeztet, ami korának egyik meghatározó fotográfiája volt. A beküldött munka egyrészt egy önportré is, mert látjuk az alkotót is a gömbben tükröződni, szocio is, mert egy reális családi helyzetet, ünnepet mutat, de ez a szocio realitás azzal, hogy egy karácsonyfadíszen keresztül kerül bemutatásra, el is emelődik egyből erről a valós talajról, de ha ezt a transzpozíciót fejben visszakódoljuk, akkor egy szociografikus helyzetet látunk, anya, apa, testvér vagy barátnő és maga a fényképész, a szobabelső, az ajándékok - a karácsonyi projektet. A dobozokon még rajta vannak a kis papírok is, hogy ki kapja az adott ajándékot, egy kanapét látunk, ahonnan fölugrottak a kép szereplői, akik üzennek, integetnek is nekünk, hogy szia. A megoldás a halszem optikához hasonló, aminek a jellegzetessége, hogy majdnem 180 fokban tud látni és a teret ilyen módon sűríti be egy képbe. Nagyon jó megfigyelés, hogy ez egy ilyen gömbbel is megoldható. Itt most a kivételt erősítő szabályként két disznót adunk, bár szorgalmiról van szó, de nagyon jó meglátás, nagyon jó megoldás, amit Balázs alkalmaz. (szőke)
értékelés:

Egy netfüggő első, óvatos bemutatkozása... ;-)
Javítottam a saját első leckémen, mivel így jobbnak találom; ahogyan a kép címében is jelzem ez már inkább inkább kapcsolat, mint egy önmagában semmit sem jelentő klikk.

Egy érdekes fekete-fehérnek induló képet látunk, amit az alkotó utólag valószínűleg egy plusz színnel megbolondított. Érdekes választás, hogy nem a test kap színt. A kép két szélén van egy-egy centis rész, ami nem képvisel valódi információt, és a kéznél látszik is, hogy ez a rész el van életlenítve, sejthetően a karláncot, vagy órát, vagy a kardigánt retusálta le Nóra. Ez a két plusz rész oldalt nem segíti a kompozíciót, lehetett volna bátran szűkebbre venni és akkor egy fókuszáltabb üzenetet kapunk. Arra azért szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az ilyen utólagos színezésnél két választás van: az egyik, hogy elnagyoltan, mintha csak ecsettel adnánk egy lazúrt, túlfutva a határokon festünk, ezzel mintegy képzőművészeti utalást hozunk létre, a másik, hogy reálisan pontosan körbejelöljük a festendő területet és így dolgozunk. Itt most ezen a képen nem pontos a kijelölés, a határ is túl éles, hisz a valóságban a tárgyak vetett árnyékokkal reflexelnek egymásra és ez módosítja a kontúrok határát is, tehát azt javasoljuk, hogy a photoshop használatánál, ha egyáltalán indokolt a manipulálás, akkor töltsünk több időt azzal, hogy ez szépen, hitelesen történjen. (szőke)
értékelés:

Nagyon szeretem a kislányt, de miért vágjuk a könyökét, a nyalkánc miért tűnik el, és miért nem vagyunk úgymond annyira szerelmesek egy témába, hogy ezekre a ritmusokra odafigyeljünk? Ettől még a kép erős és szerethető, de amennyi tér maradt a fej fölött, annyi minimum kellene alul is pluszban. (szőke)
értékelés: