Hát ez a találka nem volt semmi! Egy nagy csoportosulás kellős közepén állítottam be, ahol András bőszen magyarázta Ági képének jósági tényezőit. Mindeközben Márk és Ákos valami furcsa breaktáncszerű lépésekkel szórakoztatták magukat a hátsó sorban. Ezután mindenki leült és azt néztük, hogy Ági tudja-e követni a saját hajának mozgását. Ügyes lány ez az Ági, elég jól követi a haját, szépen le tudta foglalni mindenki figyelmét. Még azt sem vettük észre, amikor Attila elbújt a székek mögé. Nekem egy kicsit gyanús lett, hogy a kutyák tolatva közlekednek a kertben, de úgy gondoltam, hogy ha senki sem említi meg, akkor én is inkább csendben maradok. Közben András ismét átvette a szót és próbálta papírlapokkal eltakarni a kertben talált monitort, de a lapok kicsiknek bizonyultak, akármerről is próbálta. Közben Márk békésen és nevetve üldögélt a kis kertiszéken, de amikor meglátta, hogy épp felé irányítom a kamerát hirtelen elkomorodott és odahívta a kutyát, aki viszont odajött, mert okos kutya, de nem nézett Márkra, mert nem akarta őt látni ilyen komoran. Közben kiderült, hogy a kutyát se érdekli már a talált monitor és Ákos úgy döntött, hogy beviszi a házba, minden alkatrészével együtt. Én meg úgy döntöttem, hogy leadom neki a drótot, de Ákos azt mondta, hogy inkább a kutyával beszéljem meg. Megbeszéltem vele. Kicsit később Ági talált a szemetesben egy csokis papírt, mert látta, hogy az egyik kutyának tiszta csokis a nyelve és odaadta neki, hogy törölje bele a papírba. Valószínűleg ez nem tetszhetett Noéminek, mert hirtelen fogta magát, haját a szemébe lökte és hazament. Ági viszont egyre jobban érezte magát, mert bekente az arcomat egy kis rúzssal, majd az egészet letörölte a szájával, aztán összecsókolgatta még a pedellust is, meg Andrást is, és aztán fogta magát és Krisztával együtt elindult a kapu felé, mert látták, hogy a másik Kriszta nyitja nekik kifelé. Én meg nagy bánatomban, hogy Ági elment, nekiálltam teletölteni a csokipapírokat a számban lévő csokival, hogy megetethessem vele az egyik, folyton tolató kutyát, aki le sem vette a szemét eme műveletemről. Aztán elcsendesedett a légkör és szolíd beszélgetésbe kezdtünk és folyattuk azt mindaddig még haza nem tolattam. Nem hiszed el, hogy pontosan így történt? Nézd meg a filmemet!

A pedellus megjegyzése: a film egyharmadánál jól látható Szőke lábmunkája is, ami annak köszönhető, hogy a találkozó előtt röviddel abbahagyta a dohányzást - és ez azóta is tart. Mármint az abbahagyás. Tamás pedig képeket is készített, amit a honlapján lehet megnézni.

Szinte természetes volt, hogy a találkozó előtti indulás nem lesz egyszerűen kivitelezett, lassú tánc. András viszonylag előbb érkezett, hogy az értékelésekkel is haladjunk - Márk is odatalált hozzánk Szentmihályra, így rövid betekintést láthatott az "így élünk mi az Estiskolában" élőképes, sajáthangos werkfilmbe. Aztán sitty-sutty, fitty-futty autóba ültünk és irány Ákosék háza. Hála iGo-nak, idő előtt odaértünk. Ákos nyitott ajtót, valóban, mintha kísértetet látna, olyan fejjel nézett ránk, mintha nem is arra a napra lett volna megbeszélve a találkozó. Mint beszámolójából kiderül, álomvilágban volt még akkor.

   Kert, jó idő, kutyák és anyuka terített asztala fogadott minket érkezésünk után. Lassan pörgött fel a beszélgetés, de ahogy szállingóztak az Estiskola tagok, úgy találtunk egyre inkább rá arra az útra, ami végül a képek értékeléséig vezetett. Szerencsére vendéglátónk gondoskodott komputerről is, így a kéznél lévő fényképezőgépek kártyáiról nézhettünk és elemezhettünk munkákat, amiket itt a titkárságon sorra megmutatunk majd. Sajnos 8 körül el kellett indulnunk vissza a városba, Márkot a hónunk alá csapva, egy-egy sült hússal a kezünkben elrobogtunk. Hazafelé Márk még önmagához képest is szótlan volt, talán a tanári kar, vagy a sebesség letetett az ok... Ákos, köszönjük a vendéglátást, édesanyád finomságait és törődését, és a részvételt is, mindenkinek, aki ott volt. Ősztől igyekszünk rendszeressé tenni ezeket a találkozókat. Utóirat: várjuk a többiek beszámolóját is, akár írásban, akár képben, filmben.

az Estiskolások második, 2007. júniusi találkozójáról
Azt ígértem, hogy a kezdési időpont előtt már egy órával otthon leszek, és várom az osztálytársakat, hogy kényelmesen összegyűlhessünk délután ötre. De a legnagyobb kihívás talán az volt, hogy én hazaérjek addigra. Végül bőven sikerült, sőt a négy óra már a fotelben szundikálva ért. Vajon hányan jönnek el végül?
   Úgy negyed öt körül hárman érkeztek sétálva a házunk elé az utcán. Csak rövid időre pillantottam ki, de egyikükben mintha Kovács Tamást véltem volna felfedezni. Lefutottam a kapuhoz, kinyitottam, és nagyon meglepődtem, hogy mekkorát tévedtem: Márk állt ott, valamint a pedellus és az osztályfőnök. András rá is kérdezett: „Mi baj van?” Én mentegetőztem hogy semmi, de nem tágított. Sőt, sikerült úgy zavarba hoznia, hogy még azóta is eszembe jut néha... Na ilyen volt az első személyes találkozásom a tanári karral.
   Végül mégiscsak elhitték, hogy bejöhetnek, és leültünk a kertbe. A pedellus előzetesen azt kérte, hogy ne készüljünk vendégvárósan. Úgyhogy csak némi innivaló és nasi került a kerti asztalra. A várakozás ritkás beszélgetéssekkel telt.
   Legelőször az estiskola alapelveiről, létrejöttéről, céljairól, tagjairól, forgalmáról esett pár szó. Mindez teljesen kötetlen, strukturálatlan társalgás közepette. Aztán a legutóbb a szertárba felkerült videók kapcsán elkanyarodtunk az aranymetszés témájához, és a Fibonacci számsorozathoz. András ennek lényegéről kezdett nagy beleéléssel magyarázni, majd rajzos vázlatokkal is illusztrálni. Eközben alakult ki a végleges létszám.
   A magam részéről nagyon örültem, hogy végül szinte mindenki eljött, és senki sem panaszkodott arra, hogy nehezen talált el hozzánk. Mivel kinyomtatott képeket senki sem hozott magával, kitettünk az egyik asztalra egy PC-t, és néhány osztálytársunk frissen elkattintott, vagy CD-n magával hozott képeit kezdtük elemezgetni. András szerette volna, ha nem csak a saját hangját hallja, hanem alkalma nyílik megismerni, hogy Mi mire gondolunk a képek láttán, hogy mit tartunk jónak, és mit kevésbé szerencsésnek. Kíváncsi volt, hogy mi az, amit észreveszünk, mi az, amit nem, és hogy hogyan fogadjuk be egymás gondolatait.
   Megnéztük például Tamás friss képeit, Dénes hozott és friss fotóit, valamint Ági tematikus fotósorozatát. A vélemények között pedig volt határozott és bátortalan, „másként csinálnám” és „pont így a jó” egyaránt.
   A tantestületnek este nyolc órakor sajnos mindenképpen tovább kellett indulni, így még sötétedés előtt az utolsó diák is elhagyta a kerti osztálytermet.

Ákos

Ui.: Örülök, hogy a vendégeink voltatok, a hely bármikor máskor is a rendelkezésetekre áll. Az ilyen találkozókat talán akkor használnánk ki a legjobban, ha mindannyiunk egy-egy nehéznek szánt, és egységes feladat megoldását vagy megoldásait (fotóit, videóit) hozná magával.

Megintcsak jó étvágyat! Ez a vágyleckesor egy filmes darabja... az idézet Weöres Sándor: Három vízszintes, egy függőleges, a Zene Folkestra-Palya Bea... a Porrrrrrrtugál c. filmzene... (sajna magát a filmet eddig nem sikerült megszerezni)

Kedves Dénes, négy disznóra értékeltem a munkád, (de ebből nem csinálunk rendszert), elsősorban azért, mert nagyon jó a dramaturgiája, váratlan is, mert bár azt hiszi a néző, hogy felkészült a befőttesüveggel az angyalfogásra, mégis nagyon jó az öniróniája, hisz a nézőket fogja be az alkotó, de mégiscsak sokkoló, ahogyan a befőttesüveget az optikához illeszti és közben halljuk a zörgő üveg hangjait. Talán csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a film végénél indokolatlanul hosszú a csend és esetleg javaslat, hogy a csendet néha valami háttér atmoszférával erőteljesebbé lehet változtatni, éppen azért, mert a csend sem önmagától félelmetes, hanem a külvilágtól való elzártság miatt, amely sokszor finoman, messziről érzékelhető. Jóleső érzés látni az utolsó snitteknél, hogy az angyalbefőtt mellett Umberto Eco könyve látható. (szőke) értékelés:

Fel! Támadás!
Hátha ez egy kicsit jobb arc nélküli portré lesz rólam, mint az előző. Igyekeztem földet, vizet, levegőt és magamat egyszerre megmutatni, egy szinte láthatatlan, gyönyörű környezetben!

Kedves Norbert, itt én első ránézésre tulajdonképpen egy Che Guevara fiatalkori, belvízvédelmi építőtáborban való részvételét dokumentáló kép, és a szentesi Marx téren a nyolcvanas évekig látható munkásmozgalmi csoport keveredését látom, lásd Berény Róbert korabeli plakátját. Ide kapcsolható még Márk korábbi leckéje is. Azonban mivel egy beállított képről beszélünk, talán a kép alsó részén lévő vízbe lógó kis fadarabot, ami a hónalj árnyékába szúródik bele, azt kivenném, és ezáltal a tükröződés tisztázottabbá válna. Volt köztünk egy kis vita a Pedellussal, de én fontosnak találom a fölső részen lévő elsüllyedt üveget (szerintem az bot - mondja a pedellus), ez ritmizálja és szögezi falra a képet. A fejlődést sem hagyhatjuk szó nélkül. (szőke)
értékelés:

vágy
Az angyalcsendélet továbbgondolása... valójában az orsi kitette az ablakba száradni a szandimat... alkalom szüli az angyalt.

Ez egy három disznós kép Dénes, és akik ott voltak az első teadélutánon, azok tudják, hogy Dénes sokat dolgozott ezzel a feladattal, és vegyük észre, hogy az angyal bele van téve abba a szandiba, és ezt mindenképp 3 disznóval értékelném, már csak azért is, mert az a szandál van a képen, ami sok minden átélt, amiben Dénes ott volt a találkozón. (szőke)
értékelés:

etetés
drótszerelem
batmanszoba

Kedves Dénes, köszönjük a beszámolót, ha van bővebb információ is erről az utazásról és művésztelepről, akkor írd le kérlek és küldd el nekünk, hogy feltehessük ide. (szőke)

Kedves Márti, a többiek számára mondom, hogy az etűd stílusa elsősorban a budapesti iskolából kinőtt és elszármazott Tarr Béla mikrorealizmusát idézi. Két irány érzékelhető a filmben, az egyik a hang, a másik a "mozgó" kép. Felfedezhető, hogy mozog a kép, jobbra nagyon lassan, talán ez a tudatos használata az egészen minimális mozgásnak próbálja aláhúzni a monoton és idegesítő városi atmoszférát, zajt. Ezzel az ellentétpárral dolgozik a film, a város zajdinamikájával és a szabadságot sejtető felhőkkel. A problémám csak annyi, hogy mindez az üzenet nem rendelkezik kellő súlypontozású kerettel. (Kedves Márti, tudod olyanra gondolok, mint amikor nagyon régen fogtál egy képkeretet, és belebújtál a keretbe és tartottad a kezeddel azt). A többiek számára lefordítva ezt azt jelenti, hogy a filmnek igazából nincs kezdete és nincs befejezése. Elindul, mert betöltötte a számítógép, leáll, mert ennyit küldtek át. Ezt a feszültséget is el lehet fogadni, hiszen az az alcím, hogy élünk, hogy egy életen át berregnek a szabadság felhői, de mégis kell, hogy a nézőnek segítsünk egy felütéssel, egy bevezetéssel és egy lezárással is. Különben nem sűrítődik a film drámája. (szőke) értékelés:

Gyűrű vesztett idő
Arc nélküli portré úgy, hogy éreztessem én vagyok, megmutatom hát a bal karom.

Kevdes Norbert, üdvözlünk a suliban. Bemutatkozó képeden a kompozíció minden eleme az órára viszi a tekintetet és nem a gyűrűre, emiatt nem a gyűrűvel, hanem a kvarcórával foglalkozunk. Talán a kép megismételhető - mi megelőlegezzük a két disznót, hogy megcsinálod - mert egy szűkebb vágás és egy világításában koncentráltabb megfogalmazás ha a gyűrű hiányára erősebben utalna, az jót tenne ennek a munkának. (szőke)
értékelés:

Panelálom

Kedves Feri! René Magritte, belga szürrealista festő megközelítését idézi ez a kép, az ő sajátossága, hogy egy nyitott ablakon keresztül más térbe jutunk. Nagyon szimpatikus megoldás, de fordított ritmusban tudnám elképzelni, felcserélve a tévé és a fő alak helyét. A méretváltás fontos dolog, de nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy átbillenthessen egy szürreális álomvilágba. (szőke)
értékelés:

én, toi
Klasszikus gépes önarcképes, ötszázon felejtett ISO-val.

Kedves Tamás, két eset lehetséges - figyelembe vesszük a címet, amit adtok, vagy nem. Ha igen, akkor ki az "ő" és mi az üzenet? Nem értjük, miért "toi". Félrevezetjük a látogatót, vagy sem? Ha eltekintek a címtől, akkor egy önarcképet látok. De ez az arckép laposra van világítva. Ez nem az érzékenység beállításának kérdése. Ahhoz, hogy plasztikus legyen a képen szereplő tárgy - jelen esetben a fejed - nem elég egy fényforrást használni. Jobbról jön a főfény, de hol a derítés? Miért nem kap balról egy másodlagos fényt az arcod? A másik kérdés a kompozíció kérdése: a fényképező ember gyakran témája az önarcképeknek. De egy ilyen portrénál, ahol ennyire kevés eszközzel dolgozol, mindennek a helyén kell lennie, értékelhetően és elrendezésében is értelmezhetően. (szőke)
értékelés:

időjárásjelentés bonietó és clydetó... operatőr orsi (anya)

Kedves Dénes, egyrészt, lehet némafilm valami, ha az némafilmnek készül. De itt nem arról van szó, hogy némafilmet látunk, hanem egy filmet, aminek nincs hangja. A képek nem indokolják ezt. Márpedig ha nincs hangja, akkor csinálni kell hangot, vagy ki kell találni, hogy ez mitől néma. Másrészt a filmnek egyelőre nincs eleje és vége. A film most úgy kap kettő disznót, hogy egyet anya, aki segít, és Dénes is kap egyet. Ha lesz a filmnek eleje és vége, valamint hangja is, akkor kap egy harmadik disznót is. (szőke) értékelés:

Csendélet

Kedves Márti, a tükröződéses képnek, ami az Estiskolán nagy divat, nem elsősorban a felhők, vagy a butellás üveg, vagy az a valamilyen hétvégi háznak az ablak előtti polca, nem ezek a szerkezetek a titkai, bár a képen nagyon érdekesek az egyeneseknek a ritmusai, osztásai, polc széle, tükröződő ház, ablakszél, vagy akár, hogy függőlegeseket nem találunk, a titok mégis abban a vörös színben rejlik, amelyik a tükröződő butella felületén érzékelhető. Attól izgalmas az egész kompozíció, hogy alapvetően bár sejthetőek színek a képen, tompított kékek, okkeres felületek, szürkék, valamennyi sötétbarna, de összességében mégis inkább monokróm, vagy egynemű tónusrendszeren belül működő visszafojtott rendszert látunk. Kivéve a vöröset. A festészetből tudjuk, hogy elsősorban a plakátfestészetben a századfordulótól ismert technika a szürke és vörös használata, ami mindig diszharmóniát hoz létre. Itt erről a titokról van szó, és ez nagyon jól van arányba hozva, mert a vörös pici, ráadásul az egyetlen görbék által határolt felület is egyben. (szőke)
értékelés:

Csendélet macskakőből

Krisztián, ha jól érzékelem, akkor ez eredetileg egy álló kép lehetett, valahol egy régi század eleji utca régi köveiből. Azt én jó ötletnek érzem, hogy átforgattad fekvő formába és elsősorban ebben nekem az a szimpatikus - miközben a kép nem akar többet egy formai ritmus játéknál - hogy létrejön egy szürreálisabb és asszociatívabb második jelentéstartomány, ami nem kötődik a valósághoz, hisz az egész lehetne egy gyík bőrfelülete is. Ettől válik szerintem ez a kép többé és izgalmasabbá egy dokumentumnál. Ez a fajta második tartalom, üzenet, elsősorban a film sajátja, Eizenstein, Makavejev, ahol például a vágással érik el azt, hogy egy kép saját rendszere indukál egy második üzenetet. Filmnél ezt könnyebb elérni, hogy A és B történetet egymásra vágod és kapsz egy C összefüggést. Ennél a fotónál az A jelentés az álló formájú exponálás, B az elforgatás, amitől A és B összefüggéseként jelentkezik a C szürreális üzenete. (szőke)
értékelés:

Az aranymetszés arányszáma Phi Pheidiasz után. Ahogy az előző részben megtanultuk, hogy Phi = 0.61803 39887... vagy 1.61803 39887... Ha a kettő közül a kisebbik számmal megszorozzuk a teljes fordulatot leíró 360 fokot, 222 és 138 fokot kapunk. Ez a szög jellemző a magok elhelyezkedésére például a napraforgóban vagy a fenyőtobozban. Szintén ez jellemző az új és régebbi hajtások viszonyára.    

Phi-hez közeli értéket kapunk, ha bármelyik Fibonacci számot elosztjuk az előtte levővel. (1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610, 987, 1597, 2584, 4181, 6765, 10946, 17711, 28657, 46368, 75025, 121393, 196418, 317811…)    

A virágszirmok száma gyakran Fibonacci-szám, és Fibonacci-spirálba rendeződnek például a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a napraforgó magjai, a málna szemei...