Szakkör | Page 87 | Látszótér

Moholy-Nagy és Klimt találkozása. Továbbra is a geometria és a tér útvesztőjében.

Az ötlet jó, a kivitelezés egyelőre kegyelemkettes. Alul a szövegnél mi az a basz a képhatárnál? Valószínű valami tipó teteje. És azt kell csináld, hogy a képet kijjebb kell akaszd, hogy több jöjjön Klimtből, persze nézni kell, mit enged meg és mennyire zavaros a tipó a többi részen. Ugyanis ha a kép kijjebb van, te mehetsz jobban a lámpa mögé és így már nem lesz zavaró a tükröződés. Vagy ki kell venni az üveget a keretből. Szóval ezt visszaadom neked, forgasd még magadban, mert a dolog jó térjáték, de a problémákat meg kell oldani. (hegyi)

Na, ez kezd alakulni, ez egészen jó. Kicsit a perspektíva guzmis, és az a két pötty fény az nem kéne, de amúgy igen, ilyesmire gondoltam. Ha nem négyzetes, akkor lenn még lehetne, emlékeim szerint ott volt egy vízszintes ritmus, ki lehet azzal próbálni, valamennyit adni, de ez így is elég jó. (hegyi)
értékelés:

István, a majdnem jó, az tőled nem elég, főleg, ha geometria. A párhuzamosok Karinthy óta tudjuk, a végtelenben találkoznak. A tieid meg valahol a Keletinél. Csálé a gép tartás. A bögre fülei? Helló! Ha geometria, ki kell dekázni az egészet, enélkül nem megy. Ismétlést kérek. (hegyi)

Megint a térelosztás. Nem értelek. Tervezel, építesz, ezeknek benned kell lenni zsigerileg, és biztos benned is van, csak valamiért, amikor fotózol, mintha vázlat lenne, nem törődsz ezekkel. Megvan, ott van, kutya, elég. Nem az. A kép lényege, hogy meg kell a formát találni. A kép formanyelv. FORMA. Minden az. Ez egy feszültséggel teli kép, mert csúcsán áll a háromszög (kutya). Bármikor elbillenhet. Nem baj ez, csak ez ellent fog mondani azzal, hogy pihen. A vonal alatti területen nincs semmi, üres. Oda kell egy labda, vagy, ha semmi, akkor vágd le. És bal felül az a flekk túl van világítva, vagy árnyékolni kell, vagy a többit deríteni és így kiegyenlíteni, vagy utómunka. Ismétlést kérek. (hegyi)

István, ez tök szép lenne, minden oké lenne, de a két háromszög csúcsainak egybe kéne esniük. És balról az az ág, az ott zavar. Annyit lehet vágni, hogy lemaradjon, tartva a képarányt, nem baj, hogy fentről is lemarad még. Kettő csillag, egy építésztől a függőlegest, vízszintest és térelosztást el kell várjam, hogy megcsinálja. (hegyi
értékelés:

Az első oké, ez ahhoz képest semmi. Bocs, ha megvan valami, azt utána nem kell keresni, mi lehet még, mert az már megvan. Akkor az jó, és elég is. (hegyi)

Mondom röviden, mi van. Egy, a 3:2-es arányt tartsd, ne ezt a panorámásabb, filmesebb cuccot. Nem értem, miért divat ez, egyre többen ezzel jönnek, lehet, hogy a gép beállítása ilyen fura, nem tudom, ezt nézd meg. Kettő, a tér el van csavarodva, nem álltál merőlegesen a hídra és partra, ezért olyan fura a híd. A bal oldal távolabb van, mint a jobb, ha így érthetőbb. Végül, az égből kevesebb is elég. lent jó lenne még, de hát ha ennyi van, ez van. Színeiben, hangulatában jó megoldás. (hegyi)

A gondolat jó, és a helyszín is. Ahhoz, hogy egyedül legyen, le kell menni a kamerával és feljebb kell ezáltal őt emelni, központba helyezve ezzel. Azáltal, hogy picit fentről fotóztad, az egész máshogy kezd mesélni, nem az ő egyedülléte a fontos így, hanem csak az, hogy van egy pacák a mólón. A másik az utómunka. A vízen a tükröződés mindig becsap. Jobban túl se lehet azt ott exponálni. Ezért kell az utómunkában a sötét részek középtónusát világosítani. A harmadik, hogy ejnye no, a vízszintessel tessék törődni. Nem lehet ferde. És végül: jobbról azt a fát, meg hogy ott van egy part, le kell hagyni. Mert elvesz a magány érzetéből. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Régóta szerettem volna már csatlakozni hozzátok. Most végre rászántam magam. Kicsit féltem, hogy a negatív kritikáktól el megy a kedvem a fotózástól, de most úgy gondolom, hogy így lehet csak igazán fejlődni. A kép a munkahelyem egyik irodájában készült. A Canon 1300D-nek meg van az a képessége, hogy wifin keresztül tudom vezérelni így az időzítéssel nem kellett bajlódnom.

Köszöntünk, örülök, hogy rávetted magad, és várom a munkáid. Ez egy jó bemutatkozás. Sok mindent lehet tanulni belőle. Ezért jó. Mert ha minden tökéletes lenne, nem tudnék sok mindent mondani rá. Egyik a fejfogás. Ebben most van egy úristen mit csináltam hatás. Ami nem baj, csak tudj róla, hogy a kéz a fejnél mindig valami erős üzenetet hordoz. Ha támaszod az állnál, akkor dekadens, fáradt jelleget ad, ha a homlokod fogod, jönnek a beidegződések, fáj a feje, vagy mi a baj? A másik az óra. Elviszi most a figyelmet. A harmadik a szemüveg. Nehéz kérdés. Formától függ, maradhat-e, vagy sem. Lehet vele játszani a kézben is. Az is érzékelteti, hogy szemüveges vagy. De ez most elvágja a szemed. Akkor feljebb kell tolni. Vagy a fejet úgy biccenteni, hogy ne legyen ilyen vele. De értékelem a munkád, mert őszinte és mert nem sokat vacakoltál, adod magad. Ez fontos. Várom a többi első leckés önképed. (hegyi)
értékelés:

Ez finom, szép munka. Két bajom van. Az egyik, hogy én elhiszem, hogy így volt a külvilág átszűrődése a rojtokon, de ott az most nekem akkor is sok. Virít. És ezzel elviszi a figyelmet erősen magára. Ez FF-ben kiváló lenne. A másik a képarány. Ha tartod a 3:2es arányt, akkor lemarad a radiátorból az, ami nem is kell oda. De amúgy mondom, szép, jó meglátás. (hegyi)
értékelés:

Akár el tudom magamat képzelni a foteben egy pohár whiskeyvel.

A jóisten mentsen meg a pohár viszkitől itt. Az nagyon szájbarágós lenne. Ez egy jó helyszín. Keress történetet hozzá és fotózd meg. Így valóban üres, valami még kell. Nem kötelezően ember, de a bal oldal kívánna valamit oda. (hegyi)

Technikai, expozíciós és divattanácsok télire. Mit vegyünk fel, mit vigyünk magunkkal, ha havat, jeget, hóesést vagy sarat akarunk fotózni. Melegről hidegre, vagy hidegről melegre nagyobb a baj?

Feri, én hajlamos vagyok elhinni, hogy a föld fekete-fehér volt, az ég meg a fák kékek. De ez így végeredmény tekintetében idétlen lett. Mintha két képből raktad volna össze. Mihez kell neked a szín ebben? Mire? A másik a térelosztás. Vagy az ég a fontos, és akkor az előtér fele is elég, vagy az előtér ritmusa, akkor az égből elég a fele. Így nem adja ki. Tedd fel magadnak exponálás előtt a kérdést, mit, miért, mikor. (hegyi)

Olvastam a kommenteket, és abban az értelemben meg kell védenem Mátét, hogy az a jó, ha az ember kipróbál mindent, és itt a Látszótéren az a jó, ha meg is mutatja, mert abból lehet tanulni. Az nagyon nehéz dolog, ha valaki csak készterméket akar mutatni, ott szokott lenni sértődés, mert sokat bindzsizik vele, aztán ha zsákutca, mehet az egész meló a fenébe. Ez a kép nem jó. Azért nem, mert nincs témája. Nincs indoka. Tehát az már majd másodlagos kérdés, következő lépcső, hogy hogyan fotózzak havat. Erről van a HetiHegyiben videó. Viszont az első kérdés az, hogy mikor, mit, miért fotózok. Annak képi oka kell legyen. Tehát valami, ami történt, ami megragadott. Az, hogy esik a hó... na és? Esik. Szokott, télen gyakrabban. Ha nyáron esne, az már érdekes lenne. Tehát mag az, hogy esik, nem elég. A helyszín fontos. Ez a helyszín nem fotótéma így. Ha egy baleset lenne, az más. Elgázolt biciklis. Vagy verekedés. De itt semmi nincs. Ez a baj. (hegyi)

Már régóta gondolkodtam azon, hogy milyen nem szokványos önportrét tudnék magamró készíteni. Ez jutott eszembe.

Én egy lépéssel visszább hoználak. Mindig ez van, az ember nagyot akar gurítani, és így az eredménybe előre nem számolt vagy nem látható problémák ugranak be. Nem kell hármas kép. Nem sok értelme, sokan próbálkoznak vele, de a technika elviszi, azt nagyon be kell tudni világítani, hogy minél kevesebb legyen a feleslegesen összeérő és egymást fedő rész. Ha veszel egy színes lepedőt pl az Ikeában, vagy más ilyen boltban, az is jó háttér lehet, sötétkék, bordó, ilyesmi. Várok egy ismétlést, de elég belőled egyet is egyszerre, aztán ha az megy, majd lehet próbálni kettőt. (hegyi)