Szakkör | Page 89 | Látszótér

Ez vagyok én, még nem találtam meg a helyemet a világban, ez a kép tükrözi hogy szeretnék több felé szakadni, hogy megtanulhassak többmindent.

Üdv a Téren! Jó kezdés ez, örülök, hogy nem elégedtél meg egy igazolványkép bemutatkozással, és hogy benne vagy a játékban. Szóval várok még tőled ám önképeket. Jó a gesztus, a mozgás, van benne kis Anonymous érzet is. Amin változtatnék, hogy fenn azt a belógó izét kivenném, mert így nincs semmi szerepe, csak véletlen ügy, ami nem kell, és egy kicsivel világosabbra és egyben kontrasztosabbra is venném. De mondom, jó, tetszik az, hogy van elképzelésed, mit akarsz mutatni. A többi meg majd jön. (hegyi)
értékelés:

Kedves ez nekem, emléket hoz elő Magritte L’empire des Lumières képéről, persze más ott a hangulat és más itt, ez északibb, hidegebb. Épített és természeti, persze formailag is nagyon jó, de igazán a hangulat, ami megfog, szóval köszönöm, ez nagyon jó lett. (hegyi)
értékelés:

(tombol mint az őrült ki letépte hóláncát)

Az életem egy art bru-vel keresztezett ready made.
Ha ezt most nem érted, mit pofázzak? A teringettét.
A teremburáját, a kupoláját,
a macska rúgja meg a kutya fáját,
az MKKP kapja meg a Kúriáját,
Nagy Árpi vegye el a fa szállítóját.
Kifakadtam és most igazam van,
Lascaux-ban voltak csak homage-ok az art-ban.
Na jól van, ott van még a képírás,
a sfumato, a ready made, de azóta szopás.
Egymástól lopás, sok marketing fogás,
csak egy mandala lehet ma extravagáns.
Egy sima, egy fordít. Ahogy PMK mondaná.
Az art placc csak ordít majd fába szorít mandalát.
Fából vaskarikát ígér nekem,
de a spanyol vigaszt Dali óta nem élvezem.
Nem ért nekem annyit az egész,
mint a boros pincében a nemes penész.
Pénz nyomtok bele, oszt flesseltek: „Szép”
aztán a páncél szekrényben köt ki a kép.
(mi?) Kép a falon! Én így akarom!
A grefkót megöli a legál te barom.
Veszek is egy Tripót a Latarkában
és tovább adok rajta az Elm utcában.
Ez rémálom és nem hiába bírálom,
mint King tesának, nekem is van egy álmom:
Ellehetetleníteni a műtárgy ipart!
Ezek lesztek ti majd: műtrágya art.
Isten szeme mindent lát és nem rak rá árcédulát!
Isten szeme mindent lát és nem rak rá árcédulát!
Lenyúlok egy Csontváryt a Modemből,
felnyomtam az árát is egyből,
kibasztam a Vaterára, öt forint a vételára,
Licitálhat rá a műkincs ipar,
de csak Kuklával baszok ki, nem a piaccal.
…
Jeff Koons a második eladhatatlan,
több százmilliárd euró a bankban.
Ez nem kár amit okoztam,
csak az ok-okozatot felpofoztam.
Leinád Zsáhuj eladhatatlan,
több százmilliárd euró a bankban.
Ez nem kár amit okoztam,
csak az ok-okozatot felpofoztam.
emszí néma eladhatatlan,
Lady Gagarin halhatatlan,
ReMeTeMeN eladhatatlan,
emszí néma hallatlan.
emszí néma halhatatlan,
Lady Gagarin eladhatatlan,
ReMeTeMen halhatatlan,
emszí néma hallatlan

(Mi a kép?)
Mi a pék faszát képzelsz mi a kép?
Ezt megmondta Mitchel már rég:
Wittgensteini család modell aszt kész.
(Fu de szép!) Vagy inkább bosszantó,
mint mikor arról hadovál nekem a Dantó,
hogy Warhol meg a Brilló milyen frankó
és ez igaz is lehetne talán akkor
ha nem lett volna R Mutt már anno.
(Inkább hagyjuk jó?) Inkább baszunk be jól kisbarátom.
Sör, bor, pálinka, szimulákrum,
de ne felejtsd el:
ez referens nem referentum.
Dínom-dánom diri-dom-dom!
Jó kedvem van táncoljunk! Tudom:
nem vagyok egy Barisnyikov,
de ha beszólsz szádba megy a kalasnyikov.
Parancsolj: itt egy parancsikon
amit elrejtettünk egy ikonosztázon
és ezt nem találja meg a mi korosztályunk
amíg elporoszkál itt a bufében.
Én meg karöltve Jean Debuffet-vel
nyers húst rajzolok a gügyékkel,
majd megetetem megnyitón a hülyékkel
(majd megetetem megnyitón a hülyékkel).
Ez egy étel különlegesség:
Pék fasza kép! Pék fasza kép!
Ez egy étel különlegesség,
gasztronómiai érdekesség.
Ez egy étel különlegesség:
Pék fasza kép! Pék fasza kép!
Ez egy étel különlegesség,
gasztronómiai érdekesség.
(khm)
A kiállítást megnyitom,
hogy mit állítasz ki azt leszarom.
A lényeg: a végén úgyis eladom.
Addig ingyen a pogácsa, ingyen a bor.
A művészet dögszaga megcsapott jól,
de kár, de kár, hogy halott.
(de kár, de kár, hogy halott.)
Így soha nem leszek már művész,
néma nem mű hanem igazi vész.
Nem pakol hastaget az üzifaladra,
egy falakban fest szóképet a falakra.
Tehát, ha a művészet halott
akkor én most simán terápián vagyok.
Csődbe mehet a galériátok
a gallérotokig érjen ez az átok:
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
Fulladjon fosba a pénztárcátok!
(fu de szép kép, ugye látjátok?)
Szebb ez a gyerekrajz mint egy Michelangelo,
ja és eladhatatlan mert a hűtőajtón lóg.
Le nem venném onnan senki kedvéért,
el nem cserélném tíz Van Goghért.
Picasso egy picsa – szóval hagyjuk is.
Manet meg a Monet legyen egy pokémoné!
Festékre költök minden pocket money-t
és falra festem ezt a zombi dzsemborit.

Örülök neki, ha újra gépet fogsz és annak is, ha újra leckékbe kezdesz. Én kedvelem a kisvirágokat a fejed mögött, felett, azt azonban lássuk be, rátettél egy lapáttal a közeli gép miatti torzításra azzal, hogy a sapi is a fejedbe van húzva, így ennek van némi humora is, miközben az arc kemény, határozott, szóval nekem működik ez. Hajrá még! (hegyi)
értékelés:

Bemutatkozásként töltöttem fel ezt a képet. Szívesebben állok a gép másik oldalán. A kép a munkahelyemen készült. Az állvány két egymásra rakott szék, és egy cipő volt.

Kedves Lajos, üdv a Téren. Ez egy elég jó bemutatkozás, némi utómunkát és vágást még elbír ugyan, de az őszintesége fontos, és átjön. Persze az is fontos kérdés, hogy a fáradtság mint olyan, alapjában jó fotótéma-e, ezen lehet vitatkozni, ha klasszikus iskolát vesszük, akkor nem optimális a modell szempontjából, mert az üzenetében van így egy kis dekadencia is, de én meg azt mondom, hogy nekem ez belefér. Na, szóval jó lesz ez, és kérlek, készíts még önportrékat, mert érdemes ezzel még foglalkozni, biztonságérzetet tud adni. (hegyi
értékelés:

Ez egy nagyon szép, finom dolog. Drámai. Egy kicsit utómunkában és vágásban piszkáltam rajta, majd nézd meg, mit szólsz, egyrészt az átlót ami adja magát, a vágással határozottabb jelenlétre hoztam, másrészt a jobb felső részt közelebb hoztam a többihez. Nagyon jó ez a rajzos hatás, amit a dér, a lecsapódott mittudomén hoz. (hegyi)
értékelés:

Na, akkor az elemzés, a komment után. Nem leszek hosszú. Egyik: így nem jó mell alatt vágni. Valamennyi kell alá, ez anatómia, nincs indoka felrúgni. A másik, hogy balról van három redő, vagy hogy mondjam, a hegyen, a harmadik után vágnám, alul még hozzá valamennyi, tőlem még felül is jöhet, hogy kiadja a négyzetet, lenne benne feszültség, ami most így kilazul. Kifejezetten tetszik, az, ahogy leválok a háttérről, hogy nem lehet eldönteni elsőre, hogy az csak egy tapéta, vagy valóság, ez jó játék, kell. Azt nem tudom, hogy a szereplő jelenléte így elég-e, fene tudja, én valamit még csináltam volna vele, fogja a haját a szél ellen, vagy valami gesztus, akármi. Na, így. (hegyi)
értékelés:

Kifogyhatatlan a téma.

Ez egy kurva jó kép. Tiszta Tarantino, ha akarom, amint elveszed a kezed a kutyáról, szét fog tépni, ez biztos. Oké, ez vicc is lehet, de az érdekes, hogy ettől függetlenül van egy feszültség a képen, bár látszólag a pózod nyugalmas, meg a kutya is, de pont ez a kéz, ami tartja őt, ez okán lesz az egészben egy olyan érzet, hogy nem tudni, mi lesz, ha nem tartod őt nyugalomban. Ami problémám, hogy a kutya arca be van bukva. Hogy ez az utómunka okán lett így, vagy sem, nem tudom, keményebb, mint nekem kényelmes lenne. És még valami. A ruha. Oké ez így is, csak picit civil. Ha ugyanezt ugyanígy mindent egy középkék elegáns ruhával csinálod, olyan sztorija lesz, hogy megőrülsz, mert onnantól már a két szereplő viszonya erősebb, és nem csak érzetszerűen lesz sztorija, hanem filmszerűen erősen. Érdemes néha kilépni a saját szerepből, neked ráadásul még jól is állna. Lehetne ilyen sorozat is akár, elegáns nő, és a kutya, mert ez a kutya alapvetően olyan decens, olyan fitt, szép, hogy jól szerepelne benne, adná magát. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Amikor az ember megszeret egy képet, nem nézi a hibáit. Persze, hogy láthat ilyen-olyan szöszöket, ha éppen keresi, de nem nézi. Olyan lehet ez, mint amilyen az igaz barátság - hiszen azt a barátot is a hibáival együtt szeretjük. Viki képe pedig egy ilyen közeli barátom lett nekem az elmúlt hónapban. Nem csak a hűségnek és odaadó társnak a klasszikus festészetből is jól ismert szimbolikája miatt, ahogy ott ül, és csak egy puha kézrátét tartja meg, csak egy olyan apróság, amelyen állnak vagy buknak ezek a nagy-nagy dolgok amúgy is! De ahogy az elemzés is írja, van ebben a meghitt és nyugodt pillantban, ebben a mozdulatban egy őrült feszültség is. Milyen apróság, és mennyire igaz! Ott a fűszer, a só... És ezt a feszültséget fokozza a beeső fény is, a színek is - a kék nő a vörös kanapén a fekete kutyával. Mindez a szememnek is kellemes. És mindez olyan kontrasztban van a mezitlábas otthoni kényelem üzenettel, ami számolatlanul varázsol történeteket a kép köré. Igazán vagánnyá, maivá teszi ezt a régit idéző beállítást, és hozzá ad valamit, amivel azt mondja, igen, ezek vagyunk mi ezekben az években. Nem csak mi a képen, hanem úgy általában mi mindannyian. Nagy kontrasztokban, ellentétek között. Világnagy barátsággal, telve a legnagyobb érzésekkel, de mobilpórázon, négy fal között, szűk kanapén, és egy leheletnyi tart vissza. De az visszatart. Köszönöm az élményt! (Mészáros István)

Mészáros Péter képéről jutott eszembe ez a képem, gondoltam, megmutatom Nektek is.

Hol kezdjem, hogy mondjam, nehéz feladat. Mert vannak önálló részei a képnek, amik megállnak, jók, de egyben mégsem adja ki. A fő motívum a semmibe olvadó levélke. Ha akarom, a többi részhez képest ez hiba, merthogy nincs részlet már. Vagy ha ez a jó, akkor ehhez a többi rész túl konkrét és sok és kemény. Van valami hátterünk, ami jót is tenne, de nem értem. Határán van épp, hogy konkrét vagy sem, billeg. A másik a kép szerkesztése. Álló, ami lehetne jó, de sok az alja. Azok a bal alulról belógó mintha selyemfenyő tüskék, azok nem passzolnak. Szóval azt hiszem, hogy a főszereplő önmagában jó, és működik, így, ahogy van, de nem kéne nekem a háttérbe az a fa forma, és az alján se kéne a guzmis kupi. És akkor ha ezek nem volnának, igen szép lenne önmagában a növényke, a fénnyel. Van benne potenciál, ha tudod, érdemes lenne még dolgozni vele. Lehet kérni ismétlést? Azért is, mert ki kéne azt is próbálni, mi van, ha lejjebb vagy, mi van, ha feljebb, szóval izgalmas játék van ebben még. (hegyi)

Előre mondom, hogy ismétlést kérek. Egyrészt a vágás zavaró. Fenn is kéne kicsi még, hogy a kobakjának legyen még íve, de főleg lenn, hogy az arca ne legyen így elszabva. Oké, hogy a tekintet a fontos, de ettől még nem kell tökéletesen bekomponálni középre. Másrészt van ez a lámpa, vagy mi, életlenben, de épp amiatt, hogy nem lehet érteni, micsoda, zavar. Azt javasolnám, hogy egy kicsit még az önképekkel dolgozzunk, mert amit ott ki lehet gyakorolni, az lesz igaz akkor is, ha állatot fotózol. (hegyi)

Ezt most találtam - még nyáron készült. Elkallódott a gépemen, akkor meg sem néztem.

Ez egy szép motívum, egy érzékeny megfejtés is lehetne, de azzal, hogy ennyire bebukik feketébe minden, nincs arcunk. És annyira a sziluett nem elég, hogy megálljon arc nélkül. Nem kell sok. Igyekeztem mutatni, hogy mire gondolok, de sajna még ez is kevés, csak elkezd bekockázni, eredeti híján nem tudom igazán jól mutatni. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! Újra kézbe vettem a fényképezőgépet - ennyit örökít meg ez a kép, semmi egyebet, de nekem ez is fontos.

Üdv újra, örülök neked. Jó ez a portré, sok minden benne van üzenetként, van egyfajta bocsánatkérős jellege is, ha akarom, de lehet benne egyfajta várakozás is arra, hogy mi lesz, ha kinyitod a szemed. Mindenképp jó. Viszont arra ügyelj, hogy ha saját magad fotózod, vedd le a vállszíjat, mert az kivisz a hangulatból. (hegyi)
értékelés:

Jó helyszín lehet ez később majd, kéne hozzá valami vagy valaki még. És jobbra ott van két flekk, az egyik a parton, a másik a kép széle felé a fákon, ami nagyon elüt a környezettől. Lehet, hogy a nap játszott veled, nem tudom, de vagy azokat a foltokat kellene visszább venni, vagy minden mást (kivéve az eget, mert az így is ki van égve) vinni közelebb színben és fényben azokhoz, így több élet is lenne a képben. (hegyi)

Boldog új évet kívánok egy archívból megmentett filmmel Demeter Számadó utcai lakásáról. 1992. szeptember 12-én és 13-án készítettem a felvételt Demeterről, a tárgyairól, mindarról, ami körbevette őt.

Ha leszámítom, hogy balról bever a nap, akkor ez lenne a legizgalmasabb terep a háromból. Itt lehet mesélni, itt van inkább több esély arra, hogy valami elindul a néződben és nem csak annyit lát, hogy ja, szép, szép. Igen, ehhez kell még valami, egy félredobott bicaj, egy ottfelejtett kabát, bármi, ami beindítja és mederben is tartja a sztorit. De kell sztori! Én ebben az irányban mennék tovább. (hegyi)
értékelés: