Szakkör | Page 94 | Látszótér

Az van, hogy nem szerethetőek a tónusok. Ez elsőre hülyén hangzik, tudom. Azt értem ez alatt, hogy van egy falatnyi csúcsfény, ami éget, a többi meg be van bukva. A tónusgörbével kéne játszani, hogy meglegyen, mi ez. Mert így most találgathatok, de az ember meg olyan, hogy ami rejtvényként kerül elé, ahhoz nincs mindig kedve, hogy kitalálja, mi is az valójában. Ahhoz meg, hogy absztrakt legyen, túl konkrétak a részletei, és lásd mint fent, koszos hatású az egész. (hegyi)

Ellentétben a nálam "megszokottal", most a kép látványa/hangulata gyengébb, de legalább van történet benne (vagy csak én látom bele). Meg így legalább van honnan elindulni a fejlődéshez.

Erénye a képnek, hogy lementél a gyerek szintjére és ott dolgoztál. Fentről ez nem lenne jó. A tornatanár azokkal a függőleges oszlopokkal vagy mikkel elég lenne, ott a széle a képnek. No meg hát van az a helyzet, amikor akármennyire jót akarunk, de maga a helyszín, az elrendezése nem dolgozik a kezünkre. Szóval ha még lejjebb jössz és amennyire lehet, még hátrébb, jobban lehetne érzékelni, mi is a cél, ahová be kell fusson a gyerek. Szóval most ennyit tudok mondani, nem voltam ott, ezért a helyet nem ismerve, nehéz javasolni. (hegyi)
értékelés:

Ez valami nagyon régi, majd' 15 éves kép - az első digitális gépemmel készült - a(z akkor még nem) feleségemről. A régi képeket nézegetve akadt a kezembe, és rögtön rátok gondoltam :-) akkoriban még nem okozott olyan gondot az instruálás, mint most. De tanulni is jobb később, mint soha.

Jó alapanyag ez a kép, értem, miért akadt a kezedbe. Alig valamit változtatnék. Alul a deszka aljánál vágnék, az oldala már nem kell, úgy jobb lenne a lezárás. És ugyanott, a deszka világos részét visszább hoznám, a sötétet meg előrébb, azaz a kettőt harmonizálnám. És azon is érdemes lehet elgondolkodni, vajon milyen lenne ez 180 fokkal elforgatva. (hegyi)
értékelés:

Előre elnézést kérek, de arra szövetkezünk itt a Látszótéren, hogy a nyalomahangod helyett igyekszem elmondani azt, amit látok, és amit a látottak kiváltanak belőlem. Ez a színezés zsákutca. Ilyet akkor használ valaki, ha nem biztos abban, hogy a kép képes arra, hogy elmondja, amit szeretett volna, és ezért ezzel a durva eszközzel erősít rá az úgynevezett mondanivalóra. Itt ehhez még kapunk egy elég gyenge verbál poént is. Színes egyéniség, mert ő az egyetlen színes folt a képen? Ott lehet ezt a dolgot megfogni szerintem, hogy az ember a saját indokait számba veszi. Miért érdekes egy láthatóságiba öltözött melós? Egyedül van, megy a hídon? Kilóg az átlagból? Oké, elfogadom, lehet, hogy ezért. Akkor sokkal korábban kell exponálni, amikor még közelebb van. Őt kell helyzetbe hozni. Lehetne ő egy óriás is, ha előbb fotózod, nem is ártott volna, mert maga a helyszín önmagában nem nagyon érdekes, de ha felénk tornyosul a fickó, az már más. Szóval itt is, meg az előző képednél is ezt a színezést én azt javaslom, hagyd el, mert ez rosszabb, mint a barnítás, vagy FF vagy színes, ezt el kell előre dönteni és ahhoz képest dolgozni a továbbiakban. (hegyi)

A helyzet az, hogy az ötlet jó, de nagyon szűkre vágtad az egészet, így a formákba is belevágva nekem ez kevés. Pedig ebből lehetne kihozni valami thriller-horror dolgot is, de ha nincs meg a környezet, akkor a történet sem indul be. A szelektív színezésről majd a másik képednél szólok. (hegyi)

Adtál egy címet, de a kép nem mutat ebből semmit. Ez a két ember így, hátulról alapvetően nem mond sokat, amin ha lenne valami gesztus köztük, még lehetne segíteni, de így ez csak bemondásra az örök szerelem, mert lehet, hogy csak a nyugdíjas klub kirándult. És a lány, ő ki? Ő miért van ott? (hegyi)

Ha fentebbről fotózod, jobban összeállhatna, most a tök a bal oldalon és a többiek a jobb oldalon két csapat, nincs igazi kapcsolat, és a szerszámok is csak sejthetőek. A gyömbér meg így most idegen ott. És hát a csempe, az bajos. Úgyhogy ezt akkor tudod kiküszöbölni, ha kevés a hely vagy a háttér bajos, akkor fentről ezt megfogva ki lehet hagyni dolgokat, amik nem odavalók. (hegyi)
értékelés:

Aranyos, de kéne előtér még. Most szűk a cica körül minden, de az hogy nyalja a száját, önmagában nem viszi el a hátán a képet. Ha lejjebb mégy, akkor persze lehet, hogy elfut a cica, akkor így jártunk, de esélye lenne, hogy közelebb legyünk hozzá, fizikailag is, és így érzelmileg is. (hegyi)

Az van, hogy az időpont megválasztása kritikus kérdés akkor, amikor utcán dolgozunk. Másik napszakban, szórt fényeknél, ha picit felhősebb az ég, nem lesz akkora a kontraszt. Most a légyen sötétben marad. És talán érdemes lett volna olyan pillanatot várni, amikor a gyerek nem takarja le a lovakat, mert jó, hogy van a gyerek, ad neki hangulatot, de így most összemosódnak a formák. A másik dolog, hogy milyen magasan van a gép. Ehhez érdemes leguggolni, mert akkor a lovak szintjére kerülünk, tehát az lesz a fókuszban és nem a mögötte lévő épület ural mindent. (hegyi)

Megkerült a fénykép. Az előtérben levő elmosódott rész miatt esett a választásom az előző feltöltött képre.

A tér használatában ez a jobb kép, de értem, mi a bajod vele, nos igen, ezt ott a helyszínen kell átnézni előtte, mi van a háttérben, ha túl konkrét formák, akkor azok elvihetik a figyelmet akkor is, ha az élességhatáron kívül vannak. (hegyi)

Ez a képem 2 éve készült, Pozsonyban. Eredetileg egy barátom lánykérését kellett hogy fotózzam, és úton a helyszínre nem tudtam nem megállni a téma előtt. Nem azt akartam megörökíteni, hogy a bácsi egyedül van, hanem azt, hogy nincs egyedül, de nem törődnek vele.

Szia Csaba, üdv a téren! Előre mondom, várom a munkáid, első lecke, bemutatkozás és egyebet is, hajrá, toljad! Jók a képed ritmusai, a bácsi hátának, testének görbülete és az épületé, jól rímelnek egymásra, a szituáció is érthető, leirat nélkül is működik, jó, hogy megvártad, hogy legyenek emberek és jó helyen is vannak. Talán annyi, hogy picit a tónusok kopogósak, kevéssé vettem volna kontrasztosra, mert szerethetőbb, érzelmesebb lenne, így most a keménysége a nézőt orientálja is, ami nem nagy probléma, csak a sötétekkel most az alső régióban, ahová nem jön sok fény, be is bukunk picit. De ettől még ez egy príma meglátás és szocio. (hegyi)
értékelés:

A helyszín jó, az időpont is annak tűnik. Viszont ezt eléggé túltoltad effekttel. Egyrészt ráélesítettél, gondolom a clarity is fel van tolva, a színek is túl vannak szaturálva, így az összhatás már olyan lesz, ami a hihetőn túl van. Legyél visszafogottabb az effektezéssel. Ha nem mozgattad be a kamerát, akkor nem kell ráélesíteni, ha meg bemozgattad, azon az élesítés sem fog segíteni. És a horizont. Annak vízszintesnek kell lennie. Ha ez megvan még eredetiben, próbálj valami kevéssé túlhúzott dolgot mutatni belőle, ha az nincs meg, vagy ha abból nem lehet dolgozni, akkor meg kéne majd ezt ismételni. Ja, és a HDR-t felejtsd el, az finoman használva legfeljebb akkor jó, ha épületbelsőben nem tudod átfogni a dinamikatartományt, és nincs mód világítani. De amúgy a HDR a fotó vattacukorkája, eteti magát, de elcsapjuk vele a hasunkat, a legjobb helyzeteket is el lehet vele vinni giccsbe. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, a tárgyak is, amit látok, de itt is ugyanaz a túlhúzottság, túl kontrasztolt megoldás van, hogy az életlenséget és/vagy bemozdulást korrigáld, utólag. Ez bajos. Erre ott kell odafigyelni, hogy azok az alap követelmények, ami itt lényeges, meglegyenek, élesség, tónusok, mert ha ennyire belenyúlsz, azzal nem fogod ezeket utólag megoldani. Sok mindent lehet a laborban (a szoftver is labor), de élesíteni nem. Vagyis amit élesítés címen lehet csinálni, az borzalmas. Ezt ott akkor exponáláskor kell. És mondom, ez sokadik képed, aminél ezt látom, szóval kérlek, ennek nézz utána, mi a hiba kiváltó oka, és találjunk rá megoldást, mert így elpocsékolódnak az ötletek. Ha ez megvan valahol még a valóságban, kérlek ismételj. (hegyi)