1. Önportré, önábrázolás

Nyomás alatt
Hm... Lehet, hogy fejjel lefele nézve érhetőbb lenne a cím. Mondjuk a címmel magával nem vagyok megelégedve a képet meg értékeljétek ti, ha kérhetem.

Nagyon szeretjük ezt a képet, ez a munka nagyon sokat elárul a Dávidról, ez nem fű ebben a kontextusban, hanem az odahajolás, odafekvés, olyan, mintha nekünk bújna, simulna oda, úgyhogy erre megvan a 3 disznó, mert őszinte munka, és nem is értem, hogy eddig miért nem küldtél munkákat, itt a helyed. (szőke)
értékelés:

Feketén-fehéren
Megint én. :)

Nagyon szeretjük ezt a képet, egy tükörképet látunk, ezért van a kép jobb oldali részén ez a sötét folt az optikától, és nagyon jó a gesztus, ahogy az arcával, mint egy áltaános iskolai tankönyvben lévő diák 1968-ból aki az Ulica Uljanova utcában készül a házi feladatát megírni. Lehetne kötözködni, hogy miért van vágva a fejtető, vagy hogy a kép bal oldalából lehetett volna picit vágni, de mindez mellékes lesz attól, hogy a kép nagyon őszinte - tessék, itt vagyok, ilyen vagyok, ezt tudom magamról. Nincs félrebeszélés és ez jó. (szőke)
értékelés:

aTi
levespor...

A kép súlypontjait nem értjük egészen, van egy villanyoszlop, a bal felső sarokban, ott ahogy ez belóg, tulajdonképpen kis ráhagyással aranymetszésben van, ami szép struktúrát is ad. Ha külön veszem a fejet, még ebben a vágott formában is elfogadható, jó helyen van. De a kettő együtt furcsa, talán mert a kép jobb felső sarka üres maradt és mintha nem kapcsolódna a tábla sem ehhez a helyzethez, tehát mintha két kép lenne, nem áll össze egy képpé. Az ötlet jó, de rendbe kellene tenni a kompozíciót. (szőke)
értékelés:

Homage a csikkpesta
Csekk István egy cserebogárgyanús csoporttársam, aki nagyon jó dolgokat csinál, többek közt scannerrel is. Legyen ez a kép tiszteletadás, és hivatalos meghívó neki az estibe, mer ha csak úgy szóban hívom akkor: - hát nem is tudom, jó majd megnézem, meg bla-bla-bla...

Az üzenet személyes jellegének örülünk, már csak István munkáit várjuk válaszul. Ennek a technikának az volt a lényege annak idején, amikor a fénymásolók kezdtek bejönni, hogy az ember a kezét vagy az arcát ráhelyezte a fénymásolóra, és főleg az arcnál érdekes ez, hogy olyan nagy fényerővel exponált a fénymásoló, hogy a szemet be kellett csukni. És igazából azon túl, hogy szinte grafikus és szilutettes a kép, van az egésznek egy ravatalszerű, halotti maszkszerű, nyomozati anyaghoz hasonló drámája, hisz az ember nem tudja kinyitni a szemét. Ettől van egy furcsa totemszerű hangvétele, ráadásul mivel a testfelület egy részét oda kell nyomni az üveglemezhez, van egy térképszerű kiterítettsége is, ez okozza a sokkoló hangvételt. Picasso rajzai, kubista portréi juthatnak eszünkbe erről a furcsa térjátékról. (szőke)
értékelés:

Tavaszi csúfolódó

A Nibelung-ének és a finn eposz lápvilágból előtörő nimfa érzékiségét felénk csillantó tavasz üzenetét kapjuk, de a fények kopognak, és a kék szőrből lehetne többet is látni. (szőke)
értékelés:

Köszönjük a javítást, így jobb, a fényekre legközelebb kell figyelned majd.

Melós
Figyelek én...

Szeretjük, mert így, ahogy dolgozik, ahogy mutatja magát az alkotó, személyes és őszinte, de annyit kérünk, hogy azt a fene élességet, azt állítsuk be oda, ahova kell, mert most a szerszám nyele az éles, ami a legkevésbé fontos. Ha a fűrész lenne éles vagy a fej, mindkettő mást mutathatna és más irányba vihetne bennünket, nagyon fontos, hogy az élesség éppúgy eszköz a hangsúlyok megtalálására, mint a fények vagy a formák játéka. (szőke)
értékelés:

Önarckép buszon
Kicsit furcsa a színe, de hajnali. Eltartós technika...

Nagyon szeretjük ezt a képet, a szubjektív idealisták csapatát erősíti, áldozatos, sebezhető és őszinte, nagyon jól átad egy hangulatot, bár egy útiképet látunk, de mégis üzenet, a Sztivüny világ, amiben van valami ártatlan, esendő öröm. (szőke)
értékelés:

Le Fabuleux destin de Saci Török
Erről a képről mindig ez jut eszembe:)

Azt nem mindig értjük, miért adtok ilyen címeket, és érzésünk szerint ez a kép nem a te munkád, hanem rólad készítették. Kérünk, ismételd meg ezt a leckét úgy, hogy magad készíted a fotót. (szőke)

Én-kép
Tényleg nagyon nehéz önarcképet készíteni, nagyon sokadik rosta után választottam ezt a képet. Még ezzel sem vagyok megelégedve, talán a hiúság, talán a hozzá nem értésem miatt.

Esetleg még azt tudnám elképzelni, hogy a lámpafény még közelebb van a fejhez, és talán azt még, hogy a falhiba zavaró picit. A másik, hogy ha egy füzetlapot magad elé tartasz, az egy pici derítést tudna adni ahhoz, hogy a szád és az arcod jobban látszódjon, ennyi minimális derítés segítene. Nagyon jó az irány, foglalkozz még ezzel a dologgal. (szőke)
értékelés:

Feketén-fehéren
Ez lennék én. :)

Az megint egy kérdés, hogy ki készítette a képet. Egyébként nincs baj a képpel, talán az életlensége, talán a gesztusok, talán, hogy kicsit igazolványképszerű... Ez még nem nyitott kapus kép. Kérünk ismétlést erre a leckére. (szőke)

Öntükrös
tigris! tigris!

Nem tudom, mi az a tigris-tigris, ahhoz nem értek, de az nagyon tetszik, hogy a kép jobb alsó sarkában a tükröződés ritmusokat hozott létre, ezzel egy egész új szegmenst hoz létre és ez helyrerántja a képet. Lehet, hogy ha ez a sötét, amit az arc alatti pulcsival folytatódnak tovább, akkor a kép borulna. Örülök, hogy egy eszközt, egy torzítást (remélem nem digitálisat) használ az alkotó, és ezzel a játékkal, a darabolt felületekkel egy félelmetes és felkavaró képet hoz létre. Ebbe belesegít, hogy a szem felfelé néz és a szem fehérje kékes árnyalatot kap, erről Jack Nicholson jut eszünkbe a Ragyogás című filmben , az a furcsa, skizoid állapot, amihez ezt az eszközt jól használja Dénes, és azért használja jól, mert ez nem önmagában való folyamatot hoz létre, nem l'art pour l'art használódik, hanem a kép üzenetét erősíti, a félelmet és a belső állapotot mutatja, egy új arcát mutatva Dénesnek. Attól félek, hogy ez az arc eddig is megvolt, csak eddig nem küldött ilyet, csak a barbibabásat, de végre megtudjuk, ki az a Dénes. (szőke)
értékelés:

Pista

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

pékcranÖnarckép
Kicsit csaltam mert csak az arcom egyik felét használtam fel képhez, bocsi...
De hát a másik felem az ugyanaz!

Egy ügyes geggel dolgozó képen tükröztetést látunk, egy nagyon jópofa humort, sokkoló, meglepő lehetőséget lát az ember, a szemek különböző iránya okán, elsőre elgondolkodtunk, hogy milyen ügyes technikája van Tamásnak, hogy így tud kancsalítani. Azért ez a kép nem egy barátságos kép, ez az önirónia jó irány. Ez a pozitív rész. A másik fele arról szól, hogy tévedés, hogy a két arcfelünk ugyanaz lenne, nincs olyan ember, akinek a két orcája egyforma volna, ezért is idegenkedünk, sőt, akár a felismerést is nehezítheti, ha egy olyan képet látunk, ahol mint ennél is, a bandzsítás nélkül mondjuk egy tükörrel átmásolják az egyik arcfelet a másikra. Ezért is bukik le a kép, a bandzsításon kívül, merthogy nincs semmi különbség a két arcfél között és ez lehetne a továbblépés iránya is, hogy elhelyez valamit az egyik orcán, valami bőrhibát vagy akár egy hajtincset, mert akkor az első szintű ismétlésnél tovább tud nézelődni a befogadó. (szőke)
értékelés:

Borg
Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.

Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés:

Ez egy régebbi kép, amikor még csak mi ketten voltunk.

Sarolta anyaság sorozatából látunk egy újabb képet, aminek értékelésénél az elején egy kétségünknek kell hangot adnunk, mégpedig annak, hogy vajon a képet Sarolta készítette-e. Természetesen ezt most nem tudjuk biztosan eldönteni, tehát elfogadjuk azt az irányt, hogy feltételezzük, hogy egy állványról, vagy a szekrényről önkioldóval időzítve készült a felvétel, mert ha nem így lenne, akkor azt kellene mondanunk, hogy mint saját lecke, nem tudjuk értékelni. A kép egy meghitt pillanatot mutat, nagyon érdekes a beáradó napfény ereje, az ellenfényből kialakuló bensőséges hangulat a kisbabával, azonban ezt a bensőséges idillt képileg megzavarja a piros mackónadrág, mintegy visszarántja az elemelt, éteri magasságból a konkrét lakótelepi nappali vagy hálószóbába. Tehát ezzel azt akarjuk mondani, hogy egy fénykép elkészítésénél el kell dönteni, hogy mi a cél, hogy egy szociografikus helyzetjelentést akarunk küldeni, vagy egy több rétegű, a valóságot elvontan is ábrázoló munkát. Amikor ez nincs eldöntve és keveredik a két irány, akkor a néző maga is zavarba jön, hogy mit is lát tulajdonképpen. Szeretnénk, ha Sarolta megismételné a portré leckét annak értelmében, ami a feladat, vagyis saját magáról készítene ő maga egy arcportrét. (szőke)
értékelés: