1. Önportré, önábrázolás

Megint én. :)

Nagyon szeretjük ezt a képet, egy tükörképet látunk, ezért van a kép jobb oldali részén ez a sötét folt az optikától, és nagyon jó a gesztus, ahogy az arcával, mint egy áltaános iskolai tankönyvben lévő diák 1968-ból aki az Ulica Uljanova utcában készül a házi feladatát megírni. Lehetne kötözködni, hogy miért van vágva a fejtető, vagy hogy a kép bal oldalából lehetett volna picit vágni, de mindez mellékes lesz attól, hogy a kép nagyon őszinte - tessék, itt vagyok, ilyen vagyok, ezt tudom magamról. Nincs félrebeszélés és ez jó. (szőke)
értékelés:

Csekk István egy cserebogárgyanús csoporttársam, aki nagyon jó dolgokat csinál, többek közt scannerrel is. Legyen ez a kép tiszteletadás, és hivatalos meghívó neki az estibe, mer ha csak úgy szóban hívom akkor: - hát nem is tudom, jó majd megnézem, meg bla-bla-bla...

Az üzenet személyes jellegének örülünk, már csak István munkáit várjuk válaszul. Ennek a technikának az volt a lényege annak idején, amikor a fénymásolók kezdtek bejönni, hogy az ember a kezét vagy az arcát ráhelyezte a fénymásolóra, és főleg az arcnál érdekes ez, hogy olyan nagy fényerővel exponált a fénymásoló, hogy a szemet be kellett csukni. És igazából azon túl, hogy szinte grafikus és szilutettes a kép, van az egésznek egy ravatalszerű, halotti maszkszerű, nyomozati anyaghoz hasonló drámája, hisz az ember nem tudja kinyitni a szemét. Ettől van egy furcsa totemszerű hangvétele, ráadásul mivel a testfelület egy részét oda kell nyomni az üveglemezhez, van egy térképszerű kiterítettsége is, ez okozza a sokkoló hangvételt. Picasso rajzai, kubista portréi juthatnak eszünkbe erről a furcsa térjátékról. (szőke)
értékelés:

Figyelek én...

Szeretjük, mert így, ahogy dolgozik, ahogy mutatja magát az alkotó, személyes és őszinte, de annyit kérünk, hogy azt a fene élességet, azt állítsuk be oda, ahova kell, mert most a szerszám nyele az éles, ami a legkevésbé fontos. Ha a fűrész lenne éles vagy a fej, mindkettő mást mutathatna és más irányba vihetne bennünket, nagyon fontos, hogy az élesség éppúgy eszköz a hangsúlyok megtalálására, mint a fények vagy a formák játéka. (szőke)
értékelés:

Erről a képről mindig ez jut eszembe:)

Azt nem mindig értjük, miért adtok ilyen címeket, és érzésünk szerint ez a kép nem a te munkád, hanem rólad készítették. Kérünk, ismételd meg ezt a leckét úgy, hogy magad készíted a fotót. (szőke)

Ez lennék én. :)

Az megint egy kérdés, hogy ki készítette a képet. Egyébként nincs baj a képpel, talán az életlensége, talán a gesztusok, talán, hogy kicsit igazolványképszerű... Ez még nem nyitott kapus kép. Kérünk ismétlést erre a leckére. (szőke)

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.

Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés: