1. Önportré, önábrázolás

Kislányommal
Leírás: 1/125, F/4,2 , 70mm, vaku -1 ev, iso200

Kedves Ferenc, ez egy kettős portré, valamikor most készülhetett, ezt az őszi színekből is érzékeljük. Kompozíciós rendjében szimpatikus a kép, de a fej fölött lévő pluszt leemelném, és a kép aljára helyezném, hogy a pad, a térdek is jobban látszódhassanak. Ezzel jobban rátok fókuszálna a komponálás. A gyerek feje mögötti szamárfül ág sem szerencsés, és valamivel ezt az idilli nyugalmat, ezt a szinte túl széppé varázsolt romantikát megbolondítottuk volna, hogy közelebb kerülhessünk hozzátok. (szőke)
értékelés:

Mindennapi számonkérés
Beszélgetés önmagammal, hiszen a tükör hazudik a legrosszabban...

Kedves Sándor, nagyon szimpatikus, tetszik az alkotás, annak is örülök, hogy a kép jobb oldalán látható arcnál nem vágtál bele a fülbe. Talán a tükröződésnél az optika kis elmozgatásával a haj részből vagy többet kellett volna adni, vagy kevesebbet, mert valahogy úgy érzem, hogy a kettő között eldöntetlenül állunk, hogy egy egész fejportrét, vagy egy közelit akarsz mutatni. (szőke)
értékelés:

Meglepetésként Szentes város fúvószenekara eljött az Ősök Házába, hogy Andrásnak zenéljen egyet. Én meg fotóztam.:)

máskép

Kedves Tamás, valószínűleg egy egész falunak a disznóvágása utáni eseményt látunk itt, (ha jól látom, ezek disznó fogak, álkapcsok) vagy gyűjtitek, vagy indián népzenével foglalkozol, ott a csörgőket szokták ilyen fogakkal megcsinálni. És belesejlik az egészbe, mintegy a pokol tornácáról Tamás alulról megvilágított, félelmetesen az optikába néző portréja. Ez a kettő így együtt küldi az üzenetet. Ott van a valóság szembe velünk, rettegünk - de megmondom őszintén, nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Passz. Most akkor kiderült, hogy Tamás egy ördög, vagy mi? Nem tudom. Bocs. Zsolt majd kitalálja. (szőke)

Kösz András... Zsolt első ránézésre annyival van könnyebb helyzetben, hogy volt szerencséje beszélni Hermann Nitsch-csel, amikor a kiállítását csinálta a neten, így tehát első kézből ismeri a misztériumjátékok egyik atyjának hitvallását. No de Nitsch-nél a befogadó is be van vonva a játékba. Itt pedig eldönthetem, hogy rémülök, vagy sem. Zsolt a kép üzenetéről ennyit tud mondani. Ami a formai megvalósítást illeti, nem értem, a kép széleinek világos foltjait, mert az a figyelmet szétszórja. A fejed is nagyon föntre került, kompozícióban nem indokolt az, hogy a fejtetődből vágsz. Hogy összességében is szóljak: két réteg, két layer, két filmkocka van egymásra téve, de ez a két réteg nincs kapcsolatban. Az egyik is egy önálló munka, a másik is, és mégsem igaz a matematikai képlet, hogy 1+1=2. Itt nem lett kettő, mert nem képeznek egységet, nem erősítik egymást, nem hoznak létre új, tágabb értelmezési kört. Ez volt az előző képednél is a helyzet. Ahhoz képest mindenképpen előrelépést látunk, mert kevesebb a zaj. Talán most az a feladatod, hogy ezt a matematikai képletet is létrehozd a munkádban. Aztán majd az, hogy 1+1=3. Az a végcél. (Azért egy disznó, mert a múltkori kettő volt, de ez azon nem lépett igazán túl. Dolgozni, dolgozni, dolgozni - várjuk az új munkáid.) (hegyi)
értékelés:

A trehány
Ez a kép egy misztikus helyen készült! Számomra a világ legkedvencebb kanapéján!

Kedves Norbert, egyrészt ez a kép nem portré, de nem is egész alakos bemutatkozás. Másrészt a kép nem csak címében trehány, hanem megfogalmazásában is. Ezt most nem elemeznénk, mert nem tudunk olyan fogódzkodót, amin elindulva ezen a beállításon segíteni tudnánk. Tessék felállni a kanapéról és normális világítással és átgondolt képszerkesztéssel újrafogalmazni a hármas leckét, amennyiben teljes alakos bemutatkozást szeretnél. (szőke)

Szorgalmi portré

Ehhez a képhez azért nem tudunk igazából hozzáfűzni semmit, mert olyan pontosan illeszkedik, talán egy gyógyfürdőben lehetünk, ahol a gőzben látható a fotó alanya, olyan szépen társul ez a paszteles impresszionisztikus, szinte akvarellszerű folthatás azzal a fajta gesztussal és mosollyal az arcon, tehát a helyszín kiválasztása annyira pontosan illeszkedik az arc üzenetéhez, ami miatt igazából ezt a képet nem is érdemes elemezni. Az egészben egyszerre van egy időtlen, éteri, valahonnan a mélyből előbukkanó és mégis egyszerre van jelen benne a drámaiság is. Talán ha lehetőség lesz rá, hogy a képet megismételd, akkor még annyit meg lehet próbálni, hogy a fürdőruha két pántját addig, amíg a fotózás van, eltüntetni a vállakról és így az egész akár egy barokk angyalképpé vagy oltárképpé is válhatna, mert ezek a pántok most visszahúznak a valóságba, azzal, hogy támpontot adnak. Nagyon szép üzenet. (szőke)
értékelés:

Portré

Kedves Erika, ötdisznó! (szőke)
értékelés:

én, toi
Klasszikus gépes önarcképes, ötszázon felejtett ISO-val.

Kedves Tamás, két eset lehetséges - figyelembe vesszük a címet, amit adtok, vagy nem. Ha igen, akkor ki az "ő" és mi az üzenet? Nem értjük, miért "toi". Félrevezetjük a látogatót, vagy sem? Ha eltekintek a címtől, akkor egy önarcképet látok. De ez az arckép laposra van világítva. Ez nem az érzékenység beállításának kérdése. Ahhoz, hogy plasztikus legyen a képen szereplő tárgy - jelen esetben a fejed - nem elég egy fényforrást használni. Jobbról jön a főfény, de hol a derítés? Miért nem kap balról egy másodlagos fényt az arcod? A másik kérdés a kompozíció kérdése: a fényképező ember gyakran témája az önarcképeknek. De egy ilyen portrénál, ahol ennyire kevés eszközzel dolgozol, mindennek a helyén kell lennie, értékelhetően és elrendezésében is értelmezhetően. (szőke)
értékelés:

Noémi portréja
Íme a második házim. A fényképkészítést ötvöztem a fényképszerkesztéssel, a színes képből fekete-fehéret öregítettem. Utaztam az időben... nem emlékszem, hogy festettem kisgyerekként a fekete-fehér képeken. Talán nem is készült rólam fekete-fehér. Meg talán semilyen:-))

Kedves Noémi, formailag egy jó képet látunk, szépek a ritmusok, jó az ötlet, a gesztus is, abban kis ellentmondást vélünk feldedezni, hogy úgy hívsz időutazásra, hogy közben a sminked, hajad nagyonis mai maradt. A külső és belső egyaránt fontos. Előbb lélekben, érzelmileg hangolódik rá a modell a feladatra, de ez nem elég, ha a kép formai alkotóelemeire a fotós nem figyel oda. Itt jelen esetben ha jól látjuk te vagy a modell is és a fotós is, emiatt a a ráhangolódási folyamat előtt kritikusan meg kell figyeld, hogy a beállítás, a smink és a jelmez is azt az üzenetet erősíti-e, amit a gesztus a belső ráhangolódáod után mutat majd. Ennek ellenére egy jó ötletet látunk, érdemes lenne talán ezzel a kérdéskörrel többet foglalkoznod, hogy megteremtesz magadnak mese történeteket, amikben aztán mint szereplő, le is fotózod önmagad. (szőke)
értékelés:

Portré
Ez egy ki nem dobott kép. Azon a napon, amikor ide akartam portrét készíteni magamról, aznap végül nagymamámat fényképeztem le a meszeléshez kipakolt szobában. Ez egy olyan kép, amikor előtte kipróbáltam, hogy jó lesz-e a fény, meg hogy működik-e a kölcsön kapott vaku. A kép letörlése helyett azért tettem ide (miután a széket és az állványt a képen messzebbre „toltam” magamtól), mert arra gondoltam, egyfajta őszinteség, ha olyan képet teszek fel, amiről a kép elkattanásának pillanatában nem gondoltam, hogy bárki is látni fogja.

Kedves Ákos, elsőként is azt kell tisztázni, hogy ez inkább nevezhető enteriőrnek, mint portrénak, nem csak azért, mert szinte a teljes alak látszik, hanem azért, mert a kép alanyáról nem sokat mond el ez a beállítás. Nem tudhatjuk, hogy te vagy a fotós vagy te vagy a modell, nem érzékelhetőek a gondolatok, tehát a testi hasonlóságon kívül nem sokat tudunk meg rólad általa. Ami pedig technikai kérdés, hogy a háttér és a főalak szinte egy tónusban van tartva, vagyis ezzel a világítással az eredmény térbelisége nem érzékelhető. Mégis három disznós a kép, mégpedig azért, mert hiányosságai ellenére (amik miatt két disznós lenne) érzékelhető egyfajta fejlődési ív a munkáidban és ez mindenképpen dícséretes. (szőke)
értékelés: +

Kedves Dénes, nagyon jó színészi munkát látunk, ez egy különösen nehéz feladat, hiszen szinte csak arccal, arcmimikával oldottál meg csomó mindent, a reflexiókat a háttérben létvő tévé képernyőre. Öt nagy részből épül fel a filmed. Egy bevezető, majd egy mese, egy zene, még egy zene, és egy befejező rész. Mindegyiket nagyon jónak tarom, de ebben az aránykapcsolódásban a Frank Zappa részekből kevesebbet hagytam volna, mert a többi szegmens is csak egyszer van kiemelve. Vagy ha játszani lehetne ezzel a gondolattal, akkor a legutolsó rész, hiszen ott valódi társaiddal valódi jelenet látható, sokkal jobban izgatna, sokkal jobban arányosítanám, mint a zappa anyagot. (szőke) értékelés:

Merülés

Merülős portrém. Mártás - mondhatnám, ha mernék még viccelni a címekkel. :) (Itt természetesen nem én nyomtam meg a gombot, csak kitaláltam, hogy mit szeretnék mutatni, és a készült sorozatból válaszottam egy olyat, amivel egyetértek.)

Kevdes Márti! Érkezett hozzánk egy látszólag egyszerű, amúgy összetett üzeneteket tartalmazó kép. Elsődlegesen azt értem az összetettségen, hogy első ránézésre figuratív kompozíciót látunk, amiz akár gondolhatnánk provokatívnak is. Mindez még jobban bonyolódik, mert maga az emberi alak (félalak) az álló formátumú képnél fejjel lefelé és kicsit tengelyében döntött formában néz ránk. Olyan ez, mintha a régi nyelvből azt hallanánk, feje tetejére állított világ. Ugyanakkor az is eszébe juthat az embernek, hogy talán egy tánc őrületes forgásainak pillanatnyi perdülő kockáját látja. Persze tudom én, hogy egy kád vízben fekszel és valaki lefényképezett, nem ezt akarom megfejteni. Visszatérve, akár a feje tetejére állított világ, akár a perdülő tánc asszociációja, mind a kettő azért jön létre, mert valójában a fekete fehér kép ritmusarányai dinamikát hordoznak. Nem diszharmóniát, de nyugalmat sem. Ezek az összefüggések sugallják azt, hogy a képet ne elsődleges szintjén csak egy félaktként elemezzük, hanem egy picit a képszerkesztés arányai szerint is kezdjük vizsgálni. Véleményem szerint így kapjuk meg a kép fontosabb válaszait. Tónusaiban három nagy meghatározó egységgel dolgozik a kép, a feketével, szürkével és a fehérrel. Hadd tegyem hozzá, hogy bár egy tónusokkal építkező képet látunk, mégis a szürkék árnyalatai redukálva vannak, így valójában a képen lévő feketék, egyféle szürkék és szinte ecsettel ráfestett fehérek jelentik az egységet. Közérthetőbben fogalmazva a kép alkotónak valószínűleg csak kapaszkodó, vagy idézőjel a test ábrázolása, erőteljesebb élményt látunk a foltok arányaival, tónus ritmikájával. A balról jobbra ferdén, szinte ecsetvonás-szerűen húzódó csíkokat - lásd haj foltjai -, a 18-19. századi japán festészethez vagy a haikuk inspirálta japán akvarellekhez kapcsolnám. Mindenféleképpen ebből fontosnak tartom megjegyezni a gesztust. Nem csak figurális vonatkozásában látunk a képen gesztus üzeneteket - "nézzétek, itt vagyok itt van a ti csábító, huncut mosolyú puttótok" - de ugyanilyen gesztusrendszert látunk a színek tekintetében is. Ha nemcsak a dinamika és a lendület lett volna fontos, akkor valószínűleg a szürkékben sokkal több finomabb árnyalatot is felfedeznénk. Mindezek tekintetében, ha jól keresgélünk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy a kép alkotásával létrehozott cél - figyelemfelkeltés, zavarbaejtés - teljesül, úgy formailag, mint verbálisan. (szőke)
értékelés:

Itt most próbálok pozitv kisugárzású munkatárs lenni
Lusta vagyok, ezért olyan portrét próbáltam csinálni, amit máskor is fel tudok használni. Azaz olyat, amin jól mutat az ember, de a ruházat, a helyszín és a tárgyak is hozzám tartozzon, azaz ne kamukép legyen. Ehhez, a következőket próbáltam a képre vinni: Nyugalmat árasztó, de komoly környezet; Komoly tekintet, de könnyed testtartás; Legyen rajta státusszimbólumnak számító kütyü (laptop), de lehetőleg ne domináljon; Valami színharmónia (kék ing – sárga irattartó); A szellemi munkát jelzendő toll, de csak egyszerű, hogy véletlennek tűnjön; és kicsit alulról fényképezve, hogy érezze az ember, hogy felfelé néz. Kérdés, hogy nem vittem-e túlzásba, nem lett-e irritáló?

Kedves Ákos, sorolom a problémákat. Formai dolgokat először. A laptop feketéjéből többet kell adni, vagy épp csak jelzés értékűt. A sárga a kékkel és a szürkészöldes háttérrel együtt egy agresszív folthatást kelt, vagyis vagy nem kell jelen lennie, mint színhatás, vagy még többet kell belőle adni, dinamikusabbnak kell lennie. A beállított póznál a tested alkotta ív akkor zárulna, ha lent többet adnál magadból, így ezt a formát, mozgást elvágtad. Mivel tehát a feketébe, sárgába is és az alfeledbe is belevágsz, így megtörik a kép ritmusa. A test hajlata adná a ritmusát a képnek, aminek ellenpontja lenne a fekete laptop és a sárga iratrendező. A színek összeválogatása, ha az arc üzenetét tesszük középpontba, szintén hibás, mert minden szín ugyanabba a világos tónusrendbe tartozik, így ezzel a lapos világítással, vakuzással megfagynak a gesztusok. Azt talán már te is érzed, hogy túlkomplikáltad a dolgot abból a szempontból is, hogy vagy a laptopon dolgozol azt az öledbe véve, vagy tollal írsz, de ebben a pózban lehetetlen vállalkozás számítógépezni is és írni is, egyszerűen kivitelezhetetlen. Az önbemutatást, a kettes leckét, vagyis a portrét tehát szeretnénk, ha megismételnéd. (szőke)

Második lecke

Az biztos, hogy lehet érzékelni, hogy egyre összetettebb kompozíciós rendben gondolkodtok, és sűrítettek is most már a képek, de ezzel egyre nagyobb kihívásokat hoztok létre magatoknak, de ettől még a kihívás kihívás marad és ahhoz pontosan kell hozzáállni. Jól látható a profil, de a kép titka nem csak a kéz és az arc formáiban rejlik, hanem a kettő között lévő sötét űrben is, a negatív formák játékában. Attól, hogy ez a háttér homogén, sötét, semleges, ettől ennek a játéka igazából a fontos a képben. De ebből az következik, hogy még szűkebbre kellene venni a kompozíciót. A kép felső határánál a haj kezdeményéig le kéne vágni, mert ott a haj egybeolvad már a háttér sötétjével - és ha már az alsó határnál vágjuk, akkor miért nem a száj vonalánál, vagy pedig ha az absztrakt formákat és kapcsolódásokat keresem, akkor az orrnál is vághatok fentebb, mert így a kép alja befejezetlen. Az első leckére pedig várjuk a megoldásod.(szőke)
értékelés: