1. Önportré, önábrázolás

Jobb lett a kép, de a harmadik oszlop elfogyott, ez zavaró. Van egy problémánk azonban, amiről eddig nem sokat beszéltünk, és ez a világítás. A vaku a maga erős direkt fényével laposra, keményre fotóz mindent és durva árnyékokat ad, a közeli felületek kiégnek. Ezért ha tehetnénk azt mondanánk, hogy ha a vaku nem dönthető, inkább ne használjatok vakut, vagy nagyobb fényt kell keresni, vagy lámpákkal megoldani a világítást, de ez nagyon durva eredményt ad ez a vaku. De egy disznó azért mindenképpen jár, mert az alkotó elkezdett dolgozni a képpel, értelmezte az értékelésünket és foglalkozik vele, kommunikál a kép megvalósításának módosításával, próbáival. Ez a tanulás lényege, hogy ismétlünk, amíg nem lesz kész a kép és nem hagyunk félben dolgokat. (szőke)
értékelés:

A kérdés, hogy miért játssza egy döntött kameránál az alkotó, hogy gyerekes, de közben tanárnős is, és közben most egy ilyen játékkal és a döntéssel most meg vagyunk fogva. Főleg most a kereskedelmi tévéknél lehet látni, meg a fiatal filmeseknél, és ezt szoktam mondani, hogy attól még valami nem lesz érdekes, mert döntöm a kamerát, mert csálé a kép, attól még nem lesz történése a dolognak. Nem azért kell dekomponált képet alkotni, hogy majd attól kapjak egy ritmust, mert most a jobb oldali kéznek a karperecsora ugyanúgy vágott, nem biztos, hogy attól kerül helyre egy kompozíciós rend, mert elkezdem a kamerát tekergetni. És a gesztusrendszert se értem, mert egy ilyen kvázi kisgyermeki, kvázi csábító, de közben pedagógus szemüveggel, szóval nem értem az üzenetet, hogy most ez egy buja képeslap, vagy mi? Ha elkezdjük lehántani róla a rétegeket, akkor azt mondom, hogy a keze rossz, leengedjük, mert takar, elviszi a figyelmet, oké, visszadugom a nyelvét a szájába, oké leveszem a szemüveget, kiveszem a mű fröcskölést a képből, szóval a túlzásokat kitakarítom, akkor érdekes módon ugyanezzel a fejtartással, ugyanezzel a kameraállással és döntéssel máris egy elfogadható kép lenne, mert egyébként az ajtó két vonala pont jó helyen vannak és ott jó helyen van a feje, szóval jó lenne ez, de ez a maszk, ezek a maszkok azok, ami miatt nehéz odaállni az emberek elé, mert idétlenkedünk zavarunkban, holott épp mivel egymás között vagyunk és már sok mindenki volt zavarban, lehet akár nyitni is és ezeket a zavarból származó mű gesztusokat levetkőzni. Az alapért, ameddig sikerült a pedellussal ketten lehántanunk, kap egy disznót. De könyörgünk Barának, picit vegyen komolyan minket. (szőke)
értékelés:

Szabadon

Nem érezzük indokoltnak, hogy mitől van döntve a kép, jó a lakkozott ajtó háttér, ami felerősíti a ruha és a haj színeit, de a vaku nem jó, hogy a csónaklakkot szétégeti, nem érzem indokoltnak, hogy mitől kell dönteni a képet, a másik, hogy ezt a képet valószínű nem te, hanem rólad készítették, azért a második leckére már azt kérnénk, hogy magatok dolgozzatok magatokkal. Ez így egy albumkép magadról, személyesebb második leckét kérünk, ismétlés. (szőke)

Ilyen vagyok lehangolva, rosszkedvűen.

A kép egyértelműen teljesíti a második lecke feladatát, nagyon sok és beszédes üzenetet kapunk az alkotóról az önportréban és nagyon jól használ egy felületet a tükröződésre, ami gömbfelület és torzítja ezt az állapotot, ugyanazt a melankóliát, szomorúságot és bezárkózást erősíti, amit a kép szövege. Jók a tükröződő felületek rajta és jó, hogy az élesség a tükröződő felületen található meg. Teljesen lényegtelen, hogy a titokról fellebbentsük a fátylat, hogy ez a fekete luftballon, mert ez nem lényeges. Bátor dolog magunkat így kitenni és megmutatni, nagyon is fontos és emeli a színvonalat, meztelen, sebezhető és őszinte állapotot mutat. Megtisztelsz minket ezzel, köszönjük. (szőke)
értékelés:

Szeretném végre beadni a második leckémet és ha bárki is bírálná a képeimet, tudja, hogy én telefonnal fotózom! (Nokia6680)

Szeretjük! Sejthetően mivel a portré kategóriában küldte be Ervin a képet, aki a Tilos chat oldalról is ismert, minden tiszteletem a tiéd. Én is küzdök ezzel a reggeli felkeléssel, mert az apámnak is van egy ilyen konkáv tükre és hát reggel belenézni a tükörbe úgy, hogy az orrom érinti a felületet és látom az elmúlt pár évet, nagyon kemény. Minden tiszteletem az üzeneted, bátorságod kapcsán. Most a többieken a sor, hogy ők is megmutassák ezt az oldalukat is. (szőke)
értékelés:

Ha választottál, tényleg választottál, többé nem te vagy egyedül, és ha valaki figyel, tényleg figyel, nemcsak téged lát többé. Magadról sem tudsz többé egyes szám első személyben beszéni. A többes szám első hiteltelenül negédes. Ügyetlenkedsz inkább az összes többi között.

Ez egy érdekes kép, ez is a hibaisták rovatba nagyon is beférne, van benne valami 80-as évek polaroid hangulata, annyi a bajunk vele, hogy nem tudjuk, hol az élesség. Ez lenne a továbblépés Verának, hogy az esetlegesség, a véletlen spontaneitása mellett technikailag figyeljen a klasszikus szabályokra is, mert az ad erőt és dinamikát az esetlegességnek. (szőke)
értékelés: