1. Önportré, önábrázolás

Ábránd
Ábránd
Ábránd
Egyes és kettes lecke egyben = 2 az 1 ben :)

Egy témának háromféle feldolgozását, amit az alkotó kérésére egyben közöltünk. Így most a három kép kívülről szemlélve valójában fényképezőgéppel írt film, nem a triptichon fogalmát közelíti meg számunkra, hanem a filmét, egy olyan filmét, aminél a három képet tekintve nem 100%-osan közelíthető meg a történet, és részben ez a plánok ide-oda ugrálásából adódik, másrészt ha a kamerával dolgoznánk, innen hiányoznak képi sarokpontok a történethez. Nehéz megfejteni, hogy a kiemelés a középső képben mit jelent, mitől haladunk befelé az eltakart száj felé és aztán mitől látjuk utána az optikától elfordulva az arcot. Én mégis azt csinálnám, hogy a képeket különválasztva, önállóan elemezném, külön próbálva befogadni.
   Az első kép, aminél a szájat takarja egy sál, ott számomra a háttér nagyon fontos, az a nonfigurartív valami, ami előtt a modell van, az a villámszerű jel, ami mindenképp azokat a szép barokkos hullámokat, amit a hajkorona rajzol, erős kontrasztba helyezi. Ez a kontraszt a színekben is megjelenik, a háttér hideg, taszító felületéhez az előtérben a vörös és annak árnyalatai dominálnak. A második képen mindez a háttér csak egy parányi mennyiségben van jelen, de ez a pici szürke nagyon jót tesz a vörös és testszínek dominanciája mellett, amiben mindenképpen a száj uralkodik, az a száj, ami itt különleges jelentőséget kap és túllép a fogalmon, elsősorban az ajakra helyezett erős vöröses festék miatt is, mindenképp egy külön felhívó jelként, egy manifesztumként van jelen a képen, ez uralkodik. Ezen a képen is van egy erős disszonancia, mégpedig a testékszer, amely ugyanolyan ezüstösen, furcsán, gömbszerűsége ellenére is testidegen módon van jelen, középpontozva, amely nyilván az ajak átszúrásával ott van egy markáns és meghatározó és harmonikus arcon, ez felfedezhető az orron is egy hasonló kis ékszerrel. Olyan, minthogyha ez a két disszonancia a képen ellentétben lenne azzal az érzéki és érzelemdús, szinte kiáltó vörössel szemben, ami az életről, az érzékiségről szól, talán ezt is feltételezhetjük, hogy pont ezért van ilyen határozottan metszve a portré és ezért nem láthatjuk a szemeket, amelyek oly beszédesen jelen vannak a felső képen és olyan határozottan válaszokat várva néznek bele az opikába. A második kép tulajdonképpen egyfajta áldozati állapotot is jelez, a száj vöröse ellenére kiszolgáltatott a második kép és ennélfogva sokkoló is. Teljesen más minőségben jelentkezik a második kép üzenete, mint a kezdő kompozícióé. Ugyanígy nagyon erős a kép harmadik kompozíciója, ahol a grafittik, mint egy afrikai rajz töredék a nagyvárost, urbanizációt, mint egy rituális üzenet jelzik a maguk törésvonalaival és ebben ugyanolyan játékosan, de tele szomorúsággal ott van mindaz, amit talán egy régi kép kapcsán Boticelli Vénusz születése képen a festő megfestett nekünk. A harmadik képnél ez a párhuzam, ami nagyon fontos arányaiban is, az alkotó jól komponál, metsz, bele a koponyába, a szélben lebegő hajkoronába, de teszi ezt azért, mert a tekintet és az arc nyitottsága bal felé, efelé az urbanizált háttér felé tekint nem éppen boldogan, melankólia, beletörődés jellemzi a képet. Nyilvánvalóan akkor közelíthető meg a három kép összessége, ha elfogadjuk, hogy van mögötte egy történet. A nehézséget az okozza, hogy érezhető, hogy a történet egyértelműen súlypontos, nagyon nehéz megfejteni úgy, hogy valójában nem sokat tudunk meg az alkotóról. Azt mindenképpen lehet érezni, hogy így, azzal a döntéssel, hogy a három képet küldte be együtt, a kiáltás vagy a felhívás, a mesélni akarás a legerősebb motívuma a három képnek. Itt vagyok, ez vagyok, lássatok, mesélek. Én mégis azt mondanám, hogy emellett bízhat az alkotó nyugodtan abban, hogy ezek a képek önállóan is megállják a helyüket, talán még erősebb is egyesével a bennük lévő üzenet, ha majd egyszer meri vállalni az alkotó, hogy ezeket önállóan is kiállítja. (szőke)
értékelés:

Zuhanórepülés
kis Sziámi idézet, ha szabad:

Sodródni kell
Sohase tudni a célt
Behunyt szemmel
Adni egy esélyt
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Egy mozdulat csak
Épp a megfelelő
Pillanatban
Apró, de számottevő
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Látod, ez már pont az:
Zuhanórepülés
Leépülésből
Lefelé felépülés
Célozni nem kell
Sőt, nem is szabad
Gondolkozz egész testtel
Engedd el magad

Két kép összefűzését látjuk, ha nagyon sarkalatosan néznénk a lecke kiírását, akkor azt kellene mondanunk, hogy a képekből a portré kategóriájában csak a fölső értékelhető, de egészen biztos, hogy itt nem tévesztés történt, hanem tudatosan küldte egyben az alkotó, tehát igazából a portré fizikai és pszichológiai megközelítését is vállalta. Ha a népköltészetet vesszük alapul és az óvodai életünkből egy ismert dallamot idézünk fel, ami ha jól emlékszem így szólt, hogy nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, hadd kerüljem váradat, váradat, szita szita péntek, szerelem csütörtök, dob szerda - amely egyrészről egy mágikus dallam, és ugyanabba a körbe tartozik, mint az Illés zenekar üzenetei. A néprajz elismert személyiségei szerint a virág szimbolika egyértelműen a szexus, a nemi identitás, a termékenység képzőművészeti megfogalmazásához tartozik. Ha visszatérünk az eredeti feladathoz és a felső képet próbáljuk értelmezni, ahol erősen vágva van a koponya, a dekoltázs nagyon erősen megmutatkozik, a ruha pántjai, sötétkékje határolja a kép alsó felületét és ez az ing teljesen lazán szétnyílik, mintegy kitárulkozik a modell az optika felé, ugyanakkor a tekintetben, van valamifajta gesztus nélküli, picit marceau-i clown jelzés nélküli arc, mintha azt közvetítené ez a testkód, hogy tessék itt vagyok egy képen keresztül, de nem tudtok jobban megközelíteni, ha ezt feltételezzük, akkor ilyen értelemben nagyon fontos az alsó képpel együtt foglalkoznunk az üzenettel. Jelesül, hogy a nőiség, a nőiség identitása az, amit portréban megjelenít A és B verzióban nagyon is provokatívan. Maga a kettős osztat is egyfajta provokáció a maga ellentétpárjával, ugyanakkor a mi konzervatívabb gondolkodásunkban, ugye hisz a Pedellus és Szőke már nem húsz évesek, azt kell, hogy mondjuk, hogy adott esetben a felső képből is átsütne, jelen lenne ez a fajta üzenet. Minden, ami a nőiséggel, a szexussal, a kitárulkozással, a Marilyn Monroe-i fetisizálással jelen kellene hogy legyen, az megtalálható a felső képen is, véleményünk szerint a felső kép is megérdemelné a három disznót önmagában állva. Zsolt mondja, hogy Diane Arbus. Csak hogy ha azt mondjuk, hogy Arbus, akkor több önfegyelmet várunk Verától, mint fotográfus. Demeter is megnézte a képet és azt mondta, hogy egy kicsit a mellrésznél nyaktól lefelé sötétebbre kellene venni a tónust, hogy jobban éljen az arc. (szőke)
értékelés:

Még decemberben láttam a szarvasi Benka Gyula Iskola nyolcadikosainak anyagát, megmutattam az osztályomnak és elhatároztuk, hogy mi is jelentkezünk: Anna kilencedikes matek tagozatos osztálya Torontóból. Nem vagyunk média szakosok, de sokan szorgalmiból matekvideóznak. A felvételek még Karácsony előtt készültek, de röviditeni, feliratozni kellett, így az utómunkálatok egy kicsit tovább tartottak, mint gondoltam. (A feliratozást még ki kell találni.) Reméljük a szarvasiak látnak bennünket és válaszolnak. A közeljövőben elkezdjük a leckéket is csinálni, amolyan matekosztály módra. Addig is üdvözletünket küldjük és várjuk a hozzászólásokat, jótanácsokat.

Ugyan itt egy szorgalmit látunk, ennek az üzenetnek mégis azért van nagyon fontos szerepe, mert Torontóból érkezett egy olyan képi anyag, amelyben a fiatalok a messziből a mi szlengjeinket nem értve, mégis próbálnak üzenni és az üzenet egyik lényege az, hogy az Estiskola csak egy eszköz erre, merthogy ők a szarvasi iskolának üzennek, akik szintén küldtek nekünk üzenetet, és ennek nagyon örülünk, hogy az Estiskola egyfajta kapcsolópontként is szolgál és működik, hogy messzi kultúrákat rajtunk keresztül össze lehet kötni. Ez nagyon fontos és reméljük, hogy a torontói benkások és a szarvasi benkások is elkezdik a házi feladatokat is küldeni. És más iskolák, közösségek is bekapcsolódhatnak ebbe a játékba. (szőke) értékelés:

Tükörbe nézve
Sose nézek tükörbe. Valószínűleg nem vagyok kibékülve azzal, amit ott látok. Na jó, borotválkozásnál muszáj. De amint látszik, azt se teszem túl gyakran. Szóval most megmutatom, ahogy leggyakrabban látom magam.

Ezekkel a tükröződéses játékokkal sokszor találkozunk az Estiskolán, ez egy kedvenc megoldás, mi a kép jobb oldalából, bár szeretjük a 40-es táblát, de mégis vágnánk, mert az egyértelmű, hogy ez egy visszapillantó tükör, az egyértelmű, hogy ennek a kommunikációja zajlik, de a valódi üzenet Gábor tekintete, ami felénk néz, és a mögötte lévő ülés és szürkék jó ritmusban tudnának működni, ha a kép egy harmadát levágnánk függőlegesen, mert még jobban koncentrálnánk arra a kicsit szomorú és magányos tekintetre, ami most üzen. Arra kell koncentrálni, hogy mit akarunk a néző felé közvetíteni. (szőke)
értékelés:

Meglepő és mulatságos
Elnevettem magam. Én, mint a kép témája? Még más embereket sem szoktam fényképezni, nemhogy magamat. Hogyan kell, hogyan lehet? Rohangáltam a géphez állítgatni, a fényen igazgatni - vaku nemjó jegyezzem meg - magam beállítani - és akkor hirtelen az egyik exponáláskor elnevettem magam az egész hajcihőn. És az lettem valóban én, nem a beállítgatott képek. Vagyis ez.

Kedves kép, bár az nem mindig szerencsés, ha a modell szeme be van csukva, ez azonban ebben az esetben indokolt és helyénvaló. Nagyon szép a bal oldali arcív és haj találkozása, a fehér és fekete kapcsolata, szépek a fények ott és az egész kép sugároz felénk egyfajta egyszerű boldogságot, örömet. (szőke)
értékelés:

Hol a probléma?
Már kiszőrösödött az ég is, de én még mindig nem látom, hogy mi rögzíti a fényt...

A formai megoldásokkal egyetértünk, a kör forma és a torzítások is egy humoros helyzetet mutatnak, ami felszabadító hatású lehet, de a gesztus, ami az arcon megjelenik, az nem ehhez a formához illő gesztus. Van egy olyan érzésünk, hogy ez a nagyító lencsén keresztül mutatott arc önmagában is felnagyítja az arcon lévő gesztusokat. Ha ezt egy 1968-as cseh ironikus filmben látnánk, akkor ezek a figura játékok helyére kerülnének. Most pedig inkább az van felnagyítva, hogy van egy tanácstalanság és elutasítás az arcon. Mivel ezt a képet látjuk, így azt feltételezzük, hogy az alkotónak ez is volt az üzenettel a célja, hogy ezt az elutasítást vagy flegma nézést közvetítse felénk. (szőke)
értékelés:

Lecsúszott glória
Amikor még fiatal az ember, úgy érzi övé a világmegváltás glóriája, de az idő múlásával a glória egyre lejjebb csúszik és szép lassan ráébred, bármerre fordul, bármerre mozdul, csak megsérti magát.:)

A képet elsősorban nem az eddig megszokott képzőművészeti oldalról szeretném értelmezni, hanem a szemléletével kapcsolatban szeretnék feltenni kérdéseket. Az én számomra olyan stílusjátékot látunk itt, amit az aláírt szövegi környezet is megerősít egyfajta patetikus és bűntudati helyzettel, mert a kép van annyira realisztikus, hogy jól érzékelhető a kerítésfonat, amit általában telekhatároknál szoktak elhelyezni és amin ezek az éles drótok azért vannak beleépítve a drótfonatba, hogy mindenképpen valamiféle sérülést okozzon annak, aki át akar ezen a fonaton lépni. Ebből kiindulva azt gondolom, hogy ez a drót jelzi, hogy a modell és a drót kapcsolatában félelem van, úristen, csak az arcát meg ne sebezze ez a drót fonat. A haj és a drót találkozásától ez a furcsa spirál halad lefelé és az orrlukakba is belevágódik, de mégis valamiért akár akarattal, akár a helyzetből adódóan van valami ironikus, kiszolgáltatott, de mégiscsak esendő humor a képben, amit nem tudok eldönteni, hogy szándékolt vagy sem, és azért nem, mert határmezsgyén mozog egy drámai kiáltás és egy érettebb önirónia között. Nem tisztem eldönteni, hogy a kép eredetileg ezzel a drámai felhanggal készült-e, vagy az öniróniával. Ha a második verziót veszem alapul, hisz az alkotó eddigi munkáiból egyértelmű, hogy a Feriben rengeteg keserédes humor lakozik, akkor az a feltételezésem, hogy talán hihető, hogy ezen a képen is megjelenik az önirónia. Miért vagyok ezzel az egésszel elbizonytalanodva, hogy eldöntsem, hogy ez egy drámai kiáltás, amire a feketék és a képalkotó elemek utalnak, vagy emelett van örirónia is. Azért tudom ezt nehezen eldönteni, mert úgy gondolom, hogy maga a kép alkotás közben az alkotó sem volt kellően radikális ennek eldöntésében és a kettő között hezitál a kép most, hogy egy fájdalmas attitűdöt, vagy önironikus kiáltást lássunk. Az iróniára a drót arcon való elhelyezése, az az eltartás utal, ami a valóságban igenis ügyel arra, hogy távolság legyen az arc és a drót között, de nehezen eldönthető, hogy ez véletlenszerű, vagy pedig tudatos. Azért tartom fontosnak, hogy erre többször is visszatérjek, mert külső szemlélőként most ez nem eldönthető. Ha a kép nem tartalmaz öniróniát, akkor a kép önmagában válik sebezhetővé, hogy az alkotó nem helyezkedett bele az általa kitalált helyzetbe, ha viszont szándék volt, akkor az arányai nem elég erősek. Mindemellett a pedellus mondja, hogy kompozíciós bajok is vannak, mert ha például a drót kifutni készül a képből, mintegy láncra kötve a modellt, akkor ezt igenis ábrázolni kell, és akkor épp az ellenkező oldalon kéne lennie a szereplőnek, hogy ez a drótvonal érzékelhető legyen, másrészt pedig a fej elhelyezése hasonlóan a Tisza Sanyiról készített portréhoz a nyaknál túl szűkre van véve. (szőke)
értékelés:

Most mi lesz?
Béka, te tényleg szemüveges vagy? Pápaszemes kígyó! Lássuk! Engem nem tartasz vissza! Hiába szorítod!

Izgalmas a kép, két megjegyzés. Egyik, hogy a szemüveget egy picit feljebb kellene tartani, hogy a szemedbe a keret ne vágjon bele. A másik, hogy ha letakarjuk a kezet, egy izgalmasabb kompozíciót kapunk, nézd meg, próbáld meg úgy is, nem kötelező elfogadni, csak egy ötlet, de a szemüveg emelés mindenképp kellene. (szőke)
értékelés:

Szenvedély fogságában
Szenvedélyes dohányzó vagyok. Eddig azért nem szoktam le, mert nagyon nehéz volt rászokni. :)

A világítással vannak problémáink, a kompozíció és a mondanivaló rendben van. Nem kiegyenlítettek a fények, a tónusok, a bal váll és a háttér szinte kiég, míg a többi rész sötétben van tartva. Ezt el kell dönteni, mert lehet az egész kép úgymond low key, azaz fekete a feketében, sötét a sötétben és csak a sötét tónusok adják ki a formákat, viszont ha a képen már a világos tónusokat is beengedjük, akkor annak a kép egészén helyet kell találni. Egyik esetben a kontúrok játéka ad struktúrát, a másik esetben a formák már térbeliségükkel is jelen vannak. Ez most itt vegyesen jelenik meg. (szőke)
értékelés:

Portré
"Fának dőlve álmodozva..."

Kedves Barbara, egy jó elgondolást látunk a képen megvalósulni, azért engedd meg, hogy néhány szóban rávilágítsunk arra, mi az, ami számunkra nem tűnik eldöntöttnek. Amikor portrét készít az ember, akkor a beállítást, a fényeket, a sminket és a díszítéseket együtt kell számbavenni ahhoz, hogy a bemutatandó személyről képet alkossunk. Két választási lehetőség van. Az egyik, hogy egy reális, minden tekintetben a valóságon alapuló beállítást választunk, ehhez igazítjuk a fényeket és az alany elhelyezését. Ha ezt választjuk, akkor ebbe beleférhet egy tágabb képkerettel akár az az enteriőr is, amit hozzá szeretnénk kötni a modellhez, a ruházat, a szemüveg, cigaretta, egy könyv, vagy más, ami utal esetleg a modell szakmájára, ami rásegít, hogy a portrén szereplő embert megismerhessük. Van egy másik út is, amikor elvontabban, kevésbé tárgyszerű módon ábrázolunk, vagyis amikor a fotós részben elvonatkoztat a modell valódi, hétköznapi megjelenésétől és egy általa idealizált, vagy torzított, módosított szerkesztést alkalmaz. Ahogy Feri zöldhájogos képénél is, a szemüveg most ezt eldöntetlenné teszi, mert ha a kép lírai mondanivalóját tekintjük elsődlegesnek, és a képen minden egyéb ebbe az irányba visz, akkor a szemüveg egy olyan manifesztum, ami a tárgyiasságával, konkrét, határozott vonalával elmetszi a szemed, az arcod, nem enged a finomabb jelzésekre, a szemöldökben lévő karikára, az ajkad alatti kis fémgombra, vagy a nyakláncodra elég figyelmet fordítani. A másik, amire fel szeretnénk hívni a figyelmed, hogy anatómiailag talán szerencsésebb lett volna, ha a fejtartáshoz olyan törzsfordítást alkalmazol, hogy a nyakadnál ne jelenjenek meg ilyen erős vonalak, ráncok, gyűrődések. Ami a világítást illeti, talán egy kicsit ha a blendén állítasz, akkor több részlet jelenhet meg az arcodon, a szürke tónusaival, árnyalataival plasztikusabbá tehető a forma. (szőke)
értékelés:

Üveggolyóképek 7

Ennek a képnek nagyon jó a ritmusa, nagyon jók az ívek, Zsolt megfordította volna a fényt, András nem. (szőke)
értékelés:

fej-fe(é)le(é)k
va-lóban izgalmasabb (az előző javítása)

Köszönjük, megvan az elmaradt egy disznó az előzőhöz. (szőke)
értékelés:

Javitás
Javított változat a képkivágás szélesítésével.

Először is köszönjük azt, hogy foglalkoztál a kérdéssel és elküldtél egy másik, javított képkivágást, amiből azonban újabb feladat, vagy javítási kérdés jött elő, mégpedig az, hogy ebben a formában már az arányok rendben vannak, viszont a sapka, vagy az a kötött ruha, ami a fejeden van, az idegen ebben a környezetben: ebből pedig az adódik, hogy ha van kedved újragondolni, újra játszani ezt az arcfestéses helyzetet, akkor próbáld meg úgy, hogy abban nincs ilyen idegen tárgy. (szőke)

Kedves Árpád, ez egy 3 disznós film, nézd meg az üzenetet hozzá, ezt javasoljuk a többieknek is, és plusz egy disznó jár a kiegészítésért. Nagyot pörgettél. (szőke) értékelés: +
Márti javasolt Szőkének 3 citromdisznót, amit a közös ólból átutalok neki. (hegyi)

Labirintus
A labirintus arra való, hogy végigmenj rajta, vagy eltévedj.

Kedves Péter, az előző lecke folytatását látjuk, de mégis azt kell mondjuk, ez a kompozíció akkor lenne izgalmas, ha nem lenne meg mindkét portrén mindkét szem, hanem mondjuk az orr középvonala lenne a kép kerete. Még akkor is, ha ezzel elveszíted a négyzetes formát. (szőke)
értékelés: