1. Önportré, önábrázolás

A fotó, a grafika és a mese kapcsolódását látjuk itt, mint egy forgatókönyvi vázlatot, mint egy tervrajz maradékot, egy helyzetről, szituációról. Nagyon szimpatikusnak tűnik, de ha az üzenetek személyesek, szubjektívek, akkor ennek a képnek nagyon jót tenne, hogy vedd a bátorságot, fogj egy tintaceruzát és a saját kézírásoddal, saját jelenléteddel csináld meg, mert itt a precíz, gép által szerkesztett munka miatt lusta megoldást látunk, az üzenet többet érdemel. (szőke)
értékelés:

Jobb ma egy narancs, mint holnap egy sem. :)

Nagyon kedves ez a Cousteau kapitányos felmerülés a narancsligetből, nagyon jó látni, hogy foglalkoztál azzal is, hogy a háttérben is megismétlődjenek a motívumok. Egy kis hibája van a képnek, mégpedig a világítás. Ha megnézzük a fotót, a háttér tónusai és a fej tónusai ellentétesek, vagyis a háttér nagyobb hangsúlyt kap, mint a modell. Ez így a teret is érdekesen elváltoztatja és nem lehet érezni, mi van elől és mi hátul. Ha lehet javasolni, ilyenkor a háttér egy fokozattal a mostaninál lehet sötétebb, míg a fejre, pontosabban az arcra egy fehér felülettel plusz fényt kell deríteni, hogy legalább két értékkel világosabb lehessen. (szőke)
értékelés:

Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

...tükröm, tükröm, mondd meg nékem, kell-e vasalnom a héten?

Ritka alkalom az ilyen, hogy a pedellus is meg a másik is egyetért a kép kapcsán. Hegyi is meg a Szőke is szereti ezt a képet, talán annyi megjegyzésünk lenne, hogy a háttérben lévő virágszirom olyan jó lett volna, ha meg tud maradni egészben és azt is láthatjuk. (szőke)
értékelés:

Kedves Márti, lehet, hogy ezt fogjuk csinálni, hogy én nem értem a te üzeneteidet, te meg az enyémet, de ezen lépjünk túl, mert ettől még figyelünk egymásra. Szóval: nagyon szép az alsó kép. Nagyon tetszik. Nagyon jó a felső kép. Nagyon tetszik. De fölvetődik az a kérdés, hogy miért kettő? Ha már kettő, miért nem három, mint egy triptichon? Azt nem értem, hogy a két kép azon kívül, hogy a technikája hasonló, hogyan szervül egymáshoz. Nyugodj meg, hogy ezek a képek önállóan is megállnak. És nagyon különböző üzenetük van. A fölső képen egy büszke, játékos nő üzen ide a figyelő fiúknak, akik hozzászólásokat írnak. Az alsó egy merengőbb, eltűnődőbb, még azt is mondhatnám, hogy Andrzej Wajda: Nyírfaliget című filmjének hangulatát is idézi, más tehát az üzenet. De mivel együtt jöttek, gondolkodom a történetiségen, hogy a büszkéből az elmélázóba változik a történet? Nem tudom. Általában egy hármas egység erőteljesebben közvetít egy sorozatot, mint a két kép. A másik, hogy én azt mondanám, hogy így most ezek ki is oltják egymást, mert nem egymásra épülnek, hanem két jó és fontos érzelmi állapotot tükröző kép harcol egymással. Mindkét helyzet fontos. Két kép, két disznó. (szőke)
értékelés:

A képen a világhoz való viszonyulásomat szerettem volna rögzíteni, ebben segít az üveg nélküli, törött(nek tűnő) szemüveg. És hogy teljes legyen a kép, íme egy hatásvadász idézet:
HAMLET: - Nem látsz te semmit?
KIRÁLYNÉ: - Semmit; pedig jól mindent, ami ott van.

A portré, amit látok, elég intenzíven kommunikál egy állapotot, mégis azért azt megjegyezném, hogy a koponyába, az állkapocsba nem biztos, hogy bele kellene vágni, azért, mert ha megfigyeljük a kép bal oldali részén a haj, szemüveg, koponya, fül, nyak szinte sziluettjét a háttérben lévő világosszürkével, egy nagyon jó ritmusjátékot láthatunk. Ami szintén izgalmas, az a kép jobb oldalán a halánték, szemüveg, járomcsont, állkapocs szakasznál, az arcon lévő világos fények és a háttérben lévő zöldes dolog együttese. És hogyha ezt a kettőt együtt vesszük, tehát a jobb oldalról érkező fény a bal oldalon lévő arc sötétjei, a hátterekkel nagyon jó ritmikák, és ezt a ritmust és ívet jó lett volna tovább vinni a koponya tetejéig és az állkapocs, vagy a nyak találkozásáig. Ezt a portrét nagyon szeretem és ezért a kis hiányosságért csak két disznót adok rá. (szőke)
értékelés: