2. Építészet, enteriőr

Isten háza

Azt nem tudom, hogy ez hol, hogyan készült, valahogy olyan, mint ezek az építészeti robbantott ábrák, ahol megmutatják az épületet furcsamód kívül is, meg belül is. Ezt sikerült elérned, és én ennek nagyon örülök. Annak kevésbé, hogy a kép elég erőteljesen húz bal felé. Ha már ezzel ennyit foglalkoztál, akkor nem ártott volna ezt egyenesre húzni. Én értem, hogy most körülbelül arra a pontra próbáltad a függőlegest beállítani, ami a templomnak az oldalfala. Ugyanakkor ezt a szabályt azért írja fölül a valóság, mert az optika torzítása miatt a kép jobb oldalán lévő ívek és az a falrész, ahol az ajtót és a kijáratot látjuk, elkezdenek dolgozni neked bal felé, tehát elkezdik ezt az egész tömeget balra rántani. Ezt kell valahogy visszahúzni. Ezeknél a nagylátószögű obiektíveknél nem olyan könnyű megtalálni azt, hogy mi lesz a kiindulási pont, a bázis, ahonnan elindulok. Ezek borítják a teret, ez a tulajdonságuk. Ennek a képnek különben ez az ereje is, hogy ezzel az obiektívvel készült ez a kép, ezért tudtad ezt az egészet befogni. Számomra nem teljesen világos, hogy ezt a tükröződést mi is hozta létre. Az biztos, hogy valamilyen tükröződés lehet, ugyanis ott van egy ilyen ablakmaradvány, ami a boltívre rátükröződik, tehát ebből gondolom, hogy ez valamilyen fénytani hatás. Izgalmas kép, tetszik, érdemes majd erre figyelni, hogy a tömeg hogyan húzza el a képet az optikai torzítás miatt. (hegyi)
értékelés:

Visszaforduló tükör

Itt az a helyzet, hogy megint az arányokkal van egy pici problémám. Értem, hogy Gimének fölkeltette az érdeklődését ez a fajta építészeti megoldás, amit ez a tükröződő felület létrehoz. A meglátás nem rossz, csak nagyon statikussá vált attól, hogy látunk egy oszlopot, látunk parkoló autókat, látjuk a másik házat, de nem nagyon történik semmi. Ha az utcán elhalad valaki, aki belenéz a képbe, vagy valamilyen esemény történik, akkor ez izgalmassá tehető. Most ez egy háttér. Ráadásul a régi nyavalyám az, hogy a tükröződő világ izgalmas, de akkor ha a valóságból is valamit megmutatunk. Itt a valóságot a két acélpánt képviseli, amibe ez az íves üvegfelület bele van erősítve. A felvetés jó, az irány jó, csak ennél egy picit több időt kell tölteni, Gime. Légyszíves, ha már egy ilyet felfedeztél, akkor szánjál rá még egy öt percet, hogy hátha ott valaki áttol egy babakocsit, egy kerékpáros, vagy egy kéregető kíntornás. Ez jót tett volna a képnek. (hegyi)
értékelés:

//

Ez az az Gime féle világ, amit én díjazok, amit kedvelek, amikor túl sok duma nincs, nem is kell ehhez semmilyen verbális hozzáfűzés, mondjuk ennél azért kicsit talán kevésbé grafikus címet is el tudnék képzelni, valamit ehhez ki lehetne találni, mert ez így picit lebuktatós-szábjarágós, de maga a kép abszolút rendben van. Egy picit ez is tekeredik az óramutató járásának megfelelően el van fordulva, úgyhogy egy ellenkező irányba egy-két fokot visszaforgatnék, még akkor is, ha ezáltal azok a térkorcák amik a burkolatot jelentik a háttérben, elmozdulnának. Ugyanis maga a tömeg az, az a park részlet, ami itt számít, és ez azt kívánná, hogy picit vissza legyen forgatva. Nagyon izgalmas az, amit itt Gime meglátott ezekkel a kis leülőkkel: a két nénit meg a két bácsit, a két néni világosban, a két bácsi sötétben, tényleg olyan mint egy ilyen mese történet, hogy Juliska néni és Irma néni megbeszélik a heti dolgokat a piacozás előtt, a két bácsi meg a sportról kommunikál, de azért a tekintetük néha összevillan, és ebből ki tudja még mi bontakozhat ki. Tényleg izgalmas ez a meglátás, és ennek a formai megfejtése az, ami fontos, nem csak az, hogy itt talált a Gime egy ilyen átjárót, és ezt ő lefotózza. Ez az átjáró önmagában ott van, de ez a tervasztalon is nagyjából így szerepelt, hanem élettel tölti ezt a képet meg, és ezek a szereplők azok, amik ezt tovább emelik a dokumentálásnál. (hegyi)
értékelés:

Nagytestvér

Béla, én értem, hogy egy folyamat elkezdőtött az Óriással, és az a mese elindult valahová, és azt most itt folytatni próbálod ezzel a képpel. Ez nekem most nem jött be. Azt is megmondom miért: lefényképeztél egy ilyen - valószínűleg- mobil-átjátszó tornyot, vagy nem tudom mi a fene lehet ez, meg egy villanyoszlopot. Jól van, de most akkor mi van? Nem tudom ezt miért kellett lefényképezni. Addig, amíg a másiknál van egy meseiség, és van egy történet, ami elindul - bár annál az elemzésnél is mondtam, hogy az sem egy olyan tíz pontos nagy dobás -, itt most ezt lefényképezted. Hogy ha ez most nyersanyagra készül, akkor valószínű, hogy a filmet meg a fotopapírt nem pazaroltam volna ilyenre. De ez én vagyok, lehet, hogy ebben van valamilyen különleges nagy élmény, én nem látom sem kompozíciójában, sem formájában, sem a maga valóságában, hogy ez a kép miért készült el. Ebben kérlek segíts, és mondd már el nekem. (hegyi)

az óriás

Azt nem tudom, hogy Béla azt mivel érte el, hogy ilyen furcsák a színek, hogy itt valami torzítást állított elő a fotosoppal, vagy valami lámpával rávakuzott, mindenesetre nem is firtatom, mert ez így, ebben a formában rendben van. Kicsit olyan Transformers jellege van a képen látható villanypóznának, tehát hozza azt az élményt, amit Béla a címben is szerepeltet. Szóval a képet elfogadom, és Épített környezetben is egy jó megoldás. Zárójelben annyit hozzáteszek, hogy ez azért nem egy olyan égbekiáltóan nagy dobás, tehát láttunk már ennél bonyolultabb összefüggéseket is Béla képein. Abban sem vagyok biztos, hogy Béla ezt a képét olyan túl sokszor fogja mutogatni, de rendben van, megoldotta a leckét. (hegyi)
értékelés:

tükörék

Hát ez a kép szegény elég sokat volt már cserélve, ígértem én Andrásnak, hogy elmegyek, és bekalibrálom a monitorát, mert ez még mindig csíkos, és ez a csíkosság az, ami lebuktatja az alkotót, többek között abban, hogy itt egy utólagos manipuláció történik. Tehát kvázi mintha egy ollóval kivágtuk volna ezt az épületet a valós környezetéből, így erősítve azt is, amit a cím is jelent, azt, hogy ez a fajta felület egy ilyen, mint egy zászlóvivő alaknak a zászlója lobog itt a térben, és tükrözi vissza az épületet, amivel szemben ő megtalálható. A képet szeretem, tetszik, dehát ugye volt elég időm nézegetni, nem csak azért, mert el vagyunk egy picit maradva az elemzéssel, hanem azért is mert többször kellett cserélgetni. És azt mondom, hogy értem, és tetszik, nem tudom mi volt az, amit András levágott róla, mert ebben nem vagyok száz százalékig biztos abban, hogy egyetértek azzal, hogy ezt le kellett vágni. Lehet, hogy így van, ezt most így ebben a formában nem tudom eldönteni, de mivel a bizonytalanság bennem van, ez nekem legalábbis azt jelzi, hogy nem nagyon győzött meg András engem arról, hogy ennek így kell lennie. (hegyi)
értékelés:

A kastély ura és őre

A hűséget, a kitartást, az erőt jelenti nekem ez a kép.

Szeretem azt a dinamikát, amit a formai játék, és színek hoznak létre. A képkivágással azonban nem értek egyet, mert ez a formai játék akkor is létrejönne, ha Ágnes nagyobb teret hagyna a "szereplők" körül. Hogy annak technikai, vagy egyéb oka van, hogy nincs a képen éles pont, nem tudom, de egy tárgyfotónál szükséges, hogy találjunk éles képsíkot. (hegyi)
értékelés:

New York palota

Szeretem az esti fényképezést.

Tökéletesen egyetértek a fotográfus döntésével, hogy ezt a jól ismerhető épületet fekete-fehérben mutatja meg nekünk. Ugyanis azáltal, hogy ezt a redukciót elvégzi, a formára, a fény-árnyék játékára, az épület konstrukciójára helyezi a hangsúlyt, és mindaz a giccs, habcsók jelleg, ál-mesevilág lehántódik a képről, ami a színekkel megjelenne. Egyetlen problémám van csak: ez a kép is dől bal felé. Márpedig, mivel gondolom állványról készítette a képet, lett volna mód ezt ellenőrizni, és expozíció előtt beállítani. Most így, ebben a formában, az épület tömegét, ami jelenleg hanyatt esik, semmi nem húzza vissza, semmi nem egyensúlyozza ki. Erre érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:

Zsámbék

Meseszerű, játékos, olyan mint egy kollázs, olyan mintha több képből lenne ez összerakva. Tényleg nagyon izgalmas az a nézőpont, amit Csaba megtalált. Azért is hívom föl erre a figyelmet, mert amikor kiránduláson vagyunk, természetesen van egy úgymond befogadói nézőpontja minden épületnek, vagy minden épített tárgynak, amit az építész annak szán, hogy honnan érdemes ezt nézni, hogy honnan a legdíszesebb, a legszebb, amit a turisták sokasága le is fotóz. Gyönyörű képeslapok is készülnek ebből (utalok itt a giccs témájára is, egyszer csak egy giccs leckét is fogunk csinálni). Ugyanakkor az a fontos, hogy az ember a saját érzelmeit bele tudja ezekbe az épített környezet fotográfiákba vonni. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha bizonyos időt eltöltünk, és megkeressük azt, ami minket ebben izgat. Mindezeket azért mondtam el, mert ennek a képnek az erőssége pont ez, hogy olyan formai játékot, és tömegelhelyezési játékot mutat Csaba, ami nagyon izgalmas. Egy kicsit itt is a függőlegesen, vízszintesek problémásak, ezzel is érdemes lenne foglalkozni. Ezt most az óramutató járásával megegyezően egy-két fokot kéne forgatni. A három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

oszlopok

Metternich kastély, Bajna

Nagyon teszik ez a kép azzal, hogy ennyire határozott színekkel és formákkal dolgozik. Kompozíció is szinte tökéletes. Két apró megjegyzésem van: egyrészt ez az oszlopsor a tetővel együtt, azzal az optikai játékkal, amit ez hordoz, dől hanyatt. Ez nem sok, talán egy fok, vagy fél fok lehet, de ezt jó lenne kiegyenesíteni. Másrészt pedig a képen lévő felhőnek az aljából történik egy vágás. Én azt mondom, hogy ha a képnek a fölső részéből, a hozzánk legközelebb álló oszlopnak ezt a szép tartó-ívét levágjuk, akkor sem csinálunk nagy galádságot, hogy ha meg akarjuk tartani ezt a formát. És ami ott levágódott, azt talán az alján a képnek hozzárakható lehetne. Szóval egy picit még ezzel érdemes foglalkozni, de nagyon tetszik ez a megoldás, úgyhogy én erre megadom a három csillagot, és aztért is történik ez, mert szeretném, hogy ha Zsu ezzel a későbbiekben, mint témakör többet foglalkozna. Nem csak a csendéletekkel, hanem az ilyen kompozíciós játékokkal is lehet gyakorolni azt, hogy a folthatásokkal, a színekkel, a tömegelhelyezéssel hogyan lehet játszani. (hegyi)
értékelés:

Gyökerek

Százhalombattai hőerőmű kéményei.

Kicsit most meg vagyok lőve, ugyanis értem én, és én ismerem Battát, tudom, hogy az ott micsoda, meg ő le is írja a leiratban, hogy ezek a "Százhalombattai hőerőmű kéményei". Ha nem tudom, hogy micsoda, akkor is viszonylag jól felismerhetőek. Azt nem teljesen értem, hogy ehhez egy ennyire konkrét, és ennyire erős hatású organikus formát választ ellenpontként, ami ezt most, mint egy ilyen kis zöld szörnyike, elkezdi bekapni. Nekem ez most nehezen visszakódolható, hogy hogyan kapcsolódik a 13-as leckéhez, és az is, hogy mit szeretett volna ezzel most Szilvia mondani. Ez a mondanivaló része. A tömegelhelyezésben pedig az a problémám, hogy jelen pillanatban az egész képnek a hangsúlya, tömege, folthatása, minden-minden, a kép jobb oldalára helyeződött el, és a bal oldala ezt nem húzza vissza. Hogy ha a bal oldalán még hagy körülbelül a mostani oldalhatárig tartó részt, amiben folytatódik ez a víztükröződés, akkor azt mondom, hogy az kezdi majd tömegében egyensúlyba hozni ezeket a nagy sötét flekkeket. Tehát én azt mondom, hogy ezt visszaadnám ismétlésre, nem azért mintha a helyzet rossz lenne, hanem ezeket konkretizálni kell, magunkban el kell dönteni azt, hogy mit szerenénk ábrázolni és hogyan, és most ez nekem nem értelmezhető. Nem támasztja alá a kompozíció azt a döntés amit most itt a képhatárok kiválasztásánál Szilvia megtett. Ismétlés. (hegyi)

Tükörkép

Tetszik a kép, nagyon jó az ötlet. Mondanivalójában is abszolút egyetértek azzal, ami a tükröződésben látható lakótelepi helyzet. Azt nem tudom, hogy mennyi lehetett itt még lent a fold felé, mert itt most van egy szép kis vágás, csak nekem ezzel most a föld van pont levágva, miközben az a rész, ami efölött megvalósul, az számomra már annyira nem izgalmas. Ha itt valami járda volt, nem tudom, amin esetleg emberek tudtak volna sétálni, akkor lehet, hogy ez létrehozhatott volna egy még izgalmasabb játékot. Így is tetszik. Az is izgalmas, hogy a valós térben egy lombozó fát látunk, míg a tükörkép az egy kopasz fa. Szóval filozófiájában nagyon jó és értelmezhető az üzenet, amit Eszter küld nekünk. Nem biztos, hogy igazam van. Beszélgessünk erről! (hegyi)
értékelés:

Mosoly(r)om

Van egy izgalmas helyzet a képben, hogy valamiért sikerült egy olyan formát megtalálni Eszternek, hogy nem tudja az ember, hogy mi van kint és mi van bent, vagy melyik fal darab hova tartozik. Itt két sík is van, az első a külső a fal, a másik a benti világ, és mégis, valahogy ezt sikerült megbolondítani, ezért izgalmas nekem ez a kép, és nagyon tetszik. Eltűnő világ... hm... értem én, de azért ezt én inkább épített környezetbe tartozónak érzem, mert az eltűnő világ leckében a személyességnek nagyobb szerepe van. Ebben azért van egy távolságtartás. Ahogy a leckeszámok növekednek, azért ebben előjön az is, hogy a személyesség, az áttételes üzenetek azok, amiket keresünk. Nekem ez inkább 13-as lecke. (hegyi)
értékelés:

Tükör utca

Nem tudom, hol talál ilyeneket az András, nagyon tetszik ez a kép. Kicsit olyan Mátrixos élményem van, hogy megy a fiatalember, aztán mindjárt átmegy a valóságból a képzeletbe. Tehát van egy ilyen élmény visszacsatolásom, de ez nem baj, sőt, nagyon is izgalmas ez a képi játék, amit itt kapunk. Én szeretem ezt a képet. Ennél sokkal többet nem tudok, és nem is akarok mondani. Itt is azt mondom, hogy kicsit kevesebb bindzsizés ennek jót tett volna. Nagyon be van égetve a kép körben, tehát vignettálás van rátéve. Én nem tartom ezt annyira fontosnak, vagy legalábbis nem ilyen erősen. (hegyi)
értékelés:

Ablakok
Ablakok

Tata Eszterházy Pezsgőgyár

Itt most egy nagyon izgalmas témába fogott bele Gabriella, mert az ablakok, a ház szemei, nagyon is beszédesek, nagyon is sok információt adnak, és az ember nagyon könnyedén tudja azonosítani magát ezekkel a helyzetekkel. Tehát asszociációban is egy nagyon izgalmas irány. Mind a két kép önmagában, mint kiindulási alap, jó. Az első kép az, ami megközelítésében is hozzám közelebb áll, mert a második képnél, hogy ennyire oldalról lett készítve a felvétel, nekem azért nem olyan erős a rövidülések miatt, nem adja a formáját az ablak abban a helyzetben annyira, mint az első képnél. Billeg, elfordul, elmozdul, miközben az nagyon izgalmas, hogy egy levett ablakszárnyat is látunk. Azokat a traverzeket ott előtte el kellett volna rakni. Szóval megint azt mondom, hogy azért van meló a fotóval, és ezt érdemes úgymond nem megspórolni, mert a végeredmény tekintetében nagyon is sokat tud emelni, hogy elveszem azt a két fekete bigyót, közelebb állok egy picivel, és megpróbálom valamennyire szemből ezt lefényképezni, avagy távolabb állok, hogy ez a levett ablak jobban érvényesüljön. Szóval a lényeg az, hogy az irány nagyon tetszik. Az első képnél is van valami a jobb szélén, ami egy letakart bigyó, arra azért jó lett volna odafigyelni, hogy az ott ne legyen. És fölül annyi vágást lehetett volna tenni, hogy az az elektromos kötődoboz vagy telefondoboz már ne kerüljön a képre, mert az ott annyira nem fontos. De mind a két kép nagyon izgalmas irány. Ha Gabriellát ez érdekli, akkor ebbe az irányba érdemes elmozdulni, érdemes ebbe jobban belemerülni. (hegyi)
értékelés: