2. Építészet, enteriőr

Megint egy új megközelítés, amit Gimétől eddig ritkán láttunk, amikor azt kell hogy mondjam, hogy annak örülök, hogy elkezd a Gime nagyon koncentráltan kommunikálni és nem mellébeszélni a képekkel. Ez az, ami. Ez egy P. És ez a P, azzal, hogy ezt ő észrevette egy ilyen feljárón, vagy csigalépcsőformán, ez nagyon fontos. Mert ezek a megfigyelések azok, amik a Gimét tovább fogják segíteni a fotózásban, hogy ilyeneket észrevesz, és ilyenekből elkezd aztán újrafogalmazni tereket, újrafogalmazni történeteket. Tehát azt nem mondom, hogy ez mit tudom én, akkora dobás, mint ami mondjuk egy akt táborban már a Gimétől megfogalmazódott, viszont nagyjából hasonló szinten kezd el kommunikálni, és ennek mondom kifejezetten örülök. Itt egy kicsit talán a kép címmel abban vitatkoznék, hogy ezt a P-t látjuk, meg lehet ezt ismerni, tehát el tudom fogadni, de ki lehet ehhez valami más P betűs szót is találni, amivel ez a kép megtámogatható. A három csillag az megvan. Annyit még azért így elmondok, hogy milyen izgalmas lehetne az, hogyha valaki innen a P-nek a száránál, a találkozásnál kikukucskálna. Izgalmas lenne. Vagy valaki menne le ezen a lépcsőn. Még jobban megbolondítaná ezt a teret. Tehát ezek, megint azt mondom, hogy a továbblépés lehetősége az, hogy elkezdünk komponálni és szervezni oda modelleket és azzal hozunk létre egy ilyen helyzetet, de mondom a három kiscsillag az megvan. (hegyi)
értékelés:

A Cég háza

Hát, itt az a helyzet, hogy magát a kiválasztást el tudom fogadni, hogy egy olyan helyzetet mutatok meg, ami nem egy különleges épület, tehát nem valami nagyon szép, romantikus palota, vagy nem valami üveg újkori építmény, hanem egy nagyon sematikus épületforma. Különösebben nem szép, nagy építészeti truvájt nem tartalmaz, de el tudom fogadni, hogy ezt örökítjük meg. Ugyanakkor ez az egész most hanyatt dől, és attól, hogy ez így hanyatt dől, attól a kompozíció is borul vele. Én azt mondom, hogy maga a nézőpont megválasztása jó, csak vagy a kamerán kellett volna egy kicsit billenteni, vagy valami magasabb helyre fölkucorodni, fölmászni, nem tudom, de valahogy ezt létre lehetett volna hozni, akár még egy ilyen kis kézi kamerával is, hogy ne legyen ennyire zavaró ez a hanyatt dőlés, tehát most engem ez nagyon befolyásol, nagyon tud zavarni. A másik pedig az, hogy én ebbe azért látok egy másik nagyon izgalmas történetet, bár ez az én választásom lenne, hogy a kis légkondicionáló berendezések nagyon érdekesen csillognak most ebben a fényben, tehát ez egy nagyon jó kis játékot tudna létrehozni. Hát aztán még tovább is tudok menni, hogyha kell, úgyhogy a Gimének én tudok adni ötleteket. Ide éjjel visszajönni úgy, hogy beszökni, a portással megbeszélni, hogy némelyik ablak mögött had gyújtsam föl a fényt, hát ez már egy ilyen konceptuális történet lenne, egy ilyen performansz jellegű helyzet, de ebből is nagyon szép ritmusokat létre lehetne hozni. Vagy abból nappal, hogy melyik függöny roló van lehúzva, melyik van felengedve, tehát millió ötletet hozhatunk létre egy ilyen sematikus épületen pont abból adódóan, hogy maguk az épületdíszek nem vonják el a figyelmet. A játéktér az óriási, hogyha ehhez a házhoz, mint ahogy írja az András, hogy a Cég háza, tehát hogyha ehhez van valamilyen köze, vagy ide többször jár, akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. A felvetés az tetszik, de a megoldással most nem tudok egyetérteni, úgyhogy ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Őrzött terület

Ez a fotó egy picit a verbálfotó kategóriájában esik. A Gime észrevett egy üzenetet, hogy erre az irodaházra vagy nem tudom mire kiírták, hogy vigyázzon, aki arra jár, ne is gondoljon arra, hogy valami hülyeséget csinál, mert őrzik ezt a területet. Aztán, hogy valójában van-e ott őr vagy csak a matricát vették meg azt ilyen esetekben sosem lehet tudni, de ez egy pszichológiai hadviselés a betörőkkel szemben. Ugyanakkor azt mondom, hogy ha ezt elfogadom, hogy ezt Gimét izgatta, akkor abban nem vagyok biztos, hogy az, ami képelemként össze van lapátolva a képen, az mind fontos hogy megjelenjen. Egyrész. Másrészt a Gime úgy döntött, hogy ez a képet úgy fotózza meg, hogy a képhatár jobb szélét veszi alapul, az függőlegesben van, és minden további más borulhat, dőlhet, ahogy ezt épp kiadta a kamera. Én meg azt mondom, hogy ez nem teljesen van így jól, legalábbis nekem, mert ettől most hanyatt dől minden. Azt érdemes ilyenkor megfigyelni, hogy valójában tényleg az-e a jó megoldás, hogy az ember ezt a döntést hozza meg, mert a tömegelhelyezés ezt fölül fogja írni. A harmadik észrevételem pedig az, hogy ez az épített környezet leckére érkezett, de én ezzel így, ebben a témakörben, nem tudok mit kezdeni, Az épített környezet azért ennél inkább szól arról, hogy milyen helyzetet hoz létre az ember a saját környezetében. Ez most azért nem olyan nagyon erősen van nekem jelen. Érdemes egy picit még szigorúbbnak lenni magaddal András abban, hogy amit fényképezel abból a világból, amiben jársz, mi kerül a lencséd elé és utána mi az, ami megörökítődik és bemutatásra kerül, és hogyan. Megint azt mondom, hogy már nagyon jól érezni, hogy lassítani mersz, de még egy kicsit fékre kell állni és lassítani. Lassíts! (hegyi)

Lizsé

Nagyon aranyos ez a kép. Azért mondom ezt így, mert amit látok, az nekem olyan, mintha egy ilyen TT, vagy Pico vagy H0-ás vasútmodell kiállításon lennék és oda készítette volna ezt valaki mondjuk gyufaszálakból. Nekem ez az első, ami erről a képről az eszembe jut. A valósághoz túl sok köze nincsen, még akkor sem, hogyha nagyon tárgyiasnak és konkrétnak tűnik ez az egész helyzet. Itt egy másik kép kapcsán is volt szó, hogy ezek milyen technikai őrületeket, amiket létrehoz Gime, és igen, én azt tudom mondani, hogy ennél a képnél még van is értelme, hogy ez volt a cél, hogy ez ilyen hatást hozzon létre. Ha nem, akkor meg azt mondom, hogy ez érdemes megfigyelni. Nekem ez egy kicsi túl van élesítve, de el tudom fogadni, hogyha ez a makettszerű érzés az, ami Gime ezzel a képpel szeretett volna nekünk megmutatni. (hegyi)
értékelés:

csipesz

Azt nem tudom, hogy hol talál ilyen helyet Bara, de igazándiból megint egy telitalálatot kaptunk. Nagyon finom, nagyon rajzos, olyan mint egy Giacometti-szobor. Nagyon tetszik ez az egész képi világ, amit Bara észrevesz ezekkel a - gondolom én – szárítókötéllel vagy szárítószerkezettel, de mindenesetre nagyon jó az, ahogy ezt a két oldalt összeköti. Nyilvánvaló, ha jól látom, itt valamilyen tükrözéses játékot kapunk, tehát ez az összekötés Bara átlal jön létre, de nagyon finom, nagyon jó megoldás. Ha letakarjuk akár az alsó, akár a felső képrészt, önmagában érdekes, szép, de nem elég. Attól válik ez a kép egy kreatív munkává, hogy Bara rájött arra, hogy ebből bizony egy elforgatással kettőt kell egymáshoz pászítani ahhoz, hogy ez izgalmasan működjön. Úgyhogy én azt mondom, hogy itt az a jó, hogy Bara ezekkel is elkezd játszani, és megint egy lépcsőfok abban, hogy az ember nem csak rögzít és dokumentál, hanem tudatosan használ egy eszközt a képi kifejezésmódjának erősítésére. (hegyi)
értékelés:

Panelprogram(kor)

Örülök neki, hogy István újból küldött képet. Láthatóan ez a kép nem most készült. Azért most itt ezeken a nylonokon lényegesen nagyobb jó lenne, amiket itt ezek az emberek fognak. Izgalmas a felvetés, amit ez a kép mutat. Egy épülő házat látunk, inkább azt mondanám, hogy ez valamilyen homlokzati felújítás lehet, utólagos szigetelés, nem tudom. A címből próbálhatunk valamerre tapogatózni, hogy ez egy panel épület, és az itt végzendő munkákat láthatjuk ezen a képen - ez a képnek kb. egyötöde se - és utána egy nagy kék ég, amit látunk, egy nagy – mondhatjuk azt – semmi. Joggal merül fel a kérdés, hogy ha én arról szeretnék beszélni, hogy milyen érdekes struktúrákat mutat mondjuk egy ilyen felújítás vagy milyen jó, hogy épülnek új házak, tehát valamilyen rendszerben akarok mozogni, akkor miért nem azt mutatom meg. Én pedig azt mondom, hogy ennél a képnél bizony az is egy határozott döntés, amikor azt mondom, hogy jelzésértékkel felvázoltam, hogy miről van szó és ezzel a nagy térrel a „nagy semmivel”, mint kompozíció még inkább ráerősítem a fókuszt arra az egy-két emberkére, akik azokon a pallókon mozognak és ezt a védőhálót talán kifeszítik vagy leveszik – ez persze ebből nem derül ki. Tehát az egy érdekes dolog, amikor kompozíciónál a dekompozíciót használjuk és ráerősítünk egy ilyen történetre, mert bizony-bizony a semmivel mint kijelöléssel, mint képhatár kijelöléssel ezt az erősítést létre tudjuk hozni. Mégis azt mondom, hogy ilyenkor még inkább kritikus az, hogy milyen döntést hozok abban a minimális információ mennyiségben, ami a képen fellelhető, ott akkor nem lehet bizonytalankodni. Én most itt úgy érzem, hogy ott van egy kicsit problémám, hogy ez a bemutatott helyzet – nyilván okkal – alulról egy picit skurcban mutatja ezt a helyzetet. Ha pedig ezt a dekomponált történetet akarnám vinni, akkor ennek nem túl sok létjogosultsága van, mert akkor bizony fel kell menni nagyjából olyan magasra – pl. szemközti ház – ahonnan ez abból a nézőpontból mutatható meg, ahonnan ezek az emberek dolgoznak, mert akkor érvényes, akkor van igazán nagy ereje ennek a fajta komponálási módnak ebben az esetben. Én legalábbis így érzem. Úgyhogy itt most inkább arra erősít ez rá, hogy ollóval ezt a vágást hoztam létre, mintsem arra, hogy ez egy kompozíciós döntés lenne. A másik, ami kérdésként felmerül, hogy ugye jól láthatóan a kép alsó részén van egy sáv, ami textil nélkül maradt. Ha ezt folthatásként érzelmezzük, akkor ennek a helye sem mindegy, hogy hova kerül. Ha megnézzük az aranymetszést, ott is vannak azért leírt szabályok. Én azt gondolom, hogy ha egy szabályt felrúgok, akkor egy másikkal talán jó, ha megtámogatom. Magyarán kicsit jobb szélen több maradhatott volna vagy bak szélről egy kicsit még elvenni, mindegy, nagyon leheletnyi ez a különbség, de mondom, ezeknél a helyzeteknél, ahol ilyen kevés jel, ilyen kevés információ van, nagyon is oda kell ezekre figyelni. Én két csillagot adok erre a munkára és várom István további képeit. (hegyi)
értékelés:

Egy esti sétán

Szeretem a járatlan utakat, külföldön még jobban, mint itthon. Mindig lehet találni valami érdekeset, ami nem a turistáknak készült. Erre a kápolna romra is így találtam Vrbnikben, az Adria partján. :)

A Feri ad ehhez a képhez egy leiratot, nem olvasom most föl, amivel az az egyetlen problémám, hogy jelen pillanatban nem biztos, hogy optimális helyről van megfotózva ez a kép. Azt nem tudom, hogy honnan, hogyan lehetett volna másképp becserkészni, de azt biztos, hogy az időponttal sem vagyok teljesen kibékülve, hogy milyen időpontban készült a kép. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen kiránduláson az ember nem biztos, hogy a családot fel akarja tartani, és azt mondja, hogy várjunk még egy fél órát, mert akkor lesznek igazán szépek a fények, de most jelen pillanatban ez most nekem nem tűnik többnek, mint egy emlékfotónak, hogy jártam az Adriánál és ezt láttam. Ugyanis a térbelisége ennek a történetnek nem jön ki. Tehát most olyan, mintha lenne egy nagy száj, ami engem be akar kapni, holott az a teteje, ami hiányzik, de ezt csak én abból tudom, hogy láttam már ilyet és ki tudom következtetni. Ez így most egy nagyon két dimenziósra vasalt kép. És valami itt is a technikai minőséggel zűrös. Színben is egy kicsit furcsa és maga az a képtömörítési eljárás vagy nem tudom mi, ami miatt ez egy picit olyan – bár jobb minőségű – mintha mobiltelefonnal készült volna. Feri én ennél többet nem tudok magamból erre kipréselni, ugye nincs harag? (hegyi)

Őslak

Erre a leckére sok-sok képet kaptunk már, és ezek általában városi környezetben készült képek, és nagyon örülök annak, hogy Camilla egy más irányt mutat nekünk és egy olyan képet küld, ami őseink lakhelyéül szolgáló jurtát mutat. Magyar Attila barátom az, aki egyébként ilyenekkel foglalkozik, épít is, készít is ilyen jurtákat és ezekhez kapcsolódóan élő történelem órákat is szokott tartani. Ezt azért jegyzem meg, merthogy ismerem nagyjából ezt az építményt és azt is, hogy ez hogy néz ki, miképp építik, miképp rakják ezt össze, tehát ez nagyon nagy munka, ha valaki egy ilyet szeretne készíteni. Ezt azért fűzöm itt hozzá az elejéhez, merthogy maga az építmény és az erről készült fotó nagyon korrekt. Színvilágában nekem egy picit a ’70-es éveket idézi, akkor voltak ilyen nyomatok, amik egy kicsit elmentek ebbe a türkiz kékes irányba, de amit egy picit hiányolok az az, hogy ennek az építménynek nagyon is funkcionális szerepe van. Kívülről is szép, de igazándiból azok az izgalmas helyzetek, ami ebben belül van, az ami igazán különleges. Nem azt mondom, hogy belsőt kellett volna készíteni, mert én el tudom fogadni ezt a külső felvételt is, hiszen nagyon fontos, hogy ezt is megmutassuk, viszont azért nem ártott volna, ha valamilyen szinten funkcióba van hozva ez az építmény, amikor látjuk, hogy ez él és működik és nem csak egy műtárgy. Ennél segített volna az, hogy akár valaki kijön vagy bemegy az ajtónyíláson, vagy esetleg magát az ajtónyílást félre hajtva valamennyit a belső térből is látunk, és egy kicsit talán a környezetéből többet. Bár ahogy látom, ez valami olyasmi lehetett, mint valami kiállítás, hogy megmutatjuk, hogy ilyen is van, mert ott mellette minthogyha lenne egy normál nylon sátor is. De nagyon örülök ennek a képnek. Azt nem tudom, hogy mennyire szándékos ez a fajta színvilág, nem tudom, hogy mennyire szándékolt ez a fajta beállítás, tehát én azt mondom, hogy ez most 2 csillag. A jövőre nézve is mondom, hogy azért egy picit ezeknél a leckéknél ez a jelleg, hogy lefényképezünk egy ilyen tárgyat vagy építményt, ez tulajdonképpen dokumentálás. A dokumentálás is nagyon fontos, de ennél jobb, hogyha tovább is lépünk, valamilyen viszonyrendszert ábrázolunk ezeknél a képeknél. Ez a viszonyrendszer most hiányzik. El tudom fogadni, de túl sok közöm nem tud lenni magához az építményhez, mert a fotós sem mutatta meg nekünk azt, hogy neki milyen köze van ehhez, így nehéz hozzá viszonyulni. (hegyi)
értékelés:

Fordítva

"Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre megtalálsz."
(Weöres Sándor: Bújócska)

Aha! Ez lenne a megfejtése az előző képnek? No, mindegy is, ez a kép önállóan működik, és izgalmas térjátékot mutat, a vers illusztráció is jó - nem is értem, miért nem születnek hozzászólások, kapjátok össze magatokat, tessék kommentálni. Egy hajszálnyit a horizont jobbra dől, 1, max 2 fok lehet, ezt jó lenne korrigálni, hogy helyre kerüljenek a tömegek, de a kép játéka és a mozgalmasságának feszültsége jól dinamizálja a nézőt. Az se baj, hogy a fa vágva lett, mert itt ez csak egy jelzés, mankó, hogy hol a lenn és hol a fenn. Lehet, hogy bele lehetett volna komponálni az alkotót, de nem szükséges, így is jól működik a fotó. (hegyi)
értékelés:

belső-külső tér

Nagyon tetszik ez a térjáték, amit Béla észrevett, a monokróm külső ritmusok, az átlátások és a belső játék, amihez a külső színben is hozzáad, jó a kiválasztás is, hogy mennyit mutat Béla és mennyit hagy le a képről. Egy picit tekredik a kép, ez abból adódik, hogy a vízszintesek és függőlegesek az objektív torzítása miatt nem tökéletesen futnak egyben, de ezt nem nagyon lehet a szerző szemére vetni, ehhez már igen komoly mozgatható hátfalas gépek kellenek, hogy a perspektívakorrekció megoldható legyen, egy kisfilmes kamerával az elérhető maximumot kihozta ebből Béla. Gratulálok. (hegyi)
értékelés:

gödördükör

Szép ez András! Mármint nem az épület, hanem ahogy ábrázolod. Finom, mesél, nem akar mást, mint amit tud, és a 13-as leckére is megoldás. Néhány megjegyzés: egyrészt mintha hanyatt dőlne egy picit minden - szerintem a horizont nem vízszintes - másrészt a kép jobb oldala most üres. Ez lehet cél, és adhat egy lírai lecsengést, de akkor kompozícióban bal oldalon kéne még vágni és jobbra nagyobb elhúzást adni, többet ebből a picike fényekkel mutatott rejtelmes helyzetből. Vagy ha ez nem kell, akkor vágni vagy 3 centit jobbról. Én az előbbit választanám, mert bár szép az épület fényekkel mutatott tükröződő vízzel játékossá tett rendszere, de önmagában kevés, kell a líra is hozzá. (hegyi)
értékelés:

Körök és vonalak

Egyszerűnek mondhatnánk, de egy nagyon jó meglátást mutat Eszter, fontos, hogy az ember ne csak a cipője orrát vagy a kirakatot nézze ilyenkor télen, hanem ahogy ő teszi, magasabbra emelve a fejet észrevegye ezt, amit látunk általa. Egy kis hiba van csak, az élesség. Hogy ez azért van, mert a hidegben a hosszabb expozícióval berázta a kamerát, vagy a sötétben az élességállítás nem let tökéletes, nem tudom, de fontos lenne, hogy egy ilyen formajátéknál éles legyen a kép. Arra sarkallom Esztert, hogy ilyen nyitottsággal járja az utcákat, figyelje a környezetét, nagyon fontos ez a fotográfusi attitűd, hogy ne csak a készen elénk tálalt történetet lássuk meg. Egy csillag az élességért itt marad. (hegyi)
értékelés:

foxódi emlék

Egy elhagyott ház bejárata a foxódi emelkedőn.

Amit Béla észrevesz, az nagyon fontos, de a kompozícióval nem értek egyet. Itt két vonal van, ami érvényes lehet. Az egyik a lakat, a bezárt ajtó - ha ezt a vonalat visszük, akkor ennél nagyobb teret kell hagyni az ajtóból. És ez a vonal az, amit oly sokszor megmutattak már... A másik a részletek finomsága. Ha ez a fontos, akkor viszont Béla tudod mi az izgalmas ebben? A három girbegurba szög és az árcédula a pánton. Na de ha ez a fontos, hiszen ettől humoros és szerethető a kép, akkor ezt kell megmutatni, vagyis akkor úgy mocorgok a kamerával, hogy valahogy ezek kerüljenek olyan pozícióba, aminél nem takarás és nem mellékes szálként kell felfedezni. Ha elforgatod a lakatot, amennyit enged, akkor máris a forma jobban él, az egész kép elindul, mesél. (hegyi)
értékelés:

A tél kapuja

Lovasberény, Szőlőhegy, Cziráky körpince, szakadó hóesés

Nagyon szerethető, szép tájkép. Jó, hogy ilyenek is készülnek. A tél kapuja szimmetrikus, mint az őt körülvevő sáncfal (maradék burkolat), jó volna tehát ezt a dombot is teljesen látni a kép bal felén is, hogy Gót forma még több körbeölelést kapjon. Biztosabban gondolom, hogy tágabb látvány kéne, mint szűkebb, mert az ég felé hajló fák gally-ereikkel hatásosak. Balra a képet nyitnám. (szőke)
értékelés:

Kitörés

Igazán jó a lecke és a téma kapcsolódása, hiszen egy ember által épített szakrális rendszer megfelel ide és még a környezet is. Azonban, ha a képen szimmetriák is jelentkeznek sőt uralkodóak, követni kellene végig ezt a szabályt és nem dekomponálni. Másrészt, van annyira izgalmas ez az építmény, hogy jó lett volna többet láttatni belőle. Azt, hogy kékben tartottad fontosnak tartom, mert a szakralitását erősítetted az információnak és az alsó gépállással is egyetértek. (szőke)
értékelés: