2. Építészet, enteriőr

Ezek azok az élmények, amelyek mindannyiunkat, akár egy-egy utazás során is, egy tizedmásodperces pillanatra is megragadnak, és foglalkoztatnak. Vannak olyan épületek, amik úgy válnak a természet részévé, hogy bár ember által épített tárgyak, de mégis a természet olyan szinten fogadja be és el őket, ami egészen példátlan mesei érzéseket, történeteket hív elő. Ennél a képnél is ez az erény. Talán a kép tetejéből én lehagytam volna. Jó ez a ritmus így is, de egy pár milliméternyit le lehetett volna talán hagyni. De mindenféleképpen izgalmas és szép kép, pontosan azért, mert ez a ház valószínűleg itt állt tavasszal is, nyáron és talán télen is. Érdekes lehet az, hogy különböző évszakokban visszatérni és megfigyelni ezt a kapcsolódást, mert itt ennek a meséje az épület és a környezet viszonyáról szól. De talán legizgalmasabb párhuzam ebben az őszi élményben sűrűsödik, mert a ház lepusztultsága és kora rímel arra a fajta érzésre, ami a lombjait lassan lehullató fáknál érezhető. Én ennek külön örülök, hogy jó időpontban készült a kép. Lehetne azon vitatkozni, hogy vajon kellenek-e erre a képre a színek. Biztos érdekes lehet az is, hogy a színek megjelenjenek. Bár én azt gondolom, hogy az akkor már ezt a nagyon is jól dekódolható konstrukciót, és kompozíciót megbonthatja. Pontosan a ház lepusztultsága az, ami esetleg túlságosan nagy hangsúlyt visz a házra színesben, míg fekete-fehérben finomabbak ezek a tónusjátékok, amik a vakolatnál vagy a tetőn érzékelhetőek. (hegyi)
értékelés:

Az egész olyan, mint egy horrorfilmjelenet. Egy ilyen alacsony költségvetésű horrorfilmre gondolok. Hogy ez régi volt orosz laktanya, vagy mi a fene akar lenni, azt nem tudom, de nem is fontos. Az, ami az izgalmas, hogy egy ilyen modernkori hieroglifa bontakozik ki ezekkel a csempékkel, vagy olyan, mint egy tetrisz játék, miközben itt nagyon is valós helyzetről van szó. Nem tudom ismeritek-e azt az újkori dilit, amikor elektrotechnikus egyetemisták azzal őrültködnek, hogy a villanyhálózatot buherálják, és a kolesznak az ablakaiban a fényeket vezérlik, hogy melyik szobában van felgyújtva a lámpa, melyikben nincs. Mint egy mátrix-kijelző, egy óriási nagy képernyőt kapnak, és ezen mindenféle üzenetek meg mozgások tudnak megjelenni. Interneten lehet ilyen videókat találni. Erről a képről nekem ez is eszembe jut, meg ez a horrorisztikus hangulat. Ennek az az oka, hogy itt történik egy olyan megvilágítás ennél az épületnél, valószínűleg egy autóval állhatott oda Tamás az épülethez, aminek a fénye ezen a csempén visszatükröződik, ami ezt a fajta élményt erősíti. Nem tudok belekötni, én elfogadom ezt 13-as leckébe, mint megoldás, de nem egy nagyon szerethető kép. Mindemellett én valamit hiányolok a kép előteréből. Ha itt van egy eldobott kisgyerek babakocsi, vagy egy macifül, akkor ez a horror-élmény mégerősebb, és akkor az tíz pont. (hegyi)
értékelés:

Nagyon izgalmas ez a látvány, maga az, hogy ez a kék és a sárga ilyen határozottan jelenik meg. Gondolom ez valamilyen bevásárlóközpontnak a bejárata. Ami nekem ebben egy picit problematikus, az az, hogy a képen mégis, minden határozottsága mellett, mellékes szerepre kárhoztatódik, mert a kép bal oldala nagyon nyitott. Ott megyünk kifele a képből, ott elfuthatnánk a parkba, vagy befuthatna valaki onnan a képbe, tehát figyelünk, és várunk, hogy jó, jó Tamás, értjük, de mi fog ott történni, ki fog belépni onnan a képbe. Valószínűleg senki, de azzal, hogy nyitva hagytad azt a részét a képnek, ezt az élményt erősíted. Lehet, hogy máshonnan kellett volna ezt a fényképet megcsinálni. Pontosan azért, hogy erősebb legyen ez a színjáték. Az nem magyarázat, hogy azt mondod, hogy na de igen, de ha beállok oda szembe, akkor benne leszek a tükröződésben. És akkor mi van? Semmi baj, legyél benne, még plussz élményeket esetleg hozzá is tudnál adni ehhez a képhez. Azt is lehetne mondani, hogy akkor egyszer csak a biztonsági őr kirohan, és elkezd engem kergetni. Ilyenkor oda kell állítani valahová egy kislányt vagy egy kisfiút, vagy valakit, aki kéznél van, és azt mondom, hogy én őt fényképeztem, nem ezt. Még ez is megoldható helyzet. Tehát ez a fajta szín játék erősebben is kijöhetett volna. Ráadásul azt nem teljesen értem, hogy miért van ehhez ekkora körítés hagyva. A tetőtérből, a padozatból, az oldalfalból olyan sok mindent kapunk plusszban, ami a térelrendezéshez nem szükséges. Ollóval ebből jócskán lehetne körbevágni. Erősödne az, amit most látunk. Egy csillagot tudok adni rá, a meglátás jó, és azt kérem Tamást, hogy ezzel még foglalkozzon, ismételje meg ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés:

más szemszögből, és Zsolt kérésére fekete-fehérben.

Nekem az előző kép izgalmasabb. Ez a nézőpont megint egy illusztrációra sikeredett, ami nem baj. Ha egyszer erről a tájról készül egy útikönyv, akkor én biztos, hogy beválogatnám ezt a képet, mert tényleg hangulatos. A tónusok is nagyon finomak, nagyon szépek, nagyon rendben vannak. Az embert hiányolom egy kicsit, nyilván nehéz találni egy olyan bolondot, aki a sziklákra veti magát, és ott elkezd napozni, vagy mászkálni mint egy próbahegymászó. A kép abszolút rendben van, nekem az előző izgalmasabb. Az a baj, hogy ha ugyanarról csinálunk két képet, akkor nekünk kell eldöntenünk, hogy melyiket kezdjük el használni. Ritka eset, hogy több is tud működni, mert annyira más a meglátás. Itt annyira nagy különbség a kettő között meglátásában nincs, de sokkal személyesebb az előző verzió mint ez. Én erre adok egy csillagot mindenféleképpen, mert mint illusztráció tökéletesen működik, ha lesz Illusztráció leckénk, akkor egy mesével, történettel együtt elfogadható. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt a képet, mind ötlet nem rossz. Itt is arról van szó, hogy a fényképezőgép lehetőségeit nagyjából látjuk a képen, a kerítés ott furcsa ívben hajlik. Most azért leszek Ágnessel szigorú, hogy próbáljam őt noszogatni a saját útján. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha ezekkel a bácsikkal, akik ott állnak az állványzaton, elkezdtél volna erősen kommunikálni. Beveted a magad sármját, kis kezeddel integetsz nekik, és mondod, hogy "hé, maga ott a zöld nadrággal nagyon jó, de a fölötte lévő bácsi, aki csak úgy nézegeti a mobiltelefonját, tegye már meg, hogy elindul jobbra, a másik bácsi meg elindul balra". Tehát egy kicsit megrendezzük ezt az egész helyzetet. Most ezek a bácsik nagyon egy kupacban vannak. Ez a kép akkor lenne izgalmas, ha valamilyen ritmust ki tudna adni, mint a kottán a hangjegyek, vagy kompozíció. Ez a játék kivárható pillanat is lehet, de akkor fél órát ott kell szobroznod állványra tett gépre, mire az fog megvalósulni, amit te látni akarsz, de mi magunk is befolyásolhatjuk. Kell kommunikálni az emberekkel. Az ötlet jó, az kap egy csillagot, kivitelezésben várnám azt, hogy Ágnes elkezdjen komponálni, elkezdje szervezni a környezetét. (hegyi)
értékelés:

Lekenesben.

Egészen fantasztikus, olyan, mintha egy makettet látnánk. A gyerek gyurmából megcsinálta a sziklákat, és amit a boltba vett a villanyvasúthoz, kis házikót, azt odarakta. Egészen furcsa kép. Picit ez is dől, nem tudom miért, de próbálom elfelejteni. Tehát ez egy izgalmas kép, kicsit képeslapszerű, nagyon harsányak a színek. Lehet, hogy én a színeket nem használnám, pontosan azért mert ezektől lesz egy kicsit giccses. Nézzük meg majd ezt fekete-fehérben, úgy, hogy nem dől, meg én lehet, hogy vágnék ebből fönt, és jobboldalt. Értem, hogy majdnem aranymetszésbe be van téve ez a világítótorony, de az nem biztos, hogy most jót tesz neki. Mert az aranymetszés szabályát a tömegelhelyezés szabálya fölülírhatná. Erre most egy csillagot adok ebben a formában. (hegyi)
értékelés:

Ez az a világ, amit Bara nagyon jól érez, nagyon jó meglátásokat tud küldeni ezekkel a formai játékokkal. A tömegelhelyezés a problémám. Az az ív, ami a képnek a bal oldalán megjelenik, az képvisel egyfajta tömeget, méretet, és az a járda, ami ebből megmarad, az képviselne egy másik mennyiséget. Ha ezt a kettőt beleteszem a mérleg serpenyőjébe, ugye látjuk, hogy az egyik egy fekete-fehér kemény, nagy mennyiségű tömeg, ezt ez a szürkés, lágyabb forma nagyobb mennyiségben kellene kiegyensúlyozza. Ez olyan, mint a mértan, vagy matematika, hogy belerakom, és mérem. Kellene még majdnem két ujjnyi ahhoz, hogy ez a nagy szürke flekk egyensúlyba hozza a kép bal oldalán lévő ívet. De a meglátás abszolút jó. Még egy lehetőség van: hogy odapattintok egy labdát, vagy odateszem a lábam, tehát valahogy visszarántom ezt az egészet, és ahhoz a 20 deka szürkéhez még hozzáteszek 5 deka feketét, és akkor az helyrerántja az ívet. Ha ennyire puritán eszközökkel, és csak az épített környezetben fellelhető formákkal, árnyékokkal és ívekkel dolgozom, akkor kell hozzá még két ujjnyi szürke, ha pedig személyesebbre akarom venni ezt a történetet, akkor valamit beleteszek még. (hegyi)
értékelés: