2. Építészet, enteriőr

tükör

Mi lett volna akkor ha a horizontunk a kép jobb fölső és bal alsó sarkához igazítjuk, milyen formák jöttek volna be? Elkerülhető lett volna vele, hogy elkezdjen ismétlődni ez a körforma. Most elvonatkoztatok attól, hogy ebben is meghagytál színeket, nem értem minek kellenek ezek a sejtelmes rozsdaszínek. Bízzál már magadban annyira, hogy ezekre nincs szükség, ez akkor is működik, ha ezt nem hagyod benne. Itt a kép kompozíciójával van kérdés. Ha megfigyeljük, akkor ennek a visszapillantó tükörnek eleve van egy olyan torzító hatása, amivel már eleve elvonatkoztat a valóságtól. Ha asszociálni kell, akkor éppen egy pénzérme hátoldalára is asszociálnék, de visszaránt a valóságba az a befejezetlen kis körív a kép bal oldalán. Ennyi a problémám, egyébként a kép rendben volna. (hegyi)
értékelés:

Fentről

Izgalmas a képkivágás, amit Ágnes mutat, de én még szemtelenebb lettem volna. Ha már ezt a rozsdás szalagkorlátot ábrázolja Ágnes, és beleveszi ilyen erősen a kompozícióba, akkor a kép bal oldalából jócskán lehetett volna vágni. Akkor legyen ez a fő motívum a kompozícióban, ott azt az alagutat én simán levágtam volna, az oda nekem nem kell, és akkor nyugodtan mondhatom, hogy egy tájképet látunk, akkor egy érdekes, urbanizált tájképet kapnánk. (hegyi)
értékelés:

Róma, Auditorium Parco della Musica
Róma, Auditorium Parco della Musica
Róma, Auditorium Parco della Musica

A mi MüPánknak megfelelő intézmény. (Róma, 2011.04.24.)

Hat képből álló képsort kaptunk, és ami nekem rögtön szembetűnő, az a színvilág: a vöröses-narancsok a téglákkal, és egy kicsit furcsa zöldek. Olyan, mintha erre a zöldre valami erősítés került volna, nagyon furcsa világ. Közben az is látszik, hogy ez egy tavaszi felvétel, éppen zöldbe borultak a fák, valószínű ez az első fű lehet fűnyírás előtt vagy után, és talán ez is okozza azt, hogy a színek ennyire furcsák, ennyire nyers zöldek. Ha megfigyeljük a képeket, háromszor két képpárra oszlik ez a feltöltés, nem nagyon tudom egyértelműen értelmezni például az első képpárt, hogy miért pont ez a két kép került egymás mellé. Mivel nem látom magát az épületet a maga teljességében, ezért jóllehet, valami formai egymásból folytatólagos történet lehet az, ami a megfejtés, nem tudom, de nekem ez az összekapcsolás picit furcsa. A harmadik és negyedik kép izgalmaz a fákkal, facsoportokkal, ahogy a természetet és az épített környezetet összekapcsolta a tervező. Az utolsó két kép is izgalmas, ami nekem érdekes, az a bátorság, hogy a legutolsó, hatodik kép is bekerül ebbe a sorba. Ha, mint konstrukció figyelem ezt a képsort, nekem ez a hatodik kép ami nekem a legizgalmasabb azzal a négyzetekből álló formával, aminek ellenpontja ez a pici kis zöld a kép alján. Jó ritmusú képek, de nem tudok elvonatkoztatni ettől a zöldtől, nagyon furcsa. Erre valami magyarázat lenne szükséges, mert ha így színtónusban próbálom a megoldást megkeresni, mintha a kékek hiányoznának. Az épületet, magát a hangulatot nagyon jól adja vissza a képsor, bár ha az utolsó előtti képet megfigyeljük, akkor engem izgatna ennek a külső térnek a megmutatása, ez most csak részletekben történik meg. Érdekes, és nagyon bátor vágások vannak a képsorban. Azért mondom, hogy kettő csillag, mert ezek a vágások néhol nekem olyan formákba is belevágnak, amiket jó lett volna ritmusként meghagyni, akár a negyedik képen az ívet a tetőnél, akár az ötödik képnél a színpadtérnek az ívét, ezek nekem hiányoznak. Ez a zöld nem egy barátságos zöld most. (hegyi)
értékelés:

PIM

A Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Két képet látunk, mind a két kép másról mesél, nem is teljesen értem, hogy miért kerültek egy kompozícióra, ráadásul teljesen elválaszthatatlanul összeraggatva, egymáshoz szíjazva. Az első kép egy melankolikusnak mondható helyzet, amelyben egy térjátékot figyelt meg Viktória, és ez a térjáték viszonylag jól is van megfogva. Ennél a képnél a nyitott ablakot, ha 5-10 fokkal beljebb hajtja, akkor az a nagy flekk, ami ott létrejön, az is mozgalmasabb lesz. Ez még kellene oda, de a dolog rendben van. Kicsit távolságtartó ugyan, de jó az irány. A második kép, ami számomra izgalmasabb, olyan, mintha a pokol bugyraiba szállnánk le, és ott megfigyeljük azt, hogy itt vannak azok a kamrák, amiben majd ki tudja, milyen szörnyűségekkel találkozik az utazó. Olyan, mintha egy soha be nem járható folyosó végén egyszer csak azt mondjuk, hogy lejutottunk egy olyan szintre, ahova nem merünk lemenni, csak lekukucskálni. Van feszültsége ennek az egésznek, ez is jó megfigyelés. A kettővel együtt nem nagyon tudok mit kezdeni, nem értem, hogy mi az összefüggés a kettőben, hogy ezt együtt kell nekem most néznem. Értem az ellenpontot a két kép között, de mégsem. Ezek nem komplementerei egymásnak. Mind a két kép önmagában izgalmas, a kettővel együtt nem tudok mit kezdeni. Erre én most adok kettő csillagot, mert mind a kettőben van izgalmas rész, és azért nem hármat, mert nem értem, ezt nézd el nekem, Viki, hogy ezzel nem tudok mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Struktúrába zárva

Nem tudom, hogy maga ez a helyzet mi lehet, valami iskolai ballagás talán, és az, amit András meglát, az egy érdekes építészeti áttört felület, de itt most ezen a képen olyan tárgyak is szerepelnek, amik nem segítik az értelmezést. Gime, próbáld meg, hogy előbb gondolkodsz, és átszűröd magadon a látványt, és csak utána exponálsz. Lassíts. Azt is javaslom, hogy tényleg kezdj el képzőművészeket nézegetni, és lehetőleg ne a kortársaidat, mert azok nem képzőművészek. Próbáld meg valahogy befogadni azokat az alkotókat, akik az elmúlt században működtek - nem csak a fényképészekre gondolok - ahhoz, hogy amit mondani fogok számodra is evidencia legyen. Fényekkel dolgozunk, van egy függőleges, J betűt formáló tört formánk a lépcső mellett meghúzódó korláttal, ez egy világos forma, aztán érdekes, és jó meglátás az ezzel párhuzamosan futó másik oldali korlát, az a belső tér is, ami ebből létrejön háromszögekkel. Ha a szereplők nélküli teret néznénk, akkor azt mondom, hogy ez egy jó pozíció, amit itt fölvettél, még akkor is ha a kép bal fölső sarkából a körforma ebből nagyon kilóg. Két szereplője van ennek a képnek: az egyik szereplő egy virág, a másik egy hölgy. Azt én elhiszem, hogy a hölgy nagyon csinos lehet ezzel a táskával, de ő most véletlenül van ezen a képen, semmilyen szerepe nincs, semmilyen gesztust nem mutat. Nézd meg Pécsi József fotóit, hogy hogyan instruálja a modelljeit, vagy Munkácsynak a képeit. Nem ártana, ha ezzel foglalkoznál behatóbban. Ez az emberi forma, amit itt most látunk, nem kommunikál a nézővel, semmilyen köze ehhez a történethez nincs, véletlenül került bele ebbe a szerepbe, miközben ez a térjáték igényelné azt, hogy igenis artisztikus megközelítésben próbáld meg elhelyezni a modelled - olyan modellt, aki a testméretével, az öltözékével és a gesztusaival ezt a formát kiegészíti. Ez lehet egy pantomimes, egy táncos, akármi, tessék megrendezni a helyzetet. Kell ebbe a struktúrába az ember, de annak olyan pozícionálása szükséges, ami hozzáad ehhez az egészhez. Ide nem lehet véletlen civil szereplőnek besétálnia, mert akkor értelmét veszti a kép. A hölgy fehér táskája zavaros, a sál zavaros, a másik oldalon néz le valahová, semmilyen kommunikációja nincs a térben senkivel, értelmezhetetlen a helyzete, ráadásul, ha ezt az egészet be akarnám lakni, akkor valószínű, hogy beültetem a szereplőt oda valahová, ahol a virág is elhelyezkedik, tehát elkezdek valamilyen játékot vele, a karjaival, a lábaival, a test forgatásával. A másik problémám a virág. Nem tudom ki hogy van vele, ezeket így lehet nagyjából megvásárolni, nálunk is lóg egy ilyen a bejáratnál, és itthon tökéletesen rendben van a funkciója, de ezek a műanyag kaspók nagyon rondák, a kis kampójukkal együtt. Neked ezzel annyiban kell foglalkozni, hogy hozzáad-e ehhez a képhez, vagy nem. Lehet azt mondani, hogy ide szeretnél valamilyen organikus formát becsempészni, akkor azt tessék otthonról elhozni, vagy bemenni a virágboltba, és szerezni valamit, de ehhez a trombitafolyondár-szerű virághoz nem illik ez a nagy fehér bili, amibe ez bele van szuszakolva, és az a kampó ott borzalom. Esetleges az egész, és ettől válik amatőrré a megközelítés, hogy hagyod, hogy ilyen esetleges helyzetek legyenek a képen. Ehhez a térbeli formához, ami egy nagyon kemény, kopogós formai játék az emberi test kell, az önmagában elegendő. A falon is van valami, amit a virág takar, nem látszik, hogy mi, ezt el lehet takarni, most a virág próbálja ezt megoldani, de nem nagyon sikerül. Gime, azért mondom neked ezeket el, hogy mi a probléma ezzel a képpel, mert ehhez kell az, hogy ha elkezdesz képzőművészeti alkotásokat nagy mennyiségben befogadni, akkor ezek, mint tapasztalat, leszűrődnek, hogy ilyet nem látsz, és a sajátodon kérdőjellé válik ezeknek a szerepeltetése, és még exponálás előtt ezeket a kérdéseket rendezni fogod. Kérlek, ha megoldható, menj vissza a helyszínre, vigyél modellt, csontosat, keményebbet, akár aktban is, és ismételd meg ezt, használd a teret úgy, hogy abból valami értelmes süljön ki. Kérlek, ne rohanj tovább, hanem ezt a képet csináld meg jól. (hegyi)

Aprónak lenni

A helyet magát nem tudom, hogy hol van, egy biztos: mivel nem tudom, hol van, nem ismerem azt, hogy milyen irányt jár be a nap. Valószínűsítem, hogy van egy olyan pillanat, mikor ennél a padnál több fény van. Most minden más élénken mutatkozik, kivétel az a fő motívum, hogy valaki ül a padon, és egy termoszból az első kávéját fogyasztja, és cigarettázik. A gesztus tökéletesen rendben van, de a fényviszonyok nem segítik ezt a kompozíciót. A másik az, hogy le kellett volna ehhez guggolni, hogy ez az arány létrejöjjön, amiről a címben is akar mesélni András. Közelebb lehet menni, leguggolni, és akkor ez a szereplő másképp tud érvényesülni a képen belül, mert attól lesz ő is apró, ha mi is leguggoltunk, és a házak még inkább fölénk tudnak nőni. Attól, hogy apró, a szerepe nagyon is fontos ezen a képen, hiszen ő a főszereplő. Ez most ilyen szempontból nem annyira sikeres megoldás. (hegyi)
értékelés:

British Museum

British Museum napsütésben. Belső tér, mégis mintha a szabadban lennénk.
Ültünk a gépnél, Demeternek mutattam a honlapot, gyorsan pörgettük át a képeket, hogy mik érkeztek, és erre mondja, hogy „Ki volt Londonban?”. Egyből fölismerhető a helyzet, miközben egy nagyon jó meglátás, tökéletesen érthető az építész szándéka, a régi és új formák összekapcsolása ezzel a modern tetőszerkezettel, teljesen rendben van a kép. Az Épített környezet leckében ez egy nagyon jó meglátás. A fényviszonyok is rendben vannak, úgyhogy megvan a három csillag, a leckemegoldás is megvan, de ettől én még várnám a további megoldásokat is. (hegyi)
értékelés:    

Analog 2

Horizon 202

Az az érdekes ebben a képben is, mint az előzőben, hogy egy panoráma formátumot használ Tamás, de teljesen saját gondolatai szerint, és nem köti magát azokhoz a korlátokhoz, ami ennél a formátumnál általában adódik, hogy kihasználni a panoráma lehetőségét, és valami olyan pannót mutatni, amit az ember egyébként a valóságban, abban a formában sosem lát. Zárójelben jegyzem meg, hogy nekem ezekkel a formátumokkal az esetek nagytöbbségében problémáim vannak, azért mert nehezen szerkeszthető, kompozícióban is nehezen tartható meg, és szerintem tökéletesen idegen az ember látásától, attól, ahogyan a teret érzékeljük. Ez a helyzet nálam a szélesvásznú filmekkel is, főleg, ha az ember egy nagy multiplex moziba megy a cselekmény úgyis általában a kép középső részére koncentrálódik, a többi csak egy környezeti háttér lesz, és engem koncentrálásban szokott zavarni.
   Ennél a képnél az az izgalmas, hogy ezzel a daruval, mint egy óramutatóval, köti össze a két épületet Tamás, és maga a megfigyelés is zseniális, maga a helyzet is rendben van, és az egész olyan konstruktivista forma, ami azért érdekes számomra, mert nem ezt szoktuk meg ettől a panoráma formátumtól. Ha épített környezet, és ez az út izgalmas Tamásnak, akkor azt mondom, hogy hajrá, három csillag, leckemegoldás megvan, nekem ezek tíz pontos képek. (hegyi)
értékelés:    

Analog 1

Horizon 202

Horizon 202 a leirat, amit nem tudom, hogy mit jelent, de nem is biztos, hogy nekem ezt kell tudni. Egyetlen egy problémám van technikailag: a kép fölső részénél mintha egy picit kellene még vágni ahhoz, hogy ne lógjon be a vászon, tehát a kép bal fölső részénél nem teljesen tökéletes valami a vágásnál, de a kép viszont fantasztikus. Ha Épített környezet lecke, akkor én azt mondom, hogy ez az. Méghozzá azért, mert a tárgyszerűségen kívül valami rendkívül erős érzelmi pluszt ad hozzá. Akarok odamenni, akarom átélni, akarom én is látni ezeket a madarakat, ahogy repkednek a levegőben. Ha irodalmi példát akarok hozni, akkor ez akár illusztráció is lehetne Parti Nagy Lajos Hősöm tere c. könyvéhez. Mindenféleképpen ez egy nagyon izgalmas dolog, és jó az, hogy ebben a panorámafelvételben is feszes kompozíciót tudott létrehozni Tamás. Nem mindenkinek szokott ez sikerülni, van aki csak használja, hogy hát ez van, aztán bámuljuk, hogy milyen szép. Itt minden egyes mozdulatnak szerepe van, mindegyik házdarabnak, miközben sok vacillálnivaló nem volt ezzel, hogy ezt mikor, meg hogyan csinálja, mert ezek a madarak egyszer csak elrepülnek, aztán nem lehet tudni, hogy mikor jönnek újra vissza. Én ezt nagyon szeretem. (hegyi)
értékelés:    

Emlékmű a bejáratnál

Третьяковская галерея.

Izgalmas ez a kép, mert először azt hittem, hogy valamilyen bazár-helyzet van, zsibvásár, amikor kiteszik a megunt képkereteket, és akkor árulják. Aztán kiderült számomra, hogy ez maga egy szobor és egy szökőkút, és elgondolkodtam azon, hogy mennyire más felfogásunk van a tárgyiasult művészetnél arról, hogy mi a giccs, és mi az, ami maradandó. A világfájdalom fája belenő a képkeretbe, és a képkeret is mint egy márványosra tört üveg, hordoz egy struktúrát, miközben a bondel keret meg van csinálva, ami eleve archaizálás. Furcsa az egész, ember legyen a talpán, aki erről levakarja a giccset. Ennek nagy mesterét úgy hívják, hogy Jeff Koons. Azt kell tudni róla, hogy ő volt Cicciolinanak az egyik férje. Érdemes rákeresni a neten a munkáira, mert hasonlóan giccsből csinál szobrokat, és az embernek a viszonyát a giccshez megváltoztatja. Michael Jackson-t is ábrázolja egy kismajommal, ha láttatok borzalmat, akkor ez az, és mégis nevet az ember az egészen, ami fontos. Itt is ezt érzem, hogy ez valami őrület, még a víz is bele van komponálva, és mossa az egész szerkezetet. Ami még izgalmas nekem, amire a hangsúlyt rátettem volna az a pad, ami emögött a szerkezet mögött van: bal oldalt a padon van egy McDonalds-os pohár. Ez lenne az izgalmas, ez lenne a továbblépés, hogy amikor ilyennel találkozunk, akkor a saját véleményemet mondjam erről el. Ha csak ábrázolom ez a dolgot, hogy itt van, szörnyülködjetek, akkor nem tudom eldönteni, hogy ez vajon Zsófinak tetszett, és ha igen, miért, vagy ő is szörnyülködött rajta? Ezt a döntést tenné egyértelművé az, ha a fricska be lenne fejezve, már amennyiben Zsófi is látja, hogy itt egy borzalmas giccsről van szó. Fogom a fényképezőgépet, beállítom ezt az expozíciót, közben vettem a Mekiben egy ilyen üdítőt, és úgy exponálok, hogy a kezemben lévő üdítőt közelibe hozni, és a kettőnek a viszonyát exponálni. Attól lesz meztelen a király, ha mi vetkőztetjük meztelenre. (hegyi)
értékelés:

repülés az ívben

Ugyanazt fogom elmondani, amit már elmondtam többször: megint egy szín-játék van létrehozva, nem értem miért. Ha már ennyire üresen hagyom az eget, és szerencsémre ez a madár is segített abban, hogy egyáltalán értelmezhető legyen ez a forma, akkor erre miért kell rátennem még pluszban ezt a fotós trükköt? Másrészt itt is a túlélesítés jön létre, tessék megnézni a párkány és az ég között megint egy szellemképszerű valami van, ami a madárnál is létrejön. A régi tévéknek volt ilyen a képe, hogy ilyen szellemképes volt az adás, de akkoriban mi ezt megszoktuk, és így fogadtuk el. A mai korban ez kicsit furcsán hat, főleg úgy, hogy ez nem egy tévéképernyő. Itt megint rákerült valami effekt a képre, amire még rájátszik az is, hogy ez az egész helyzet furcsán van megoldva. Magyarán: Gime, sokszor mondtam, hogy van, amire a mobil alkalmas, és van, amire nem. Erre ez a mobil nem alkalmas. Persze lehet mondani, hogy ez fényképezőgép, és én készséggel elhiszem, de akkor azt mondom, hogy a PS utómunkád pocsék. A másik, ehhez képest elhanyagolható probléma az, hogy tessék megnézni a jobb és bal oldal közötti különbséget: ferde az egész, és nem értem, hogy miért. A megfigyelés rendben van, a madárral együtt nem lenne rossz, ugyanakkor nekem ezt az egészet elrontja a bindzsizés. Ismétlés. (hegyi)

Szekszárdon

A Szekszárd sorozatból. Bojtár Tamásnak.

Jártam én már Szekszárdon egyszer-kétszer, nem nagyon sokszor, úgyhogy nem tudom megítélni, hogy ez a helyszín mennyire jellegzetes. Ha a kompozíciót, a tömegelhelyezést nézem, akkor nagyjából rendben van a kép, csak abban nem vagyok biztos, hogy aki nem szekszárdi, az ezt tudja hová tenni, hogy most miért pont ez a családi ház lett lefotózva ezzel a fával. Valamennyit biztos jelent a háttérben a templom, de erről a képről nekem hiányzik az az utalás, ami miatt érteném, hogy miért pont itt, miért pont ez, így készült el. Lehet, hogy Ágnes anno Szekszárdon ebben a házban lakott, nem tudom, jelen pillanatban ennek nincs magyarázata, bárhol máshol is készülhetett volna ez a kép ebben a formában. Elhiszem neki, hogy ez Szekszárd, ha ezen túllépek, akkor is kérdés számomra, hogy mit akarunk mondani, miért készült el. Az egy fontos dolog, hogy kommunikáltok egymással, fontos, hogy reakciókat vált ki belőled Tamás szekszárdi napló-sorozata, de az mégsem elég, hogy egy Szekszárdon készült képet beküldünk. A Tamás képein is elindul egy-egy történet, tulajdonképpen a „szekszárdság” nem egy direkt megközelítés a Tamás képein sem. Itt nem látom azt, hogy ez mi más kapcsot is tudna ez a kép mutatni, azon kívül, hogy Szekszárdon készült. Majd ha még itt jársz Magyarországon, akkor menj el Szekszárdra, mert az nem olyan szerencsés, hogy archívból szedd elő a képeket, elindultál te már egy úton, ne hagyd azt az utat félbe. Ismétlés. (hegyi)

Prága, a Károly-hídnál

Ez egy kellemes kompozíció, a Károly-híd környezetét is jól mutatja, tulajdonképpen egyetértek a dologgal. Egy csúcsára állított háromszög-kompozíciót látunk, még akkor is, ha ez a torony egy újabb háromszöget indít el a tó másik oldalán, de a képalkotó elemek a kép közepe és alsó régióiban határozottabbak. Itt is van egy problémám, hogy itt létrejön valamiféle folthatás a kép bal alsó részénél is, de mégis ezek elgyengülnek, és ehhez képest lényegesen erősebb a kép jobb oldalán lévő korlát, efelé billenti az egész mérleget az a fajta rácsozat, ami a víz tükröződésében is megjelenik. Ezekre azért érdemes odafigyelni, mert ebben a helyzetben valamivel kompenzálnom kell tudni. Jó ez a dolog, viszont nem árt, ha valamit oda tudok képzelni. Ez a fotós dolga, hogy kitalálja, hogy mi kerül oda, most ez súlypontban billeg, de a kettő csillag megvan. Azért kettő, mert András kompozícióban ennél lényegesen határozottabban tudsz beszélni, és nem nagyon tudom azt elfogadni, hogy dőljön a horizont, és azt sem, hogy ennyire túlélesített képeket adsz. Szép ez a meleg tónusú fekete-fehér, amit kitaláltál magadnak, de kicsit szépelgő. Ez egy sima fekete-fehér képben is tökéletesen megáll, nem kell ehhez a bindzsizés. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Ez a kép az Épített környezet leckére kevésbé jó megoldás, nem értem, hogy miért kell ezt a képet ide küldeni, amikor ez nem egy jellemző helyzet. Az épített környezetnél vagy egy nagyon szubjektív nézőpontból, ami a saját élményünk a saját környezetünkben, vagy abból a környezetből, ahol éppen kirándulunk, vagy pedig valami nagyon jól értelmezhető struktúráról beszélünk. Ez a kép nem erről mesél. Ez nem a kép erejéből von le, hanem a kép leckebesorolásában kérdés. A kép ereje tökéletesen érthető számomra, nagyon jó ez a párhuzamba állítás a lakótelepi ablaksorral, a szinte egyenfüggönnyel, ami itt létrejön, a szürkeséggel, és az az organikus forma, ami árnyékként megjelenik, mint lenyomat szerepel. A lenyomat már eleve ad egy plusz áttételezést, és ez a kettő együtt egy jó párhuzamot hoz. A kép maga egy három csillagos kép lenne, ha megtalálta volna a helyét a leckesorok között, így most ez kettő csillag. Nagyon könnyű a 13-as leckébe bedobni mindent, de próbáljuk ezt is egy kicsit szigorúbban venni, vannak leckéink, amik fedik ezt a dolgot. (hegyi)
értékelés:

AXIAL

A Szekszárd sorozatból.

Itt felépül lassan egy teljes Szekszárd képeskönyv, igaz, hogy nem biztos, hogy a szekszárdiak ennek annyira örülnek, ha szembesülnek azzal, amit Tamás láttat velünk. Ez egy egészen szürreális kép. Ha nagyon elvetemült akarnék lenni, akkor akár Kandinsky-t is mondhatnám előképnek abban az értelemben, hogy itt is mindenféle fű, fa, bogár furcsa helyeken van, repül az autó, közben a nagy tábla, mint egy protestálás, mutatja, hogy ez egyébként valami másról szól, de a tuják tetején elrepül ez a gépjármű, Kassák Lajos nikkel szamovárjára hajazva. Komolyra véve a szót, ez egy jó kép, de ezek a szürkés-kék tónusok ebben a megvilágítási helyzetben szomorúvá teszik ezt az üzenetet, ezeknek a humora, az iróniája akkor tud jól működni, ha nem a borongás felé visszük. Az fontos és jó, hogy ezeket a felhőket megláttad, de valószínű, hogy egy kicsit korábban fényképezel, akkor talán a napnak az erejéből még valamit kapunk, és kicsit jobban tudnak élni ezek a színek. Kellenének nekem azok a homokszínek, azok a zöldek, amik a fákat jellemzik, talán az se ártana, ha a tábla nem ebben a szürkés-kék színben mozogna. Így most az élményem olyasmi, hogy itt szomorúak vagyunk azért, mert itt tartunk, hogy már ember sincs az utcán, és ennyire falanszter világban élünk, miközben ez nem tökéletesen biztos, hogy így van, még akkor sem, ha a jelek erre utalnak. Kompozíció rendben van, nekem csak a megvilágítás az, ami kérdéses, bár a képnek a jobb oldalából a zászlók mögötti részt én levágtam volna, ugyanis ott egy újabb perspektíva nyílik azáltal, hogy a felhőknél egy világos folt bekerül, az elviszi a figyelmemet a kompozíció belső erejéről. Tamás, egy dolgot azért zárójelben engedj meg, hogy felhívjam a figyelmed rá, nevezetesen, hogy anno egy szálat felvettél, amikor kimentél az erdőbe önportrézni, vagy amikor a szekrény előtt készítettél vallomáserejű önarcképet - azt az irányt se kéne hanyagolni. (hegyi)
értékelés: