2. Építészet, enteriőr

A mi MüPánknak megfelelő intézmény. (Róma, 2011.04.24.)

Hat képből álló képsort kaptunk, és ami nekem rögtön szembetűnő, az a színvilág: a vöröses-narancsok a téglákkal, és egy kicsit furcsa zöldek. Olyan, mintha erre a zöldre valami erősítés került volna, nagyon furcsa világ. Közben az is látszik, hogy ez egy tavaszi felvétel, éppen zöldbe borultak a fák, valószínű ez az első fű lehet fűnyírás előtt vagy után, és talán ez is okozza azt, hogy a színek ennyire furcsák, ennyire nyers zöldek. Ha megfigyeljük a képeket, háromszor két képpárra oszlik ez a feltöltés, nem nagyon tudom egyértelműen értelmezni például az első képpárt, hogy miért pont ez a két kép került egymás mellé. Mivel nem látom magát az épületet a maga teljességében, ezért jóllehet, valami formai egymásból folytatólagos történet lehet az, ami a megfejtés, nem tudom, de nekem ez az összekapcsolás picit furcsa. A harmadik és negyedik kép izgalmaz a fákkal, facsoportokkal, ahogy a természetet és az épített környezetet összekapcsolta a tervező. Az utolsó két kép is izgalmas, ami nekem érdekes, az a bátorság, hogy a legutolsó, hatodik kép is bekerül ebbe a sorba. Ha, mint konstrukció figyelem ezt a képsort, nekem ez a hatodik kép ami nekem a legizgalmasabb azzal a négyzetekből álló formával, aminek ellenpontja ez a pici kis zöld a kép alján. Jó ritmusú képek, de nem tudok elvonatkoztatni ettől a zöldtől, nagyon furcsa. Erre valami magyarázat lenne szükséges, mert ha így színtónusban próbálom a megoldást megkeresni, mintha a kékek hiányoznának. Az épületet, magát a hangulatot nagyon jól adja vissza a képsor, bár ha az utolsó előtti képet megfigyeljük, akkor engem izgatna ennek a külső térnek a megmutatása, ez most csak részletekben történik meg. Érdekes, és nagyon bátor vágások vannak a képsorban. Azért mondom, hogy kettő csillag, mert ezek a vágások néhol nekem olyan formákba is belevágnak, amiket jó lett volna ritmusként meghagyni, akár a negyedik képen az ívet a tetőnél, akár az ötödik képnél a színpadtérnek az ívét, ezek nekem hiányoznak. Ez a zöld nem egy barátságos zöld most. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy maga ez a helyzet mi lehet, valami iskolai ballagás talán, és az, amit András meglát, az egy érdekes építészeti áttört felület, de itt most ezen a képen olyan tárgyak is szerepelnek, amik nem segítik az értelmezést. Gime, próbáld meg, hogy előbb gondolkodsz, és átszűröd magadon a látványt, és csak utána exponálsz. Lassíts. Azt is javaslom, hogy tényleg kezdj el képzőművészeket nézegetni, és lehetőleg ne a kortársaidat, mert azok nem képzőművészek. Próbáld meg valahogy befogadni azokat az alkotókat, akik az elmúlt században működtek - nem csak a fényképészekre gondolok - ahhoz, hogy amit mondani fogok számodra is evidencia legyen. Fényekkel dolgozunk, van egy függőleges, J betűt formáló tört formánk a lépcső mellett meghúzódó korláttal, ez egy világos forma, aztán érdekes, és jó meglátás az ezzel párhuzamosan futó másik oldali korlát, az a belső tér is, ami ebből létrejön háromszögekkel. Ha a szereplők nélküli teret néznénk, akkor azt mondom, hogy ez egy jó pozíció, amit itt fölvettél, még akkor is ha a kép bal fölső sarkából a körforma ebből nagyon kilóg. Két szereplője van ennek a képnek: az egyik szereplő egy virág, a másik egy hölgy. Azt én elhiszem, hogy a hölgy nagyon csinos lehet ezzel a táskával, de ő most véletlenül van ezen a képen, semmilyen szerepe nincs, semmilyen gesztust nem mutat. Nézd meg Pécsi József fotóit, hogy hogyan instruálja a modelljeit, vagy Munkácsynak a képeit. Nem ártana, ha ezzel foglalkoznál behatóbban. Ez az emberi forma, amit itt most látunk, nem kommunikál a nézővel, semmilyen köze ehhez a történethez nincs, véletlenül került bele ebbe a szerepbe, miközben ez a térjáték igényelné azt, hogy igenis artisztikus megközelítésben próbáld meg elhelyezni a modelled - olyan modellt, aki a testméretével, az öltözékével és a gesztusaival ezt a formát kiegészíti. Ez lehet egy pantomimes, egy táncos, akármi, tessék megrendezni a helyzetet. Kell ebbe a struktúrába az ember, de annak olyan pozícionálása szükséges, ami hozzáad ehhez az egészhez. Ide nem lehet véletlen civil szereplőnek besétálnia, mert akkor értelmét veszti a kép. A hölgy fehér táskája zavaros, a sál zavaros, a másik oldalon néz le valahová, semmilyen kommunikációja nincs a térben senkivel, értelmezhetetlen a helyzete, ráadásul, ha ezt az egészet be akarnám lakni, akkor valószínű, hogy beültetem a szereplőt oda valahová, ahol a virág is elhelyezkedik, tehát elkezdek valamilyen játékot vele, a karjaival, a lábaival, a test forgatásával. A másik problémám a virág. Nem tudom ki hogy van vele, ezeket így lehet nagyjából megvásárolni, nálunk is lóg egy ilyen a bejáratnál, és itthon tökéletesen rendben van a funkciója, de ezek a műanyag kaspók nagyon rondák, a kis kampójukkal együtt. Neked ezzel annyiban kell foglalkozni, hogy hozzáad-e ehhez a képhez, vagy nem. Lehet azt mondani, hogy ide szeretnél valamilyen organikus formát becsempészni, akkor azt tessék otthonról elhozni, vagy bemenni a virágboltba, és szerezni valamit, de ehhez a trombitafolyondár-szerű virághoz nem illik ez a nagy fehér bili, amibe ez bele van szuszakolva, és az a kampó ott borzalom. Esetleges az egész, és ettől válik amatőrré a megközelítés, hogy hagyod, hogy ilyen esetleges helyzetek legyenek a képen. Ehhez a térbeli formához, ami egy nagyon kemény, kopogós formai játék az emberi test kell, az önmagában elegendő. A falon is van valami, amit a virág takar, nem látszik, hogy mi, ezt el lehet takarni, most a virág próbálja ezt megoldani, de nem nagyon sikerül. Gime, azért mondom neked ezeket el, hogy mi a probléma ezzel a képpel, mert ehhez kell az, hogy ha elkezdesz képzőművészeti alkotásokat nagy mennyiségben befogadni, akkor ezek, mint tapasztalat, leszűrődnek, hogy ilyet nem látsz, és a sajátodon kérdőjellé válik ezeknek a szerepeltetése, és még exponálás előtt ezeket a kérdéseket rendezni fogod. Kérlek, ha megoldható, menj vissza a helyszínre, vigyél modellt, csontosat, keményebbet, akár aktban is, és ismételd meg ezt, használd a teret úgy, hogy abból valami értelmes süljön ki. Kérlek, ne rohanj tovább, hanem ezt a képet csináld meg jól. (hegyi)

British Museum napsütésben. Belső tér, mégis mintha a szabadban lennénk.
Ültünk a gépnél, Demeternek mutattam a honlapot, gyorsan pörgettük át a képeket, hogy mik érkeztek, és erre mondja, hogy „Ki volt Londonban?”. Egyből fölismerhető a helyzet, miközben egy nagyon jó meglátás, tökéletesen érthető az építész szándéka, a régi és új formák összekapcsolása ezzel a modern tetőszerkezettel, teljesen rendben van a kép. Az Épített környezet leckében ez egy nagyon jó meglátás. A fényviszonyok is rendben vannak, úgyhogy megvan a három csillag, a leckemegoldás is megvan, de ettől én még várnám a további megoldásokat is. (hegyi)
értékelés:    

Horizon 202

Horizon 202 a leirat, amit nem tudom, hogy mit jelent, de nem is biztos, hogy nekem ezt kell tudni. Egyetlen egy problémám van technikailag: a kép fölső részénél mintha egy picit kellene még vágni ahhoz, hogy ne lógjon be a vászon, tehát a kép bal fölső részénél nem teljesen tökéletes valami a vágásnál, de a kép viszont fantasztikus. Ha Épített környezet lecke, akkor én azt mondom, hogy ez az. Méghozzá azért, mert a tárgyszerűségen kívül valami rendkívül erős érzelmi pluszt ad hozzá. Akarok odamenni, akarom átélni, akarom én is látni ezeket a madarakat, ahogy repkednek a levegőben. Ha irodalmi példát akarok hozni, akkor ez akár illusztráció is lehetne Parti Nagy Lajos Hősöm tere c. könyvéhez. Mindenféleképpen ez egy nagyon izgalmas dolog, és jó az, hogy ebben a panorámafelvételben is feszes kompozíciót tudott létrehozni Tamás. Nem mindenkinek szokott ez sikerülni, van aki csak használja, hogy hát ez van, aztán bámuljuk, hogy milyen szép. Itt minden egyes mozdulatnak szerepe van, mindegyik házdarabnak, miközben sok vacillálnivaló nem volt ezzel, hogy ezt mikor, meg hogyan csinálja, mert ezek a madarak egyszer csak elrepülnek, aztán nem lehet tudni, hogy mikor jönnek újra vissza. Én ezt nagyon szeretem. (hegyi)
értékelés:    

Ugyanazt fogom elmondani, amit már elmondtam többször: megint egy szín-játék van létrehozva, nem értem miért. Ha már ennyire üresen hagyom az eget, és szerencsémre ez a madár is segített abban, hogy egyáltalán értelmezhető legyen ez a forma, akkor erre miért kell rátennem még pluszban ezt a fotós trükköt? Másrészt itt is a túlélesítés jön létre, tessék megnézni a párkány és az ég között megint egy szellemképszerű valami van, ami a madárnál is létrejön. A régi tévéknek volt ilyen a képe, hogy ilyen szellemképes volt az adás, de akkoriban mi ezt megszoktuk, és így fogadtuk el. A mai korban ez kicsit furcsán hat, főleg úgy, hogy ez nem egy tévéképernyő. Itt megint rákerült valami effekt a képre, amire még rájátszik az is, hogy ez az egész helyzet furcsán van megoldva. Magyarán: Gime, sokszor mondtam, hogy van, amire a mobil alkalmas, és van, amire nem. Erre ez a mobil nem alkalmas. Persze lehet mondani, hogy ez fényképezőgép, és én készséggel elhiszem, de akkor azt mondom, hogy a PS utómunkád pocsék. A másik, ehhez képest elhanyagolható probléma az, hogy tessék megnézni a jobb és bal oldal közötti különbséget: ferde az egész, és nem értem, hogy miért. A megfigyelés rendben van, a madárral együtt nem lenne rossz, ugyanakkor nekem ezt az egészet elrontja a bindzsizés. Ismétlés. (hegyi)

Ez egy kellemes kompozíció, a Károly-híd környezetét is jól mutatja, tulajdonképpen egyetértek a dologgal. Egy csúcsára állított háromszög-kompozíciót látunk, még akkor is, ha ez a torony egy újabb háromszöget indít el a tó másik oldalán, de a képalkotó elemek a kép közepe és alsó régióiban határozottabbak. Itt is van egy problémám, hogy itt létrejön valamiféle folthatás a kép bal alsó részénél is, de mégis ezek elgyengülnek, és ehhez képest lényegesen erősebb a kép jobb oldalán lévő korlát, efelé billenti az egész mérleget az a fajta rácsozat, ami a víz tükröződésében is megjelenik. Ezekre azért érdemes odafigyelni, mert ebben a helyzetben valamivel kompenzálnom kell tudni. Jó ez a dolog, viszont nem árt, ha valamit oda tudok képzelni. Ez a fotós dolga, hogy kitalálja, hogy mi kerül oda, most ez súlypontban billeg, de a kettő csillag megvan. Azért kettő, mert András kompozícióban ennél lényegesen határozottabban tudsz beszélni, és nem nagyon tudom azt elfogadni, hogy dőljön a horizont, és azt sem, hogy ennyire túlélesített képeket adsz. Szép ez a meleg tónusú fekete-fehér, amit kitaláltál magadnak, de kicsit szépelgő. Ez egy sima fekete-fehér képben is tökéletesen megáll, nem kell ehhez a bindzsizés. (hegyi)
értékelés: