2. Építészet, enteriőr

London legjobb negyede.

Egy három képből álló triptichont kapunk. Én most azt mondom, hogy én ezt áttenném az Épített környezet leckébe, ott talán még tudom értelmezni és értékelni, de riportként ez nekem nem működik. Megmondom miért nem. Megint azt mondom, hogy ez a hely Londonban ennél sokkal színesebb, sokoldalúbb, sokkal több történetről mesél. Az első kép az olyan mintha egy könyvborító lenne, sokkal többet nem kapunk, egy nagyon jó kis tipográfiai bevezetés, de mint fotográfia, a történethez ennél többet nem ad hozzá, egy helyszínt jelöl. Nagyon szép, nagyon gusztusos, nagyon jó látni, de ettől függetlenül ez nem több ennél. A következő képen látunk egy házfalat egy nagyon izgalmas repülővel. Gondolom ezt szerintem naponta kürülbelül huszonhárman lefényképezik, önmagában ez nem baj, ezt jó megmutatni, csak azt például nem értem, hogy miért dőlnek hanyatt a házak, hogy megijedtünk a repülőtől, hogy ránk esik, vagy mi ennek az oka. Nincs indoka a dőlésnek, merthogy most ez a dőlés most a repülőgép zuhanását csökkenti, tehát azt az élményt, amit ez adhatna. És aztán a harmadik kép egy élethelyzetet mutat a punk halaknál, ahol tulajdonképpen két utcai embert látunk: egy szép, színes tarajú fiatalembert, és a másik pedig ül a kirakat előtt. Jó a kontraszt ezekkel a ruhákkal, jó a kontraszt a próbababákkal. Abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a SALE UP TO 50% OFF című felirat ennyire fontos ehez a képhez. Ha kommunikálok ezekkel a fickókkal, akkor én mondjuk egy kicsit ezt a punk gyereket odébb vittem volna, hogy kontrasztba lehessen állítani a próbababákkal, és akkor nem ennyire központú ez a SALE reklám, hogy 50%-os leértékelés van a boltban. Szóval egy kicsit azért ezzel lehetett volna még dolgozni, és megint azt mondom, hogy itt elkezdődik valami, és aztán Viki továbbrohant, és csókolom, a többit majd a reklám után megtudjuk, csak aztán hát valaki meg elkapcsolta a tévét, tehát nincs folytatás. Itt azt mondom, hogy egy csillag, és Viki, erre tessék odafigyelni, hogy ez még egyelőre az útikép szint, és te ennél sokkal többet tudsz, és a képek maguk ezt meg is mutatják, csak a felfogás az, ami az útikép felfogás, hogy megörökítem, mint a kis japán turista, hogy otthon legyen az albumomban ebből is egy darab. Nem erről szól a riport. Ott eldöntöm, hogy mit akarok, és akkor ezt meg is csinálom közelikkel, távolikkal, totálokkal, portrékkal, házrészletekkel, kontrasztba állítok helyzeteket, szóval eldöntöm, hogy mi a mondanivalóm. Vagány csaj vagy, neked is van, mert hát azért a rádióműsoraidban ezt tökéletesen jól lehet érzékelni, hogy van véleményed a világról. Ezt tessék a fotókra is rátenni. (hegyi)
értékelés:

Ház a hargitán.

Zavarban vagyok azért, mert csomó jó ötletet vet föl ez a kép, és egyik sincs végigvíve. Nagyon jó az, ahogy a háznak a falán ezek a fadeszkák futnak, egyik vízszintesen, a másik függőlegesen, ez egy nagyon jó ritmikai játék. Erre nagyon jól feleselhetne ez az ablak a maga kis spalettáival, hogyha ez ki lenne nyitva. Most ki is van nyitva, meg nem is. Ahhoz, hogy ez a ritmikai játék létrejöjjön, a matematikát és a geometriát kell segítségül hívni, kinyitom azt az ablakot rendesen, és elkezdek játszani azokkal a formákkal, amit maga az ablak is létrehoz. Egy picit akkor lehet, hogy tágabbra kellett volna hagyni a kompozíciót, és máris létrejön az fajta geometriai játék. Érzelmes helyzetet látunk, és ez az érzelmes helyzet az üveg-visszatükröződésekben van, azokban a torzított kis fenyőkben, amiket látunk. És abban, hogy ott van egy belső világ, ami a kávéfőzőnél látszik, vagy én egy kis edényt is látok ott, meg talán egy széknek a háttámláját is lehet sejteni. Tehát van egy külső-belső világ, és ez egy nagyon jó játék lehetne. Mi kéne ehhez? Hogy felgyújtsuk odabent a villanyt. Kell egy olyan fényforrás, ami ebben a helységben kellő mértékű fényt tud biztosítani. Ugyanis most ez a belső világ vak. Nagyon jól színezné ezt a fenyő játékot ez a belső világ, és akkor azt mondom, hogy akkor meg egy kicsit még szűkebbre komponálok. Tehát a témafelvetés tökéletesen rendben van. Ez most egy hoztam is ajándékot, meg nem is. A Gábor elindít egy mérnöki, matematikai játékot, ami tök jó lenne, de nincs befejezve. Eldördül a startpisztoly és elkezdődik egy mesemondás, de ez a mese csak fölvázolva van, és nincsen befejezve. A kettő között vagyunk. Nem szeretném én ezt most nagyon leminősíteni, úgyhogy azt mondom, hogy mivel ez van annyira érzelmes és kötődés a Gábor világában, számára ezt biztos sokat jelent, kezeljük úgy ezt, mint egy portrét. Jó, Gábor? A portrénál is azok az érzelmek fontosak, amiket a modellel kapcsolatban érzünk. Ezeket az érzelmek kéne felhoznod magadból ennél a helyzetnél. Vagy játékosan a matematika felé, vagy a történetmesélés felé. Én erre most nem adok csillagot, hanem azt mondom, hogy mész te még oda, és szeretném kérni ezt az ablakot abban a mesevilágban. Mutasd már meg azt a mesét, amiért te oda mentél ezen az ablakon keresztül. Mutasd meg azt a történetet, amiért beleszerettél ebbe a helybe, ezen az ablakon keresztül. (hegyi)

vdmprk

Tímea, most mondom, hogy azért egy picit próbáljunk már egy kicsit a házi feladatok címeivel is dolgozni, mert hogy épített környezet leckére beküldünk egy épített környezet című megoldást, az nem akkora dobás. A kép viszont tetszik. Mégpedig azért, mert nagyon jó az a szimbólum rendszer, ami ezzel a két körformával működik: a vursli és a napernyő, az óriáskerék és ez a napernyő. Tehát, ha ezt a két körformát veszem, ami ráadásul tengely körül elfordulhat, sőt, lássuk be, játszottunk mi már ilyen napernyővel úgy, hogy forgattuk a fejünk fölött vagy az asztalnál, ahova ez be volt szúrva, megpróbáltuk elforgatni, én azt mondom, hogy maga az üzenete ettől érthető, egyértelmű. A színek, azok abszolút vidámak és ahogy látom, használják ezt az óriáskereket, nem csak üres kocsikkal fut, hanem ülnek benne emberkék is. Úgyhogy én szeretem, köszönöm, és meg van rá a három csillag, bár én nem biztos, hogy ezt az épített környezetre küldtem volna, mint lecke. (hegyi)
értékelés:

Ennél a házi feladat megoldásnál, mintha az András egy picit visszakanyarodott volna egy előző állapothoz, egy előző stációhoz, amikor a kép címe és a kép általa uralkodónak tartott poénja, gegje között az összefüggést kívánná erősíteni, egy viszonylag egyszerű verbális megoldással. Ami biztos, hogy én ezzel 100%-osan nem tudok egyetérteni, mint címadási metódus. De vonatkoztassunk el a címtől, majd a későbbiekben talán erre érdemes nagyobb figyelmet szentelni. Ha magát a képet, mint kompozíciót nézem, akkor nagyon izgalmas az a fajta meglátás, amit az András itt észrevett, hogy ezekkel az egyesekkel, ami itt mint házszám feltűnik, párhuzamba kerül, vagy ezekre feleselnek azok a ritmusok, amik a lépcsőfokoknál létrejövő nagyon is kemény, kopogós ritmusok, vagy akár a korlátfelhajtó ritmusai. Tehát több ilyen formát lehet ezzel úgymond párhuzamba állítani, és ezek a párhuzamok érvényesek. Arra hívnám fel András figyelmét, hogy attól válik egy kicsit esetlegessé ez a kép, hogy elragadta őt valószínű az a fajta élmény, hogy ezt észrevette és ráadásul még tükröződik is ezen az üvegfelületen ez az egyes, miközben nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy optimális helyről készült ez a kép. Nyilvánvaló, azt én nem fogom tudni innen megmondani, hogy mennyire lett volna megoldható az, hogy más helyzetről, más kamerahelyről exponáljon, de azért azt figyeljük meg, hogy mindezeket a képi üzeneteket és párhuzamokat gyengíti az, hogy a képhatároknál nincsenek párhuzamosok, a kép határra nem futnak párhuzamosok sem függőleges, sem vízszintes irányban, tehát ezek a sávok, síkok ezek pontatlanul vannak határolva. Nehéz dolog az épületfényképezés. Nyilvánvaló, hogy egy 9x12-es vagy egy 13x18-as síkfilmes kamerával könnyebben megoldható lenne ez a probléma, de erre szokták mondani, hogy szegény ember vízzel főz, a laborban is meg tudunk egy olyat csinálni amikor nagyítunk, hogy a képnek az egyik sarkát úgymond megemeljük, ha kellő mélységélessége van a nagyítógépnek, akkor ezeket a perspektíva torzításokat ki lehet küszöbölni. Erre alkalmas az elektronikus megoldás is, ez az egyik utólagos lehetőség. Amit pedig a helyszínen – nem vagyok benne biztos, hogy jól meglehetett volna oldani – hogy egy picit magasabbról készül a kép, és akkor ezek a párhuzamosok a kép határával működnének. Egy kis elforgatást még elbírt volna a kép. Szóval ezt tudom így hozzátenni. (hegyi)
értékelés:

Ez a házi feladat és ez a megoldás most egészen rajzfilmszerű. Ez javarészt annak köszönhető, hogy valami olyan technikai játék van, egy olyan utólagos labormunka, amitől a képen szereplő tárgyak egy plusz grafikai ízt kapnak a szemcsézettséggel, a kontraszt és a határvonalak megjelenésével. Azt mondom, hogy maga ez a fajta grafikai játék ez izgalmas. Viszont, ha mint grafikai formák és nem mint konkrétum értelmezzük ezt az egész képkereten belüli munkát, akkor szigorúbban és szűkebben kell komponálnunk. Most itt vannak a képen olyan részek, amik nem képviselnek értéket úgymond, magyarán vághatóak lennének. Akár a kép baloldalára, akár a kép jobboldalára, akár a kép fölső részére gondolok. Itt, ezeknek a formáknak az összekapcsolódása, ami izgalmas. Ennek a kéménynek és ennek a toronykupolának. Ha pedig ezt el tudjuk fogadni, akkor erre kell fókuszálnunk. Nem ad most ehhez hozzá az a tér, amit még András pluszban ehhez hozzáengedett tenni. Én egyébként ezzel az fajta utólagos képmanipulációval annyira nem értek egyet. Biztos volt oka, hogy az András ennyire belenyúlt ebbe a képbe, csak most ez egy picit túl sok, lebukik a manipuláció. Kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alkotót hív be idézet címkén az András közénk, és én javaslom is, hogy Eschert tanulmányozzátok, az interneten biztosan találtok hozzá megfelelő mennyiségű információt. Az, ami érvényessé teszi ezt a fajta asszociációt a különböző térsíkoknak, a párhuzamosoknak a rendszere itt most ezen a képen, értem ezalatt az ablakok, ablakkeretek által adott perspektivikus torzulásban mutatott külső világot, és a belső tetőgerendákkal és tetőlemezekkel másik, belső világot, és a kettő rendszere, ami nagyon érdekes, kint-bent térjátékot mutat. Én ezt nagyon szeretem, ennél sokkal többet nem is tudnék róla mondani. Talán annyit, hogy én azt a fehér foltot jobb oldalon a lehető legkisebbre hagytam volna, tehát abból még lehetne vágni, de ennyi. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon aranyos üzenetet kaptunk és érdekes az a besorolás, ahová Ágnes ezt küldte. Mert lehetett volna ez a vágyban is vagy lehetett volna akár a tél leckében is, de hát itt úgy látszik, hogy nem a vágy, nem a tél a lényeg, hanem maga az építés, tehát a technológiai folyamat. A kép címe szerint ez egy pasi. Hát fel van szarvazva rendesen, az látszik. Hogy mitől mástól még pasi, azt nem tudom, mert hogy ez egy fejportré, már hogyha most ezt a fehér lényt nézzük. A másik szereplő az egyértelműen nekem úgy tűnik, hogy egy hölgy, úgyhogy csak erre tudok tippelni, hogy ez a fehér lenne a pasi. Lehet hogy azért, mert kopasz. Ami a fotó része ennek a történetnek, azt kell hogy mondjam, hogy ez a vicces vonal nagyon erős és nagyon jó, de most már az Ágnes is abba a körbe tartozik filmjei kapcsán, akiknél azt mondom, hogy emeljük a szintet és emeljük a lécet. Ágnesnél is emelni kell egy kicsit a lécet. Fotóban is. Tehát van egy ilyen helyzet – most javaslat jön – van egy ilyen helyzet, aminél hogyha hétköznapi nyelvre fordítom le, akkor egy hóemberépítésnek a végeredményét látjuk, az utolsó fázisát, tehát ez azért viszonylag, úgy gondolom, hogy kiszámítható helyzet. Márpedig, hogyha ebben egyetértünk Ágnessel, akkor én azt mondom, hogy hát egy picit a kompozíció, annak rendbe kell hogy legyen. Értem ezalatt azt, hogy ha már rajta van egy szereplő még pluszban, aki ezt az építést végzi, akkor ebben a helyzetben fontos az, hogy mondjuk a kesztyűnek a fele ne maradjon le. Ez az egyik része a dolognak. A másik része, hogy nem vagyok benne biztos 100 százalékosan, hogy ennek a figurának ez az oldalsó, profilos megjelenése az, ami optimális. Merthogy hát itt van egy nagy fehér felület, és az ott nem képvisel információt, miközben ahogy látom, azért ennek a kis lénynek van szeme, most készül az orrikája a helyére, úgyhogy, hát, szóval azt gondolom, hogy ezt azért lehetett volna úgy, hogy ez a történet az ő szempontjából is értelmezhető maradjon. És hát a harmadik rész, hogy beletűztétek a fejébe ezt az ágacskát haj, vagy szarvacska gyanánt, vagy sapka, ami nagyon jó ötlet, csak most ez a sárga szín ez most pontosan ugyanabba a tónusrendben van, mint a mögötte lévő házikó. Meg lehet annyira úgy fordulni, hogy mondjuk egy negyed fordulatot teszek és már akkor szembe kerülök ezzel a hóemberrel és onnan próbálok egy fényképet csinálni, hátha akkor esetleg mondjuk már nem ez a háttér, nem tudom, ezt te jobban tudod, hogy körbe-körbe milyen irányba milyen hátterek adódtak volna, de ez most így nem teljesen optimális. Szóval, egy picit én azt mondom, hogy Ágnes, erre az egész történetre egy kicsit jobban kell koncentrálni. Most ez el lett kapkodva. Értem én, vicces, humoros, tetszik is, egyet is értek vele mint kép, de, hát nem tudom lehet-e még ott ismételni ilyet, hogy van-e még elég hó, szerintem van, úgyhogy én ezt visszaadnám ismétlésre. Ha pedig épített környezet, akkor maga az építési folyamat is lehet, hogy izgalmas lenne, tehát ha még időben mondom, akkor jó lenne, hogyha ezt a hóembernek az építési metódusát is megláthatnánk, mert hogy hát épített környezet. Hogyha pedig azt mondod, hogy nem ez az izgalmas számodra, akkor ez a humorforrás, ez megmaradhat a címben, de leckének nem az épített környezetbe kell beküldeni. Szóval ezt én most visszaadom. (hegyi)