2. Építészet, enteriőr

Jégzajlás F64

Ezt csak kiegészítésnek szánom a Jégzajlás c. képhez, ami lágy rajzú objektívvel készült, ez meg egy nagylátószögű "modern" anasztigmáttal (meyer weitvinkel aristostigmat). Talán érdekes összehasonlítási lehetőség f64 vs. lágy fókusz képi ügyben (hogy üssek egyet Hevessy Iván szellemén:-) ).

Jó kis korrekt kép ez, arról nem te tehetsz, hogy a hídhoz képest ez a korlát itt az elején inkább az imitáció kategóriájába esik, sajnos az utcabútoraink, korlátjaink korántsem mutatják azt a gondos kivitelezést, amit egyes épületek, hidak igen. Szóval korrekt, de ha már ilyen szürke, ködös tél, akkor jobban izgatna, ha a olyan időpontban készült volna a felvétel (hogy technikai manipulációt ne említsek), amiben a csúcsdíszei a hídnak már erősebben ködbe vésznek, ez helyettesítheti a felhőket, és igazolhatja, alátámaszthatja a jeges téli zord időt. Azt nem tudom eldönteni, hogy érzelmileg merre mozdulunk el a képpel, mert most a korrektségen kívül egy nagyon távolságtartó, tárgyilagos közlést kapok. És még valami: Endre, ne hagyj minket kép nélkül, várjuk az önportrékat is, ha már egyetértünk abban, hogy a városfotó nem épp a legnehezebb fotós feladat, ne hagyj minket kiéhezni. :) (hegyi)
értékelés:

Jégzajlás

Végre egy lágyrajzú, piktoralista stílusú híd/város fotóm is elkészült. Az objektív egy saccper 150 éves valami, egy szál szemüveglencse réztubusban, ha a rekeszt kiveszi az ember - és ki kell venni - akkor f4-es fényerejű. A nega forte 9x12-es, 200-as. A hívás: Rodinal 1:100-ban, 1 óra 20 fokon.

Sokat káromkodtam, mert a sárga szűrőt vagy 10x beleejtettem a hóba, vagy villamos ment el pont mögöttem, vagy egy teherautó... Emberek nem mertek közelíteni, de a megoldást a rendőrség hozta, a diáktüntetés miatt lezárták a partszakaszt, ahol voltam, így nem jöhetett arra semmi...:-) A rendőrök nem zavartak, főleg, amikor látták, hogy időnként az ég felé rázom az öklömet. :-)

Jó kis képeslap anno, van benne valami, ami túlmutat a nyálkás, zúzmarás, hideg saras télen, és ha van vele problémám, az csak technikai. Értem én a tiszteletet a régi korok iránt, a régi technikák iránt, és ez nagyon fontos, de a régi hibákat nem kell ebbe a körbe belevenni, mert azért a régi mesterek is igyekeztek hibáikat a lehetőségeikhez mérten korrigálni. Persze vannak szép hibák, és van a korral járó rothadós hiba is, bele lehet szerelmesedni ezekbe, én megértem, de a tónus felemássága nem ez a kategória. Azaz ahogy régen maszkoltunk, nem ártana eldönteni, melyik tónus tetszik, és ahhoz belőni a teljes képet, mert most 3 sáv látható, jobb szélen egy lírai elrajzolt, bal szélen egy komor borongós, és középütt az, ami nevezhető korrekt korrajzi tónusnak is. Bármelyik igaz lehet, de most olyan érzésem van, hogy ez így egy laborálatlan kontakt, vagyis nincs befejezve. Nem tudom, Endre egyetért-e velem ebben, mert minden tiszteletem a megszállottaké, eszembe nem jutna kihipózni azt, ami Endrét ebben lázban tartja olyannyira, hogy még a rend őreit is elámítja vele, szóval mer a fene kekec lenni, a három csillag azért megvan, ha rezeg is a léc a technika miatt, de vállalom azt is, hogy én ezt rosszul értem, és ez így jó, hibásan. Mondom, nem az életlenség a bajom, az teljesen rendben van, hanem a sávos tónusrend. (hegyi)
értékelés:

Felhőgyár

Nem tudom, hogy abban a képszerkesztőben, amit Laci használ, vannak-e segédvonalak arra, hogy a függőlegest vagy vízszintest tudja ellenőrizni, de az az 1-2 fok, amennyit ez is dől, azért bosszantó, mert amúgy ez egy jó kép lenne, leszámítva a szürke tónusok fád jellegét. Hogy a kontraszton, a középtónuson vagy min kéne másképp állítani, ezt mivel nem ismerem a szoftvert, nem tudom megmondani, de nagyon fáradt az a tónusrend, ami most látszik. Így mintha azt a mondanivalót is csak zárójelben mondanánk ki, ami egyébként kiváló meglátás, a környezetszennyezés, a pusztulás, a rombolás mementója... Mivel hozott anyagból dolgozom, így amit ide be tudok tenni illusztrálni, az csak egy megközelítés, de talán jól jelzi, mire is gondolok a tónusokat illetően. (hegyi)
értékelés:

Felhőgyár

Erdei kápolna

Hívogat és félelemmel tölt el egyszerre. Ez jutott először eszembe a képről. Olyan érzés, mintha valami titkokat hordó helyszínen lennénk, és csak az ment meg bennünket, hogy nappal van, és be is lépcsőznénk a kápolnába, de mégis inkább kívülről szemléljük, mert mi lesz, ha ránk sötétedik. Ezek a fák is... úgy hajolnak a képbe, hogy az nem csak óvó keretet ad, de ki tudja, lehet, hogy később ránk borulnak, és belénk akaszkodnak? Ha még vészt jósló felhők is lennének, teljes lenne a rémület. Szóval azt kell mondjam, hogy bármennyire is egyszerűnek tűnik ez a kép, de minden belső rémálmunk, feszültségünk is benne van, nem csak mesél, nem csak hív, de riaszt is, és ez az, ami nem hagyja a nézőt nyugodni, ha a képet szemléli. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Cím Nélkül

A Roncsfilm forgatásáról maradhatott itt ez a kép, bár ma, a romkocsmák korában nem is oly meglepő, igaz, az eladó tábla nagyon erősen visszahúz a realitásba minket. Hisszük, hogy megveszik, hogy valóban beépítik majd egy új házba, hogy értelmet nyernek a rom maradékok is, hogy mindenki jól jár, és a foghíj is új funkcióra lel, aztán szembesülünk azzal, hogy már az őrbódét is elvitték, már nem számít a veszteség, hogy eladjuk-e a téglákat, már magára hagyták a terepet, pusztulunk, nem épülünk. Megvan a kép, de azért a leckemegoldáshoz majd még kérek munkákat.(hegyi)
értékelés:

Lebegő templomtorony

Korrekt esti kép - lenne, ha nem esne hanyatt az épület. Jók a fények, jó az is, ahogy az árnyékok kitakarnak részeket, lehet, hogy a kép jobb oldalához még adnék, hogy még jobban erőt kapjon az a bokor, ami takar, vagy akár picit ebbe az irányba mozdulva növelni azt a feketeséget, ha már ott van. Érdemes lenne kiegyenesíteni. (hegyi)
értékelés:

Kép a képben

Nem tudom, hol készült a kép, mert miközben azt kell mondjam, hogy a megfigyelés jó, és István útján ez egy kiemelkedő kép, ezért megvan a három csillag, de azt is mondom, hogy ha nem nagy dolog oda visszamenni, akkor érdemes lenne elgondolkodni egy ismétlésen is. Ugyanis adná magát a helyzet, hogy valami térjátékot játszhassunk ezzel a valóban szürreális helyzettel, hogy a téglafalra a sáros utcát egy falfestő továbbgondolta, adná magát, hogy akár egy kis gyerekkerékpárral, akár más sztorival - ezt Istvánnak kell megszülnie - belemásszunk ebbe a képbe, fokozzuk a játékot, ne csak dokumentáljunk, hanem szervezzünk köré történetet is. Sőt, akár képsor is lehetne, falusiakkal, városiakkal, látogatókkal és bennszülöttekkel - ehhez egy picit tágabbra kéne venni a képkivágást is. De jó a megfigyelés, korrekt a kép, csak bátrabbnak kell lenni, elindítani a mesét, tudom, hogy benne van a fejedben István, csak fel kell vállalni, hogy az ember picit őrült. (hegyi)
értékelés:

Klausztrofóbia

Emlékmű Pécsett.

Jó ez a párhuzam a régi korok várépítészete és a modern szobor között, nekem hiányzik a képről az emberi vonal, azaz a lőrésbe valamit-valakit belekomponáltam volna, vagy, ahogy az előző képnél is, a teret benépesítettem volna barátokkal, akik valamiféle koncepció mentén megtöltik élettel a környezetet, és akkor a két tárgy közötti feszültség erősebb lesz. Ha van idő és mód rá, érdemes lenne esetleg próbálkozni valamiféle élőképpel ezeknél a fotóknál. (hegyi)
értékelés:

Magasház kerettel

Mindenhonnan kimagaslik.

Azt hiszem, amit ebből a képből ki lehet hozni, azt megtette Zsófi, egyetlen, ami majd segíthet, ha olyan időjárási viszonyok között készül erről egy ismétlés, amikor zöld a fű és az ég is kék és némi felhők is vannak, vagyis hogy a sok szín és a természet ereje legyen a keret, és a ház a maga nagy blokkjával így emelkedjen ki. Az ötlet tehát jó, egy másik irány még az lehet, hogy összeszedve a haverokat ott a kis útnál az utcán valami utcaszínházi játékot is megcsináltok, azaz 5-10 ember már létrehozhat olyan élőképet, ami izgalmas keretjátéka lehet a képi történetnek. (hegyi)
értékelés:

Verseny

Köszönöm a javítást, jobb a meglátás, jobb az ötlet. Itt most én hiányolom azt, ami annál a képnél erősség volt a keretezéssel. Most ez eltűnt. Ha a tömegelhelyezést megnézed Ágnes, akkor láthatod, hogy ez borul balra az egész, ott van a vár, a tömegnek is a nagy része, minden húz arrafelé, sőt még a vonalak is arra mutatnak, és a jobb oldalon nem nagyon történik semmi. A helyet ismerve lehet olyan nézőpontot keresni, ahonnan ez esetleg jobban megmutatható, de annak nagyon örülök, hogy itt van valami mozgás, van egy történet, koriznak, versenyeznek, ez mindenképpen izgalmas. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy abból a távolságból, ahonnan ez a kép elkészült nagyon korrekt sportfotót nem várhatunk. Itt nem arról szól a mese, hogy most tudjuk azt, hogy az egyik a csehszlovák versenyző, a másik pedig a lengyel, hanem itt arról van szó, hogy egy hangulatot látunk: emberek a hidegben kint állnak, és figyelik őket délelőtt, jobb dolguk nem volt, oda kimentek, jól elszórakoznak, isszák a forralt bort, miközben ezek a sportolók küzdenek az életükért. Érdekes ez a távolságtartó megközelítés, nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ettől az egész megkapja-e azt a plusz élményt, hogy olyan, mint egy emléknyom. Ennek a távolságnak itt lehetne értelme, hogy valahol ez, mint egy megemlékezés bukkanjon föl. Van erre valami törekvés ebben az egészben, de mégsem érzem ezt befejezettnek. Erre most én adok egy csillagot az előző kép javításaként, de kezdj neki a csendéletnek, Ágnes. (hegyi)
értékelés:

Jégpálya

Itt van az, amit az előző képnél mondtam, hogy ha nem is ennyire szabályosra és precízre komponálva, de ha a felső részt abból lehagytuk volna, akkor egy hasonlóan feszes kompozíciót kaptunk volna. Viszont ennél a képnél ezek a gömbök nekem pontosan a lényeget takarják, azt, hogy ezek a jégpályán mi történik, és milyen helyzet van. Ha jól látom, itt valamilyen esemény készül, talán takarítják, talán sikamikálják a jeget, nem tudom, mert nem derül ki, takarásban van. Szép a meglátás, jó ez az irány, ebben kellene mozogni. Ezek a kukucskálások, betekintések jó irányok, de nem biztos, hogy most optimális pillanatban készült az expozíció. Több türelmet kérnék Ágnestől saját maga irányában, több rákészülést, több odafigyelést, hosszabb elmélyülést egy-egy kép elkészítéséhez. Lassíts egy kicsit, nem kell tovább rohanni. Ha itt egy fél órát kell várni, hogy valami történjen, akkor várd ki azt a fél órát, ehhez legyen türelmed, nem kerget senki. (hegyi)
értékelés:

Nagy, ronda épület

Örülök annak, hogy Feri elkezd dolgozni ezzel a leckével, és, hogy most más helyet és más irányt mutat nekünk, használja ezt a nagyon erős halszemoptikát az ábrázoláshoz, és ennél a képnél ez abszolút rendben is van, olyan, mintha valamilyen modernkori felhőkarcolót látnánk. Az arab világban most folyik a verseny, hogy ki tud magasabb épületet építeni, és ott vannak ilyen íves formák, tehát ez egy nagyon jó megjegyzés. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni itt is: a kép bal oldalán belógó épületdarab. Nem értem, hogy ez miért kerül a képre, nem indokolja semmi. A szürkét, azt, hogy ez egy szürke, koszos épület, nem biztos, hogy szürkével kell ábrázolni. Ez épp olyan, mint hogy a káoszt nem a káosszal ábrázoljuk. Itt most tónusban ez a kép eléggé furcsa. Valami itt az utómunkánál történt, ugyanis ha megfigyelem az eget, akkor ott elég érdekes, furcsa struktúrák jönnek létre, ami nem az égnek a struktúrája, hanem a képfeldolgozásé. Erre érdemes lenne odafigyelni. Úgy látom, hogy itt történt valami maszkolás is az épület körül, mert szellemképes az egész. Ha maszkolunk, akkor ezt is érdemes végiggondolni, hogy milyen szintig tudunk húzni, és milyen szint az, amivel tudunk dolgozni. Itt elég érdekesen jelenik meg ez a fénykör vonal. Nekem itt most ez a szürke tónus annyira nem jön be, és a belógó ház az, ami miatt ez egy kettő csillagos kép. Gondosabban kellene ezt elkészíteni, Feri. (hegyi)
értékelés:

Nagyvárad, víztorony

Jó a meglátás, szürreális ez a szörny a betontelep közepén, az zavar kicsit, hogy egyrészt megint túl van pörgetve a technikai utómunka, ettől durvák, túlrajzoltak lesznek a képelemek, és ez esztétikai problémákat okoz, másrészt egy-két fokkal el vagyunk fordulva az óramutató járásának megfelelően, ezt érdemes lenne korrigálni, figyelembe véve azt, hogy a valós függőlegest a ferde házak befolyásolják. (hegyi)
értékelés:

Érdekes az, amit Gime mutat, nem teljesen tudom megmondani, hogy itt most az oszlop volt ferde, vagy a rács van ferdén fölrakva, vagy pedig valami vizuális játék miatt tűnik nekem a horizont ferdének, de valami nem teljesen kerek. Viszont maga a megfigyelés abszolút rendben van. Lehet azt mondani, hogy 10, mindegy, ki mit akar ebbe belelátni, de érdekes ez a ritmus, és jó megfigyelés. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

Locorotondo, Puglia, Olaszország, 2003.09.17

Sándor, igen, ez az a kép, ami olyan érzelmi pluszt hordoz, amit én mindig is keresek a te munkáidban. A tényszerű, dokumentarista megközelítés, és a távolságtartás mögött azért ott van Sándor, ott van az a fotós, aki ezeken a túrákon részt vesz, nem csak hazahozza ezeket az emlékeket, és azt meg akarja mutatni a nagyközönségnek, és ezzel szeretne megosztani valami érzést, hanem bátran rábízza magát a saját belső világára, és azt mondja, hogy lehet, hogy kevésbé lesz ez a köznépnek érthető, hogy miért fontos nekem ez a kép, de akkor is megcsinálom. Tessék megnézni, hogy mennyire izgalmas ez a formai játék, olyan, mint egy szobor. Az is egy külön érdekes dolog, hogy nincsenek lezárva a formák, miközben ezek nagyon is nyugalmas és kicsit melankolikus formák, amihez vegyük hozzá a hátteret is, mindezzel együtt ez a kép mégis hordoz egy fajta feszültséget. Ez az, ami mozgat minket. Elegáns, könnyed "ecsetkezelés", mert most jobb szót nem tudok rá, finom. Nagyon örülök ennek a képnek, és annak is, hogy ezt megmutattad, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: