Balázs, izgalmas nekem ez a zajos üresség, az áttört felületen az ablakréssel az áttűnés, a szociográfia és a tárgyiasság furcsa keveréke a lírával, de van ebben valami befejezetlenségérzet. A képcímben segítséget kérek. (hegyi)
értékelés:
Egyre több az információ és mégis... egyre kevésbé értjük meg egymást.
Kedves Győző, az ötlet jó, az időpont nem. Ahogy én érzékelem, van az az időpont, amikor ezek a kis dobok vakítóan világítanak. Ez valami kora délután, tételezzük fel, akkor kora reggel ezek világítanak, vagy fordítva. Föl lehet oda menni még? Meg tudod ezt csinálni ismétlésben? Ugyanis most a konstrukciót és az egész ritmust agyonveri az, hogy ebben a szürke fátyolban van. Ismétlés. (hegyi)
Olyan, mintha egy égigérő lajtorját látnánk, ez még egy mesekönyv illusztrációnak is jó lenne akár, mindez annak köszönhető, hogy az üvegfelületen a felhők hogyan tükröződnek, miközben ebben valami minimális technikai játék nyomát mintha felfedezném ott a bal felső sarokban, de ez nem baj, ez a része a képnek abszolút rendben van. Az, ami itt a jobb alsó sarokban feltűnő épületet mutatja, hogy az mennyire jó, hogy ott van, ezt nem tudom, nem vagyok benne biztos, hogy annyira muszáj, de el tudom fogadni. Mindenesetre izgalmas az, hogy ezt megfigyelted, és hogy ezzel elkezdtél dolgozni. Tömegében most nem érzem azt, hogy egyensúlyban lennénk. Most ha kitakarom azt az épületsarkot ott, akkor maga, ami a kép közepén és a kép bal oldalán történik, ha azt egy tömegnek veszem, akkor azt viszonylag jól ellensúlyozza a valós felhős rész, ugyanakkor ezzel, hogy ide belekeveredett ez a házsarok, ezzel fölborult ez a rend, valahogy a tömeg most kívánná azt, hogy vissza legyen húzva. Ez most nem történik meg. (hegyi)
értékelés:
Belváros - Szeged: jól csinálod!
Jó az, amit itt látunk, örülök annak, hogy ilyen helyek is vannak ma Magyarországon, és abszolút üdvözlendőnek tartom azt, hogy a villamospálya be legyen füvesítve. Jártam én is Szegeden, láttam ezt, mosolyogtam rajta és örültem neki. Persze, egy kicsit veszélyes, hogy az ember elkezd piknikezni, aztán lehet, hogy egyszer csak a szalonna eszegetése közben jön a villamos. A gondom az, hogy most ez az egész dől az óramutató irányával ellentétes irányba, és ezt kellene korrigálni, az fontos lenne. Ezt egy ismétléssel javítania kellene Tibornak, és ha már oda visszamész, és ismételsz, akkor lehet, hogy érdemes lenne ott valamilyen performanszt létrehozni a villamossal. Ez csak egy ötlet, de ezt visszaadom ismétlésre, mindenképpen korrigáld azt, amit ez most torzít. Ahogy látom, ez a képnek a torzításából adódik, mert a képnek a jobb oldalán szinte megvannak a függőlegeseink, és aztán ahogy haladunk balra, a táblák már egészen furcsán dőlnek. Ismétlés. (hegyi)
Az a helyzet, hogy mindannyian találkozunk lakóteleppel, most abban nem vagyok biztos, hogy ez a kép annyira speciális lenne, hogy meglenne az a személyesség, amitől ez Fehér Éva képévé válik. Valahol azt a viszonyrendszert kell tudni ábrázolni, ahogy te viszonyulsz ehhez az épülethez. Érdekes lehet az a képi megközelítés, hogy ekkora teret hagyunk, mintha ez egy olvadó jégkockaként süllyedne, olyan élményt ad, mintha kicsúszna alul a kép keretei közül. De mégis azt mondom, hogy ezzel még kellene foglalkozni még egy kicsit. Ezt most visszaadom ismétlésre úgy, hogy ne egy másik helyzetet, egy teljesen más megközelítést keress a hatos leckére, hogy most lefényképezel egy régi bérházat, hanem magával a lakóteleppel való viszonyodat próbáld jobban érzékeltetni, úgy, hogy az Fehér Évás legyen. A drót jó, ne hagyd ki. Ismétlés. (hegyi)
Ez egy nagyon izgalmas dolog, nagyon finom és nagyon jó ritmus az, amit Attila meglátott, amivel ő itt dolgozik. Ha nem lenne a kukát húzó ember, akkor ez a kép sokkal kevésbé lenne izgalmas. Az útról annyit levágnék, ami az útburkolati jelek után van, azzal zárnám az egészet, és akkor még feszesebb lenne, mint ahogy valószínűsítem, hogy a kép két oldalánál is legalább a kép bal oldalán, az ereszcsatorna melletti részt én már nem hagynám benne. De ennyi csak, ez egy teljesen rendben lévő megfigyelés, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:
Ugye Escherről azt kell tudni, hogy nagyon érdekesen használta a teret, tessék utánakeresni a Google-ben. Nagyon furcsa és izgalmas helyzeteket hozott létre. Ez a kép ezt viszonylag jól teljesíti, azért viszonylag, mert a függőleges elforgatása nekem most tömegben is billenti ezt a kompozíciót, nem nagyon látom, hogy miért dőlünk el. Az ötlet maga jó lenne, tetszik ez a kollázs ezzel a szendvicsmegoldással, de valahogy most ez ettől nem tudja kifutni azt a teret, amit kifutna egyébként. Nem tudom, hogy mennyire áll rendelkezésedre a lehetőség abban, hogy ezt esetleg korrigáld. Lehet, hogy megérné, hogy megnézd, hogy mi van akkor, ha ez korrigálva van. Nem gondolom, hogy itt a csillagvadászat lenne a téma, úgyhogy én ezt a kérdést most nyitva hagyom, várom a választ Barától, hogy van-e mód arra, hogy ezt korrigáljuk. (hegyi)
Hazafele ballagtam, mikor észrevettem. Folyamatosan pásztázom a környezetemet, de eddig olyan sivárak voltak a házak. Végre valami szín - ezek ma kerültek ki az erkélyre. Valahogy jó kedvem lett tőle.
Igen, az előbbi képnél azt mondtam, hogy oldjuk meg korrektül ezt a feladatot, itt többé-kevésbé sikerült. Azért csak így, mert azzal, hogy ezt a döntést és elforgatást megcsináltad ebben a képben, ezzel letetted a voksodat valami mellett, csak ezt jó lenne a néző számára is egyértelművé tenni, hogy mi az, ami ebben számodra a mérce volt. Mihez viszonyítunk most itt? Ha megnézed, az éleknél furcsa helyen futnak ki a vonalak, nem teljesen az élekhez sikerült komponálni, háromszögek jönnek létre, de azok nem teljesen vannak befejezve, dől ránk ez a ház, süllyed el, de mégis jó lett volna ezt valamihez mérni. Ki kell nevezni valamit, ami vízszintes, ami az új vízszintes vagy függőleges rendszer, és ehhez képest elkészíteni a képet. Én legalábbis így gondolom, vagy pedig a tömeggel kell úgy játszani, hogy a tömegarány adja ennek az evidenciáját. Most ezt nem érzem ennél a képnél. Mindezek mellett azt gondolom, hogy maga az ötlet és a meglátás kiváló. Ez egy kettő csillagos lecke, mert ez a 70-es évek élmény, ami létrejön itt a színekkel, ezek a kis cserepek, amiket valaki kitett ide az erkélyablakra nagyon jók, miközben látjuk, hogy az erkélyablakot nem festette le, repedezik a festék rajta, koszos az egész beton. Látszik, hogy kényszerből élünk valami helyzetben, ami felett nincs hatalmunk, és maximum ezt azzal tudjuk színesebbé és élhetőbbé tenni, hogy az ottani lakberendezési áruház osztályáról veszünk színes cserepeket, és abba beültetjük a muskátlikat, és reméljük, hogy egy szezont ezek kibírnak, addig is valamilyen esztétikai pluszt tudnak adni. Az ötlet kiváló lenne, de a kivitelezéssel vannak problémák. (hegyi)
értékelés:
A kép Oroszlányon, a szülővárosomban készült. A házat egyik oldalélével szemben állva fényképeztem le, így érdekes formát kaptam, amit tükrözéssel kicsit megbolondítottam.
Futurisztikus ez a megoldás, amit létrehoztál, ezt elismerem, azzal együtt, hogy jó az ötlet. Én ezt el tudnám képzelni egy Oroszlányról készített fotódokumentáció egyik képeként, de önállóként nekem ez épp a geg miatt válik időben kevéssé tartóssá. Első nekifutásra, amikor először láttam ezt a képet azt mondtam, hogy "jaj milyen jó, milyen vicces", és most is azt gondolom, hogy ez inkább vicces, mintsem épített környezet. Még akár illusztráció is lehetne valamilyen szürreális novellához. Én ezt most visszaadnám, Mariann, remélem nincsen harag. Oldjuk meg ezt a leckét korrektül. Ismétlés. (hegyi)
a régebbi épület előtt új tér épült (Tatabánya, Fő tér)
Mariann, nekem ez még így nekem csak egy díszlet, kevés ahhoz, hogy elinduljon egy történet. Ha valamelyik ablakot éppen pucolná egy alpinista, vagy az előtérben egy kiskutya átszaladna, vagy valami történne, amitől az egész személyessé válna, akkor azt mondom, hogy oké, rendben van. Most én, azzal együtt, hogy nem teljesen sikerült középre állni, pontosabban valószínű, hogy a tükröződés miatt választottad ezt a helyet, de ez geometriailag egy kicsi csalást okoz, és ettől egy kicsit torzul ez az egész, szóval jó, jó, de ez egy vázlat. Fontos ezt megfigyelned, hogy Tatabányán mikor, hogyan, milyen fényviszonyok között mit ad ki ez az egész, lehet, hogy kevésbé surlófénnyel ábrázolva a házat, maga a struktúra jobban ki tudna jönni, és keresd hozzá azt, hogy, ahogy az előző Véletlen c. képednél, amikor elindul a sztori. Én ezt visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)
"A városok nem könnyen adják meg magukat más erőknek... csak az emberi szeszélynek. Ez is természeti erő." (Frank Herbert)
Gábor, nagyon érdekes, hogy amíg az előző képnél, amit beküldtél, problémám volt a komponálással, itt meg azt mondom, hogy az egyik legerősebb Épített környezet leckét küldted be, mindazzal együtt, hogy ebben a fotódban több kép rejtezik egyszerre. Nagyon minimálisat a kép jobb oldalából vágnék, annyit csak, hogy abból az elkezdődő fából, amiből belógnak ágak, azt levágnám, az szerintem nem túl sok, és akkor lehet, hogy még izgalmasabb lenne a kompozíciód. Fantasztikusan jó meglátás, nagyon jók a fények, szép a tónusrend, amit létrehoztál, és maga ez, amit látunk, hogy a fák köré vannak hordva a téglák, nagyon megkapó, nem tudom, hol találtad ezt, de ez valami egészen extrém. Megvan a leckemegoldás is, a három csillag is. Ha ezzel az érzékenységgel közelíted a várost, akkor lehet, hogy érdemes lenne ezzel foglalkoznod, mert ez egy jó megközelítés. (hegyi)
értékelés:
Tamás, ez abszolút három csillagos kép. Nagyon jó a lépcső ritmusra felelő garázssor, ahogy ez az egész, ezzel az ívvel létrejön, olyan, mintha 2/3-1/3 arányban, mintha két képről lenne szó, miközben ez egy helyzet. Az autó, és a gyaloglás, az egész egy olyan ritmikai játék, ami szerintem nagyon tamásos, ezt te nagyon érzed. Ez a Szekszárd dolog nagyon jó merítés, majd egyszer, ha ebből tényleg lesz annyi, lehet, hogy érdemes lenne egy kis kiállításra való mennyiséget összeválogatni, hogy mi az, ami ebből számodra is megmarad. Ez például olyan, tényleg jó a ritmus. (hegyi)
értékelés:
Gime, én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert pontatlan. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem ad egy ennél lényegesen határozottabb árnyékokkal rendelkező formát más pillanatban, más időben. Valahol nekem ez az egész koszos. Ez nem csak a falfirkák miatt van így, de ez is egy fontos szempont, hogy téged a falfirka izgat, vagy ez a geometriai játék, ami létrejött? A kettő együtt sok. Nem tudom, hogy most melyik az, ami neked a fontos. Tudom, hogy te mindent az Épített környezet leckébe gyömöszölsz be, ha kell, ha nem, de ez nekem most nem jön össze. Az egy másik, nem elhanyagolandó kérdés, hogy miért nem veszed a fáradtságot, hogy kommunikálj a képekről, ötleteidről, akár az elemzésekre, akár a többiek reakcióira... (hegyi)
Ha menni kell, hát menni kell.
Én ezt a képsort átteszem az Épített környezetbe, hogy beszélhessek róla, és azért is, mert jók a megfigyeléseid. Fontos minden egyes képe ennek a sornak, és az az érdekes, hogy mind felvet egy újabb leckeirányt, egy újabb megközelítést. Olyan, mintha csinálnék egy honlapot ennek a szobornak, és különböző megközelítéseknek ezek lennének a nyitóképei: az absztraktnak, a személyesnek, amikor a tárgyban megjelenik a nézőközönség, az elvont, konstruktivistának, és a tárgyias, szociografikusnak. Mind-mind külön-külön jó. Érdekes így egyben is, érdekes, hogy laza kézmozdulattal fölvázoltad ide nekem ezeket a megoldásokat. Köszönöm, és örülök, hogy ebbe a láncreakcióba te is bekapcsolódtál, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:
Budapest, 2012.05.14.
Szorgalmiba küldte ezt a képet Sándor, de átteszem a 13-as leckébe, az Épített környezetbe, mégpedig azért, mert nagyon fontosnak tartom azt, hogy Sándor is bekapcsolódik ebbe a játékba, ráadásul az egésznek van egy nagyon érdekes húzása. Ez nem csak attól van, hogy az objektív torzít, hanem attól is, hogy másra használta a teret, mint amire eddig. Az egész egy labirintus jelleget ölt, mintha az Alice csodaországban műnek lenne egy illusztrációja, hogy megyünk ebben a labirintusban, és vajon kitalálunk-e belőle. Persze, ez a labirintus bejárata tulajdonképpen, azt látjuk, hogy ott zöldellik a fa, arra van egy utolsó mentsvár, de ha egyszer beléptünk ide, akkor fene tudja hol fogunk kijutni. Ez az élmény megvan ebben a képben, az egy másik kérdés, hogy kicsit én lehet, hogy kontrasztosabbra vettem volna ezt, sőt, az se biztos, hogy az égből ennyit hagytam volna, mert ha szűkebbre vesszük a vágást, akkor a drámaisága megnőtt volna ennek a képnek. Az üzenetet viszont nagyon kedvelem, megvan rá a három csillag. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…