2. Építészet, enteriőr

Ltp

Nos, ez már egy jobb megközelítés, de ennél is az a helyzet, hogy így most ez egy jó színpadi tér ahhoz, hogy történjen valami. Mert így most ez ahhoz, hogy önmagában vigye el a hátán a képet, azért kevés, mert a formák és a foltok nem egyértelmű kompozíciót adnak, egyszerűbben fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy ez így most kívánna valamit, ami felrázza, mert így üres. Ne hagyd abba, meglesz ez! (hegyi)

Az alkotás öröme II

Jó ez Feri, de bevallom, nekem ez most olyan felemás. Mert vagy legyen benne minden és akkor ne vágj, vagy ha vágsz, akkor már vágj határozottan. A kettő között az olyan, hogy elfogyott a karom vagy az állványom. Van ilyen, de akkor a hiányból kreáljunk erényt. (hegyi)

Egyoldalú

Az a helyzet, hogy ez egy szomorú kép lenne, ha a fények ezt támasztanák alá, de most valahogy úgy érzem, hogy a romos beton, a firkák és a kiégett fű nem tudja azt adni, ami egyértelműsíthetné, hogy mi is most itt az, ami a te érdeklődésed felkeltette. Két irány is fontos lehet, az egyik az, ha erős kontrasztba állítod a sivárságot és a természetet, ekkor erősebb színekkel és tónusokkal kell dolgozni, olyan fényben, ami kopogóssá teszi a színeket. A másik, hogy melankolikus hangulatot szeretnél, ekkor viszont a fényeknek is fáradtnak, egysíkúnak kéne lenniük. Most valahol a kettő között vagyunk. Nem tudom, hogy lehet ezt ismételni? Jó lenne. (hegyi)

Az alkotás öröme

Az őrült tervező magányossága. Jó ez Feri, bár az oldalon ez a panoráma nem tud jól érvényesülni, de ennek most van létjogosultsága, mert valóban érdekes a térjátékod, ahogy mint rendező komponálod magad a képre, miközben mint egy görög rom ásatásnál, vagy egy filmforgatási díszletben, a teret is jól mutatod. Köszönet! (hegyi)
értékelés:

Épített környezet

Meghökkentő, úgy is mondhatnám érzékcsalódás szintű az, ahogy a házat a felhőkre vágtad, attól, hogy nincs térbeliség érzékeltetve és az mélységélesség is ilyen nagy, az egész rajszszerű lesz, mint egy hajtogatós játék. Olyan ez, mintha ezekből az elemekből majd otthon nekem kéne összerakni egy lakótelepet, mintha egy játékdoboz részletét kaptuk volna. Tetszik. (hegyi)
értékelés:

This Is My House

Szép meleg fények, tónusok, jól passzol az otthon melegéhez, és ez jó ellenpontja a romoknak, az egész lepukkant helyzetnek, de Pista, ez is dől ám, csak szólok, hogy nem ártana ezekre figyelned, mert nem attól leszel avangard és alter, hogy eldőlnek a képeid, szóval az fontos, hogy ne legyen kikezdhető a kép ilyen alap probléma miatt. Jobb oldalon kicsit túlnyitottad a teret, ott egy ujjnyi vágható lenne. (hegyi)
értékelés:

My House

Ez tetszik, ahogy spontán hatással megtaláltad ezt az összefüggést az épített ház és a természet formái között, ráadásul mindezt úgy, hogy nem iskolás, nem szájbarágós, hanem mint egy skicc, pár vonallal érzékeltet egy attitűdöt. Jó lett Pista, lehet, hogy többet kéne fotózz, hogy biztonsággal exponálj. (hegyi)
értékelés:

Szabadság

Nem tudom, hogy ez a híd szokott-e szerepelni képeslapokon, vagy sem. Azt sem tudom, hogy ez mennyire számít nevezetességnek vagy sem. Pesten voltam, körülnéztem, ámultam s bámultam, és Ez a híd a szívemhez nőtt. Egyszerűen hatással van rám. Szeretem.

Dóra, ez egy tisztesen megoldott munka, már ami azt illeti, hogy jó helyről fotóztál, nem dől, és amit kell, rá is tettél a képre. Viszont nem mehetek el szó nélkül az utómunka hiánya mellett. Ez a híd zöld. Ha nem is haragos, de nem ennyire bágyadt. A másik, hogy az nem baj, hogy emberek mennek rajta, hisz ez a híd lényege, hogy használják. Az is jó, hogy épp egy vörös pólós ember jött feléd, de hamarabb kellett volna sétatempótól függően akár egy perccel is exponálnod, hogy a két gyalogos tömege érvényes képelem lehessen, ne pedig egy hiba, hogy épp kiszaladnak a képből. Ezekre kérlek figyelj, ha már szereted ezt a hidat és javaslom, hogy ha van módod, fényképezd őt még, meghálálja. (hegyi)
értékelés:

nagyszínpad

Technikailag 'bánccsa' a szemem Pista az, hogy ennyire hagytad bedőlni ezt a képet, bosszant, mert ez, és az előtérben hagyott dobozok agyonverik az egészet. Pedig volna ebben mit nézni, a kék árnyalatait, gyönyörűek, a furcsa szerkezetet a templom mellett, az egész baljóslatú humorát, de így, sajnos ez javítandó. Részben megoldható ez ollóval is, de a cél az lenne, hogy a helyszínen figyelj jobban. Egy csillag, mert értem, mit akartál... (hegyi)
értékelés:

MŰVÉSZET ÓBUDÁN

Budapest, 2011.10.03.

Óbuda ezek szerint jó hely, még akkor is, ha a naív festésztet nájlonsátorlapon szerepel, mert legalább van, lehet vele szembesülni. Kitűnő, ahogy a traverz árnyéka átfolyik a képen és átmegy az útra, ez adja az értelmét a térhasználatnak a képen, ráadásul ezáltal a női szereplő is más értelmet kap, nem csak egy sima poénkép, hanem konstrukció is született. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

A kör

Bontás előtt.

Tetszik nekem ez a kör négyszögesítése projekt kép, ahogy a háttér él, nyílnak az újabb terek, jó ritmusok jönnek létre, de van egy olyan érzetem is, hogy ez egy előadás színpada, mint egy díszlet, viszont ha ez elfogadható, akkor jó lenne valakit látni ezen a színpadon. Persze ez csak egy spekuláció, hiszen a fene se tudja, hogy ott járhat-e, jár-e ember, ezért ez úgymond nem hibája a képnek, hanem egy meglátás, hogy hogyan is lehetne még izgalmasabb nekem. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

álomváros

Bara, kicsit kezdem magam kényelmetlenül érezni, mert valahogy ezek az utóbbi képeid határozottan egy irányba mutatnak bár, és ez jó is lenne, de az az irány, amit érzékelek, az olyan, amin már túl vagy. Határozott alkotó vagy, aki tud komponálni, aki érzi a teret és érzi a tömegelhelyezést, tehát amikor számon kérem ezt rajtad, akkor senki máshoz, mint magadhoz hasonlítalak. Olyan érzésem van, mintha valami külső hatás ért volna, aminek révén most ebbe az irányba elindultál, de én nem pártolom ezt az utat, mert ezt a cipőt te már kinőtted. Ne hallgass másra, ne befolyásoljon más világa, neked megvan a magadé, a saját utad, azt vidd tovább, emeld magasra, mert érdemes. (hegyi)

harmónia

A tatai derítő tó az egyik kedvenc helyem. Ha tehetem, kiülök egy horgász stégre és csak bámészkodok. Szeretem nézni a színes nyaralókat, a madarakat, a horgászokat, a vitorlázó repülőket. A tavat mesterségesen építették, a helyén valaha erdő állt.

Nyugalmas hangulat, jó szemre vall, hogy megláttad az ejtőernyős ernyőjében a házak színritmusát, azt a max. egy fokot vissza kéne forgatni, hogy a horizont egyenes legyen, de ez egy erős kép, egyszerű eszközökkel egy jó megfigyelés. A kompozícióban azzal nem értek egyet, hogy jobb oldalon hagyod kilukadni a képet a házsor végén, itt, ha a kamerát elmozdítod balra, akkor valószínű képben marad a ház, és a lebegő figura is jó helyre kerül. (hegyi)
értékelés:

Sara from Ireland

Nagyon fontosak ezek a jelzések, hogy akár egy kerítés, akár egy híd, vagy más építészeti szerkezeten észrevesszük az ember kéznyomát, azt az ősi vágyat szimbolizáló - nevezzük firkának - jelet, ami az emléknyomból, a nyomhagyásból fakadó érzéseink kielégítése, itt voltam, én is jelen voltam, én is éltem! Megrendítőek tudnak lenni ezek a lenyomatok akkor, amikor 50-100 év távlatából találunk rájuk, mint egy történet morzsájára, amit aztán mindenki maga szőhet tovább. Fontos ez a leletmentés, de arra figyelni kell, hogy attól, hogy elvetjük a dokumentarista megközelítést, nem szabad abba a hibába esni, hogy olyan szintű legyen a transzpozíció, a képkivágat, hogy ember ne jöhessen rá, hogy a firkán kívül mi is az, amit látunk. Márpedig itt sajnos ez a helyzet. Most a modelled, ez a firka, ez a nyom elvész a környezetben, elveszíti a néző a kötődését, és ezáltal lóg a levegőben, lehet hogy ez valami titkos hely, lehet, hogy fontos, lehet, hogy nap mint nap arra járunk, csak nem vettük észre, de ez nem derülhet most ki. Így marad a firka, ami önmagában csak a környezettel együtt lesz érdekes. Ha lehet, kérek ismétlést. (hegyi)

dom köln

Meghökkentő, amit a kép ábrázol, Gerhard Richter zseniális, hiszen az egész patetikus ablakművészetet áttette a mai korba, és ezáltal még hangsúlyosabb lett maga az ablak, az építészeti csoda, szóval én abszolút egyetértek azzal az iránnyal, amit képvisel, kicsit irigykedem is a németekre emiatt. Amivel nem értek egyet, az a címadás. Én elhiszem bemondásra, hogy ott ez a tájszólás, de egy eleve transzponált dolgot (műtárgy) transzponált ábrázolással (fénykép) ha közlünk, akkor ez már egy újabb transzpozíciót (cím) nem bír el, mert elviszi valami olyan irányba, ami miatt komolytalan lesz a végeredmény. Lehet kritikus az ember azzal, amit lát, de ezt képben kell megfogalmazni, nem a címben. A képi közléssel ebben a formában akkor tudnék mit kezdeni, ha bátran komponáltál volna. Azaz: ha már vágunk, ha már nincs dönthető hátfalas műszaki gépünk, hogy az egészet tökéletes perspektívával ábrázoljuk - és logikusan ez nem is lehet elvárás - akkor ha személyesre vesszük a figurát, azaz kimetszünk részeket, akkor ez úgy lesz hatásos, ha a kényszerből erényt kovácsolunk, ha a dőlő vonalakkal egy új rendet keresünk, és ez akkor valósul meg, ha bátrabb forgatással, döntéssel kijelöljük az új értelmezési síkot. Ha ez megvan, már adni fogja azt is, hogy mi az, ami még kell ahhoz, hogy érthető és érezhető legyen az, ami ennek az alkotásnak a lényege: a digitális világ zajkockái, és a gótika grandiózus emelkedettsége, ennek ellentéteiből összeálló új rend. Ez most nem tud megvalósulni, mert úgy használtad a kamerát, hogy amennyire engedi, legyen szabályos az eredmény, és ezzel az egész bátortalan lett, emellett nem eléggé azonosítható ez a gótikus-modern dolog sem. Ismétlést kérek úgy, hogy abban legyen benne Camilla élménye is, és az a szabadság is, amit Richter beletett ebbe az ablakba. (hegyi)