2. Építészet, enteriőr

Azt nem tudom, hogy most a teljes kockát kapjuk-e, vagy pedig valami vágás történt, mert ha van még ebből oldal irányban egy kicsi, akkor érdemes lenne függőlegesbe forgatni ezt az egészet, mert most kicsit elfordultunk az óra mutató járásával megegyezően, tehát ellenkező irányba ezt vissza kellene forgatni. Azért lenne ez fontos, mert maga a tömegelhelyezés, és az a ritmusjáték, ami itt létrejön, az egy jó irány lenne. Azokkal a színekkel és formákkal, amit ennél a tornyos épületnél látunk, jó az a ritmus, amit a hó létrehoz a tetőszerkezeten. Talán arányaiban ebből a kéményből, ami a képnek a jobb oldalára került, lehet, hogy egy kicsit kevesebb is elég lenne, úgy egy acélkéménnyi rész is elég lenne, a másikat talán én levágnám. Mégpedig azért, mert ennek a szerepe a távolság és a tömeg szerepeltetése lenne, de a főszereplő a háttérben van, még akkor is, hogy ha életlennek van hagyva. Meg kell adnunk a térnek az élményét, és ez meg is történik, de hogyha ez ekkora tömegben visszahúzódik erre az oldalra, akkor elbizonytalanodik a néző abban, hogy most akkor mi, vagy ki is a főszereplő. Márpedig egyértelmű, hogy a főszereplő a hátsó épület. Ez most nekem egy 2 csillagos ügy, úgy, hogy nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy 3 csillagos megoldás legyen. Talán annyi még hiányzik hozzá, hogy nem vagyok arról 100%-ig meggyőzve, hogy ebben a szomorú időszakban kell őt fotózni. Esetleg úgy, hogy még megvan a hó, és egy naposabb időszakban kerül ez exponálásra, akkor egyből robbannának ezek a téglavörös színek, és vitalitással telne meg a kép. Mert ez a szürke az előtérben akkor is vissza fogja hozni a valóságba, de nagyobb lenne a kontraszt hangulatilag is, nem csak formailag. Úgyhogy 2 csillag, és ha van kedved, akkor ezzel még tessék dolgozni. (hegyi)
értékelés:

A Filatorigátnál van egy szakasz a HÉV mellett, ahol nagyon jó kis graffitik vannak. Én magának a graffitizésnek, amikor festészeti értékeket hozunk létre, abszolút pártolója vagyok. Persze nem annak, amikor műtárgyakat rongálunk, amikor vasúti kocsikat festünk össze, hanem annak, amikor esetleg úgy, mint ennél a tűzfalnál, az egyébként is pusztuló környezetet transzponálunk, változtatunk át. Ez, amit most mondtam, nem vonatkozik az ún. tagelésre, én azt a legparasztabb vonalának tartom az önkifejezésnek, értelmetlennek, és cél nélkülinek gondolom, miközben sajnos azzal találkozom a városban, hogy olyan rajzokat, olyan valóban műtárgynak is felfogható alkotásokat is tönkretesznek azok, akik csak a tagelésig jutnak, amiket én nagyon sajnálok, és meglep az, hogy ez a szubkultúra nem képes magából kivetni ezeket a rongálókat. Ami a képet illeti, nagyon erősek ezek a színbeli párhuzamok. Nagyon jó az, ahogy az ég ritmusa felel erre a rajzformára, ez nagyon jó meglátás. Talán kellett volna keresni egy olyan helyzetet, ami esetleg egy kicsit közelebb menve ehhez a témához, még erősebb belső koncentrációt hoz a képbe. Arra gondolok, hogy a kép alsó részénél egy ujjnyi simán lehagyható lenne ebből a közlésből, a kép jobb oldalán belógó ágak nekem már nem kellenek, és a kép fölső részénél is tulajdonképpen egy ujjnyit le lehetne hagyni. Ha közelebb megyek ehhez az egészhez, és ha meghozom azt a döntést, hogy ebben engem a házfal, a rajz, ez az elvadult növényzet, és az ég érdekel, akkor ezeket kell szerepeltetni a képen, minden más már zavaró. Miközben az ötlet nagyon jó, és a megfigyelés is abszolút 10 pontos, a megfogalmazásnál azt érzem, hogy Ádám nem volt maximálisan koncentrált. Ezeket a kérdéseket magunknak exponálás előtt kell föltenni. Azt hiszem, hogy utolsó leheletemig fogok harcolni azért, hogy a gondolatokat az exponálás előtt fogalmazzuk meg, és ne utólag a boncasztalon kezdjünk el vagdosni. Ez nem jelenti azt, hogy utólag ne lehetne módosítani a döntéseinket, de ha a döntés is utólag készül el, és utólag csodálkozunk, hogy „jé, én lefényképeztem valamit”, akkor ez a fajta bizonytalanság rajta marad a képen. Ez egy két csillagos kép a kompozíciós lazaság miatt, de kérnék egy ismétlést. Kérem Ádámot, hogy menjen el ide vissza, ha lehet, és tegye meg, hogy már csak a maga okulása kedvéért is megcsinálja ezt az ismétlést. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy a fényképezőgéppel a kezedben az által, hogy a döntés szabadon a tiéd, milyen képkivágást használsz, te magad is alkotó vagy, azaz szabadságodban áll dönteni, de rajtad áll, hogy egy új alkotást, egy új minőséget hozz létre. Azaz az eredetire itt két dimenzióban rákerül egy ág mondjuk, akkor az is képelem lesz, mintha festékszóróval festetted volna bele, az ég is mintha festék lenne, vagyis a képhatáron belül te magad is graffitissé leszel és beszállsz a játékba. Ezt ne veszítsd szem elől, hogy a dolgod nem csak a dokumentálás. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy Csaba elkezdett ezzel az iránnyal foglalkozni, mert olyan meglátást mutat most is, amivel nem kötelezően szembesülünk akkor, amikor akár tömegközlekedéssel, gépjárművel, vagy esetleg csak egy kerékpáros túrán ezeknél az épületeknél elhaladunk. Nem biztos, hogy felfigyelünk ezekre a helyzetekre, ezek a támasztó oszlopok, amik az összedőléstől mentik ezt az épületet immár jó 20 éve, ezek adják azt a ritmust, ami az izgalmas képi megoldását jeleni ennek a képnek. Az a jó ebben a képben, hogy a valóságtól a képkivágás által sikerül neki elvonatkoztatnia, és, bár van a képnek állásfoglalása, de mégis mindezt a közlést és dokumentálást nem primér módon teszi meg. Köszönöm szépen, megvan a három csillag, és Csaba folytassa ezt a munkát, ezt a leletgyűjtést, érdekes lehet. Ezeknél a képeknél nyilvánvaló, hogy akkor derül ki, hogy merre és hogyan kell tovább mozdulni, amikor már nagyobb mennyiségű kép áll rendelkezésünkre. (hegyi)
értékelés:

A leiratot értem, és abszolút egyetértek azzal a dilemmával, amit Ádám itt megoszt velünk, hogy most akkor hol húzódik a határa a giccsnek. Én azt gondolom, hogy ezt a képet a lakótelepi rész rántja helyre, azzal a sok antennával és egyébbel, tehát jó ez az ötlet. Amit hozzátennék az az, hogy talán egy ujjnyival kisebbre venném ezt a képet a felső régióban és akkor még jobban élne a ritmus. Nagyjából ott húznám meg a határt, ahol ez a szürke tónusos felhőréteg kifut a képből. Most ez tömegben ott fent egy kicsit sok, ráadásul a jobb felső sarokban ezek a szürkék nagyon homogénné állnak össze és így kevésbé izgalmas. Az ötlet jó, a 3 csillag megvan, de a leckemegoldással egy kicsit még várunk. (hegyi)
értékelés:

Köszöntünk a Látszótéren, kedves Giuseppe, most rögtön az elején elmondom, hogy nagyon várnám tőled az első három leckére a megoldást, ugyanis azzal kezdünk, az a belépő. Az azért is fontos, mert ezzel mutatkozunk be a többieknek, és az önismereti úton is egy fontos lépcső. Mindenképpen az lenne a kérésem, hogy ezek után a bevezetők után jussunk el az első három leckéig.
   Amit most látok a képen az egy nagyon szép és jó tónusban tartott kép, tulajdonképpen egy nagyon jó ritmus. A problémafelvetést is abszolút értem, ami ezzel a korláttal létrejött. Abban nem vagyok biztos, hogy ez mennyire evidens a néződnek. Itt tömegeket, formákat hasonlítasz össze a kupolával, ezeket a gombokat a korláton, és ez egy jó összehasonlítás, ugyanakkor ahhoz viszont túl bőbeszédű a kép, vagyis túl sok minden van rajta ahhoz, hogy ez az összehasonlítás evidens legyen. Nem voltam ott a helyszínen, ezért nem tudom megmondani, hogy mennyire lehetséges megoldás az, hogy ezt a másik oldalról fotózzuk meg, tehát a korlát másik feléről, és egy szűkebb kompozíciót hagyjunk, de az irány jó. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép képet kapunk egy kis falucskáról, azt is mondhatnám, hogy ez egy légi felvétel, függetlenül attól, hogy a felvonótól, egy hegytetőről vagy magáról a felvonóból készült, ez mellékes, a végeredmény számít. Ez a madártávlat, amit itt most kapunk, abszolút képeslapra illő, és nagyon szép az, ahogy a havas fenyők ezzel a grafitszürke vonulattal jelentkeznek itt a képen, és nem a jól megszokott zöldes árnyalatban. Az utómunka azért ráférne erre a képre, érdemes lenne egy kicsit a háttér facsoportjait vagy ezt az egész háttérben húzódó domboldalt sötétebbre venni tónusban ahhoz, hogy az előtér, középtér, háttér ritmus viszonylatában a térbeliséget erősíthessük. Az utómunkával adós maradt István, viszont maga a megoldás az egy jó képi megoldás. Erre most megadom a három csillagot azzal, hogy érdemes lesz majd egy újabb utómunka-tábort elindítanunk a tavasz folyamán és remélem, hogy István eljön ebbe a táborba. (hegyi)
értékelés:

Hát Zoli, értem, hogy ez mitől hóhernyó, de... Egyébként ez egy érdekes kép lenne magukkal a fényekkel és a vízszintes és függőleges vonalak játékával, nekem ebbe pont ez a hóhernyó az ami belekókányol. Szóval furcsa, mert én pont ezt hagynám le, nem izgat sem a verbális, sem a képi része. Én most azt gondolom, hogy ez inkább hibája a képnek, mintsem hogy hozzáadott érték lenne – én biztos, hogy azokkal a vízszintesekkel, függőlegesekkel és tükröződésekkel foglalkoztam volna, nem vagyunk egyformák… de azt azért hozzáteszem, hogy azért én ezzel túl sokra nem tudok menni. Lehet, hogy ez egyébként egy nagyon zseniális és jó kép, de bocsánat, ez most tényleg annyira messze áll attól, amit én gondolok erről az egész képi berendezésről, hogy nem tudok kapcsolódni ehhez a vicchez. Köszi a megértést. (hegyi)