2. Építészet, enteriőr

Az egy őrület, amit itt létrehoztál, hogy a kápolna kis tetejéről ide letetted az orrunk elé a keresztet. Ez nagyon dinamikus és nagyon hatásos. Az a zsinór, ami keresztülhúzódik a képen, őrület, attól van az egésznek humora. Örülök neki, hogy ezt a humort itt bekapcsoltad. Azért izgalmas, hogy dől a horizont, mert közben ezzel a kereszttel visszafordítod az egészet. Tehát kiegyensúlyoztad azt, ami történik, és ezt így is kell csinálni. Ha ezt másképp csinálod, és vízszintesre hozod a horizontot, akkor már elfordul a kereszt, és nem ugyanazt a hatást kapjuk. Jó ez a kiégett tónus, mert rájátszik arra, ami fényben létrejön, és rájátszik arra, ami időben létrejön, arra a pusztulásra, ami ennél a kápolnánál látszik. Köszönöm, ez leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Ez ilyen dokumentatív balhé, ugye itt arról szól a dolog, hogy valamit itt építenek valahol, és ez mennyire érdekes. De ez akkor lenne érdekes, ha tényleg a kint és a bent jól megfogható lenne. A képnek a felénél érdektelen dolgok történnek, a hozzánk közelebb eső partszakaszon, a sötét résznél ez nem nagyon érdekes, én le tudnék mondani egyik-másik teherautóról is. Inkább nézzünk át azon a kerítésen, mert attól válna ez izgalmassá, hogy itt élnek emberek ebben a városban, a mindennapjaikat élik, és közben történik valami a színfalak mögött, amiről nem is gondoljuk, hogy mekkora meló, és egy teljesen más, marsbéli világ jön létre. Igen ám, de ennek a szürrealitása csak akkor jön létre, ha arányaiban ez a döntés megtörténik, és mind a két szereplőt, a kint-et és a bent-et is szerepelteted. Ezt visszaadom ismétlésre (az előzőt, az éjjelit nem biztos), de ezt igen, mert itt is a körbevágást érzem. Ismétlés. (hegyi)

Itt most túl sokat nem fogok tudni beszélni az előzmények miatt. Az előző kép, azzal a belső világgal, azzal a furcsa színvilággal és azzal a térrel, ahol az megjelent, lényegesen izgalmasabb volt, mint amit most itt kapunk. Itt olyan szűk a kimetszés, hogy értelmezhetetlenné válik, hogy itt most mi történik. Látunk egy ablakot, benne látunk egy növényt, de valahogy ez úgy be van oda szorulva, hogy nem tudom, hogy ezzel lehet-e így mit kezdeni. Mindez be van rakva középre, tehát azt az érzetet kapja az ember, hogy szíved szerint, ha még több van a zoom-on, akkor ráhúztad volna a teljes ablakra, és akkor a növény és az ablak viszonyáról beszéltél volna, mert nem nagyon kezdesz semmit ezzel a betonfal felülettel. Biztos vannak rajta foltok, megfolyások, de ha mást nem, a kockákat el lehet helyezni térben egy képarányon belül, hogy az jól működjön. Itt a négyzetes kocka abszolút indokolatlan. Jó lenne, ha ezeket folthatásként próbálnánk elsősorban értelmezni. Ennek a legjobb segítője az, ha hunyorítva nézünk a képre, és megpróbáljuk elködösíteni az egészet, hogy ne a konkrét dolgokat lássuk, hogy ez egy virág, ami szomorúan ott van, hogy milyen virág, még az ablakon is ott van a sok tüske, hogy a galambok ne menjenek oda. Nem, nem ez az érdekes első megközelítésben, hanem az, hogy van egy téglalapunk, ami egy négyzetforma közepén helyezkedik el, aztán van egy kisebb téglalapunk, ami kicsúszik ebből az egészből, valahogy az egész billeg ettől. Ezt úgy lehet helyrerakni, ha a konkrétságától eltávolodsz, és csak formákat nézel: négyzeteket, köröket és háromszögeket fogsz megtalálni majd. Ha ennek a trükkjét megfigyeled, az segít abban, hogy mit hova helyezz el. Ez az első kör. A második kör, hogy a tónusokkal is foglalkozik az ember, a sötétebb tónusok mindig nehezebbek, súlyosabbak, távolabb vannak, a világosabbak közelebb jönnek hozzánk, könnyedebbek, és ezeket is megfigyeled, hogy milyen tónusok jönnek létre. Ez a kettő fogja adni azt, hogy milyen konstrukció és kompozíció kell létrejöjjön, utána már ez helyrerántja az egészet. Addig, amíg ezt nem figyeled meg, addig valami kerül az érzékelőre valamiért, de olyan, mintha elengedted volna a gyeplőt, és nem irányítanád ezt a szekeret. Ismétlést kérek. (hegyi)

Jó a ritmus, én értem azt, hogy itt miről van szó, csak a tömegelhelyezésben van némi problémám. A kép jobb oldala viszonylag erős és nagy tömegekkel dolgozik, a régi kor, a faragások, a faburkolatú ház nagyon jól megjelenik, és közben ott van a lakótelep a maga foghíjaival, a maga borzasztó hiányos szájával harap minket, és kiabál felénk. Ráadásul a két ház között ez a rengeteg zsinór borzalmasan összekuszálja az egészet, és jó a kerítés is, aközben a kép bal oldalán ez a rózsaszínes ház nem elég kontrasztos. Igen, látszik, hogy az is egy családi házas rész, de nem tudom, hogy máshol nincs-e a környéken valami olyan áttörés ahol ezt meg lehetne úgy csinálni, hogy mind a két oldalon hasonlatosan erős formákat találj, mint ami most a kép jobb oldalán van. Összefoglalva: a kép jobb oldala és a közepe rendben van, a kép bal oldala nekem kipuhul, kilágyul. Ha ezen a környéken van még olyan ház, vagy olyan helyzet, ahol ez esetleg jobb ritmusban jön létre, akkor érdemes lenne egy ismétlést megcsinálni. Le tudok mondani a zsinórokról. Ha ott nincs ilyen kuszaság, az kevésbé lenne problémás, de jelenjen meg a háttérben a lakótelep, és két archaikusabb ház között lássunk át. Akkor ez mindent vinne. Ha van ilyen megoldás, akkor kérném az ismétlést, ha nincs, akkor ez most kap kettő csillagot, de jó lenne, ha tudnál ismételni. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet nem nagyon értem. A játékosság megvan ezekben a puttókban, de ezt a szobrász készítette, legalábbis az a kisiparos, aki ide fröccsöntötte ezeket a bábúkat. Ez az ő helyzete, de nem tudok vele kapcsolatba kerülni, nem értem, hogy miért innen lett ez lefotózva. Kicsit olyan most ez így, mintha az egyik ilyen kis vadputtó gyereknek a lába között valami gyanús dolog lenne, a másiknak is a lába között nyúlkászik ezzel a virágcsokorral, és a harmadik pedig szagolja ennek a kislánynak a fenekét, de nem értem miért. Hogy papás-mamást játszanak, vagy mit, ez innen nem derül ki. Vicces, de nem tudom, hogy ez volt-e a cél. Ha máshonnan van fotózva ez, akkor az a villanylámpa sem nő ki, mert az abszolút szétveri az egészet, és talán komponálhatóbbá vált volna az egész. Nem tudom, hogy mennyire ismételhető ez, hogy ezzel mennyire lehetne bármit is kezdeni még, de valaminek ezzel kellene történnie, mert most nem nagyon értem, hogy a kompozíció nagy része miért került ide le a kép bal alsó részébe. Mi a szerepe a kép többi részének? A kép kb. háromnegyedét nem értem, hogy hogyan viszonyul az egynegyedhez. Ismétlést kérek, ha lehet. (hegyi)

Az a helyzet, hogy nem tudom, hogy ki kivel van. Hogy itt a kontrasztviszony a B! nevű raktárháznak a tetejével folytatott kontraszt, a kis bőrkanapék, meg a kerti székek, vagy maga az, hogy a bőrkanapé és a kerti szék hogyan viszonyul egymáshoz, hogy mennyire nem illik össze, vagy a mellette lévő sufnisor, és ez az idill az, ami ezt a dolgot kérdőjelessé teszi, vagy a graffiti, vagy a toronyház, vagy most mi van? Jó lett volna, ha valahova fókuszálsz. A gondolati élességet kellene állítani, hogy egyértelmű legyen a nézőnek, hogy mire megy ki a fuvar. Van atmoszférája annak a képnek, amit egyben mutatsz, de csapong és lyukas. El tudok nézni a házak mellett, tudok kalandozni a háttérben lévő sárga kockáknál, vagy elmegyek egészen a másik irányba bal oldalon, és ott a zöldet figyelem. Szóval jó, mert van tere, de ez a tér ki is gyengíti az üzenetet, ami most nem teljesen egyértelmű. Ismétlés. (hegyi)

Amikor a Gellért-hegyen sétáltam, akkor voltak hasonló élményeim, főként vagy a korai tavaszi időben, vagy a tél kezdeténél, amikor egyszer-egyszer napsütéses időre ébred az ember, akkor voltak ott ilyesmi fények és ilyen pára, akkor lehetett leginkább megfigyelni azt, hogy a teret miképpen osztják ezek a levegőrétegek - Szőke mondaná is: Trattato della pittura - hogyan alakul ki tőlünk tökéletesen függetlenül egy előtér, egy középtér és egy háttér. Itt is nagyjából ezt lehet észlelni: van egy hátterünk, ami egészen elmosódik, aztán van egy középterünk a háztetőkkel, templomtoronnyal, nagyon szépek, és van egy előterünk. Most itt az a bajom, és ezzel a helyszínen lehetne mit kezdeni, ha egyáltalán lehetne, hogy mi is az, ami itt az előteret képzi. Nekem most ez a háztető túl sok. Ha azt mondom, hogy a fákat el tudom fogadni, mert részben keretezik is a képet, részben organikus formák, de ez a háztető itt annyira nem stimmel. Ha már itt van, akkor próbáljuk meg úgy belőni ezt a képet, hogy ez viszonylag a kép alsó részét foglalja el, de akkor legyen éles, használjuk ki a maximális mélységélességet, és ténylegesen a levegőrétegek legyenek azok, amik osztják ezt a képet, és ne mélységélesség. Ha ezzel is játszunk, akkor az embernek az jön bele élményként, hogy itt valami világítási probléma van, akkor nem ez az érdekes megfigyelés jön elő, hanem az, hogy egy rosszul exponált képet kapunk. Az a problémám, hogy egyébként egy nagyon jó illusztrációja ennek az egész levegőréteges térérzet megfigyelésnek, de hát a kivitelezésben hiba csúszott. Nem kötelezően kell elfogadni, hogy ez így is van, de valahogy ez a tető nekem folyamatosan kiviszi a szememet a képből. Ha letakarom ezt a tetőt, akkor egy nagyon szép és nagyon jó ritmusú képet kapok. (hegyi)
értékelés: