2. Építészet, enteriőr

Mobiltelefonos képet kaptunk Andrástól, a kép nagyjából ennyit is tud, mint amit egy mobiltelefonos kép megmutathat. Én itt nem érzem indokoltnak azt, hogy miért ezt a technikát használod, itt most nem ad hozzá a képhez. Akkor, amikor az ember nem kényszerből használ egy technikát, hanem szabadon és tudatosan, akkor fontos, hogy annak a technikának a korlátait ismerve azokat kihasználja és ne botoljon bele. Itt most a zajosodás nem ad hozzá a képhez, a tónusátmeneteknél létrejövő lépcsősödés nem ad hozzá a képhez, szóval ez a kép szerintem egy képi jegyzetnek fogható föl, de nem az a minőség, amit itt most el kellett volna érni. (hegyi)

Megkaptuk a spirál többi részét is, kapkodónak érzem a kiválasztást, és abban érzem a bizonytalanságot, hogy ragaszkodunk-e a valósághoz, vagy hagyjuk, hogy a tárgy tere uralkodjon rajtunk? (hegyi)
értékelés:

Tíz képből ragasztva, nagyobban is látható.

Egyszer én is csináltam egy ilyen panoráma fotót, bonyolultabb ez annál, mint ahogy az ember gondolná, hogy simán végigsvenkeli a tájat a fényképezőgéppel, tehát itt a technikára is figyelni kell, az sem árt, ha nagyjából hasonló fényviszonyok között történik az expozíció. Közben persze a felhők jönnek-mennek, a nap fénye változik, úgyhogy erre oda kell figyelni technikailag rendesen, és ez a kép ebből a szempontból jól megoldott. Ami magát a helyszín kiválasztását illeti, nem azt mondom, hogy ez Budapestnek a legszebb része, de ezt is le kell valakinek fotózni, tehát mint dokumentáció, abszolút értem, hogy miért pont ezt gondolta Gábor lefényképezni, pl. Lánchidat fényképezett már elég ember. Van némi hiányérzetem, mert ott van egy nagy vízfelület, amit lehet, hogy érdemes lett volna kihasználni abból a szempontból, hogy azért csak van valami hajóforgalom rajta, akár még vicces is lehetett volna az, hogy egy hajó esetleg többször is szerepel a képen, szóval ezzel a felülettel én valamit kezdtem volna. A tömegelhelyezés szép, jó a megoldás, arról meg nem Gábor tehet, hogy Budapest ennyire egyhangú és unalmas építészetileg. (hegyi)
értékelés:

Kifejezetten tetszik, hogy Dávid nem csak színben és nem csak a kivágatban értelmezte a szobrot saját ízlése szerint, hanem a macskakővel két új irányt is beemelt az értelmezési körbe. Egyrészt a szobor ezen része így most talpazattá vált, mint egy kiállítótermi installáció, és a kockakő lett a kiállítási tárgy, ez elemeli a hétköznapi funkciótól a tárgyat, és ebben az az izgalmas, hogy mindez épp fordítva működik, mint az alkotói szándék abban, hogy a szobor válik eszközzé és a hétköznapi tárgy emelődik fel műtárgy szintre. A másik pedig az az értelmezési sík, amiben a kockakő mint úgymond a proletariátus fegyvere szerepel, megénekelték, megfilmesítették ezt már többféleképpen, ez a letisztult formai játék most ebbe a sorba áll be, és ez is jót tesz a képnek. És van egy harmadik szál, ami inkább a szobor alkotójának szándékával áll párhuzamban, mégpedig az, hogy ebben a fényben ebben a formában a vasoszlopok mint egy-egy különös furcsa emberalak is szemlélhetővé válik, kisebbek, nagyobbak, ahogy az ember is sokféle, úgy a vasak is, ez megint jó irány. Szóval összefoglalva jól átgondolt munkát kaptunk, köszönöm. Amivel vitám van, az a leckebesorolás, mert nekem ez kevésbé épített környezet, inkább tárgyfotó, vagy kreatív fotó, mert túlmutat a statikán. (hegyi)
értékelés:

Sopron

Jó a meglátás, jó, hogy a fények így központozzák a képed, és az is jó, hogy a mélységet ábrázolod a közeli faágak képbe foglalásával. Az egy másik kérdés, hogy ez a helyszín mennyiben jellemző Sopronra, hiszen aki nem ott él, annak a Tűztorony látványa ebből a távból nem evidens. Dolgozz még Sopronnal, érdemes lenne. (hegyi)
értékelés:

Fura a felhők határvonala, olyan érzetet kelt, mintha két képből lenne összerakva, mintha külön történet lenne a felhő és külön a fa és a táj. El tudom fogadni, hogy ez a valóságban is így történt, de nehezen tudok elvonatkoztatni az első benyomástól, hogy ez szendvics. Meghökkentő, az biztos. (hegyi)
értékelés:

Itt mesélek a vonatsorozatodról, mert talán ez a középső kép az, ami okán össze lehet szedni mindazt, ami elmondható ezekről a fotókról. Az első képen a hiány miatt mivel maga a táj elég zavaros és sok képelemmel dolgozik, ezért nem jön létre az a nyugalom, ami mondjuk ha filmre forgatsz, akkor megmutatható lehet, az állókép kegyetlenebb és részletezőbb ennél. Van egy harmadik kép is, ami szorgalmiba került, és van ez, amin vonat van, és a kettő között van valahol félúton az igazság. Egyrészt a harmadik képre sikerült elérni azt, hogy a horizont egyenes legyen, erre tehát érdemes figyelni, gondolom azóta te is látod, hogy ebben az a kép a jó. Az, hogy színes vagy fekete-fehér, azt neked kell eldöntened, vagy ez, vagy az. Szubjektíve nekem a fekete-fehér jobban tetszik, mert kevésbé zavaró a táj, hiszen ott csak a formákkal kell küzdeni, és a sín ezt javarészt megoldja, itt a színekkel is. A kérdés, hova kerüljön a vonat? Ezt ki kell dekázni, mert a monokróm képednél még túl messze van és elbújva, ott ha vársz egy picikét, előrébb jön a mozdony, csak annyit, hogy a két oszlop közé kerüljön az eleje, és akkor már határozottabb a történet. Itt meg a vonat közel van, de itt is azt mondom, hogy ha vársz picit, akkor kijön a bokorból rendesen, és a szerelvény adja ki az ívet. A kérdés ott dől el nálad, fejben, hogy mi a fontos, a vonat vagy a sín, a forma, vagy a tények, ezt neked kell eldöntened, hogy ehhez mérten hova teszed a szerelvényt. Ismétlést kérek. Egy képet, amivel levonod a tanulságokat, nem ötöt. (hegyi)