2. Építészet, enteriőr

Alul-felül exponálás után, majd egybegyúrva sikerült elérni (HDR), hogy a külső fények se égtek ki, s a belső tér is kellően világos. Az istállót így üresen már nem sokáig tudjátok megtekinteni a Sziráki kastély kertjében, mert hamarosan érkeznek a lakók.

Hát köszöntünk Balázs az oldalunkon, mint új beiratkozott tanulónkat, aki, hát ugye kevesen tudják, vagy nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy aki a kezdetektől velünk van, merthogy ő csinálja az oldalnak a technikai dolgait - na jó, de Balázs, azt tudod, hogy ez nem jogosít fel, hogy ezért fogod kapni a három disznót erre a képre, azt tudja most mindenki azt szeretném elmondani itt még egyszer, ha Balázs nincs, akkor ennek az oldalnak sem a tipográfiája, sem a formája, sem a rendszere, sem a mozgásai nem működnének – vág Szőke osztályfőnök Zsolt szavába. - De ettől még írhattok bármit a képhez, nem csak azt, hogy köszönjük Balázs. - Hát persze, hogyne!
Visszatérve a képelemzéséhez, még mielőtt nekifognék, annyit mondok, hogy Balázs, ha már ezt beküldted, akkor én azt mondom, hogy várjuk majd az első leckét, meg a másodikat, meg a harmadikat is, menjünk ezen a sorrenden az elején végig. Ennél a képnél pedig azt tartom érdekesnek és azt tartom fontosnak, hogy egy olyan helyzetet mutatsz meg nekünk, amelyik helyzetet nem csak a leiratból, hanem magából a képből is sugárzik, hogy amilyen helyzetet ritkán, hogy úgy mondjam csak beavatottak láthatnak, tehát, hogy nem egy akciódús helyzet van, ahol lófejek és mit tudom én, kismacskák látszanak a képen és közben jön a lovászfiú és hozza a szalmát, meg megy a gazdaasszony és viszi a tejet, aztán jön a lovászfiú és a gazdasszony... hanem egy nagyon nyugodt és csendes helyzetet mutatsz egy olyan környezetről, ami egyébként hát nem szokványos, nem ezt a hangulatot szokta hordozni. Ez olyan, mint egy nyitány, vagy mint egy bevezető egy filmnél, vagy akár egy westernfilmnek lehetne ez a bevezető képsora. Tehát én nagyon örülök ennek a képnek és a 13-as leckére egy abszolút adekvát és jó munkának tartom, úgyhogy három disznó megvan. Várjuk a további képeidet. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kőmacska

Ez a kép két dolog miatt is fontos a Camilla életében, már amennyit mi láthatunk ebből; egyrészt nagyon jó, hogy egyre kevesebb, tehát az absztraktot a valós vizualitásban keresi, itt keresi a ritmusokat, tehát az absztrakciót a maga dokumentumfilmes szemén keresztül látja meg a világban, hiszen ez itt most egy geometrikus játék, egy valós utca felületén, ahol szimmetrikusan elhelyezi ezt a csatornafedőt, és ugyanakkor az absztraktban megkeresi a játékosságot, azaz a humor, mivel ha az ember képes ezt a képet, mint egy fraktált nézni, vagy mint egy olyan jelenséget, mint a trance, acid vagy house zenékben használják ezt a kifejezést, hogy loopolt, azaz önmagába visszatérő, egy taktus ismétlődik, ismétlődik, ugyanaz jön létre, mint amit itt a Camilla a címmel is alkalmaz, azaz a kőmacskakőmacskakőmacska… tehát a cím is egy önmagába visszatérő játék, mindez a játékosság, a szimmetriára törekvés is megvan a képben és én ezt jónak tartom, ez egy három disznós kép. És a macska a következő képen lesz majd látható. (szőke)
értékelés:

reménysugár

Ezt a házi feladatot én az épített környezetbe helyezném át, és abban mint vizuális gyakorlatot vizsgálnám, amelyben egyrészt az ellenfényes felületek, azoknak a játéka, és a háttérben megjelenő felhők nagyon jó ritmikája jelentkezik. Épített környezetben én ezt el tudom fogadni egy három disznós képnek, ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy a tízes leckét, azt pedig kérném, hogy ismételje a Béla. (szőke)
értékelés:

Kert

Hát igen, igen, igen, már vártuk ezt a képet. Énnálam jobban talán Zsolt várta, aki egy tulajdonképpen égből kapott üzenetként bizonytalan mondta is már, hogy vajon a Bara mikor fog beküldeni olyan képet amely konyhában, fürdőszobában, bárhol egyetlenegy kis növényt mutat az ő kis terében. Hát itt van a kép, elérkezett a kép, és bár így működjenek Zsolt álmai, Zsolt vágyai egy olyan élet kapcsán, ahol valamit várunk, hogy a lelkünk épüljön, és a következő pillanatban megtörténik mindaz. Ez áll fönn ennél a képnél is. Bara nem tudunk mást tenni, csak azt hogy erősítünk folyamatosan és azt mondjuk, hogy de hát jók a képeid, de hát jó amit csinálsz, de hát szeresd már magad, fogadd már el, hogy ezeket a képeket te csináltad és végre kezdj már el örülni, és ezt az örömet sugározd oda, annak is akinek te most a legfontosabb vagy. Minden rendben van a kerttel. Azt mondja a francia, hogy kültivé nozsárden, műveljük kertjeinket. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Vörös szerdák

Nekem tulajdonképpen egy régi film, egy játékfilm, mely Frida Kahlo festészetéről szól jut eszembe, az a fajta érzékiség, az a fajta vibráció, ami Frida világában, különleges gondolatvilágában és személyiségében megjelenik. Igazából azt kellene mondani, hogy még látszólag egy üres terem látható ezen a képen mindenfajta sallang, rekvizitum nélkül, csak az ajtók, csak a falak, csak az üres felületek, mégis tökéletesen belakott és tökéletesen teletűzdelt formanyelvileg az egész kép, és az az érdekes, hogy mindez közvetíti is azt a személyiséget amit Camilla eddigi munkáin láttunk. Ebből pedig számomra az következik, hogy lassan kezdünk, kezdetek eljutni az Estiskolán arra a pontra, ahol nagyon is jól érzékelhető az, hogy a szín dramaturgiája, a forma dramaturgiája, a képkivágások, a kompozíciók, a kamera mélységélessége, mind-mind nagyon is kapcsolódhatnak az alkotó személyiségéhez. Nem csak a konkrét formák, a konkrét – bocsánat, hogy így mondom - szájbarágós információk jelezhetik mindazokat a történeteket, amelyek bennünk zajlódnak, hanem a látszólag attól teljesen idegen, vagy más közegben létező fények, formák, színek is. Itt úgy gondolom, hogy az a paszteles, vörösbe hajló, sötét barnás, bordós, fojtott levegőjű, budoár-szerű világ nagyon is hoz egy, hát igazából déli, latinos, vagy akár a görög képzőművészetben megtalálható formanyelvet, színvilágot, és nagyon is jól adaptálódik a látszólag jelentéktelen formákon keresztül a belső személyiség és a belső érzelmi világ. (szőke)
értékelés:

Fura úton fura hordók...
Fura úton fura hordók gyülekeznek,
Fura formációkba furán rendeződnek,
Fura látvány fura helyről,
Fura kép, de vajon mitől?

Tulajdonképpen a fénykép mellé egy korrekt vers is érkezett, amely egy ritmikai játékot mutat nekünk verbálisan, de ugyanezt a ritmikai játékot látjuk itt a vizuális megközelítésben is. Ez valamilyen vas szerkezet, vas traverz amit egy elfordított fényképezőgéppel fényképez a fényképész és ettől olyan mintha kis emberkék valami futószalagon haladnának előre katonasorban valahova, ahova az útjuknak vinnie kell őket. Szinte megszemélyesülnek ezek a rozsdás csavarok, ezek a formák. Érdekes a világa ennek a képnek, hogy ez a világoskék, amely kopottas, átsejlik rajta a rozsda, ez keveredik ezekkel az egészen sötétbarna rozsdafoltokkal. Ez ad egy valamilyenfajta várakozást a képnek. Én azt mondanám, hogyha az András előző képét nézzük meg, ugyanabban az épített környezetben vizsgálódik, keresgél és próbálja kifejezni magát, és motívumaiban nagyon hasonlónak érzem ezt a másik képpel. Azon a helyszínen, vagy közel ahhoz készülhetett ez a kép is. Mégis azt mondom, sokkal jobban átszűrt, sokkal jobban fejezi ki a Gimesi András féle gondolkodásmódot, mint az előző kép. Az előző képet erőteljesebben iskolásabb feladatnak érzem, míg itt valamilyen okból bár nincs itt rajta emberi forma, mégis azt érzem, hogy sokkal szimbolikusabb, arról szól, ami Andrást valójában érdekli. (szőke)
értékelés:

Perspektiva

Valójában egy olyan képet, szinte egy nézet alakú beállítást választott az András, ahol tényleg szinte iskolásan, a perspektíva szabályait vizsgálja az alkotó, beleértve a végtelenbe tartó vasúti síneket, vastraverzeket, azoknak az ismétlődéseit, amit szintén - ha Gimesi-filozófiát próbál figyelni az ember - megtalálhat, ezeket a formajegyeket ezen a képen is észreveheti, mert valójában a perspektíva az csak egy eszköz arra az eseményre, amit igazából fraktáloknak, ismétlődéseknek, geometrikus sokszorozódásoknak hívunk. Hiszen itt ezek az Eiffel munkájához hasonló vastraverzek, ezek megtízszereződve, megszázszorozódva hoznak létre egy geometrikus formanyelvet. Talán annyi megjegyzés lenne, hogy valamitől - nyilván ez a csavarodás, a paralaxisa a fényképezőgépnek, az optikának, a nagylátószögnek - ugyan párhuzamosra vannak állítva a függőleges élek, de mégis egy picit csavar az egész kép, tehát valahova, mint egy ilyen kútba belenézünk ebbe a vas alagútba, mégis egy picit olyan érzése van az embernek, minthogyha az egész balra lefelé csavarodna és arra súlypontozna. Én azt mondanám, hogy talán ellensúlyozni lehetett volna ezt az aszimmetriát, valamilyen a térben, ebben a perspektivikus térben elhelyezett alakkal, formával, valamilyen gépészeti eszközzel vagy emberi alakkal, vagy az út végén, vagy valahol itt az első egyharmadában a képnek. Úgy gondolom, hogy megvan a két disznó. (szőke)
értékelés:

Panel mumus áldozatát lesi, trafóháznak álcázza magát és mindig pisaszaga van.

Egyrészt azért kap a Berecz három disznót erre a képre, mert ha a korai bereczeket megnézzük, akkor egész szép fejlődésen megy át Pista. Még a végén megérjük, hogy Berecz Pista avantgarde képzőművész lesz, tehát sok minden furcsaság történhet itt az Estiskolán. Igenis festői ez a kép, nagyon szeretem. Másrészt az öniróniáját szeretem Berecznek, úgyhogy a három disznó megvan a képre a Panelmumusra - és egy disznót kap a Panelmumus irodalmi adaptációjához, tehát amely így szól: Panelmumus áldozatát lesi, trafóháznak álcázza magát és mindig pi-sa-sza-ga-van -, erre a nagyon szép veretes költői szövegre és kap egy malacot, tehát összesen négy disznó. (szőke)
értékelés:

Borús kastély

Lehet, hogy ott a valóságban a Jóska képe az egy borús kép volt, de ezen a képen ebből semmit sem lehet érezni. Egy olyan gyönyörű kis meseképet küldött be ezekkel a kis nyírott fákkal, fűvel, ez vagy Anglia lehet, vagy a Loire völgye, nem tudom, de nem egzotikus, az biztos, azok a kis tornyocskák, ott össze-vissza, ez az egész egy gyönyörű mese, különösen a Jóskától megszokott mérnöki elrendezésekkel, arányokkal az ég és a talaj viszonya, az odavezető út a fákkal, hát minden tekintetben olyan. Még azt is jónak tartom, hogy fekete-fehéret választ ehhez a tanulmányhoz, és természetesen ott van benne a Jóska-féle játékosság és precizitás is, én ezt a kategórián belül egy jó utiképnek tartom. Egy embert lenne fontos megemlíteni, Gross Arnoldot, ő mindig ilyen kis városkákat rajzol és ilyen kis grafikákat, épületeket rajzol. (szőke)
értékelés:

Bábuk

Ennél a képnél, ahol én ha megdöglök se tudom megmondani, hogy milyen füstölők vagy mik vannak a vereshagyma fejibe szúrva, vagy madzagra vannak aggatva, elképzelni nem tudom mik ezek a tárgyak – de szeretem és úgy érzem, hogy nagyon érdekes a három gombócka ritmusa, ami a szecessziós bejárati ajtó ritmusait mint egy zenei etűd, egy zongorajáték törik, ritmizálják. Nagyon jó ez a szemcsés, archaizáló fényképformátum is fekete-fehérben, jó, hogy ezek a horgolótűk nem szaladnak ki a képből, borzasztóan izgalmas ahogyan játszik ezekkel a tangófutamokkal a Camilla, és azt kell sajnos mondanom, hogy az előző munkájánál azt kérdeztem, hogy hol van az üzenet, mire megy ki a fuvar, azt nem vágtam, nem fogtam, ennél úgy érzem, hogy nagyon is lehet tudni, hogy a Camilla mit szeretne mesélni ezzel az épített környezettel. Folyamatosan jó, ahogyan találja ezeket a leckéket, ahol a párhuzamokkal tud dolgozni, a szépen, racionálisan kimondhatóval és a női mivoltból eredő érzelmessel és ösztönössel. Itt pl. az előtérben a márványpadlón lévő félkörívek, a gömbformák, a sötét formák, elhajlások az osztott szögletesekkel, ugye az épület vízszinteseivel a párhuzamos játékával dolgozik az alkotó. Az is nagyon jó, hogy a három fekete folt az súlypontoz lefelé, mintha horgászúszók lennének, vagy nem tudom mik. A másik pedig hogy az is elképzelhető, hogy azért vannak ekkora súlyponti különbségek egy-egy alkotás között, amit küld a Camilla, mert ahol nincs zavarban az üzenetétől, ott azonnal meg tudja fogalmazni jól érthető módon az alkotásban a mondatait, és ahol esetleg nem akar kimondani vagy még nem tud kimondani dolgokat, ott rögtön csúsznak a ritmusok. (szőke)
értékelés:

Egy nagyon szép, és nekem nagyon kedves üzenetet látunk, röviden kitérek arra, hogy nekem nagyon tetszik, ahogy az avar ezen a kis mólón vagy hídon megjelenik, és ennek már van egy nagyon jó hatása, és talán két megjegyzésem lenne ehhez a képhez. Egyrészt egy picit ha a Feri lejjebb gugol, nagyobb hangsúlyt kaphatna ez az avarszőnyeg, és talán dinamikusabb lehetne ez a korlátrendszer, ami most a vízbe vezet minket. Nagyobb hangsúlyt kapnának a korlátok, és sokkal jobban bemozgatná ezt a kompozíciót. Ráadásul ami kompozíciós értékében nem túl fontos az az ég, az is kisebb szerepet kapna, és az arányok rendbejönnének. A másik az exponálás pillanata. Gondolom azt akarja sugallni a Feri, hogy a kisember és a nagyember, akik a kép jobbszélén kifelé mennek a képből, azok áthaladtak ezen a hídon; de szerintem ez nem a legszerencsésebb pillanat. Van ebben egy dekomponáltságra törekvés, hogy a híd centrális kompozícióját megbontsuk ezzel a két emberrel, ugyanakkor ez most nem elég erős egyrészt a méretkülönbségek miatt sem, másrészt azért, mert kompozícióban a háttér fáinak a rendje szintén megváltozik annál a résznél, ahol ez a két ember most van. Tehát szerintem akkor lenne ez a kép rendben, ha a két ember valahol ott a híd végénél haladna kifelé, már lefelé-kifelé a képből, de még ott kellene lenniük, mert az hozná rendbe ezt a kompozíciót, az tudná visszahúzni az egyensúlyt, ami a háttérnél ugye adott. A természet ezt adta, nekünk kell más eszközökkel rendbehozni, pl. azzal, hogy a két alak visszakerül a kép közepe felé. Sőt, akár még jobban tagolhatnánk ezt a képet, a balszélen ansnittben feltűnő harmadik személlyel, és akkor van értelme kikerülni a szereplőknek. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kilátás

Nagyon szeretem ezt a képet, nekem akár ez szólhatna a hétfő délutánról is, vannak ilyen elmerengő-elvágyódó hétfők... Az baj, hogy dől a horizont, erre kérlek Bara, hogy figyelj, nem szalad el a virág, nem fut el a függöny sem, szóval van időd, hogy korrigálj. Ami a kompozíciót illeti, a sárga virágnál már nyugodtan lehetne vágni, akkor hangsúlyba tud kerülni a függöny, mert itt az arányt a függöny és a külső között kell megtalálni, a másik a mélységélesség, nem tudom, mennyire tudatos a mostani választás, de szerencsésebb lett volna és a teret jobban tagolná, ha az élesség a virágon lenne - vagy akár a függönyön, mert most a házon van, és ettől maszatosak a virágok. Pici mélységélességgel kell dolgozni, az egyértelmű, de a döntés, hogy mi a fontos, hol az élesség, az perdöntő. (hegyi)
értékelés:

Acélszimfónia
Modern kori gótika.

Nem tudom, mi ez, de szép, ebben a fényben kifejezetten heroikus, bizalomteli, érzem, hogy mindjárt jönnek az ácsok és fedik a tetőt és be fog özönleni sok ember és indul a vigasság, szóval hangulatában nagyon jó kép és az az izgalmas, hogy ezt a teret más megvilágításnál teljesen más hangulatra lehetne fotózni, akár egy horrorfilm díszlete is lehetne, szóval jó a terep. Egyetlen megjegyzés, hogy a kompozíció a kép előterében jobb oldal felé kívánna valamit, ami benyomul a képbe, ami mozgatja, vagy a történet elmeséléséhez segít. Lehet kérni, hogy dolgozz még ezzel a térrel? (hegyi)
értékelés:

Keresztek a dombon 2
A keresztek hegye, Litvániában található. Furcsa hely, furcsa szokásokkal. Ha jól emlékszem már voltak a suliban erről a helyről fotók. Hát íme, én is jártam arra. Sőt, itt lakok a szomszédban:)

Ez a kép egyértelműen egy képsor része kívánna lenni, nagyon jó kép lenne egy sorozatban, jól ritmizálhatna egy történetet, a zaklatott, szaggatott, dárdaként szerteálló keresztek mint egy furcsa aljnövényzet, kiszáradt, szúrós bokrok, vagy mint jégszilánkok jelennek meg, és ez a felfokozott ritmikai képlet azáltal válik teljessé, ahogy a szerző a látószöget és a szemsíkot megválasztja. Én erre a képre is megadom a három malacot, de ez így együtt már hat, és talán kérhetem Pistát arra, hogy legyen oly kedves és mivel a szomszédban lakik, menjen már el oda és csináljon erről a helyről egy képriportot, 5-7 képpel, ami elmeséli a történetét is a helynek, szóval a disznóelőleg már a raktárban, Pista, dologra. (hegyi)
értékelés:

Keresztek a dombon
A keresztek hegye, Litvániában található. Furcsa hely, furcsa szokásokkal. Ha jól emlékszem már voltak a suliban erről a helyről fotók. Hát íme, én is jártam arra. Sőt, itt lakok a szomszédban:)

Bár az alkotó két ugyanazon a területen készített fotót küldött be egyidőben, egyrészt mivel nem jelezte, hogy ezek egy képsor részei lennének, így külön tettem fel az oldalra, másrészt azt gondolom, hogy a két kép teljesen másról beszél, mást mesél nekünk nézőknek - bár itt jegyezném meg, hogy ezt a helyzetet akár képriport leckéhez is el tudnám képzelni, természetesen a riport kritériumai szerint kiegészítve még képekkel, hogy történetet lássunk.
Egy viszonylag sötét tónusban tartott, ettől drámai, komoly, sőt, akár komornak is mondható álló formátumú képet látunk, aminél az, hogy a kép hol készült, szinte mellékes, mert a képen látható kitárt karú szobor alak bár lehet, hogy jellegzetes figurája a helynek, de a képi megfogalmazás nem ezt a vonalat, nem a tárgyias ábrázolást akarja erősíteni a nézőben, tehát nem dokumentumképet, nem útifotót látunk, hanem egy szubjektív élmény tükröztetését. Az a távolságtartó képkivágás, amit az alkotó alkalmaz a fényekkel és árnyékokkal olyan hatást kelt, hogy ez a figura akár egy élő személy is lehetne, nem a szoborszerűség, hanem a gesztus az, ami központi elem. A nagyjából aranymetszésben lévő figura fölötti felhős, kékeszöld ég jó színkonktasztja a figurának, ráadásul a színmódosulással a reális helyzet elemelődik, nem a konkrét helyzettel foglalkozunk, hanem az üzenet érzelmi vonalával. A gesztus ebből a szögből nem csak az áldásosztás, a szakrális üzenetrendszer jelzése, hanem egyúttal a széttárt kar - azáltal, hogy a szobor picit hátrafelé dől - kap egy tehetetlen, lemondó, patetikusságát elvesztő drámai ízt is. Egyetlen kérdés, hogy miért az épített környezetbe érkezett ez a kép, hiszen ha valamihez, hát az épített környezet tárgyiasságához ennek az üzenetnek nem sok köze van. (hegyi)
értékelés: