6. Impresszió, hangulat

Nyáreste, terasz

Nyáreste, terasz

Szar lehetett a zene, ismerem ezt, az ember unatkozik, és megvolt a pálinka és a sör is, menni nincs miért, hát akkor babráljunk a telefonon, mi lenne, ha elé tenném a poharat, persze tudom mi, de na, mégis, hátha nem. De. Ez lenne. Demeter erre azt mondaná, jó, jó, de minek. István, nem akarlak elkeseríteni, de mobilbetegséged van, benne vagyok sokszor én is, ott olyan kurva jónak tűnik, hát hisz én is csináltam tengernyi képet ilyen szituban, de sajnos ezek nagy része reggelre már nem olyan jó. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne ilyet használni technikában, csak akkor ezt ennek a tanulmánynak a fényében legközelebb úgy kell csinálni, hogy a kikandikáló gitárnyak legyen hangsúlyos, de mögötte ne legyen ennyi kuszaság még. (hegyi)

Esős este

Esős este

Buda veszélyes hely, mert a sok dimb, domb, mifene miatt nehezebb megtalálni a horizontot, főleg este, és itt most az egyetlen bajom ez, hogy az óramutatóval ellentétesen ez el van forogva picit. A hangulat oké, megvan, elég nyirkos lett, a tónus is húsos, szép, de nem tudom, hogy a legjobb pillanatban exponáltál-e, persze nehéz, hogy a gyalogos ne menjen túl el, a kocsi is jó helyen legyen... (hegyi)

Nyári emlék

Nyári emlék

Miközben abszolút értem és érzem ennek a képnek a hangulatát, ez egy búcsú, azon gondolkodom, hogy mi az oka annak, hogy azt érzem, hogy valami nincs a helyén. Azt elmondom: minden úgy jó, ahogy van, jó a nap, a csillogás a koszos üvegen, a kötél, minden, de lehet, hogy túl közel mentél, és az lehet a baj. Nem kellene sokkal több, csak valamennyivel több az előtérben a hajóról, hogy még egyértelműbb legyen, hogy ez egy hajó, csak a korlátból egy kevés, vagy az ablakkeretből. Azért, hogy meglegyen az a kontraszt, hogy én most már megyek el, búcsúzom ettől a helyszíntől. Ez így is érthető, csak erre még rá kellene tenni egy lapáttal szerintem. (hegyi)

Úton

Úton

Megint ugyanazt mondom: francnak kell fentre az a sok ég. Nem kell. Nézd meg, vágd le a tetejéből a fenyőfa fölötti részt, és egyből húzása lesz az egésznek ettől a sáros úttól. Ha ott van ez a fönti rész, akkor ez semmi. Baromi egyszerű ez: a kompozíció az, ami meghatározza a kép erejét, és azt, hogy mi hova tart, mi mivel van összefüggésben, vagy ellenpontban, anélkül ez nem tud működni. Ez a kép attól gyengül ki, hogy hagysz egy ekkora üres eget. Tudod mit? Ha ez a lényeg neked, és el akarsz menni lírába, akkor oké, de akkor ezt a sarat vedd le az aljáról, de akkor három ujjnyit legalább le kell venni, csak az nekem mondjuk unalmas meg közhelyes. Ez izgalmasabb lenne, amit most megláttál, valószínűleg ez érdekelt téged, ami a sárral történik, és ehhez a viszonyrendszerhez képest fontosak a szereplőid, de ebben a viszonyrendszerben nem szerepel az ég. (hegyi)

Halastó

Halastó

És íme, ugyanaz a Szent Anna-tó, ezúttal mint halastó. Rengeteg ilyen kis hal volt benne, és nagyon tiszta víz.

Na, ez izgalmas, ahogy ez a haltornádó lecsap a földre. A fent és lent abszolút megkeveredik, és valami nagyon furcsa élmény jön ettől, tulajdonképpen a végítélet napja után vagyunk kettővel, és már minden megtörtént, ami megtörténhetett, bánjuk a bűneinket, és abszolút posztapokaliptikus érzetet is hozhat ez a kép. Nagyon örülök neki, hogy beindítja az ember fantáziáját, köszönöm, ez jó lett. (hegyi)

A dombon

A dombon

Egy kisvárosban élek és ha túl sok minden van a héten akkor felmegyek a kedvenc dombomra.(amíg be nem építik..) Itt gondolom át mi minden történik körülöttem.

Az van, hogy ami történik a kerítéssel, az úttal, a szereplőddel meg a tájjal, az mind rendben van. Egyetlen dolog nincs rendben, hogy a kép szélén, az úton van valami, ami nem tudom micsoda. Lehet, hogy az egy sátor, vagy egy autó, vagy mi a fene, valami ott csillan is, meg van egy fekete nagy forma. Talán úgy kellett volna megállnod, hogy annak ne kelljen rajta lennie. Ha az nem volna, akkor az egésznek más üzenete lehetne, ez az üzenet jobban működne. (hegyi)

Máltai emlék

Máltai emlék

Értem ezt a képet, tulajdonképpen az előtér és háttér beosztása jó, csak az a bajom, hogy az előtérben valami olyan gaz van, amit akár a kertünkből is össze lehetne szedni, tehát már eleve valami olyan uralja a képet, ami nem máltai jellegzetesség, hanem van mindenütt, innentől kezdve már kérdőjelessé válik a többi. Ettől még én nem vonom kétségbe azt, hogy neked ez a hangulat jelent valamit, csak a nézőidnek nem biztos, márpedig a fotográfia onnantól fotográfia a fotós kezében, hogy nem a házi albumba dolgozik, hanem azért, hogy valamit egyetemlegesen megmutasson a többi embernek, valamit, ami neki megtörtént, neki megvolt, azt átadja a többieknek. Ilyen értelemben van felelőssége az alkotónak, hogy ő helyettem van ott. Tehát te helyettem voltál Máltán. Én lehet, hogy az életben nem fogok oda eljutni, tehát neked, amikor fényképezőgép van a kezedben, nem az a dolgod, hogy majd a Bandival mikor nézitek öregemberként a képeket, visszaidézzétek, hogy milyen jó volt Máltán, mert arra bármi kép alkalmas, hanem az a dolgod, hogy nekem mutass valamit, tájékoztass, nem csak szépséget, lehet az szoció is, de valamit igen. Talán itt kezdődik, hogy ha ott vagy, érdemes egy kicsit projekt szemlélettel gondolkodni, hogy most te Máltát úgy akarod megmutatni, mintha egy turista nézné (ez nem azt jelenti, hogy turista fotókat kell csinálni), de az a nézőpont, és az a kompozíciós irány, hogy nevezetességeket keresel, és az ottani hangulatokat mutatod. Vagy azt is lehet, hogy átmész szociofotósba, és keresed Máltán a különlegest, az esendőt, az emberit, vagy természetfotósba mész át, és keresed azokat a jelenségeket, amik ott megtörténnek. Szóval millió út lehetséges, de valamelyik mellett le kell tenni a voksot, egyszerre mind nem fog menni még egy vérprofi fotósnak sem. Mindenki így van vele, ez nem különösen neked igaz, semmilyen fotós nincs, aki bárhová elutazik idegenbe, és ott rögtön 3-4 anyagot tudna csinálni, és mind működne. Valamit csinál, és az működhet. (hegyi)

Mindjárt jövök!

Mindjárt jövök!

Valahol most elbeszélünk a történetben két fő motívum között, és nincs eldöntve, hogy hova tettük le a voksunkat. Mi a fontos? A táj, ahol biciklizel, és a bicikli egy mellékes szempont, vagy az, hogy kerékpározol? Afelé tendál a döntés, hogy a kerékpár a fontosabb, hiszen az a nagyobb a képen, ugyanakkor viszont fölemelkedtünk erről a szintről, és ez így most a horizontunk is, ami elmegy a bicikli fölött. És hova megy? A semmibe. Mert a horizont fölött van a táj része, maga a falu a dombokkal, bokrokkal, és a horizont alá került az egész komponálás. Ha lejjebb kerül a bicikli, akkor ez a két történet egymásra tud csúszni, tehát az a középső sáv, ami most nagyon sok képelemet nem tartalmaz, eltűnik. Ezt érdemes lenne végiggondolni, amikor komponálsz egy ilyen képet, hogy mi az, ami ebben most fontos. Neked kell meghatározni, hogy érzelmileg mi az, ami hozzád közel áll, és afelé vinni el a kamerának a nézőpontját is. (hegyi)

Fesztivál hajnal

Fesztivál hajnal

A régi "hiba" leckébe tettem volna, de szerintem ide is jó.

Azt mondja Laci - ő is rendelkezik elég önismerettel - hogy a Hiba leckébe tette volna, ha lenne ilyen lecke. Nem csodálom, hogy oda tetted volna, de ez még hibának se igazán jó, mert a Hiba leckének ott van az erénye, hogy az 1+1 az 3 lesz, amikor a hiba, meg a valós akarat úgy dolgozik össze, hogy egy új minőség jön létre. Itt nem érzem ezt az új minőséget, sőt, a primer minőséggel is bajom van. Nem elsősorban arra gondolok, hogy ez hogyan van exponálva, bár azzal is van probléma, hanem azzal, hogy mit is akarok mondani, mi ez az őrület. Én értem, hogy a hangulatban van benne az őrület, ugyanakkor nincs elrendezve az ügy a fejedben. A tiédben, nem az enyémben, mert az enyémben csak akkor lesz elrendezve, ha a tiédben már rendben van. Elvitt téged az az elsődleges élmény, hogy „hú, de bolond ez a kép, akkor ez jó lesz”. Nem biztos az. Vannak a képnek jó részei, de vannak olyan dolgai, amik már nem kellenének. Itt van a jobb oldalon a fickó, aki a kezét föltartja, Engi van ráírva, gondolom ez nem az ő neve. Nála az a baj, hogy annyira kiabál, hogy az összes többit agyonveri. Takard le őt, és máris jobban működik az egész kép. Tehát nem kell mindenbe beleszeretni, még inkább kritikusnak kell lenni, és azt mondani, hogy ha nem jön össze, akkor kidobom, ha meg le lehet vágni belőle azt, ami zavaró benne, akkor meghagyom. Az a baj, hogy ha az Enginek levágod a teljes kezét, akkor sajnos még ottmarad a kólát tartó kéz, ami furcsa lesz, akkor a lányt is le kellene vágni, és csak a kecskeszakállas fiú marad, hívjuk most Olivérnek. Tehát Olivér megmarad, a lány eltűnik, és onnantól kezdve egy egész feszes kis ügy lenne. (hegyi)

Nyár

Nyár

HLM-nek szeretettel

Annyira jó lenne tudni, hogy mi ennek a növénynek a neve, de nagyon szeretem. Nem tudom, hogy ez, ami a fákon megtalálható ugyanaz-e, mint amit a boltokban lehet kapni ilyen kis dobozban, és belül egy kis piros bogyó van, ami finom. Nem mertem még ezt megenni, lehet, hogy addig jó nektek, mert addig vagyok itt jelen köztetek. Szóval jó a ritmus, és valóban hoz egy nyárias hangulatot. Talán ahhoz egy picit nekem komor, nem egy teljesen vidám nyár ez, de azért nyár. Ott hibádzik nekem a tónuselhelyezés, hogy a bal fölső meg a jobb fölső rész között erős a dinamikai kontraszt, és ettől kifordul a kép. Nem tudom, hogy ez mennyire átélhető, amit mondok, elfordulunk ettől, olyan fura: az egyik oldalon túl lyukas, a másikon túl sötét, és túl zárt. De ettől függetlenül maga a találat megvan. (hegyi)

Parton

Parton

Szemérmesen félrenézel, ezért kisodródott a két szereplőd a kép szélére, valamennyire visszahúzza az a sziget, vagy nem tudom, hogy mi az, a dőlő horizonton, de amúgy nem tudom, hogy szemérmesek vagyunk, és nem merünk odanézni, mert ezek épphogy nem szeretkeznek, vagy mi a helyzet. Ott vannak. Most ez ennyi. Valahogy ebbe bele kell tudnod még jobban menni, tehát nem vagy elég közel. (hegyi)

Kápolna

Kápolna

Az a helyzet Gábor, hogy ezeket te nagyon érzed és érted, de szerintem unod - mondd, ha nem így van -, és rutinná kezd válni. Érdemes lenne egy kicsit agyalnunk azon, hogy milyen irányba mozdulj el, vagy találj magadnak olyat, ami újból kihívást jelenthet számodra, mert szerintem itt már nincs meg az a kihívás, az a meghódítás, hogy egész furcsát mondjak, nincs meg a szerelem. Hogy nem az van, mint az első találkozásoknál, hogy belebújok a bőre alá is, meg még az illatát is haza akarom vinni. Ez a fotóra is ugyanúgy igaz, hogy ha már valami úgy megkopik bennünk, vagy rutinná válik, akkor valamit változtatni kell, valamit ki kell találni ahhoz, hogy újból izgalmassá tudjon válni a dolog, mert közben elkezdünk klisékben gondolkozni. Szép felhők, kemény színek, valami nagyjából aranymetszésre szerkesztett magányos épület a semmi közepén, ezek mennek neked, nem mondom, hogy nem, és amit most mondok, azt tényleg vedd komolyan, hogy nem bántásnak szánom, vagy nem lebeszélni akarlak erről. Nem is azt mondom, hogy ez az irány már kifutott úgy, ahogy van. Egészen egyszerűen csak a technikán, vagy a nézőponton, vagy a hozzáálláson, vagy valamin kellene változtatni. Szereplőket is el lehetne kezdeni használni, tehát, hogy valami történjen, ami téged újból felcsigáz. (hegyi)

Határátlépés - szabadon

Határátlépés - szabadon

Ez a kép a nem értem dobozba került nálam. Nem értem a tónusait, a képkivágatot, mert nem áll össze többé, mint ami látható, szikkadt földön képbe lógó bakancs. Oké, de mi volt ezzel a cél? Ha a cím szerint fejtem meg, akkor valamiféle határt kéne lássak bele, de sem fizikailag, sem érzelmileg ezt a határt nem érzékelem, valószínű a szűkre vágott komponálás miatt maradt le az, amit te amúgy ott láttál, csak nem került a képre. (hegyi)