6. Impresszió, hangulat

Parton

Parton

Szemérmesen félrenézel, ezért kisodródott a két szereplőd a kép szélére, valamennyire visszahúzza az a sziget, vagy nem tudom, hogy mi az, a dőlő horizonton, de amúgy nem tudom, hogy szemérmesek vagyunk, és nem merünk odanézni, mert ezek épphogy nem szeretkeznek, vagy mi a helyzet. Ott vannak. Most ez ennyi. Valahogy ebbe bele kell tudnod még jobban menni, tehát nem vagy elég közel. (hegyi)

Kápolna

Kápolna

Az a helyzet Gábor, hogy ezeket te nagyon érzed és érted, de szerintem unod - mondd, ha nem így van -, és rutinná kezd válni. Érdemes lenne egy kicsit agyalnunk azon, hogy milyen irányba mozdulj el, vagy találj magadnak olyat, ami újból kihívást jelenthet számodra, mert szerintem itt már nincs meg az a kihívás, az a meghódítás, hogy egész furcsát mondjak, nincs meg a szerelem. Hogy nem az van, mint az első találkozásoknál, hogy belebújok a bőre alá is, meg még az illatát is haza akarom vinni. Ez a fotóra is ugyanúgy igaz, hogy ha már valami úgy megkopik bennünk, vagy rutinná válik, akkor valamit változtatni kell, valamit ki kell találni ahhoz, hogy újból izgalmassá tudjon válni a dolog, mert közben elkezdünk klisékben gondolkozni. Szép felhők, kemény színek, valami nagyjából aranymetszésre szerkesztett magányos épület a semmi közepén, ezek mennek neked, nem mondom, hogy nem, és amit most mondok, azt tényleg vedd komolyan, hogy nem bántásnak szánom, vagy nem lebeszélni akarlak erről. Nem is azt mondom, hogy ez az irány már kifutott úgy, ahogy van. Egészen egyszerűen csak a technikán, vagy a nézőponton, vagy a hozzáálláson, vagy valamin kellene változtatni. Szereplőket is el lehetne kezdeni használni, tehát, hogy valami történjen, ami téged újból felcsigáz. (hegyi)

Határátlépés - szabadon

Határátlépés - szabadon

Ez a kép a nem értem dobozba került nálam. Nem értem a tónusait, a képkivágatot, mert nem áll össze többé, mint ami látható, szikkadt földön képbe lógó bakancs. Oké, de mi volt ezzel a cél? Ha a cím szerint fejtem meg, akkor valamiféle határt kéne lássak bele, de sem fizikailag, sem érzelmileg ezt a határt nem érzékelem, valószínű a szűkre vágott komponálás miatt maradt le az, amit te amúgy ott láttál, csak nem került a képre. (hegyi)

Kilátás

Kilátás

Sztori szempontból biztos minden oké, illusztrációnak szuper lenne, de ha fotós szemmel nézem, akkor vannak problémáim. Az, ami kinn történik ezekkel a törött tónusokkal, ezekkel a sikító színekkel, az szuper. De a benti tér nem érzékelhető, és így feleslegesen nagy lesz a keretezés, túlságosan ural, ez így agyonnyom mindent. Ha benn lehetett volna valami fényt csinálni, akár csak egy íróasztali lámpával, hogy legyen valami struktúra ott is, akkor más a helyzet, de ha ez nincs, akkor a keretből fele ennyi is elég lenne. (hegyi)

Pihenő

Pihenő

Azt gondolom, hogy amit látsz, az nagyon jó és fontos, érzékeny dolog. Itt most nekem az elhelyezés az, ami egy picit határozatlan, azt hiszem a jobb oldala az, ami lötyög, ott valahogy újranyílik valami, ami már nem lenne olyan fontos, nem azt mondom, hogy a fánál vágni kéne, mert az is elbillentene, de valahogy most nem találom az asztal és szék helyét. Lehet, hogy az is megoldás lenne, ha lejjebb billentett kamerával több előteret kapnánk és akkor felül záródna jobban a kép, és így talán a két tárgy magányossága is erősebb lehetne. Hát, valahogy így. (hegyi)

Vízparti este...

Vízparti este...

Bevallom, hogy ez így nekem kevés a boldogsághoz. Egyrészt itt már nagyon bejátszik az, hogy a mobil zajossága és részletnélkülisége összekutyul dolgokat. Főképp a zaj az, ami nagyon erős. Ebből adódik, hogy ilyen képet nem este kell készíteni, hanem akár utómunkában, akár az exponálással kell úgymond elérni azt, hogy az érzet az este felé mozdulhasson el, de a zajt el kell kerülni. A másik viszont a kompozíció. Így, hogy alig látunk valamit az oszlopból, mivel az nem nagyon egyéni, így kevés, ha az oszlop a kép felét uralhatná, és onnan folytatódhatna a tükröződés, izgalmasabb lenne. (hegyi)

Reggeli hangulat

Reggeli hangulat

Kaptam egy új és szép orchideát még a régi helyett. Egyenlőre a konyhában a helye, ahol egészen szép reggeli fények simogatják. Valamiért nekem a ff megoldás tetszett meg, pedig még magam is furcsának tartok egy ff virág fotót

Éva, ez egy nagyon erős képed. Semmiségnek mondhatni, mert nincs rajta hátrabukfenc, viszont nagyon finoman bánsz a tónusokkal és a formákkal, és ez így előtér-háttér viszonylatban képpé áll össze. És nem csak ez. Hanem hogy ráadásul ez az egész kap egy harmadik, láthatatlan lényeget azáltal, hogy meghoztál egy döntést, hogy a virágot nem a szokványos reflektorfénybe helyezéssel mutatod meg, hanem árnyékban, sziluettel. Ez az eltartás egy üzenet is, egy kód, ami annak működik, aki időt szán rá, hogy nézegesse a képed. És még egy szinte észrevehetetlen réteg van, ez a függönyé, ami még egy ízt ad. Köszönet! (hegyi)

Viharon túl, szélcsenden innen

Viharon túl, szélcsenden innen

Gábor, nagyon örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk és remélem, nem tűnsz el megint - mert hogy nagy az előrelépés, és ez egy jó kép! Persze lehet kérdezni, mi az a folt a kép alján, lehet, hogy az ujjad lógott be, de egyrészt ez korrigálható utómunkában, avagy rá is lehet erősíteni, mint hibára az utómunkával jobban kihozva, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy olyan kompozíciót hoztál létre, ami azzal, hogy picit a fő téma hanyatt tud dőlni, de oldalra került, és ellenpontnak ott egy nagy felület, erősíti azt, ami tónusokban is látható, hogy a finom ködös ég és víz mellett megjelenő főszereplő kemény jelenléte mennyire drámai és elvágyódó. Nézegetni való kép. Köszönöm! Várom a folytatást! (hegyi)

Az Én napfogyatkozásom

Az Én napfogyatkozásom

Félek, hogy ezt a képet az erősen alkalmazott utómunka tartja egyben. Ugyanakkor annyira nem gondos ez az utómunka, hogy olyan nüanszokra is figyelemmel legyen, hogy például a kereszt és a rajta lévő korpusz érvényesülhessen, és azt gondolom, hogy ez amiatt lehet, mert a témából adódó elsődleges üzenetet alárendelted a címből adódónak, azaz mindazt, ami formailag megjelenhetne a ház és a kereszt által és hatni tudna, felülírta a napfogyatkozás elvárása, hogy legyen kísértetiesen sötét az egész. Ott hibádzik, hogy annyira túlszaturáltad közben, hogy nem csak a valóságtól rugaszkodott el a kép így, de elvesztette a kapcsolatát azzal a belső kohézióval, ami a kompozícióban megjelenne. A kevesebb több lenne. (hegyi)

Hajnali utazás

Hajnali utazás

Ezt a képet majdnem négy éve már megkaptuk. Remélem, hogy az összes anno szorgalmiba küldött képed nem töltöd fel újra. Nem az én világom ez, persze tudom, cukor a népnek, ki is szolgálja a közízlést, de ennél több számomra nincs benne, sajnálom. A tömegelhelyezés jó, a tónusok is, de formailag nincs, ami kompenzálja a ködből (és esetleg a technikai rásegítésből is) adódó elkentséget. Maszatolás ez számomra, miközben ha akarsz, tudsz drámázni, ellenpontozni is, a parkolós képed példa rá, de nem nagyon értem, miért érdekel ennyire, hogy a nép nagy tömegeinek kedvezz. (hegyi)

Túloldal

Túloldal

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)

Vadkacsa

Vadkacsa

Ez szép. Finom és érzékeny kép. Szeretnék egy szusszanásnyi teret még köré, de ez igazából akkor fontos, ha kiállításra kerül majd. Jó pillanat, benne a mozgás, a szabadság élménye is, és jó ez a hosszabb expozíció is. Az az érdekes, hogy eszembe jut róla Picasso galambja, az, ahogy pár vonallal ábrázolhatóvá válik egy madár, és itt is erről van szó, hogy néhány folt, vonal, tömeg, és mégis madár, miközben ha elvonatkoztatok, akkor ezeknek a vonalaknak a ritmusa is nagyon izgalmas, a madártól, a madárságtól függetlenül. (hegyi)