6. Impresszió, hangulat

Csöndfátyol

Csöndfátyol

analóg, egy kis canon szappantartóval készült

Ez nagyon finom, szinte hallani a pergő dér ciripelő hangját, nagyon jól bánsz a tónusokkal, kiváló a kép, falra való. Az más kérdés, hogy nem vagyok 100%-ban meggyőződve arról, hogy négyzetesben hagynám-e, barátságosabb, ha fentről valamennyit vágok, de el tudom fogadni négyzetesnek is, nem központi kérdés, ez így jó és azt kell mondjam, hogy méltó évzárás. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

A képre írt szövegekkel kapcsolatban elmondtam már a véleményem, nem részletezem, ronda. A kép hangulata rendben van, tükrözi, passzol ahhoz, amit a szobrok képviselnek. Jó a térábrázolás is, de amivel kell még foglalkozni, az az, hogy mi történik a kép hátterében. Annak önállóan is kell működnie, mert az áttörések, az ágak folthatásai csak díszítések, és ha a háttér nincs kitalálva pontosan, azaz ha az ágak miatt kell lemondani a kompozícióról, akkor a dolog nem működik igazán. Itt most a szobrok nagyon le vannak komponálva az alapvonalhoz, balra húznak, jobb oldalon így olyan tér képződik, ami nincs megtöltve formailag. Erre később majd érdemes figyelni. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Én ezt egy nagyon fontos megfigyelésnek tartom, fontos tanulmánynak, mert számomra különös jelentéssel bír a tér ábrázolása a fotó kétdimenziós világában. Az nagyon érdekes, ahogy az ágakból egyfajta mozaikszerű világ jön létre, a töredezettsége jól rímel az óriáskerékre, ami viszont lehetne közelebb a kép szempontjából. Nyilván ez az elvárás csak elvi, hisz nem megoldható a mozgatása, de fontos az ilyen tanulmányokat utólag pontosan kielemezni, félretéve a helyzet adta érzelmi pluszt, hogy mi az, amit formailag látunk, hogy legközelebb, amikor újra elénk kerül egy ilyesmi szituáció, akkor már felkészültek legyünk. (hegyi)

Szarvas tér

Szarvas tér

A Szarvas tér a Váralja utca felől. Mobil. Meg szemüveg sem volt rajtam, homályosan láttam a mobil kijelzőjét :)

Lehet, hogy amikor fotózol, jobb, ha nincs szemüveged. Monet látott hasonlóan a szembetegsége miatt, és ábrázolta a világot talán emiatt is egy ködös, szürreális mesébe hajló módon, félt is az operációtól, hogy ha megjavul a szeme, elveszik tőle ezt a látásmódot. Persze ez a mobil hátránya is, hogy nem lehetnek színek, mert akkor beindul a csúnya képzaj, értem, picit hiányolom a színeket, de hát elfogadom így is, bár ettől ízlésemnek túl tömör lett az előtér. Az lenne a lényeg, hogy ezt a dolgot megtaláld úgy, hogy később is alkalmazni tudd, ne csak egyszeri legyen a felvillanás. (hegyi)

Hegyi Zsolt-2014.12.07. 18:42

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.mp4|image=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.jpg]

Furcsa, hogy a világunk megértését az űrben kutatjuk, miközben a környezetünkben is hasonló látvány tárul elénk... minél messzebb akarunk eljutni a végtelenségbe veszünk, és minél közelebb az anyag vizsgálata közben, végtelen tér nyitja ki kapuit...

Sanya, értem, tiszta Pink Floyd, de valahogy az eleje és a vége nincs még kitalálva. Leginkább a vége suta nekem így, hogy nem fut ki sehová, csak vége lesz, mintha elfogyott volna a film, vagy a türelem. Viszont az abszolút jó, hogy ilyen megfigyeléseket teszel, ezek a későbbiekben jól fognak jönni. Eszembe jut még a Szinbád is. (hegyi)

Udvar

Udvar

Nem tudom, hogy a ferdeség és a bemozdulás mennyire zavaró. Van élesebben is, de nekem valahogy ez tetszik a fa miatt.

Nem zavaró semmi itt István, talán egy picit a te belső bizonytalanságod az, mert itt lenne az ideje, hogy egy fokkal magasabb lépcsőre állj, ugyanis ha az ember nagyon bizonytalan magában, akkor az rá tudja nyomni a bélyegét a munkáira, visszahat. Ez egy jó kép. És tök jól érzed a tömegelhelyezést is, a fénynek az a jobb oldali fa hibátlan ellenpontja. Szóval hajrá, hangulatos - nem mondom, hogy vidám, de nem is érfelvágós, csak olyan melankolikus, a nézőpontja pedig kifejezetten izgalmas. (hegyi)

Vándor

Bükk, Tar-kő. Gyakran járok túrázni, szeretem a szép tájakat, ennek ellenére mindig keresem a Bükk másik arcát is, és örülök, ha egy megszokottól eltérő képet sikerült "találnom".

Magam sem választhattam volna jobb képet hónap képének, bár azt is meg kell mondjam, hogy nekem nincs semmi bajom a kompozícióval, tökéletesen egyensúlyozza a szikla, az ember, a fa azt a tömeget, ami a felhőrétegeknél érzékelhető. Egyetlen kritikai megjegyzésem van csak, mégpedig a kép felső képhatára, ott az íves felhő fölötti részt én már levágnám. Azt nem mondom hogy ez egy vidám kép, egészen álomszerű, arra hívnám fel a figyelmet, hogyha nem lenne az az ember a képen, egy szép, de érdektelen dekoráció lenne csak ez a fotográfia. Hát igen, ehhez kell egy ihletett pillanat és szerencse is. No meg rengeteg megfigyelés, és türelem. (hegyi)

Tata, tópart

Tata, tópart

Tata, tópart, szeptember, alkonyat. Olyan megszokott látvány itt az ég, a fák, a víz, a csónakok, a fű vízszintes sávja. Béke, nyugalom, viszonylagos állandóság. Ha nem töri meg ezeket a vízszintes sávokat a kisfiú alakja, talán nem is veszem elő a fényképezőgépet.

Minden oké, jó a komponálás, értek is mindent, szóval amit mondok, az utómunka ügy lesz, és abban is az emelt szint már, de el kell mondjam, hogy most úgy dolgoztál rá a tónusokra, hogy egy fokkal már világosabbra hoztad a figurát és a vizet, mint ami jó lenne, így olyan picit, mintha papírból lenne körbevágva kisollóval, ad az egésznek egy fura érzetet. Pedig talán nem is volt rá szükség, hogy ennyit módosíts, megállnak talán a lábán enélkül is. (hegyi)

Lépcsőházban

Lépcsőházban

Az új lépcsőházunkba délelőttönként nagyon szépen besüt a nap, ezt találtam.

Ágnes, azt hiszem a mostani képeid közül ez a legnagyobb hatást gyakorló munkád, sőt, azt is kell mondjam, hogy ez valami olyan ügy, ami szinte hiba nélkül hozza az érzést, az esztétikát és a formaérzékenységet. Ez jó! És annak külön örülök, hogy magad találtad ezt, hogy nem noszogatás, hanem saját megfigyelés eredménye. Úgyhogy most jön a noszogatás, tessék fotózni, legyen a gép kézközelben mindig. Nagyon jó, ahogy a kinn és benn élményét érzékelteted, finom a virág, jó a két világ kontrasztja, miközben ha jobban belegondolunk, nincs is igazi különbség. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Nagyon szeretem azt a könnyedséget, amivel Timi a képeit rajzolja. Nem elírás, mert ez a fotó engem emlékeztet a rajzolás élményére. Kicsit olyan is, mint egy titkos napló egyik oldala. Szeretem a mesédet, kérek meg belőle! (hegyi)

Bohém Rapszódia

Bohém Rapszódia

A 70-es években volt divat olyan képeslapokat csinálni, ami abban a szocialista időben az átlag melósnak elérhetetlen úgymond buli hangulatot próbált közvetíteni. Konfetti eső drága pezsgővel, ünnepi malac, nem sorolom. Ezek képi közhelyek voltak, de a képeslap kiadó jól fizetett érte és még működött a posta, még küldtek az emberek egymásnak képeslapot. Ez a stílus ez a szituáció mára okafogyottá vált. De! Ez nem jelenti azt, hogy akár múltidézés, akár a giccs értelmezése kapcsán ne készíthetnénk ilyen felvételeket. A szarkazmus, az irónia, a retro indokolhatja ezeket. Na jó, de akkor tessék a teret berendezni, mert most kicsit olyan érzés ezt a képet nézni, mintha egy orvosi boncasztalon lennénk, ahol a boncmester leltároz. (hegyi)

hajnal

hajnal

Bara, ez egy kitüntetett pillanat, szuper tónusokkal, nagyon szerethető, de azt nem értem, miért maradt a dolog ferde. Oké, a járda a hidakon egy picit mindig ferde, de itt most a torony is az, egy leheletnyit balra dől minden. Ha a fickó a korláthoz közelebb van, ezt még talán ki is egyensúlyozhatja, de így most ez nem kerek. A helyszínen nem biztos, hogy ezt az ember egyből észreveszi, de a képszerkesztőben lehet segédvonalakat használni ahhoz, hogy a függőlegesek rendben legyenek. Ez a kép belső értékéből nem von le semmit, de érdemes korrigálni publikálás előtt. (hegyi)

Lépcsőházi impresszió 2

Lépcsőházi impresszió 2

Én ehhez nem fogok sokat írni István, azt gondolom, hogy ez így amit ebből ki lehet hozni, azt kihozza, jók a fények, jó a komponálás, a ferdesége sem zavar, szóval a hangulat egyértelmű, és az is érdekes, hogy Tamás és te is egyfajta filmes hangulatot mutattok. Ami a legjobb ebben, az az ablak mögötti sárgás fényes rész, az ott az egészet nagyon jól fűszerezi. Hajrá, tessék csak aktívkodni, jó lesz ez! (hegyi)
értékelés:

Energiaforrások

Energiaforrások

A képet egy téli, ködös napon, a déli órákban készítettem, mobillal. Miután a kocsim éppen szerelőnél pihent, gyalog indultam hazafelé. A magányos gyalogtúra, az egyedüllét is jól esett, ehhez a szakaszhoz érve csak sajnálni tudtam, hogy az ilyen kedvező fényviszonyok közepette csupán mobilfotókat készíthetek. Jobb, találóbb címet nem tudtam adni, várom hozzászólásaitokat, észrevételeiteket, javaslataitokat.

Érzékeny szemre vall ez a kép, nem csak egy téli hangulatot kapunk, bár az se lenne kevés, de egy látásmódból is ízelítő az, amit a kép mutat. A szokásosnak mondható javaslatom talán itt is segítene: ha picit lejjebb mégy a kamerával, guggolsz akár, vagy térdelsz (nekem is nehéz ez már pocakkal, de olykor meg kell tenni), akkor az arányok úgy változhatnának, hogy egyrészt az előtér bár megmaradna, de a hangsúlya kisebb lenne a közép- és háttér javára, másrészt talán a három főszereplő kevéssé tapadna össze. Ez főképp a kőkereszt esetében lenne szerencsés, ő most ebben a buliban nagyon beszorul. De ez olyan kérdés, ami másodlagos abban a tekintetben, hogy meg kell állni, ki kell szállni a kocsiból, el kell hagyni a komfortzónát és a lustaságot ahhoz, hogy a kép egyáltalán rögzítésre kerüljön és ne csak fejben maradjon meg emlék gyanánt, és ez mindenképpen dicséretes. Úgyhogy Feri én erre megadom a 3 csillagot, és egyben arra is felhívom a figyelmed, hogy a magadról készített önportré esetében is erre a fajta figyelemre és fogalmazásbeli szintre kell eljutni, mert aki ilyet tud, annak ezt a többi esetben is meg kell mutassa. (hegyi)
értékelés:

vasárnap hajnal

vasárnap hajnal

Azt kell mondanom, hogy Mariann érzelmi jelenlétben szinte mindig megfelelő szinten mozog, de a formai megoldásokban vannak még pontosítani valók, ami nem baj, mert ezért vagyunk itt. Ennél a képnél most három ovális forma az, ami emlékezetesen megragadhatja a nézőt. A fej formája, a felkar formája és a csésze. Ebből ami szerintem fontos, az a fej és a csésze. A felkar nekem most sok. Nekem is van a gyerekkori oltásomnak nyoma, és ezzel nincs is semmi baj általában, de most itt túl sok. A másik az, hogy túl van világítva a felkar, és ettől vaskosabbnak tűnik lényegesen, főképp attól, hogy a mellkasi részhez hozzászorítod. Egyszerűbben fogalmazva nem előnyös túlzottan ez a pozíció. Ha egy kicsit kevésbé szorítanád a karodat, megmaradhatna ugyanez a gesztus, de nem lenne ennyire tolakodó a felkar jelenléte. A másik kérdés, hogy észrevettél valamit, ami fontos, de nem kidolgozott most a képen, az asztal terítő mintázata, az előtted lévő edényalátét mintázata, és a falon lévő fa lécek ritmusa, most a felső szekciónak a jelenléte kevésbé értelmezhető . Ezzel az a baj, hogy az egyszeri néző azt mondaná, hogy vágd le, ugyanakkor, ha levágod, akkor az egész felborul, és a tömegelhelyezése billeni fog. Szükség van arra a lezárásra ott fent, de nem így. Egy kicsit feljebb kellett volna mozdítani 5-10 centivel a kamerát. Igaz, hogy lent vesztettünk volna az előtérből egy kicsit, de talán a dolog akkor is működne, és többet kapnánk fent. Még egy apró megjegyzés: ha már ez a csésze szerepel, akkor talán hangsúlyosabban kellene az előtér-háttér viszonylatában őt használni, kicsit közelebb tolhatnád a kamerához, és akkor nem lenne véletlenszerű az, hogy itt maradt a képen. Én ezt most 2 csillagnak gondolom, mert azért a formai dolgokat érdemes átgondolni. Várom a válaszodat. (hegyi)
értékelés: