6. Impresszió, hangulat

Máltai emlék

Máltai emlék

Értem ezt a képet, tulajdonképpen az előtér és háttér beosztása jó, csak az a bajom, hogy az előtérben valami olyan gaz van, amit akár a kertünkből is össze lehetne szedni, tehát már eleve valami olyan uralja a képet, ami nem máltai jellegzetesség, hanem van mindenütt, innentől kezdve már kérdőjelessé válik a többi. Ettől még én nem vonom kétségbe azt, hogy neked ez a hangulat jelent valamit, csak a nézőidnek nem biztos, márpedig a fotográfia onnantól fotográfia a fotós kezében, hogy nem a házi albumba dolgozik, hanem azért, hogy valamit egyetemlegesen megmutasson a többi embernek, valamit, ami neki megtörtént, neki megvolt, azt átadja a többieknek. Ilyen értelemben van felelőssége az alkotónak, hogy ő helyettem van ott. Tehát te helyettem voltál Máltán. Én lehet, hogy az életben nem fogok oda eljutni, tehát neked, amikor fényképezőgép van a kezedben, nem az a dolgod, hogy majd a Bandival mikor nézitek öregemberként a képeket, visszaidézzétek, hogy milyen jó volt Máltán, mert arra bármi kép alkalmas, hanem az a dolgod, hogy nekem mutass valamit, tájékoztass, nem csak szépséget, lehet az szoció is, de valamit igen. Talán itt kezdődik, hogy ha ott vagy, érdemes egy kicsit projekt szemlélettel gondolkodni, hogy most te Máltát úgy akarod megmutatni, mintha egy turista nézné (ez nem azt jelenti, hogy turista fotókat kell csinálni), de az a nézőpont, és az a kompozíciós irány, hogy nevezetességeket keresel, és az ottani hangulatokat mutatod. Vagy azt is lehet, hogy átmész szociofotósba, és keresed Máltán a különlegest, az esendőt, az emberit, vagy természetfotósba mész át, és keresed azokat a jelenségeket, amik ott megtörténnek. Szóval millió út lehetséges, de valamelyik mellett le kell tenni a voksot, egyszerre mind nem fog menni még egy vérprofi fotósnak sem. Mindenki így van vele, ez nem különösen neked igaz, semmilyen fotós nincs, aki bárhová elutazik idegenbe, és ott rögtön 3-4 anyagot tudna csinálni, és mind működne. Valamit csinál, és az működhet. (hegyi)

Mindjárt jövök!

Mindjárt jövök!

Valahol most elbeszélünk a történetben két fő motívum között, és nincs eldöntve, hogy hova tettük le a voksunkat. Mi a fontos? A táj, ahol biciklizel, és a bicikli egy mellékes szempont, vagy az, hogy kerékpározol? Afelé tendál a döntés, hogy a kerékpár a fontosabb, hiszen az a nagyobb a képen, ugyanakkor viszont fölemelkedtünk erről a szintről, és ez így most a horizontunk is, ami elmegy a bicikli fölött. És hova megy? A semmibe. Mert a horizont fölött van a táj része, maga a falu a dombokkal, bokrokkal, és a horizont alá került az egész komponálás. Ha lejjebb kerül a bicikli, akkor ez a két történet egymásra tud csúszni, tehát az a középső sáv, ami most nagyon sok képelemet nem tartalmaz, eltűnik. Ezt érdemes lenne végiggondolni, amikor komponálsz egy ilyen képet, hogy mi az, ami ebben most fontos. Neked kell meghatározni, hogy érzelmileg mi az, ami hozzád közel áll, és afelé vinni el a kamerának a nézőpontját is. (hegyi)

Fesztivál hajnal

Fesztivál hajnal

A régi "hiba" leckébe tettem volna, de szerintem ide is jó.

Azt mondja Laci - ő is rendelkezik elég önismerettel - hogy a Hiba leckébe tette volna, ha lenne ilyen lecke. Nem csodálom, hogy oda tetted volna, de ez még hibának se igazán jó, mert a Hiba leckének ott van az erénye, hogy az 1+1 az 3 lesz, amikor a hiba, meg a valós akarat úgy dolgozik össze, hogy egy új minőség jön létre. Itt nem érzem ezt az új minőséget, sőt, a primer minőséggel is bajom van. Nem elsősorban arra gondolok, hogy ez hogyan van exponálva, bár azzal is van probléma, hanem azzal, hogy mit is akarok mondani, mi ez az őrület. Én értem, hogy a hangulatban van benne az őrület, ugyanakkor nincs elrendezve az ügy a fejedben. A tiédben, nem az enyémben, mert az enyémben csak akkor lesz elrendezve, ha a tiédben már rendben van. Elvitt téged az az elsődleges élmény, hogy „hú, de bolond ez a kép, akkor ez jó lesz”. Nem biztos az. Vannak a képnek jó részei, de vannak olyan dolgai, amik már nem kellenének. Itt van a jobb oldalon a fickó, aki a kezét föltartja, Engi van ráírva, gondolom ez nem az ő neve. Nála az a baj, hogy annyira kiabál, hogy az összes többit agyonveri. Takard le őt, és máris jobban működik az egész kép. Tehát nem kell mindenbe beleszeretni, még inkább kritikusnak kell lenni, és azt mondani, hogy ha nem jön össze, akkor kidobom, ha meg le lehet vágni belőle azt, ami zavaró benne, akkor meghagyom. Az a baj, hogy ha az Enginek levágod a teljes kezét, akkor sajnos még ottmarad a kólát tartó kéz, ami furcsa lesz, akkor a lányt is le kellene vágni, és csak a kecskeszakállas fiú marad, hívjuk most Olivérnek. Tehát Olivér megmarad, a lány eltűnik, és onnantól kezdve egy egész feszes kis ügy lenne. (hegyi)

Nyár

Nyár

HLM-nek szeretettel

Annyira jó lenne tudni, hogy mi ennek a növénynek a neve, de nagyon szeretem. Nem tudom, hogy ez, ami a fákon megtalálható ugyanaz-e, mint amit a boltokban lehet kapni ilyen kis dobozban, és belül egy kis piros bogyó van, ami finom. Nem mertem még ezt megenni, lehet, hogy addig jó nektek, mert addig vagyok itt jelen köztetek. Szóval jó a ritmus, és valóban hoz egy nyárias hangulatot. Talán ahhoz egy picit nekem komor, nem egy teljesen vidám nyár ez, de azért nyár. Ott hibádzik nekem a tónuselhelyezés, hogy a bal fölső meg a jobb fölső rész között erős a dinamikai kontraszt, és ettől kifordul a kép. Nem tudom, hogy ez mennyire átélhető, amit mondok, elfordulunk ettől, olyan fura: az egyik oldalon túl lyukas, a másikon túl sötét, és túl zárt. De ettől függetlenül maga a találat megvan. (hegyi)

Parton

Parton

Szemérmesen félrenézel, ezért kisodródott a két szereplőd a kép szélére, valamennyire visszahúzza az a sziget, vagy nem tudom, hogy mi az, a dőlő horizonton, de amúgy nem tudom, hogy szemérmesek vagyunk, és nem merünk odanézni, mert ezek épphogy nem szeretkeznek, vagy mi a helyzet. Ott vannak. Most ez ennyi. Valahogy ebbe bele kell tudnod még jobban menni, tehát nem vagy elég közel. (hegyi)

Kápolna

Kápolna

Az a helyzet Gábor, hogy ezeket te nagyon érzed és érted, de szerintem unod - mondd, ha nem így van -, és rutinná kezd válni. Érdemes lenne egy kicsit agyalnunk azon, hogy milyen irányba mozdulj el, vagy találj magadnak olyat, ami újból kihívást jelenthet számodra, mert szerintem itt már nincs meg az a kihívás, az a meghódítás, hogy egész furcsát mondjak, nincs meg a szerelem. Hogy nem az van, mint az első találkozásoknál, hogy belebújok a bőre alá is, meg még az illatát is haza akarom vinni. Ez a fotóra is ugyanúgy igaz, hogy ha már valami úgy megkopik bennünk, vagy rutinná válik, akkor valamit változtatni kell, valamit ki kell találni ahhoz, hogy újból izgalmassá tudjon válni a dolog, mert közben elkezdünk klisékben gondolkozni. Szép felhők, kemény színek, valami nagyjából aranymetszésre szerkesztett magányos épület a semmi közepén, ezek mennek neked, nem mondom, hogy nem, és amit most mondok, azt tényleg vedd komolyan, hogy nem bántásnak szánom, vagy nem lebeszélni akarlak erről. Nem is azt mondom, hogy ez az irány már kifutott úgy, ahogy van. Egészen egyszerűen csak a technikán, vagy a nézőponton, vagy a hozzáálláson, vagy valamin kellene változtatni. Szereplőket is el lehetne kezdeni használni, tehát, hogy valami történjen, ami téged újból felcsigáz. (hegyi)

Határátlépés - szabadon

Határátlépés - szabadon

Ez a kép a nem értem dobozba került nálam. Nem értem a tónusait, a képkivágatot, mert nem áll össze többé, mint ami látható, szikkadt földön képbe lógó bakancs. Oké, de mi volt ezzel a cél? Ha a cím szerint fejtem meg, akkor valamiféle határt kéne lássak bele, de sem fizikailag, sem érzelmileg ezt a határt nem érzékelem, valószínű a szűkre vágott komponálás miatt maradt le az, amit te amúgy ott láttál, csak nem került a képre. (hegyi)

Kilátás

Kilátás

Sztori szempontból biztos minden oké, illusztrációnak szuper lenne, de ha fotós szemmel nézem, akkor vannak problémáim. Az, ami kinn történik ezekkel a törött tónusokkal, ezekkel a sikító színekkel, az szuper. De a benti tér nem érzékelhető, és így feleslegesen nagy lesz a keretezés, túlságosan ural, ez így agyonnyom mindent. Ha benn lehetett volna valami fényt csinálni, akár csak egy íróasztali lámpával, hogy legyen valami struktúra ott is, akkor más a helyzet, de ha ez nincs, akkor a keretből fele ennyi is elég lenne. (hegyi)

Pihenő

Pihenő

Azt gondolom, hogy amit látsz, az nagyon jó és fontos, érzékeny dolog. Itt most nekem az elhelyezés az, ami egy picit határozatlan, azt hiszem a jobb oldala az, ami lötyög, ott valahogy újranyílik valami, ami már nem lenne olyan fontos, nem azt mondom, hogy a fánál vágni kéne, mert az is elbillentene, de valahogy most nem találom az asztal és szék helyét. Lehet, hogy az is megoldás lenne, ha lejjebb billentett kamerával több előteret kapnánk és akkor felül záródna jobban a kép, és így talán a két tárgy magányossága is erősebb lehetne. Hát, valahogy így. (hegyi)

Vízparti este...

Vízparti este...

Bevallom, hogy ez így nekem kevés a boldogsághoz. Egyrészt itt már nagyon bejátszik az, hogy a mobil zajossága és részletnélkülisége összekutyul dolgokat. Főképp a zaj az, ami nagyon erős. Ebből adódik, hogy ilyen képet nem este kell készíteni, hanem akár utómunkában, akár az exponálással kell úgymond elérni azt, hogy az érzet az este felé mozdulhasson el, de a zajt el kell kerülni. A másik viszont a kompozíció. Így, hogy alig látunk valamit az oszlopból, mivel az nem nagyon egyéni, így kevés, ha az oszlop a kép felét uralhatná, és onnan folytatódhatna a tükröződés, izgalmasabb lenne. (hegyi)

Reggeli hangulat

Reggeli hangulat

Kaptam egy új és szép orchideát még a régi helyett. Egyenlőre a konyhában a helye, ahol egészen szép reggeli fények simogatják. Valamiért nekem a ff megoldás tetszett meg, pedig még magam is furcsának tartok egy ff virág fotót

Éva, ez egy nagyon erős képed. Semmiségnek mondhatni, mert nincs rajta hátrabukfenc, viszont nagyon finoman bánsz a tónusokkal és a formákkal, és ez így előtér-háttér viszonylatban képpé áll össze. És nem csak ez. Hanem hogy ráadásul ez az egész kap egy harmadik, láthatatlan lényeget azáltal, hogy meghoztál egy döntést, hogy a virágot nem a szokványos reflektorfénybe helyezéssel mutatod meg, hanem árnyékban, sziluettel. Ez az eltartás egy üzenet is, egy kód, ami annak működik, aki időt szán rá, hogy nézegesse a képed. És még egy szinte észrevehetetlen réteg van, ez a függönyé, ami még egy ízt ad. Köszönet! (hegyi)

Viharon túl, szélcsenden innen

Viharon túl, szélcsenden innen

Gábor, nagyon örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk és remélem, nem tűnsz el megint - mert hogy nagy az előrelépés, és ez egy jó kép! Persze lehet kérdezni, mi az a folt a kép alján, lehet, hogy az ujjad lógott be, de egyrészt ez korrigálható utómunkában, avagy rá is lehet erősíteni, mint hibára az utómunkával jobban kihozva, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy olyan kompozíciót hoztál létre, ami azzal, hogy picit a fő téma hanyatt tud dőlni, de oldalra került, és ellenpontnak ott egy nagy felület, erősíti azt, ami tónusokban is látható, hogy a finom ködös ég és víz mellett megjelenő főszereplő kemény jelenléte mennyire drámai és elvágyódó. Nézegetni való kép. Köszönöm! Várom a folytatást! (hegyi)