6. Impresszió, hangulat

Hajnali pára

Hajnali pára

Vessetek a mókusok elé, és még az is lehet, hogy később meggondolom, de ez a kép nekem többet mesél a másiknál. Nem is biztos, hogy jó kifejezés az, hogy többet mesél, mindenesetre van benne valami enyhén dekadens szomorúság, ami átélhetővé válik azáltal, hogy a háttér csak jelzésértékű, a figyelmet nem vonja magára, csak jelenléte van, elmolyolunk az ablak páracseppjeivel, szóval ez így nekem hoz egy olyan hangulatot, ami a másik képnél kevéssé van határozottan jelen. Persze, lehet azt mondani, hogy így önmagában nem teszem a falra, viszont egy sorozat részeként kiváló lehetne. Talán érdemes lenne majd István eltöprengeni azon, hogy hogyan mesélnéd el egy középkorú pasi életét Budapesten. (hegyi)

Napkelte

Napkelte

Nehéz függetleníteni magam attól, hogy két formájában hasonló képet kaptunk. Azt gondolom, hogy a körítés jó, de akkor tud működni egy ilyen érzelmi indíttatású kép, ha a formái minél egyértelműbbek. Ez valami jármű ablaka, márpedig ha így van, akkor gondolom az a jármű mozgott. Nem mindegy, mikor exponálsz, ha a háttérre teszed az élességet. Nagy a kontraszt, tehát sziluettel dolgozunk. Most azonban két téma versenyzik, a fa és a szobor, és én értem, hogy a szobor vonzó és a helyet is azonosítja, de két dudás egy csárdában osztja a figyelmet. Gyugyu vagy Lulu, Gyugyu vagy Lulu, fa vagy szobor? Ha kevéssé rövid az expozíciós idő, akkor a bemozdulás ezt a dolgot helyrerántja, de így, hogy szinte a fa ágait is meg tudom számolni, most a kér fő dolog versenyre kelt a figyelmemért. (hegyi)

Remény

Remény

Vagy van, vagy nincs.

Az a gondolatiság, ami foglakoztat, érdekes, fontos, tehát nem adnám fel, mert hogy azt kell megtalálni, hogy mi az a fényviszony, ahol ez érdekessé válhat, azaz el kell venni azt a primer üzenetet, ami egy műtéti területre hajaz, ezt pedig fényekkel tudod megtenni, pontosabban a fény az jó, de az árnyék kevés, túl sok a környezet fényereje, ettől lapos, szóval ezt meg lehet csinálni, ha sokkal, legalább 3-4 fényértékkel kisebb a környezet. Ez a kéz anatómiájának is jót tesz. (hegyi)

Vasárnapi misére igyekvő ember

Vasárnapi misére igyekvő ember

Fuente de cantos, Spanyolország 2014

Nagyon tetszik a hangulata a képnek, jó, hogy megvártad, amíg valaki arra sétál, enélkül nem lenne érdekes. Ugyanakkor mivel eleve az utca lejtős, talán érdemes lenne a függőlegeseket kiegyenesíteni, mert ha minden dől és borul, akkor zavarba hozod a nézőt. Persze lehet azt is, hogy megbolondítod a képet, de akkor azt már a készítésnél úgy kell komponálni, hogy valami új horizontot, belső kohéziót, azaz egy új rendet állítasz fel és ahhoz képest építed fel a többi képelem helyzetét. (hegyi)

Önszeretet

Önszeretet

És amikor az árnyék életre kell.

Jó, hogy keresed a megfigyelés lehetőségeit, helyszíneit, és a kád ehhez valóban jó terep, az árnyjáték is jó ötlet, bár azt kell mondjam, hogy egy ziccer most nincs jól kijátszva, mégpedig az, hogy két árnyék is van, a fenti el van vágva és alig érzékelhető, tehát azzal kell kezdeni valamit, ha már a szerencse a kezedre játszik, akkor azzal történjen valami. De a fő gondom az, hogy a test maga, az a részlet, amit adsz, túl elvont lett, ettől nem lehet vele mit kezdeni, mert nem kapok elég támpontot ahhoz, hogy tudjam hova tenni a dolgot, szabadon vagyok engedve az asszociációmmal, márpedig a nézőt nem lehet elengedni az erdőbe. (hegyi)

Napfény, ragyogás

Napfény, ragyogás

Kicsit egyedül, de nem magányosan, élvezve a napsütést, élvezve, ahogy melegségével simogat.

Az a helyzet Éva, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, mert örülök annak, hogy magaddal dolgozol, sőt, ha tehetném, mindenkit arra terelnék, hogy foglalkozzon magával, mert egyrészt kéznél van, másrészt az önismeret az alapja minden alkotói dolognak, szóval ez a része nagyon is bátorítandó, de a megoldásban vannak problémáim. Remélem nem baj, ha ezeket is megosztom. Szóval az van, hogy a torzó fontos dolog, sőt, abszolút érvényes forma, viszont az nem mindegy, hogy mennyire evidens az, ahogy a képhatárok vágják a testet. Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy ahhoz, hogy közelebb jussunk a jó vágáshoz ebben az esetben, az lehet a segítség, ha nem mint testet figyeljük az objektet, hanem mint tárgyat, mintha ez szobor lenne, vagy két virág, szóval hogy nem az, ami, mert az elvisz, hogy ha a térdet térdnek számítom, hanem hogy ez egy kúpos forgástest, és azt hogy tudom jól megmutatni. Ez a vágás kérdése. A másik kérdés a térbeliségé. A világításnak azt kell szolgálnia, hogy ez a térbeliség működjön, vagy úgy, hogy ellene dolgozom, és elveszem a térhatást, vagy úgy, hogy kiemelem, erősítem azt. Itt jön a képbe az anatómia, amihez javaslom nézegetni Barcsay Jenő könyvét, ha máshol nem, könyvtárban vagy múzeumok shopjában megtalálható. Most itt az az érzet, hogy a csontokat kihúzták a testből és ettől a tartása összeomlott, behorpadt a felület. És még egy: ha fázol, akkor a libabőr ki fog jönni, ami lehet cél, de akkor arra rá kell erősíteni a fényekkel, vagy melegebbet kell csinálni, tehát ezt is el kell dönteni, mert ha csak azt látom, hogy a modell fázott, én se fogom mint néző jól érezni magam. Mondom, ez lehet cél is, de akkor ennek is indokának kell lennie. Összefoglalva, várom a folytatást. (hegyi)

szerda este

Mazsi, én befizetlek ide a Vári cukrászdába, hogy folytasd ezt a melót, mert van értelme, jófelé keresel, sőt, azt mondom, hogy egy projekt irány is lehetne az, hogy mindazt, amihez habos-babos hepi hangulatot társítunk, megmutasd a magány felől közelítve, de akkor ebbe lelkileg és tempójában is bele kellene állni. Azért is mondom ezt, mert tudom, hogy nem csak a képességeid vannak meg hozzá, de a nyitottságod is.
   Ez a kép nem sikerült még. Elkezdhetjük boncolni, mi az oka tárgyilag, tehát hogy a fény az asztalon, vagy maga ez a felület, vagy a még mindig nem egyértelmű asszociációkat adó sütimaradékok, de azt gondolom, hogy ha úgymond idegrendszerileg beleállsz ebbe a dologba és meglesz a húzása, akkor ezek össze fognak állni. Kell, hogy az ember a meglévő érzéseiről elgondolkodjon, kiválogassa, mi az, ami lényegi, mert arra kell a képben is erősíteni. Mondom a magam példáit. Dac, keserűség, csakazértis, mindenmindegy, unalom, csakmegneromoljon - szóval most az van, hogy az a jó, hogy visszavettünk a vidámságból, az irány jó, de még jobban kell, hogy ez karcoljon, hogy ne legyen kérdés, mit látunk és miért. Lehet, hogy tányér van, de a gyűrt papíron, vagy lehet, hogy a villa helye, ami túl szabályos most, a két tömeg elhelyezése is fontos kérdés, ahogy az is, mennyi és milyen jelekkel kell jelezni a sütit. Mazsi, ne add fel, várom a folytatást, mert úgy érzem, ez lehet kulcs. Önarckép ez is. (hegyi)

Halál

Halál

Valahogy még is szép.

Tudjuk le előbb a kompozíciós problémát, hogy utána a kép erényeiről beszélhessünk, mert ami a szerkesztéssel problémás, az egy ollóval könnyedén megoldható, fentről másfél ujjnyit ha levágunk, máris helyére tud kerülni a madártetem, mert bár érthető, hogy ha lenn van egy sötét flekk, fenn se rossz, ha van annak ellenpontja, de ha így teszünk, akkor a madár tömege kerül kényelmetlenül lentre, ezért érdemes megfontolni, hogy fent csak egy jelzésértékű feketeséget hagyjunk, egy pamacsnyit, hogy a tömegek egyensúlyban legyenek. Viszont a kép tónusai nagyon élnek, nagyon erősek, olajszerűen folyik a jég, és príma, ahogy a tetem egybe tud ezzel olvadni. Kifejező, erős üzenet, ráadásul tanulmánynak se utolsó, hogy a fény hogy tud játszani a víz anyagszerűségével. (hegyi)

A vadászokra várva

A vadászokra várva

Mivel már az elején magyaráznom kell a címet, talán szükségszerűen meg is bukott a történet... no, de mégis kell... :)
Nekem ez a kép, egyáltalán amit itt látok, Brueghel Vadászok a hóban c. festményét juttatja eszembe, és nagyon várom valahogy, hogy meglássam egyszer azokat az elcsigázott vadászokat a kutyáikkal itt :)

Valóban van formai hasonlóság, ami azonban szembeötlően más érzet, az az élesség kérdése. Ez a digit világában sokszor előfordul, hogy minden éles, Tolnától Baranyáig, viszont ettől az egésznek kivasalódik a hangulata is, szóval elsőre azt mondom, hogy ez nekem idegen. A másik a kompozíció, amihez nem tudom, milyen lehetőségeid vannak az elmozdulásra, de nekem ez most vagy lehetne még jobban oldalról, vagy mozdulhatnánk a korrektebb perspektíva felé, nem tudom. Szóval szép részletek vannak, hangulata is van ennek a porcukor városrészletnek, de valahogy ennél most nem érzek többet, viszont a törekvés jó. (hegyi)

kedd este

kedd este

Mazsi, a hangulat átélhető, és fontos, de sütiben nem ismerek tréfát, mondhatnám, szóval azt gondolom, hogy akármennyire is függők vagyunk, de nem dobhatjuk a gondosságot félre. A tányér oké, felhívja a figyelmet, megköveteli a magáét. Ez rendben. A villa nem. Részint a nyele, de úgy egészében, nem ad a vidámsághoz, inkább visszavesz belőle a komorsága. A barna asztal sem igazán jó önmagában, ráadásul a tükröződés is egy új ritmust kapcsol be, érdemes lenne megfontolni, hogy egy akármilyen egyszínű terítő egyben az fény problémáit is elfedhetné. A csomagolópapír dinamikája jó ötlet, de kevesebb elég lenne belőle, most súlyos a jelenléte. Kevesebb árnyék, ez a cél. De elmondom a legnagyobb bajom, mert ezek amit mondtam, ezek talán könnyen érthető és megoldható, érdekes játékos kihívások, viszont amit most mondok, azzal jóllehet nem könnyű egyetérteni. Én elhiszem, hogy mondjuk rigójancsit ettél, vagy más csokis finomságot, de ha ennyire lecsupaszodik a tányér, hogy csak a csíkjai, maszatjai maradnak, az így, ha nincs makró közeli helyzet, akkor félreérthetőek és koszos hatást keltenek. Tehát nem azt, hogy de finom volt, hogy megzabáltam, hanem hogy ettünk és nincs, aki mosogasson. Ezen segíthet, ha egyrészt mondjuk krémes a menü, mert az morzsál és az adhat ennek egy valódi fesztelenséget, másrészt kevésbé negatív a lenyomat üzenete. Szóval én ezt úgy adnám vissza, hogy komolyan kérem, hogy ne dobd félre, hanem tessék elmenni a cukiba, megfontolni, mi az, ami nyomként is jól nézhet ki, nem kötelező a krémes, és tessék megrendezni ezt, nem megtalálni véletlenül - és azt mondom a végére, hogy bátran tessék küldeni nem tökéletesre csiszolt dolgokat, mert ha nincs, akkor beszélni sincs miről. A jó képből nehezebb tanulni. És mindennek ellenére ezért jó ez a kép, mert jól lehet vele tanulni, szuper, hogy megmutattad! (hegyi)

Csöndfátyol

Csöndfátyol

analóg, egy kis canon szappantartóval készült

Ez nagyon finom, szinte hallani a pergő dér ciripelő hangját, nagyon jól bánsz a tónusokkal, kiváló a kép, falra való. Az más kérdés, hogy nem vagyok 100%-ban meggyőződve arról, hogy négyzetesben hagynám-e, barátságosabb, ha fentről valamennyit vágok, de el tudom fogadni négyzetesnek is, nem központi kérdés, ez így jó és azt kell mondjam, hogy méltó évzárás. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

A képre írt szövegekkel kapcsolatban elmondtam már a véleményem, nem részletezem, ronda. A kép hangulata rendben van, tükrözi, passzol ahhoz, amit a szobrok képviselnek. Jó a térábrázolás is, de amivel kell még foglalkozni, az az, hogy mi történik a kép hátterében. Annak önállóan is kell működnie, mert az áttörések, az ágak folthatásai csak díszítések, és ha a háttér nincs kitalálva pontosan, azaz ha az ágak miatt kell lemondani a kompozícióról, akkor a dolog nem működik igazán. Itt most a szobrok nagyon le vannak komponálva az alapvonalhoz, balra húznak, jobb oldalon így olyan tér képződik, ami nincs megtöltve formailag. Erre később majd érdemes figyelni. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Én ezt egy nagyon fontos megfigyelésnek tartom, fontos tanulmánynak, mert számomra különös jelentéssel bír a tér ábrázolása a fotó kétdimenziós világában. Az nagyon érdekes, ahogy az ágakból egyfajta mozaikszerű világ jön létre, a töredezettsége jól rímel az óriáskerékre, ami viszont lehetne közelebb a kép szempontjából. Nyilván ez az elvárás csak elvi, hisz nem megoldható a mozgatása, de fontos az ilyen tanulmányokat utólag pontosan kielemezni, félretéve a helyzet adta érzelmi pluszt, hogy mi az, amit formailag látunk, hogy legközelebb, amikor újra elénk kerül egy ilyesmi szituáció, akkor már felkészültek legyünk. (hegyi)

Szarvas tér

Szarvas tér

A Szarvas tér a Váralja utca felől. Mobil. Meg szemüveg sem volt rajtam, homályosan láttam a mobil kijelzőjét :)

Lehet, hogy amikor fotózol, jobb, ha nincs szemüveged. Monet látott hasonlóan a szembetegsége miatt, és ábrázolta a világot talán emiatt is egy ködös, szürreális mesébe hajló módon, félt is az operációtól, hogy ha megjavul a szeme, elveszik tőle ezt a látásmódot. Persze ez a mobil hátránya is, hogy nem lehetnek színek, mert akkor beindul a csúnya képzaj, értem, picit hiányolom a színeket, de hát elfogadom így is, bár ettől ízlésemnek túl tömör lett az előtér. Az lenne a lényeg, hogy ezt a dolgot megtaláld úgy, hogy később is alkalmazni tudd, ne csak egyszeri legyen a felvillanás. (hegyi)

Hegyi Zsolt-2014.12.07. 18:42

[jwplayer|config=16:9|file=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.mp4|image=/sites/default/files/14/12/oroszsandor141207_1.jpg]

Furcsa, hogy a világunk megértését az űrben kutatjuk, miközben a környezetünkben is hasonló látvány tárul elénk... minél messzebb akarunk eljutni a végtelenségbe veszünk, és minél közelebb az anyag vizsgálata közben, végtelen tér nyitja ki kapuit...

Sanya, értem, tiszta Pink Floyd, de valahogy az eleje és a vége nincs még kitalálva. Leginkább a vége suta nekem így, hogy nem fut ki sehová, csak vége lesz, mintha elfogyott volna a film, vagy a türelem. Viszont az abszolút jó, hogy ilyen megfigyeléseket teszel, ezek a későbbiekben jól fognak jönni. Eszembe jut még a Szinbád is. (hegyi)