6. Impresszió, hangulat

reggel

Ami ebben számomra izgalmas, és szerintem Viki figyelmét is ez keltette fel, az a redőnyön átszűrődő fény, és ennek a játéka a függönyön és a falon, és ez egy nagyon izgalmas ügy. Amin érdemes lesz majd elgondolkodni, az az, hogy amikor meglátok egy ilyet – nyilvánvaló, hogy az idő az korlátos, hiszen nem fog örökké fennállni ez a helyzet, hogy pont oda, pont úgy süt a fény -, érdemes azt megnézni gyorsan, hogy mi van például ezen a polcon, és hogy az mennyire szolgálja azt, hogy a ritmus működjön. Itt most két dologra hívnám fel a figyelmet, van a szótárak mellett mind a két irányban egy félig dőlt könyv, és ez zavar engem mind a két oldalon. Miközben az egyik oldalon ezt le lehetne vágni, mert nem jelentene problémát ez az egy-másfél ujjnyi vágás a bal oldalon, sőt, még tömegelhelyezésben is segítene a képen, ha ennyivel kisebb lenne, akár a felcelluxozott képek határvonalánál meghozható lenne ez a vágás, a másik oldalán lévő három eldőlt könyv is zavar annyiban, hogy pont ebbe a fényjátékba kavarod bele. Ezeket érdemes lett volna exponálás előtt levenni. Nagy baj nincs, mert ez egy jó megfigyelés, és ha olyan környezetben készült, ahova vissza tudsz menni, vagy ahol laksz, akkor, ha tudod az, hogy ez reggel 9:16–kor készült, vagy délután 2–kor, márpedig ezt az exponálási adatokból vissza lehet nézni, akkor nagyjából ugyanabban az időben, hasonló időjárási viszonyok között ez megismételhető. Azt mondom, hogy nekem ez egy tökéletes leckemegoldás, és megvan rá a 3 csillag, de a kompozíciós problémák miatt ha lehet ilyet kérni, főképp azért, mert a gyakorlás a ti érdekeiteket is szolgálja, kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Rezonancia

Ha minden igaz, ez valamilyen boltnak a vastraverze lehet, vagy a redőnyleeresztő rendszere, pontosan nem tudom megmondani, de hát, ez ilyen szempontból mellékes is. Miközben gyönyörű tónusokat kapunk, gusztusosan fényképezve, a kérdés az, hogy összeáll-e a dolog konstrukcióban? És azt gondolom, hogy ami a valós formákból is létrejövő ritmus, most az árnyékok agyoncsapják. Izgalmas lenne ez, de akkor valamiből kevesebb kellene, vagy az árnyékokból, más fényviszonyok közt lefotózva, vagy hogyha ez izgat, akkor kiválasztani egy fő motívumot, amihez képest ez az árnyékrendszer működik. De így, hogy most minden rendszer be van kapcsolva, nem egy hasznost rezgést hoz nekem, hanem inkább a káoszt mutatja. De káoszt meg nem káosszal ábrázolunk. Visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

Őszi (z)avar

Végre itt az ősz. Szeretem. A színek miatt. Meg sok dolog miatt is. Kétféle őszi kép jellemző. Az egyik nagyon színes, a másik ilyen.

(tudom, hogy régen jelentkeztem már, de az az igazság, hogy kevés időmben mást fotóztam. ma jártamban, keltemben mindenhol ezeket a szineket láttam. beugrott a lecke cime, ezért most itt ez a kép. tessék neki örülni és hozzászólni)

Azt mondom, hogy ez csendéletnek is tökéletesen megállná a helyét, nagyon szép megfogalmazás, és nagyon jó érzékkel idetett munka. Nem tudom, de nem is akarom tudni, hogy mennyi ebben az utómunka, és az igazság az, hogy tulajdonképpen mindegy is, mert nem bukik le. A tömegelhelyezés is rendben van, nagyon jó, hogy ezek a fenyőtüskék rímelnek a fa erezetére, nagyon puha, nagyon hangulatos, és nem csak a színeket hordozza, hanem azok által a színek által, amiket ábrázol, azok által jön az illatemlék, mert nyilvánvaló, hogy nem szagokat érzünk a képernyőn, de az emlék előjön. Köszönöm szépen! Hajrá, Zoli, várom a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:

Utószezon

Hatásosak ezek a mélységélességi játékok, ugye a nádas, és a nádas mögött feltűnő valami, ez aztán már egyéni, hogy mit hagyunk, hogy feltűnjön a nádas mögött, de ez most ilyen hatásvadász maradt, és ennél ez most nekem nem több. Amikor a vihar megtépázza egy kicsit a nádat, ott a törésekkel, a félig csüngő letört darabokkal létre tud jönni izgalmas ritmika, és azt össze lehet talán ezzel kötni, de így most nekem ez nem működik. Másodrendűen azért nem, mert nem csak az előtér kevésbé izgalmas, de a háttér meg annyira zaklatott, hogy ha az előtérre koncentrálok, akkor a háttér egy ilyen zavaros folttömeg, ha meg a hátteret akarom megfejteni, mivel több ilyen csónak van, hát, abból is nehéz kikeverednem. Úgyhogy értem, de nekem ez így most problémás. (hegyi)

Ébredés

Hallgattam a rádióműsorodat, és abban azt is, hogy mit mondtál erről a képről. Vegyük úgy, hogy az a te szubjektív meglátásod, bár érdekes, hogy ha te azt gondolod erről a képről, amit ott elmondtál, akkor azért itt most egy dologra mégiscsak reagálok: Nem mindegy, hogy naplemente, vagy napfelkelte. Sok mindent lehet kamuzni, de azt nem, hogy szép kényelmesen elmentünk sétálni, és oda lefáradtunk, és ránk jött a naplemente, avagy fel kellett korán kelni, és még épphogy ébredezünk, de már indul a nap. A kettő baromira más energiákról szól, és ez átjön a képen. Ezzel a képpel az egyik probléma az, hogy kamu abban, hogy ez egy naplemente, és ez rányomja a bélyegét a szereplőre is, hogy ő hogyan kókadozik ott a padon, meg arra is, hogy te magad hogyan kókadozol a gép mögött. Nekem azzal nincs olyan nagy bajom, hogy ferde a horizont, azzal már van, hogy az egész kép ferde, és ezt tömegben nem húzza semmi vissza. És azzal van a legnagyobb bajom, hogy nincsen élességünk, márpedig ezt érdemes lett volna kigyakorolni, hogy legyen élesség. Azt gondolom, hogy a modelled is türelmes volt, a nap is megvárt volna, így lehetett volna még ebből felvételeket készíteni ahhoz, hogy valamelyik már csak élesre sikerül. Megint annyiban utalok a rádióműsorra, hogy mennyire voltál az elmúlt időben úgymond lusta abban, hogy ezt a gépet megtanuld kezelni, úgyhogy, én arra szeretnélek kérni, hogy próbáld meg feladni ezt a lustaságot. Van egy nagyon jó kis géped, tessék kitanulni, mert akkor fog örömöt szerezni neked, ha nem ellened, hanem veled dolgozik az a masina. Ez most egy 2 csillagos kép, függetlenül attól, hogy a leckemegoldásba ugye, a kamu miatt nem működik, és kérnék majd egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Romlás
Romlás
Romlás
Romlás

Való igaz az, amit az Éva mondott a rádióadásában is, hogy én a Facebookon már láttam ezeket a képeket, és én voltam az, aki rákiabált Évára, hogy tessék feltenni. Értem én, hogy saját magától ezt nem tette volna ide, és azt is értem, hogy miért. Ez egy teljesen más szintű befogadást igényel, mint amiket a leckék általánosságban közölnek. De ez nem baj. Nem azt mondom, hogy ez mindenki felett áll, és hú, de kafa, arról szeretnék csak szólni, hogy más befogadást igényel egy teljesen nonfiguratív, absztrakt történet, és annak a megfigyelése, hogy mire teszi a hangsúlyt az alkotó, hogy ezt az egészet hogyan kezeli. Ha a bárányfelhőkről lehet gyönyörű műsort csinálni, meg lehet róla gondolkodni, akkor szerintem ez sem más, mint a bárányfelhők világa. Tessék belemerülni ebbe az egészbe, ebbe a világba, amit Éva ide rakott, és azokat a részleteket megfigyelni, amiket ő nekünk úgymond tálcán felkínált. Azt kell mondjam, hogy nekem egyébként ez egy három képes ügy, és én a harmadik képet kihagynám, mert az valahogy nekem billeg ebben a dologban, de az első és a második – főképp a második – zseniális megfigyelés, és a többi is rendben van. Tessék csak megnézni ezt a negyedik képet. Rögtön a kép közepén ott egy arc, és néz rád. Egészen fantasztikus részletekre tud az ember rácsodálkozni ilyenkor. Nem kell, hogy ez másról szóljon, az absztraktban megjelenő esztétika ez, és ezt a kép, és ennél nem kellene többet várnunk, itt nem arról szól a dolog, hogy ebből egy egész vasüzem lelki életét fel fogjuk tudni dolgozni. Nem. A magunkét fogjuk valamilyen szinten talán, ha hagyjuk, hogy ez az egész rezonancia hasson ránk. Én ennek nagyon örülök, úgyhogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Őszi postaláda

Nem nagyon értem ezt a képet. Ülök itt, a monitor előtt, most már sokadszorra, és nézek ki a fejemből, és próbálok megfejtést keresni arra, hogy ez miért lett lefényképezve. Valószínű, én legalábbis arra felé tudok elindulni, hogy a járdán történik valami, ami neked érdekes, de akkor miért nem azzal foglalkozunk, mi a francot keresünk a felső régióban? Nem látom, hogy ezzel mi van, nem tudok most ezzel mit csinálni. Nem áll össze a történet, formák vannak félbehagyva, az áttűnéseknél olyan fényviszonyok vannak, amik elviszik a figyelmet. Lehet, hogy ez a világ legjobb képe, csak én nem tudok vele mit kezdeni. Értsd, hogy nem tudok hozzá kapaszkodót találni, hogy ezzel mit kezdjek. (hegyi)

Asztalnál

Értem azt, hogy milyen hangulat vett itt rajtad erőt, hogy miért volt fontos ez a kép, hogy ezt nyélbe üsd, de nincs jól megcsinálva, mégpedig azért nincs, mert hagyod, hogy kifussunk a térből, és több helyen ereszt ez a doboz, és folyik ki belőle a tartalom. Ereszt az előtérnél, hogy bizonytalan az egész, meg olyan kicsit furcsa, kusza. El kellett volna dönteni, hogy mihez képest határozunk meg vízszinteseket és függőlegeseket, és ez a döntés nem történt meg. Kicsit csálé az asztal, nagyon csálé a kerítés, ezekkel probléma van. Az asztalon tovább látunk, aminek nem látom értelmét, igaz, hogy ott ismétlődik ez a formarendszer, de nem elég határozott a jelenléte. Ehhez más objektívet kellett volna választani, mert ez egy kicsit nagy látószögű objektív, és ettől torzít, ezt a torzítás most nem tartom olyan jónak. Lötyög. (hegyi)
értékelés:

köd

Viki, ez szinte egy tökéletes kép, nekem. Érzékeny, nincs túlmagyarázva semmi, az egésznek nagyon lírai, nagyon finom hatása van, és ez a fajta szenzitivitás az, ami átsugárzik rajta, mindezzel együtt egy jó ritmusú, tudatos képalkotói attitűd. Mit magyarázzak ennél többet, ha valami úgy jó, ahogy van? Ilyenkor hogy kell elemezni? Úgyhogy köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Egyetértek a díjazóval, ez valóban egy nagyon erős és elgondolkodtató üzenet. Ez akkor is igaz, ha a kivitelezés slendrián. Egy ennyire szikár konstrukciónál nem engedhető meg az, hogy dőljön a horizont, hogy perspektívában kiforduljunk a képből, még ha ennyire keveset is, mint itt, de megtegyük. Ráadásul, azt gondolom, hogy a tónusrend sem tökéletes, mert túl sok ez a fáradt, koszos szürke benne, és nem ellensúlyozza az egésznek a dinamikája. Eközben a megfigyelés 100 pont, és úgy vélem, ez a lényeg, mert a megfigyelés az, ami ösztönös, és ez az, ami nehezen tanulható, a technika viszont elsajátítható. Attól félek, és a gyakorlat sajnos azt igazolja, hogy ez a félelem nem alaptalan, hogy ezek abból adódnak, hogy nem vagyunk eléggé türelmesek, és nem adunk elég időt magunknak, hogy egy-egy élmény átszaladjon rajtunk. Lehet, hogy itt nem is volt idő rá, mert jött a gyerekcsoport, és két perc múlva már elfoglalták a medencét, sokféle indokot el tudok képzelni, hogy miért nem voltunk gondosak azzal, hogy pontosan oda álljunk, ahova kell, és hogy egyenesben tartsuk azt a gépet. Sajnos ebből csak egy rész az, ami korrigálható, mert hiába hozzuk egyenesre a horizontot, mivel nem pontosan jó helyen álltál a masinával, csak egy lépést kellett volna elmozdulnod, és máris működött volna a dolog. A jó meglátások és ötletek, ha elvéreznek a kivitelezésnél, akkor sajnos, például egy pályázatnál, kiesnek a rostán, mert lesz olyan ember, aki arra is ügyelni fog, hogy ezeket az úgymond kötelező köröket is végigfussa. Tudom, ezek olyan nem szeretem dolgok, mert azt gondoljuk, hogy elrepül a kismadár. Én meg azt gondolom, hogy a fenét repül el, ha meg elrepült, hadd repüljön, akkor majd megjön máskor. Nem szabad engedni a minőségből! (hegyi) értékelés:

Egy reggel

István, most ez benne maradt a fejedben. Nekem ez most képileg nem jön le, hogy miről akarsz mesélni. Valamiről nagyon, azt érzem, de hogy miről, azt nem tudom. Van egy fél autónk, amin áttűz a nap, nem biztos, hogy abban az autóban ülünk utána, mert a Mercedes az egy kicsit más minőség, mint amiben itt most ülünk, érdekesen van az a rádiómagnó oda betéve. Aztán kapunk egy önportrét, ami nagyon sok mindenről mesél. Nem egy vidám kép, maga a szituáció sem nagyon vidám, de jó lenne, ha tovább tudnánk menni. Valamit ki akarsz mondani, de akkor azt tessék kimondani. Ha saját magad is megijedsz saját magadtól, akkor azzal a néző sem fog tudni mit kezdeni. (hegyi)

Fák

Nagyjából hasonlót tudok mondani, mint az avarról készült képednél, hogy van itt valami, de nem tudom, hogy miért és hogyan lett ez lefényképezve, miközben ott van az, ami a lényeg. Van egy ilyen Rousseau-i világ, de nem látom itt a fák között bujkáló oroszlánt. Tudom, ez hülyén hangzik tőlem, mert miről beszél a Hegyi, hol van itt oroszlán? De azt valahogy azért érzékeltetni kell. Vagy megvárom, hogy a világítás olyan legyen, vagy olyan csoportot keresek, amiben nem lyukad ki ennyire a háttér. Az egésznek valami izgalmának, valami titkának kellene, hogy maradjon, itt most nincs titok, ez a baj. (hegyi)

Az utolsó lapok

Az én nagymamám egy kis faházban a nagy erdőben olvasgatja a kiskönyvét.

A megfigyelés jó, és én azt gondolom, hogy az iránnyal is egyet tudok érteni. Itt most az a helyzet, hogy vagy még közelebb megyünk, és keresünk egy olyan pontot, hogy a környezetből minél kevesebbet kapjunk, és kiemeljük a főszereplőt kisebb mélységélességgel valahogy személyesebbé tesszük ezt az egészet, vagy azt mondjuk, hogy ez egy megfigyelői szempont, és ábrázolom a szociót, ábrázolom a kis háznak a környezetét, akkor távolabb kell menni. Valószínű, hogy ez a természetes fény az ablakon keresztül jött be, akkor ábrázoljam azt, hogy mi van a környezetben, az ágyat, a kis asztalt, az ébresztőórát, a csipketerítőt, a fene tudja még mi volt ott. És azt, hogy közben egy idős hölgy könyvet olvas. És ennek akkor meglenne a maga nyugalma, akár egy kicsit a magánya is, és a csendje is. Most valahol a kettő között vagyunk. Lehet, hogy ha kevésbé mész közel, akkor megkapom ezt az enteriőrt, a „szőnyeg” hiányzik az egész alól. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Egy nagyon jó kis kompozíciót talált Ágnes, ez egy nagyon izgalmas konstrukció. Ez a kis függöny, meg a betűző nap, meg ez az orchidea, ez mind egy jól ható együttes. Azt gondolom, hogy erre a leckére ez a kép tökéletes. (hegyi)
értékelés:

Ajtórés

Az ötletet díjazom, a kivitelezésnél vannak olyan részletek, amik nagyon izgalmasak, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy az egész összességében egyelőre még kusza. A körfolyosós házaknak mindig van valami mágiája, valami titkos története, amit az ember érez akkor, amikor ilyen helyen jár, és ezek nagyon érdekes helyzeteket tudnak hozni, ha az ember megpróbálja ezeket a történeteket úgymond felgöngyölíteni, megnézi Erzsikét, hogy minden délelőtt tízkor áll neki porolni, vagy Ica, aki este hatkor kezd el virágot locsolni, szóval megvannak ezek a ritmusok. Ezeket, ha az ember kellő időt fordít rá, akkor jól feltérképezve akár képi történetté is szervezheti. Az egyik kérdés számomra pont itt van, hogy itt most mit akartunk mondani, tehát hogy itt a porolós néni a fontos a szőnyeggel, vagy a rács és a korlát konstrukciója egymással, vagy a kulcs a félig nyitott ajtóban, ezek érdekesek lehetnek, de mégis azt mondom, hogy esetleges lett a végeredmény. Esetleges a korlátnak a vágása, a szereplő megjelenése, a kameraszög nem egészen őt akarja központi figurává emelni. Jó ez a belső térben megjelenő kulcs, de annyira sötét a belső megvilágítás, hogy nem tud ez az egész plasztikusan érvényesülni, ami hogy ha egy jó kompozíciót kapunk el, akkor nem baj, mert akár, mintegy fotogramszerű lenyomat is szerepelhetne, de most nem ez történik. Tehát, valahogy minden ott van, minden hang megvan, de az egész nem állt össze egy olyan dallá, amit tudnék dúdolgatni, ha most mondhatok ilyen elvont dolgot. Minden alkatrész a képen van, talán még egy kicsit túl sok is. Egyszerűbben fogalmazva, ugye ez a Szőke dumája, hogy döntsük el, hogy mire megy ki a fuvar, de ez a duma nagyon pontos. Én se tudok most jobbat kitalálni, el kell dönteni Ágnes, hogy mire megy ki a fuvar, és arra tenni a hangsúlyt. (hegyi)