6. Impresszió, hangulat

Ami ebben számomra izgalmas, és szerintem Viki figyelmét is ez keltette fel, az a redőnyön átszűrődő fény, és ennek a játéka a függönyön és a falon, és ez egy nagyon izgalmas ügy. Amin érdemes lesz majd elgondolkodni, az az, hogy amikor meglátok egy ilyet – nyilvánvaló, hogy az idő az korlátos, hiszen nem fog örökké fennállni ez a helyzet, hogy pont oda, pont úgy süt a fény -, érdemes azt megnézni gyorsan, hogy mi van például ezen a polcon, és hogy az mennyire szolgálja azt, hogy a ritmus működjön. Itt most két dologra hívnám fel a figyelmet, van a szótárak mellett mind a két irányban egy félig dőlt könyv, és ez zavar engem mind a két oldalon. Miközben az egyik oldalon ezt le lehetne vágni, mert nem jelentene problémát ez az egy-másfél ujjnyi vágás a bal oldalon, sőt, még tömegelhelyezésben is segítene a képen, ha ennyivel kisebb lenne, akár a felcelluxozott képek határvonalánál meghozható lenne ez a vágás, a másik oldalán lévő három eldőlt könyv is zavar annyiban, hogy pont ebbe a fényjátékba kavarod bele. Ezeket érdemes lett volna exponálás előtt levenni. Nagy baj nincs, mert ez egy jó megfigyelés, és ha olyan környezetben készült, ahova vissza tudsz menni, vagy ahol laksz, akkor, ha tudod az, hogy ez reggel 9:16–kor készült, vagy délután 2–kor, márpedig ezt az exponálási adatokból vissza lehet nézni, akkor nagyjából ugyanabban az időben, hasonló időjárási viszonyok között ez megismételhető. Azt mondom, hogy nekem ez egy tökéletes leckemegoldás, és megvan rá a 3 csillag, de a kompozíciós problémák miatt ha lehet ilyet kérni, főképp azért, mert a gyakorlás a ti érdekeiteket is szolgálja, kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Azt mondom, hogy ez csendéletnek is tökéletesen megállná a helyét, nagyon szép megfogalmazás, és nagyon jó érzékkel idetett munka. Nem tudom, de nem is akarom tudni, hogy mennyi ebben az utómunka, és az igazság az, hogy tulajdonképpen mindegy is, mert nem bukik le. A tömegelhelyezés is rendben van, nagyon jó, hogy ezek a fenyőtüskék rímelnek a fa erezetére, nagyon puha, nagyon hangulatos, és nem csak a színeket hordozza, hanem azok által a színek által, amiket ábrázol, azok által jön az illatemlék, mert nyilvánvaló, hogy nem szagokat érzünk a képernyőn, de az emlék előjön. Köszönöm szépen! Hajrá, Zoli, várom a folytatásokat! (hegyi)
értékelés:    

Hallgattam a rádióműsorodat, és abban azt is, hogy mit mondtál erről a képről. Vegyük úgy, hogy az a te szubjektív meglátásod, bár érdekes, hogy ha te azt gondolod erről a képről, amit ott elmondtál, akkor azért itt most egy dologra mégiscsak reagálok: Nem mindegy, hogy naplemente, vagy napfelkelte. Sok mindent lehet kamuzni, de azt nem, hogy szép kényelmesen elmentünk sétálni, és oda lefáradtunk, és ránk jött a naplemente, avagy fel kellett korán kelni, és még épphogy ébredezünk, de már indul a nap. A kettő baromira más energiákról szól, és ez átjön a képen. Ezzel a képpel az egyik probléma az, hogy kamu abban, hogy ez egy naplemente, és ez rányomja a bélyegét a szereplőre is, hogy ő hogyan kókadozik ott a padon, meg arra is, hogy te magad hogyan kókadozol a gép mögött. Nekem azzal nincs olyan nagy bajom, hogy ferde a horizont, azzal már van, hogy az egész kép ferde, és ezt tömegben nem húzza semmi vissza. És azzal van a legnagyobb bajom, hogy nincsen élességünk, márpedig ezt érdemes lett volna kigyakorolni, hogy legyen élesség. Azt gondolom, hogy a modelled is türelmes volt, a nap is megvárt volna, így lehetett volna még ebből felvételeket készíteni ahhoz, hogy valamelyik már csak élesre sikerül. Megint annyiban utalok a rádióműsorra, hogy mennyire voltál az elmúlt időben úgymond lusta abban, hogy ezt a gépet megtanuld kezelni, úgyhogy, én arra szeretnélek kérni, hogy próbáld meg feladni ezt a lustaságot. Van egy nagyon jó kis géped, tessék kitanulni, mert akkor fog örömöt szerezni neked, ha nem ellened, hanem veled dolgozik az a masina. Ez most egy 2 csillagos kép, függetlenül attól, hogy a leckemegoldásba ugye, a kamu miatt nem működik, és kérnék majd egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Nem nagyon értem ezt a képet. Ülök itt, a monitor előtt, most már sokadszorra, és nézek ki a fejemből, és próbálok megfejtést keresni arra, hogy ez miért lett lefényképezve. Valószínű, én legalábbis arra felé tudok elindulni, hogy a járdán történik valami, ami neked érdekes, de akkor miért nem azzal foglalkozunk, mi a francot keresünk a felső régióban? Nem látom, hogy ezzel mi van, nem tudok most ezzel mit csinálni. Nem áll össze a történet, formák vannak félbehagyva, az áttűnéseknél olyan fényviszonyok vannak, amik elviszik a figyelmet. Lehet, hogy ez a világ legjobb képe, csak én nem tudok vele mit kezdeni. Értsd, hogy nem tudok hozzá kapaszkodót találni, hogy ezzel mit kezdjek. (hegyi)

Viki, ez szinte egy tökéletes kép, nekem. Érzékeny, nincs túlmagyarázva semmi, az egésznek nagyon lírai, nagyon finom hatása van, és ez a fajta szenzitivitás az, ami átsugárzik rajta, mindezzel együtt egy jó ritmusú, tudatos képalkotói attitűd. Mit magyarázzak ennél többet, ha valami úgy jó, ahogy van? Ilyenkor hogy kell elemezni? Úgyhogy köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

István, most ez benne maradt a fejedben. Nekem ez most képileg nem jön le, hogy miről akarsz mesélni. Valamiről nagyon, azt érzem, de hogy miről, azt nem tudom. Van egy fél autónk, amin áttűz a nap, nem biztos, hogy abban az autóban ülünk utána, mert a Mercedes az egy kicsit más minőség, mint amiben itt most ülünk, érdekesen van az a rádiómagnó oda betéve. Aztán kapunk egy önportrét, ami nagyon sok mindenről mesél. Nem egy vidám kép, maga a szituáció sem nagyon vidám, de jó lenne, ha tovább tudnánk menni. Valamit ki akarsz mondani, de akkor azt tessék kimondani. Ha saját magad is megijedsz saját magadtól, akkor azzal a néző sem fog tudni mit kezdeni. (hegyi)

A megfigyelés jó, és én azt gondolom, hogy az iránnyal is egyet tudok érteni. Itt most az a helyzet, hogy vagy még közelebb megyünk, és keresünk egy olyan pontot, hogy a környezetből minél kevesebbet kapjunk, és kiemeljük a főszereplőt kisebb mélységélességgel valahogy személyesebbé tesszük ezt az egészet, vagy azt mondjuk, hogy ez egy megfigyelői szempont, és ábrázolom a szociót, ábrázolom a kis háznak a környezetét, akkor távolabb kell menni. Valószínű, hogy ez a természetes fény az ablakon keresztül jött be, akkor ábrázoljam azt, hogy mi van a környezetben, az ágyat, a kis asztalt, az ébresztőórát, a csipketerítőt, a fene tudja még mi volt ott. És azt, hogy közben egy idős hölgy könyvet olvas. És ennek akkor meglenne a maga nyugalma, akár egy kicsit a magánya is, és a csendje is. Most valahol a kettő között vagyunk. Lehet, hogy ha kevésbé mész közel, akkor megkapom ezt az enteriőrt, a „szőnyeg” hiányzik az egész alól. (hegyi)
értékelés: